Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-18 / 245. szám

35 Szombat, 1985. október 26. Paprikások Sehmidt Androa felvételei Új termést őröl a paprikamalom... Szedik, szállítják, szárítják, őrlik, csomagolják az idei termést, amely — a hosszú, segítőkész ősz dacára — igencsak közepesnek ígér­kezik. Annál fontosabb, hogy a megtermett csövekből jó minőségű őrlemény készüljön. Kibontakoznak a gazdasági követelményekhez igazodó új versenyformák Ünnepség Budapesten a Sztahanov-mozgalom 50. évfordulója alkalmából A Szakszervezetek Országos Tanácsa több szakminisz­térium. közreműködésével csütörtökön ünnepséget rendezett a SZOT székházában a Sztahanov-mozgalom 50. évforduló­ja alkalmából. Az ünnepségen részt vettek egykori ismert sztahanovisták, mai kiváló dolgozók, ott voltak a társa­dalmi és állami szervezetek képviselői, jelen volt a szovjet sztahanovisták küldöttsége. Kapolyi László ipari mi­niszter megnyitóbeszédében emlékeztetett arra, hogy Alekszej Sztahanov vájár nevéhez, termelési eredmé­nyeihez fűződik az a moz­galom, amely ötven évvel ezelőtt bontakozott ki a Szovjetunióban, fellendítette a termelést, elterjedt az egész országban, és másfél évtized múlva meghonoso­dott a Jelszabadult, szocia­lizmust építő országokban is. Sztahanov és az őt kö­vető szovjet élmunkások az internacionalizmus szelle­métől áthatva segítették a testvéri szocialista országok dolgozóit az élenjáró mód­szerek elsajátításában. Ha­zánkban is a dolgozók tíz­ezrei váltak a mozgalom ré­szeseivé. Róluk és munkás­ságukról emlékezünk most, hogy gazdag tapasztalataik maradandó, értékálló ele­meit ismét számba vegyük és munkánk során haszno­sítsuk — mondotta a mi­niszter. Ezután Bukta László, a SZOT titkára mondott ün­nepi beszédet. Mint mondotta, a sztaha­novisták méltán váltak a szocialista társadalomban az újító szellem, az alkotó ten­ni akarás szimbólumává. Mai szemmel nézve is tiszteletet parancsol Alekszej Sztaha­nov vájár akkori rekordja, új módszere, amellyel je­lentősen túlteljesítette a ko­rabeli normákat, és új táv­latokat nyitott meg a mun­ka termelékenységének eme­lésében. Ma is emlékezetesek a munkaverseny-mozgalom hazai legkiválóbb kezdemé­nyezőinek eredményei, Gaz­da Gézának, a Csepeli Acélmű üzemvezetőjének, Pioker lgnócnak, az Egye­sült Izzó gyalusának, Rőder Bélának, a munkamódszer­átadás kezdeményezőjének munkasikerei, de folytathat­nánk a sort Horváth Ede, Loy Árpád, Pozsonyi Zol­tán, Lengyel József, Molnár Ferenc és mások kiváló munkásságával. . A termelés, az építés, a szállítás valamennyi terüle­tén megjelentek a sztaha­novisták, és utat követeltek az új megoldásoknak, a ter­melékenyebb munkának, a jobb minőségnek és a taka­rékosságnak. Ismerjük a mozgalom formális jegyeit is.- A kritika nélkül köve­tett mennyiségi szemlélet lényegében megnehezítette, hogy a dolgozók tömegesen érjenek el reálisan értékel­hető eredményeket. A hibák ismeretében is nagyra ér­tékeljük a Sztahanov-moz­galom jelentőségét, példa­mutató erejét. Bebizonyoso­dott — és ez ma is igaz —, hogy a legjobb termelési eredményeket ott érik el, ahol alkotó munka, kölcsö­nös követelménytámasztás és tudatos, szocialista fe­gyelem uralkodik. Minder­ről sok sztahanovista élet­útja szolgál bizonyítékként, azoké, akiknek munkáját nagyra értékeljük és mai szocialista eredményeink al­kotó részeseiként köszönt­jük őket — mondotta. A szocialista munkaver­seny mai élenjárói méltó követői a sztahanovi tradí­cióknak. A szocialista bri­gádok tíz- és százezrei új módon, szocialista meggyő­ződéssel dolgozva, tanulva