Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-15 / 242. szám

Péntek, 1985. október 18. 11 Odesszai vendégek Csongrád megyében A testvérmegyei kapcsola­tok. á kölcsönös tapasztalat­cserék keretében tegnap, hétfőn odesszai delegáció ér­kezett Szegedre. A küldött­ség vezetője J. P. Parascsen­ko, Ukrajna Kommunista Pártja Odessza Területi Bi­zottságának osztályvezetője. Tagjai: Sz. P. Vistolenko, Odessza terület helyettes fő­építésze és G. I. Szapenyuk. az Odesszai Közlekedésépíté­szeti Tröszt igazgatója. A vendégeket a délelőtti órákban a Teszöv székházá­ban fogadták a tsz-szövetség képviselői, ahol Bartha László, a megyei pártbizott­ság titkára szólt a hagyomá­nyos, a testvérvárosi, megyei kapcsolatok jelentőségéről. Haskó Pál, a szövetség titká­ra adott ezt követően átte­kintést vidékünk mezőgaz­daságának, élelmiszeripará­nak helyzetéről, törekvései­ről. Tegnap délután a Móra Ferenc Múzeum munkás­mozgalmi gyűjteménye, s a Somogyi-könyvtár megtekin­tése szerepelt a programban. A delegáció ötnapos láto­gatása során több ipari me­zőgazdasági üzemet keres fel a beruházási, településfej­lesztési tapasztalatcsere ke­retében. Szeminárium A Vízgazdálkodási Tudo­mányos Kutatóközpontban hétfőn ötnapos nemzetközi vízgazdálkodási szeminárium kezdődött, amelyet az ENSZ műszaki fejlesztési főosztá­lyának (DTCD) és környe­zetvédelmi szervezetének (UNEP) felkérésére az Or­szágos Vízügyi Hivatal és az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság szervezett. A tanácskozáson 60 külföldi és 15 magyar vízgazdálkodá­si szakértő, valamint több nemzetközi szervezet képvi­selője vesz részt. A szeminárium, a fejlődő országok vízgazdálkodásához nyújt módszerbeli segítséget. A szakértők a vélemények egyeztetése után közös aján­lásokat fogalmaznak meg. Népfrontválasztások Ságváritelepen n külvárosi dühös ember Lassan gyülekeztek ' a ság­váritelepiek az utolsó meleg októberi délutánon. Akik időben érkeztek, azok sem igyekeztek a komor műve­lődési ház nagytermébe, in­kább az udvaron — kisebb csoportokban — beszélgetve várták a választási gyűlés kezdetét. Jó negyedórát csúsztak, mondván, a több­ség azért „várat magára", mert akad még munka a föl­deken. Szürkületre — ami­kor ördögh Károly, a nép­front helyi titkára már ja­vában tartotta beszámolóját — csak-csak megtelt a ba­rátságtalan nagyterem. Így közel százan hallgatták a helybéli népfront munkájá­nak eredményeit. Nem mintha nem tudtak volna erről, hiszen a hulla­dékgyűjtésben maguk is részt vettek, éppen úgy, mint az önerős gázvezeték, kerék­párút, járda építésében, a csatornatisztílás és virágosí­tás munkálataiban. Ismerték jól azt is, hogy a műjégpá­lya mielőbbi megvalósulásá­ért összesen 15 ezer forin­tot tettek az asztalra, tég­lajegyeket vásárlandó. És persze saját bőrükön érzik és érezték azokat a gondo­kat is, amelyeket titkáruk csokorba szedve sorolt. Vé­gighallgatták türelmesen a tanács képviselőjét, Mónus Ernőt, a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály veze­tőjét, de aztán elindult a jogos panaszok áradata. Né­hányan a népfrontbizottsá­got ostorozták-okolták, mondván, tehetetlennek bi­zonyultak a ságváritelepiek panaszainak orvoslásában. Figyeltem a népfrorittit­kárt. Papírjaiba temetkez­ve, szemlesütve jegyzetelt. Mert mit tehet a népfront, ha két élelmiszerbolt van ugyan a telepen, de az egyik sorozatban nem üzemel; tud-e jobb áruellátásról gondoskodni, a megmaradt egyetlen boltban; szabályoz­hatja-e a Volán által meg­állapított 20.perces buszjá­ratokat; építhet-e önerejéből gyógyszertárat, férfifodrász­üzletet; megjavithatja-e az idők alatt elavult csővezeté­keket? Elkeseredettek voltak a ságváritelepiek. Mostoha­gyereknek érzik magukat egy „jól működő" város pere­men. Se nem falusiak, se nem városiak. A felemásság minden hátrányával „meg­áldottak". Csoda ezek után, ha el­öregszik a telep? Sem fia­talt, sem a középgeneráció képviselőit nem láttam. Az öregek maradnak a csőtöré­sek miatt aláázott házaik­oan, a kivilágítatlan utcák­ban, gyógyszertár és bolt nélkül. Sajnos, úgy tűnik, rajtuk még a területfejlesz­tési hozzájárulás sem segít­het, jóllehet, megszavaznák, ha biztosak lehetnének ab­ban, hogy jobb lesz a sor­suk, a körülményeik. Késve érkeztek a népfront által kért randevúra a ság­váritelepi emberek, de alig akartak elmenni. Mondták sokáig sérelmeiket, öreg es­te volt már, amikor megvá­lasztották az új vezetőséget, amelynek elnöke Ördögh Károly, titkára Szabó Géza lett. Kalocsai Katalin Építőmunkások gondjairól Szakszervezeti választásra került sor a Délépnél is. Először Laczkó György szb­titkár tartotta meg beszá­molóját az eltelt öt év mun­kájáról, az elért eredmé­nyekről, valamint a megol­datlan gondokról. Építőipar­ról lévén szó, az 1980-tól 1985-ig terjedő időszakban a vállalati szakszervezeti bi­zottságnak nagyobb figyel­met kellett fordítania a munkaerőhelyzetre és az ezzel kapcsolatos feladatok­ra. A fizikai dolgozó lét­szám csökkenése miatt job­ban kellett ügyelnie a amun­kaszervezésre, a munkahe­lyi légkörre és az emberi kapcsolatokra, a munkakö­rülmények javítására. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagbére 17,3 százalékkal emelkedett. A szám önmagában nagyon szép, az árak emelkedését mégsem ellensúlyozza, a Délép jövedelemteremtő és adóviselö képességének rom­lása miatt. Az eredmény e témában az, hogy a fizikai dolgozók az átlagnál maga­sabb béremelést kaptak, szigorúan a minőségi mun­ka alapján. A Délépet mindig is az jellemezte, hogy kimagas­lóan többet lett a megye vallalalai között a béren fe­lüli juttatásokért. A napi egyszeri főétkezést vala­mennyi munkaterületen biz­tosította — építőiparról lé­vén szó, ez óriási dolog. Tetemes pénzösszeget vitt el a költségvetésből a 810 férőhelyes munkásszálló 'üzemeltetése. Javult a mun­kásszállítás helyzete, meg­szűntek a bódés-személy­szállitó járatok. Valamennyi dolgozó kap munka- és vé­dőruhát. Az szb segített a dolgozók lakásproblémáinak megoldásában, másoknak kedvezményes anyagvásár­lásra adott lehetőséget, vagy építkezéshez gépet, szállítóeszközt biztosított. A béren felüli juttatások kö­zé tartoznak a Délépes sportolási lehetőségek, a klub kulturális rendezvé­nyei, az oktatási progra­mok. A beszámolót élénk vita követte. A hozzászólók kö­zül többen a szociális kö­rülmények további javítá­sát kérték (Kővágó Endre, Mészáros Gábor, Brandt György). Elmondták, hogy egyes munkaterületeken, fő­leg a terület átvételekor nincs melegedő, öltöző, rak­tár, olykor még víz sem. Je­lezték azt is, hogy egyes szakmákban nincs utánpót­lás, ezért a felelősségteljes munka értékét veszti. Meg­fogalmazódolt az az igény, hogy a munkások napi nyolc órában keressék meg a szükséges jövedelmüket, ne legyen szükség'a géem­kákra. Sipos Mihály, a vál­lalat vezérigazgatója is el­mondta véleményét. Utalt az építőipari, közülük is a ház­gyáras vállalatok nehéz helyzetére, a nyereség hiá­nyára. Jelezte, hogy a Dé­lép vezetése keresi a' lehe­tőségeket, hogyan lábaljon ki a válságból, az építési te­vékenységen kívül mibe fogjon a jövőben. A küldöttek megválasz­tották 'az új, 15 tagú szak­szervezeti bzottságot: a tit­kár újra Laczkó György lett. F. K. Szakszervezeti küldöttség utazott Lődzba A Lengyel Pedagógusok Szövetségének Lódz megyei vezetősége meghívására teg­nap, hétfőn ötnapos látoga­tásra szakszervezeti küldött­ség utazott Lódzba. A kül­döttség vezetője Fabula Andrásné, a Pedagógusok Szakszervezete Csongrád Megyei Bizottságának titká­ra; tagja: Sípos Sándorné, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola szakszervezeti bi­zottságának titkára. Részt vesznek a Lengyel Pedagó­gusok Szövetségének 80. év­fordulója, és a nemzeti ne­velés napja alkalmából meg­rendezésre kerülő ünnepsé­geken, valamint megbeszélé­seket folytatnak a testvér­megyei vezetőkkel az együtt­működés kérdéseiről, továb­bi lehetőségeiről. Az erőforrások bővítéséről A közgazdasági hónap megnyitóján, Szegeden, igen Nagyon lényeges, hogy a tanulságos előadást tartott Bácskai Tamás. Előadásának befektetéseket jól gondoljuk tartalmi ismertetését, összefoglalását kíséreljük meg az meg. A modern fejlett gaz­alábbiakban. Tudósításunkban rövid utalásokat közöltünk daságokban elterjedt mód­ugyan, az előadás nagy visszhangja azonban indokolja, szer a diverzifikáció. Egy hog* részletesebben visszatérjünk rá. kevésbé jövedelmező tevé­kenységet, melyben jelentős Ez a gazdasági év még (tőke) értékesítésére. De az tőke fekszik, de kivonása kitűnő hajrával is csak meg- is világos: ezt ma már sen- nem célszerű, fenn lehet közelítheti a tervet. Ennek ki nem tiltja a vállalatok- tartani azzal is, hogy a jöve­okai ismertek. A kemény nak, és a jövőben elkerül- delmet másba fektetjük be. téltől kezdve, még számos té- hetetlen lesz, hogy kivonjuk Így tartják fenn Japánban a nyező okolható. Mindez ha- a tökét onnan, ahol nem miénknél sokkal termeléke­tással lesz a közeli jövőre, biztosit megfelelő hozamot, nyebb, de szerényen hozó és a feltételek a reform ha- Egy rosszul működő gyár, textilipart, főleg a belső laszthatatlan dinamizálása üzem értékesítése jelentős szükséglet fedezésére. Di­mellett sem lesznek köny- segítséget nyújthat, nemcsak verzifikáció lehet például, nyűek. Mindez felveti az — m>nt ma legtöbbször tör- hogy egy alacsony jövedel­eröforrások feltárásának és ténik — a fizetőképesség mezőségű vállalat szabad tő­növelésének problémáját. érdekében, de a fejlesztés kéjét például kötvénybe fek­A vélemények igencsak finanszírozásában is. A tő- teti. Az ipar árbevétclará­megoszlanak. Vannak, akik ke hatékonyságának vizsga- nyos nyeresége itthon tíz azt tartják: a vállalati erő- lata a legfőbb eszköz, hogy százalék körül van, míg a források csak külső hitellel ellenőrizzük, megfelelünk-e kötvények biztosított évi ka­és tőkejuttatással bővíthe- a bővített újratermelés fel- mata ezt lényegesen haladja tők. Jelentős azok tábora is, tételeinek. Mert ha nem, meg. Azt is megjegyzem, akik viszont azt vallják: csak az egyre bizonytala- hogy néhány évvel ezelőtt még számottevő forrástarta- nabb külső támogatás tart- egy hazai textilipari válla­lókkal rendelkezünk. Az ál- hat életben. Hosszú távra ez lat japán szakértőket kért láspontok között feszül a va- nem lehet a vállalati politi- fel, fejlesztési politikájának lóság, mely szerint a bankó- ka alapja. A fejlesztések bírálatára. Meglepő volt a préssel semmire sem me- hozamának vizsgálatakor javaslatuk: építsenek a pesti gyünk, külföldi hitel csak pedig csak az lehet a kiin- Belvárosban parkolóházakat, módjával vehető fel, noha dulási alap, hogy ne csak De ez csak egy példa. A bonitásunk a pénzvilágban azt hozzá meg, amibe ke- feladat. hogy szüntelenül kitűnő, míg a harmadik le- rült, hanem az elvárható tő- keressük a befektetések ma­hetőség, a működő tőke be- kebővülést (nyereség) is'. ximális hozamát, de ne csak vonása, még számos előfel- Mindez talán világossá a kerítésen belül. tétel hiánya miatt csak las- teszi, hogy a tőke nem egy- Az erőforrások feltárásá­éin nőhet, mivel a külföldi szerű pénz, hanem olyan, nak van egy jól ismert te­tőké nyilvánvalóan nem mű- pénzben kifejezett erőforrás, rulete: a szervezés. Ezt ködhet a hazai szabályozási mely a gazdasági folyamatot azonban " komplex módon feltételek mellett (adózás, nemcsak fenntartja, hanem kell érteni. A jó gazdálko­szabályozósváltozások gya- a jövő megalapozását is biz- 'das csak akkor hozza meg korisága slb.). Ezzel a logi- tositja. gyümölcsét, ha takarékosan kával szükségképpen oda ju- A tőkének azonban csak bánunk az anyaggal, még a tunk, hogy a leggyorsabban egy — jelentős — része az bérrel is : ami főleg azt a forrástartálékok feltárásá- álló rész. A vállalat szem- jelenti, hogy csak teljesít­val könnyíthetünk magún- pontjából igen fontos a töke meny-egyenértéket fizetünk, kon. szerves összetétele. Ez a fo- de ez mjnt a Vgmk-ban' Mielőtt még néhány gya- galom közismert, mint alap- táljuk lehet magas is és korlati lehetőségről szó es- fokú politikai gazdaságtani mindénnel, ami pénzbe ke'­nek hadd jelezzem: a haza! tetei, de a gyakor atban már ru, A takarékosság nem eredet, tokefelhalmozasfo- nem sok Ügyeimet ford.tunk mozgalom mint megswk. lyamala meg nem fejezodott ra. Azt mindenK. tudja, .. % ' __ eredJfénve, be, így saját gazdálkodásunk hogy a működéshez pénzre " , fdmenyes színvonalának emelése, füg- van szükség. Szinte reflex- fdalkodas alapallasa. No­getlenül a mai nehézségektől szerűen megyünk a bankba "a a szervezesDen is jócs­kán elmaradtunk az ismert párt- és kormányhatározat követelményeitől, ez jól is­mert és főleg a külföldiek is, előírja a forrástartalékok hitelért, ha nincs. Arra mái­feltárását. A fejlődés ugyan- kevésbé figyelünk, hogy a is egyszerűen nem képzelhe- bank nem ingyen adja a tő cl á tőkekihasználás mai pénzt. A kamat pedig ma szintjén. Láttuk az. elmúlt, olyan magas, hogy már rit- ertek el eredmenyeket. közel két évtized alatt, ka az olyan vállalat, mely Nos, azt igazán meg lehet hogy a jórészt hitelből ilyen mértékű nyereséget tenni, még pénzbe'sem ke­megvalósult fejlesztések el- akkumulál. Vagyis: a forgó- rül, hogy szervezőinket bel­sősorban a hazai feltételek tőke (alap) meghatározásé- földi bérért külföldieknek miatt vesztettek a gépköny- nál, amikor is mindig a be- tekintjük. Ez viccesnek tü­vekben és prospektusokban, ruházás volt abszolút el- nik, de nagyon komoly, na és a fejlett országok tel- söbbségben, érdemes arra ugyanis a szervezést úgy jesítményéhez, rögzített szín- gondolni, miszerint — főleg kell felfognunk, mint egy vonalukból. Voltaképpen a rosszul sikerült — beru- beépített ellenőrzést, mely csak a vitában, de nem az házások még további idegen nem egyéni ' zaklatásunkat, életben létezik olyan aller- tőkét is igényelnek, s ezek hanem érdekünket és per­r.atíva, mely nem számol a kamatai veszélyesen csök- Sze az egész társadalom cél­tőketartalék tudatos és ko- kentik a nyereséget. Másfe- . -t szo|„.-|ja moly feltárásával. lől, arra is ügyelnünk kell, Nézzünk néhány gyakorta- hogy a vállalat fizetőképes- A probléma, bár napi ti lehetőséget. sége, amit a szakma likvidi- gondokkal küzdünk, nem Mindenütt gond a pénzszű- tásnak nevez, folyamatos le- ,dh w gyorsan. De ke. E mogott ket olyan je- gyen. Ahol rendszeresek a . lenség bújik meg, amelyről nagy összegű késedelmes fi- szamos példa van • a világ­osak őszintén érdemes be- zelések, ott joggal feltételez- b'an, hogy nem reménytelen szelni. A/, egyik az, hogy hetjük, hogy gazdálkodási a tőkefelhalmozásnak az nem lehet olyan vallalatot probiémák vannak. Ma az a oolimumif megteremteni szövetkezetet találni, ahol ' , °Plimumat megteremteni. ne lenne naprakész fejlesz- Jelk™z°. h»gy nemcsak tési elképzelés. Ebből, ha pontatlanul szállítunk, ha­ki nem mondottan is, arra nem pontatlanul is fizetünk, lehet következtetni hogy A forgóalap (töke) fontossá­csak beruházási feilesztessel , , , ,. .. képzelik el a kibontakozást. ganak lekezeleset mutatja, De a piaci helyzettel, főleg hogy fa közelmúltban beve- g.nyek termés/etj ki"ncsek az exportnál, mar nem va- zelett váltót csak igen szűk gyünk annyira naprakészek, kijrben alkalmazzák, amit az is mutat, miszerint ,,,,., az 1977. évi KB-hatarozat Hltelt lohat csak ugy er" nyomán a gyártmányszerke- demes felvenni, ha biztosak zetünk alig változott. És ak- vagyunk abban, hogy nem­kor még szó sem volt arról, csak annak kamatát, de a mily komoly veszely egy- . , -, - szó : ' megérteni az értékké­egy beruházás hosszadalmas tl8ztes hasznüt 18 reahzaln. J mikéntjét Azt megvalósítása. A másik je- tudjuk. Az olyan befektetés, ^zesenek mikéntjét. Azt, lenség pedig az, hogy noha amely nem térül meg a hogy a Ͱlet nem allaml a gazdasági realitások alap- szam;tott többletjövedelem- adomány, hanem közös ján bizonyos ágazatok bizo- ' ' .... „a7dasáai ab_ munkánk eredménye. Ezt nyos vállalatai nem fejleszt- mel eeyutt- Sazdasjg! JD- .... hetök, ezt maguk a vállala- szurdum, és nemcsak a vát- kellene legalabb az egyem tok önként nem mondják lalat létét, de a társadalmi háztartás és költségvetés ki, pedig náluk jobban sen- tiszta jövedelmet is fo- szintjén megvalósítani. És renStST bégeket gya^a- Noha "yea eset ta,án 32 * ""f01"* "em Félő, hogy a közeljövő va- társadalmi érdekből elöfor- is vagyunk olyan szege­lódi önállósága igen sok vál- dúlhat, csak kivétel lehet. nyek! lalatnál fog meglepetést hozni. Az első lépés a vállalati életben a tökeallokáció tüze­tes vizsgálata. Igen lassan terjed az, hogy a fölösleges épületeket és gépeket pénz­zé tegyük. Igaz, még nin­csenek jól működő szerve­zeteink a tőke áramoltatá­sára, a beruházott vagyon Japánt mindenki irigyli, de kevesen gondolják át, hogy a század elején hol álltak, mit vesztettek a második világháború alatt, mily sze­ben — és mégis. De van más példa is. Voltaképpen egy régi, még Széchenyi István korából magunkkal hurcolt problémáról van A keresetszabályozásról A Csongrád megyei köz- ban Hámori Antal, a SZOT gazdasági napok rendezvé- közgazdasági osztályának fő­nyei keretében ma, kedden munkatársa a keresetszabá­délután 2 órakor az SZMT lyozás aktuális kérdéseiről Eszperantó utcai székházá- tart előadást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom