Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-26 / 252. szám

MAGAZIN 102 Szombat, 1985. október 26. Ív^'ÍWÍ'IV WltyRü Szapoly, csónyik, krumplipuska A Móra Ferenc Múzeum néprajzi gyűjteményének első, 1906-tól vezetett leltárkönyvének, A néprajzi gyűjteménynek a városi és állami tulajdont elkülönítve is felmutatandó leltára címet adták. Megsárgult, sokat forgatott lapok őrzik az első műtárgyak'tömör leírását. A róluk szóló adatok igen szűkszavúak. Ez akkoriban természetes volt, hiszen a néprajzi tárgyak és eszközök nyilvántartásáról még nem készült Nyilvántartási szabályzat: minden múzeum úgy leltározott, ahogyan gondolta. Csak föltételezzük, hogy az egyre szaporodó tárgyak sokáig hevertek leltározatlanul a raktárban, rajtuk kis-cédula jelezte, hogy honnan került be, s mi árat fizetett a gyűjtő érte. Igen, fizetett, mert a kézből kiesett, múzeumba került tárgyakért már nálunk is pénzt kértek, persze nem mindenért, sőt az adományok mellett igen kevés azon tárgyak száma, amelyek pénz ellenében cseréltek gazdát. Az első tárgycsoportunkat — hatvan darabból álló „Régi közhasználatú vizes, boros és pálinkás ú vegek "-et Pocsátkó Károly adományaként jegyezték be. Bitó János szegedi öreg halásztól „A vejszének deszka talapra épített mintája, egy csónyik, egy szapoly, egy vejsz építő mustrafa mintája durva faragásban " jutott a múzeuro létesítendő néprajzi tárába, mely utóbbi adományokat „Tápén egy öreg halász készttette." Csupa izgalom ennek a régi leltárkönyvnek a lapozgatása, olvasása, amely a sok szakszóval válik mind értékesebbé. Kézenfekvő tehát, hogy a néprajzi leltárkönyv éppen a nyelvezete miatt nem hasonlítható a múzeum más osztályainak leltárkönyvvezetéséhez. Talán a természettudomány áll közel hozzá, mivel a különböző, főként gyógyfiiveknek a hivatalos latin megnevezésén túl népi neve is van, de ez utóbbit nemigen írták, s ma sem írják be a leltárkönyvbe. A néprajziba viszont be kell! Hiszen már magának a szónak, mint az adott tárgy népi nevének is — értéke van! Ma érdekességként emlegetik a pásztorrovást, a molnárrovást (az előzőt a számadó juhász és a gazda a jószágok megszámotásakor, az utóbbit a vízi és szárazmalmokban a molnárok alkalmazták), a kendertörésre szolgáló tilolót, a sodrásához használatos kallantyút, a bogrács alá faragott bográcskoszorút vagy kutyagirincöt, pedig néhány évtizeddel ezelőtt nagyon fontos eszközök voltak. Érdekes tudósítást adnak a leltárkönyvek. Példáúl a bőrdudák, dudafejek lényegesen hamarabb a múzeumba kerültek, mint a citerák, amiből arra lehel következtetni, hogy a citerák tovább éltek a használatban. Ez a fajta híradás szinte minden tárgycsoportra vonatkoztatható. A kovácsoltvas Sach eke és a vastalyiga már az 1930-as évek vége táján átveszi a helyét a vaspapucsos, fagerendelyes ekének, fatengelyes talyigának. A bőgöshajónak és a haltartó bárkának csak a kicsinyített mása került egykoron a gyűjteménybe, mert azokat is vasuszályok helyettesítik már a Tiszán. (A Vár udvarában lévő „Keszeg" tökösbárka később, az 1960-as években került be.) Tömörkény IstvánM már a néprajzi gyűjtés első évében a múzeumba került egy „Hosszú debreceni cseréppipa", egy ablakkallantyú és egy tehénzabla. Fia Tömörkény László nádból készült gyermekjáték pipát, krumplipuskát, pörgettyűket és más egykorú játékokat adott át. A szegedi vásárok aggya kend föl elnevezésű zsibvásárában hamar megjelentek a zsibesek Tőlük is sok minden került be — vásárlás útján. Főként az apróbb mezőgazdasági eszközöket és az időközben kihalt super (hajóács) mesterség munkaeszközeit hozták be, föltehetően a múzeum munkatársainak kérésére. A tengelyemelők, a kétkézvonyók, a kapacsok és ácsbárdok „Deutsch zsibárustól" bejegyzéssel kerültek a leltárkönyvbe. Az első leltározások tanúsága szerint kezdetben mindent gyűjtöttek, amelyek a parasztság és a kismesterek kezéből kikerültek. 1906ban 913 tárgyat, 1907-ben pedig már 1354 tárgyat vettek föl a néprajzi leltárkönyvbe. Ez a néhány adat is kellően érzékelteti, hogy az egyre gyarapodó múzeumi régiségtár jelentősen gazdagodott néprajzi tárgyakkal is. A gyűjtött tárgyakból a jelenlegi néprajzi raktárban 1920 táján nyilt meg az első népéleti kiállítás. A gyűjtés-adományozás népszerűsítését szorgalmazták azzal, hogy a múzeumba került tárgyakat azonnal kiállították, rajta cédula jelezte adományozója nevét. Az 1950-es években került sor az „átlcltározásra", amikor az adatok bővítésére is sort kerítettek. Ez egyúttal az első tárgyrevizió is volt. A századfordulótól napjainkig közel 13 000 darabból áll a néprajzi gyűjtemény. A kiállítás időközben a középső szintre került, így az egykori népéleti kiállítás helyén van a raktár. A kialakult — jelenlegi — gyűjteményünkben a hagyományos kisparaszti munkaeszközök mellett megtaláljuk a szőlőmüvelés, a paprikaművelés és kikészítés eszközanyagát. Gazdag festett parasztbútor gyűjteményünk legrégibb darabja egy saroktéka 1795-ből való és Bobor János uramnak készült, a kiállításban látható. Ugyanott vannak más bútorok, egy múlt századbeli kisparaszti házbelső, mely háznak a padlásán is sok régi eszköz látható. A viselet Szeged környéki darabjai között ott találjuk a szegcdi, az apátfalvi, a tápai és néhány szlovák darabot is. A szegedi és az ópuszteszeri kiállításokban elhelyezett tárgyak csak egy kis része a néprajzi tárgyállománynak. Az utóbbi évtizedekben folyamatosan jutunk hozzá az urbanizáció által kiszorított tárgyakhoz, eszközökhöz, legtöbbjük konzerválva várja az időszaki kiállításokat, amelyekre olykor sor kerül. Ezeken a kiállításokon nyílik mód arra, hogy a raktáron lévő kincseinket is megismerhessék az érdeklődők, melyéknek látásakor már könnyebb elképzelni a régi szegcdi és a környékbeli parasztság, illetve a kismesterek életét. IFJ. LELE JÓZSEF KISS BENEDEK Hívogató Jöjj hozzám virradóiban pipacsos pirkadással, hajnali sugarakban liliomhajlongással. Jöjj el a reggeli dérrel, csöpp festék is lehet a szádon, gyere, ha látod a vérem ragadozófogú rózsafákon. Délben is jöhetsz hozzám pestises páskomok hosszán. Gyere a verődő délutánban, mikor szememen pilleszárny van. Leginkább alkonyatkor. A Napot négyelik. Akkor. S ha máskor elmaradnál, éjjel el ne hagyj már! Jöjj hozzám minden időben, patyolatban, megviselődten, gyere színekkel megáldottan, eszméletembe ágyazottan: általam - virágzóan, velem-viselősen.' B1RTALAN FERENC Fedetlen arccal F'eloldozásra nincs hatalmam. Véletlenekhez nincs közöm. Gyónni nincs kinek. Isten ha van, legyen. Ezer év szennye, vére rajtam. Halálos harchoz öltözöm. Száz Dózsás évtized. Eedetlen arcom és szivem. Halott fák erdeje SÍPOS ISTVÁN KEPEI