és élve viszik tovább a ha­gyományokat. Ezután Leonyid Nyikola­jevics Lutohin, a szovjet "sztahanovisták küldöttségé­nek vezetője méltatta a munkamozgalom jelentősé­gé^ a Szovjetunió és más szocialista országok fejlő­défíében. Elmondotta, hogy a munkaverseny új tarta­lommal, új formákkal gaz­dagodott. A szocialista ál­lamok munkáskollektívái felajánlásaik teljesítésével hozzájárulnak ahhoz, hogy jó minőségű áruk cserélje­nek gazdát, a szállítmányok időben megérkezzenek a vá­sárlókhoz. A nemzetközi együttműködés jó példája­ként említette a MÁV zá­honyi átrakó körzetének és a szovjet vasutak dolgozói­nak együttműködését az ex­portszállítások meggyorsítá­sában. A szocialista brigá­dok támogatják egymást a legfontosabb létesítmények megvalósításában is, mint ahogy az eocénprogram ke­retében hazánkban megnyílt egyik új bánya építésében is részt vettek szovjet szak­emberek, akik közül többen a delegáció tagjaiként a mostani ünnepségre ismét eljöttek hazánkba. Leonyid Nyikolajevics Lutohin ne­vükben, a szovjet Szénbá­nyászati Minisztérium ne­vében köszöntötte végezetül a magyar dolgozókat. Ez­után a rendező szervek fo­gadást adtak az ünnepi ülés résztvevőinek tiszteletére. Az MHSZ testületének A Magyar Honvédelmi Szövetség főtitkárának ta­nácsadó testülete csütörtö­kön Dunaújvárosban, a Du­nai Vasmű klubjában tar­totta meg ülését. Ezen részt vett Mórocz Lajos altábor­nagy, honvédelmi miniszté­riumi államtitkár, Kiss La­jos vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára és ott voltak a társ fegyveres testületek képvi­selői is. A tanácskozáson megvitat­ták a Szövetségnek az el­múlt öt évben végzett mun­káját, és meghatározták a következő ötéves tervidő­szak feladatait. A soron le­vő teendők közül kiemelten tanácsadó megbeszélése foglalkoztak a technikai képzési sportok fejlesztésé­vel, valamint a hazafias honvédelmi nevelés propa­gandájának szélesítésével. Az ülés után az MHSZ Dunai Vasmű repülőklubjá­nak bázisán, a kisapostagi repülőtéren nagyszabású lé­gi bemutatót rendeztek, me­lyen a honvédelmi szövet­ség pilótái és ejtőernyősei — köztük Európa- és világ­bajnoki helyezettek — mu­tatták be felkészültségüket. A dunaújvárosi sportuszodá­ban az ülés résztvevői meg­tekintették az MHSZ köny­nyűbúvár szakágának tájé­kozódási. búváruszonyos be­mutatóját. Virággal vagy anélkül T orokszorító riportot sugárzott a mi­nap a rádió. A hallgatók — akar­va, akaratlan — tanúi voltak egy emberhez méltatlan párviadalnak, egy idős anya és fölijőtt lánya harcának. Dur­va, szitkozódó, egymást megalázó szavak röpítették hírül a világnak: fám, hogyan képes megszentségteleníteni a legmélyebb emberi kapcsolatot is a kölcsönös toleran­cia hiánya. Kívülállóként jómagam a leg­szívesebben „kiléptem" volna e családi tűzfészekből, hisz ilyenkor elég egy gomb­nyomás ... De bármilyen kellemetlen és fölz.aklató is volt hallgatni, amint halálos betegséggel átkozza meg anya saját, ötöd­szülött gyermekét, és vádolja önzéssel, rosszindulattal, kegyetlenséggel anyját a szintén többgyermekes, fölnőtt lány, a rá­dióhoz bilincselt ez az életkép. Szelet hét­köznapjainkból, amely egymás elleni pe­reskedésbe sodorta a családot. Nehéz lehet igazságot tenni az efféle ügyekben. Hiszen ahogy léteznek meleg­szívű, öregségükben is csak használni aka­ró, tapintatos és megértő nagypapák és nagymamák, bizony vannak gáncsoskodó, békétlenkedő idős emberek is. Olyanok, akikkel bizony még egy földre szállt an­gyal is nehezen bírná ki egy födél alatt, hát még egy munkahely-, férj/feleség-, gyerekek-tépázta idegrendszerrel „meg­vert", középkorú emberi lény. Mégis azt mondatja velem mai erkölcsi érzékem is, mint az ezer évvel ezelőtti ősöké is: „Tisz­teld apádat és anyádat..." Az idős emberek fölött mi nem ítélkez­hetünk, nem nevelhetjük és nem büntet­hetjük őket. Velük szemben egyetlen kö­telességünk van: gondoskodni róluk, erőnk szerint. Mert hogy erőnk még mindig ne­künk van több, s mily tisztességtelen az egyenlőtlenek harca! Nem minden idős ember mögött áll azonban család. Az ő sorsukért egyértel­műen a társadalom vállal felelősséget. Mi mindannyian, akik ügyeiket intézzük a hi­vatalokban, akik papírba csomagoljuk a tizdekányi fölvágottat, lemérj ük hét vé­gén a vasárnapi asztalra való egy szeletke sertéskarajt, akik együtt utazunk velük buszon és villamoson, akik hajdan együtt dolgoztunk velük. Az elesettebbeknek sem szabad átélniük a magukra hagyatottság érzését, s ehhez már nem elég a szom­széd, a volt munkatárs alkalmi segítsége. •Aki ágyhoz' kötötten sem akar megválni családi elete, örömei színhelyétől, arra va­lakinek mindennap rá kell nyitnia az aj­tót. Példamutatóan működik Szegeden a há­zi szociális gondozóhálózat. Ma már mint­egy 600 idős emberhez kopogtatnak be nap mint nap a gondozónők: bevásárolnak, ki­takarítanak, ebédet hoznak, elszaladnak a postára, a gyógyszertárba, beszerzik a tü­zelőt, ha kell. Idegenként is türelemmel, odaadással igyekeznek méltó körülmé­nyeket teremteni a rábízott embereknek. Néhány év alatt „megöregedett" a lakó­telep, az eddigi egy helyett két körzetet Itt viszonylag köny­gondozónőknek, mint ott — mint mondják Egyre több — jelen­a gondozottak száma, lakások azonban na­állítják az idős lakó­kellett kialakítani, nyebb dolguk van a a Belvárosban, mert — tragikus a helyzet leg százon felüli — a régi típusú, magas gyobb erőpróba elé kai. és segítőiket is. Aki gondoskodni képes magáról, de idős korára egyedül maradt, az sem magányos, ha ő is úgy akarja. Klubszerű, melegen berendezett, tévével, lemezjátszóval, könyvtárral ellátott napközi otthonok vár­ják a nyugdíjasokat. Akinek nemcsak a szeretetből, gondoskodásból jutott keve­sebb, hanem a pénzből is, anyagi segít­séget, akár ingyenes ebédet, térítés nélkü­li gyógyszert is — kérhet és — kaphat a tanácstól. Nemrégiben fölmérték a szociá­lis intézmények dolgozói a Vöröskereszt és a népfront közreműködésével, hány kis­nyugdíjas él a városban: a rászorulókat segélyben részesítette a tanács. A szociális otthoni elhelyezéstől a házi szociális gondozásig, számos módja adott a segítségnyújtásnak, ám amint a tapasz­talatok mutatják, a legtöbb idős ember nem hogy nem követelőző, de még a neki járó legkisebb támogatást is röstelli kér­ni. Ezért kell hát nekünk — szomszédnak, postásnak, orvosnak — figyelnünk, és ké­zen fogni őket. O któber az idős emberek hónapja. Méltóképpen megemlékeznek erről a városban működő Vöröskereszt­alapszervezetek, a szakszervezet és a nép­front is: fölköszöntik az ünnepelteket, ajándékokkal, műsorral kedveskednek ne­kik, vendégül látják őket, ha szükséges, a ház körüli munkákat is elvégzik. Arról is értesültünk, hogy több, nyugdijasokat utaz­tató busz indul Szegedről ezekben a na­pokban. Az idén — immár hetedik alka­lommal — ismét megrendezik az Alkotó ember 60 év után című kiállítást. Nagy a forgalom mostanában a szociális otthonok­ban, a napközi otthonokban is. Az alsó­városi intézményben például Tóth Bcla József Attila-díjas író köszöntötte az idős lakókat a minap, a SZOTE citerazenekara és a Szirmai általános iskola éneklő diák­jai szórakoztatták őket, s valamennyien — 320-an — virágot, édességcsomagot kap­tak a földhivatal, a kábelgyár, a vízmű­vek, az Ikarus, a textilművek, a Éliker 32. számú árudája, az olajipari vállalat szo­cialista brigádjaitól. A textilművek ebből az alkalomból még 3 ezer kötetes könyv­tárat is ajándékozott az otthon lakóinak. A tisztelet, a szeretet megnyilvánulásait most, októberben ünnepi díszbe öltöztet­tük. De ne feledkezzünk meg arról, hogy az élet alkonyán járók az év minden hó­napjában és minden napján igénylik az ifjabbak aprólékos, hétköznapi gondosko­dását, figyelmességét — virággal vagy anélkül. Chikán Ágnes II kisteleki tagcsoportok munkája Az MSZBT munkabizottsági ülése Tegnap, csütörtökön dél­után Kisteleken tartotta ülé­sét a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság megyei mun­kabizottsága Reményik Ist­ván titkár vezetésével. A testület tájékoztatót hallgatott meg a kisteleki városi jogú nagyközségi pártbizottság hatáskörébe tartozó MSZBT-tagcsoportok munkájáról, az irányítás ta­pasztalatairól. A témát Papp István, a nagyközségi párt­bizottság titkára terjesztette elő. A térségben három ak­tivan működő tagcsoportot tartanak számon. A Magyar —Szovjet Barátság Termelő­szövetkezetben, a kisteleki gimnázium- és szakközépis­kolában, illetve a Puszta­szeri Hétvezér Tsz-ben te­vékenykedő közösségek alap­vető célja az, hogy minél szélesebb körben megismer­tesse a Szovjetunió gazda­sági, kulturális, politikai eredményeit. Az elmúlt öt esztendőben a három tagcsoportból 32-en vettek részt jutalom, vagy tanulmányi úton a baráti országban. Többféle magyar nyelven megjelenő szovjet folyóiratból szerezhetnek újabb ismereteket az érdek­lődők a Szovjetunióról, tá­jékozottságukról a szövetke­zeti. a községi, illetve az iskolákban rendezett vetél­kedőkön adnak számot. A gimnázium tanulói kiterjedt levelezést folytatnak szovjet fiatalokkal, az iskolai fali­újságon friss cikkek, fotók számolnak be a testvéri nép életéről. A tagcsoportok eredményesebb munkát tud­nának végezni, ha gazda­gabb propagandaanyag állna rendelkezésükre, mivel így tevékenységüket színesíteni tudnák, növelhetnék az ak­tivisták számát, ami a jövő­ben az egyik fontos felada­tuk. A munkabizottság az előb­bi téma mellett a Gorkij Nyelviskola megyei tagoza­tának munkájával, az 1985— 86-os tanév indításának ta­pasztalataival foglalkozott. Bokányi Dezsöné tagozatve­zető tájékoztatójában el­mondta, hogy az előző tan­évet eredményesen zárták, ugyanis 23 csoportban folya­matos volt a munka. Az idén 21 kisközösségben kezd­ték meg az oktatást, külö­nösen öröm, hogy az iskola eredeti céljának megfelelően, nagy érdeklődés mutatkozott a felnőttek részéről a nyelv­tanulás iránt. A jövőben az előkészítésbe, a szervezésbe szeretnék az üzemeket ered­ményesebben bevonni. Hz odesszai delegáció vásárhelyi látogatásai Mivel igen jelentős szere­pet tölt be a Csongrád me­gyei Tanács Építőipari Vál­lalata vidékünk beruházá­sainak kivitelezésében és a lakásfelújításoknál^ épít­kezéseknél, ezért volt miről tájékozódnia az odesszai de­legációnak a tegnapi, vásár­helyi látogatása alkalmával. A Csomiép központjában és az építkezések színterén Dómján András műszaki igazgatóhelyettes és Ménesi Ernő párttitkár szólt az al­kalmazott technológiákról, az építőmunka körülményeiről. Ezt követően az Alföldi Por­celángyárba látogattak a szovjet küldöttség tagjai, ahol megtekintették a gyárt­mánykollekciót és a terme­lési folyamatokat. A vendé­geket Gál István igazgató és Horváth József pártbizottsá­gi titkár kalauzolta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom