Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-14 / 241. szám

Hétfő, 1985. október 14. 5 Nincs hervadóban A kaktusz virága Nem azért mondom, de témánkat illetően a férfiak két nagy csoportra oszthatók. Az egyikbe tartoznak azok, akik jegygyűrűjüket rendesen az ujjukon hordják, a másikba meg, akik a mellényzsebben. Ez utóbbiakat újabb két táborba sorolhatjuk: házasokra, illetve nőtlenekre. No már most. A jegygyűrűket mellényzsebben hordó nőtlen férfiak további osztályozási lehetőségeit aszerint kínálja az élet, hogy minő szándéktól vezéreltetve választják eme praktikus magatartásformát. Azért, hogy önmagukat örökös kontrollra késztetve igyekezzenek ellenállni a csábításnak, s a jegygyűrűvel csupán hetvenkedjenek — vagy pediglen azért, hogy praktikus célokra használják, adott esetben és adott körülmények közepette fölhúzzák, de falból, ezáltal a házas ember látszatát keltve megelőzzék a valóságos házasságkötési kísérleteket. Az utóbbiakhoz tartozik Julién Defoche párizsi fogorvos. Róla szól Barillet és Grédy zenés darabja, A kaktusz virága. Legalábbis sokáig úgy tűnik róla. Később kiderül, hogy szól ez még barátnőjéről, Antóniáról, Antónia barátjáról, a „reklámgörl" Igorról, legfőképpen pedig a fogorvos asszisztensnőjéről, Stéphaineről, akit kaktusznak csúfolnak. E pőre szereposztási díványról is lerí, tipikusan francia vígjátékkal ül szemben a néző. ahol olyasfajta tanulságokat sugdosnak a fülébe: ha bonyodalom támad, keresd a nőt. Cherchez la femme! A szerzőpárost egy időben úgy emlegették, mint Afeiíhac és Halevy utódait, szerencsés csillagzat alatt társult, boldog örököséit. A szatírákat farigcsáló Pierre Barillet és a filmasszisztens Jean-Pierre Gredy rögvest megkóstolhatták a színpadi siker édes ízeit, hogy a könnyűműfajra szövetkeztek. Rakatszám termelt zenés darabjaikból A kaktusz sorrendben a tizenharmadik, mégsem szerencsétlen: azóta, hogy 1964-ben bemutatták a Bouffes-Paris'iens-ben, bejárta a világot, nem ismer országhatárt. Még a filmes adaptáció elől sem térhetett ki, Ingrid Bergmannak volt emlékezetes nagy föllobbanása. Viszonylag gyorsan fölfedezték Szegeden is, már 1967-ben ment — Dániel Ferenc rendezésében. Jászai Lászlóval, Simon Erikával, Falvai Klárával — a kamaraszínházban. Most, majd két évtizeddel később, Angyal Mária rajzolta ugyané deszkákra. Nyilvánvalóvá téve, ez a színpadi szalonzene sem ment ki a divatból, nincs hervadóban a kaktusz virága. Angyal Mária tudniillik vérbeli profimunkát végez. Pontosan kiszámítja, szereplői közül kit mennyire engedjen szabad kantárra. Egészében pedig inkább rájuk bízza, semmint maga csiholná öncélú ötletekkel a hatást. Pedig akadnak ötletei (a zakóját sietve felöltő fogorvos például fejvesztett kapkodásában nyakába veszi a vállfáját, vagy Antónia és Igor úgy fog eszeveszett csókolózásba, hogy egy kugligolyónak belógatott almát harapnak szemközt), kivált Pethő László fordulatos mozgásokkal besegítő koreográfiájával. Két megjegyzést fűznék hozzá. 1. Az előadás sem igen tud mit kezdeni a hasonló szalonvígjátékok szokásos gyengéivel: ügyesen csavart, sebesen fölpörgetett szituációk után kopik a lelemény, a forgatag lelassul, a darab elfárad. Ilyenkor használ a muzsika, amit i/j. Nagy Imréék kisegyüttese hanguIlollai Kálmán (Julién) és Janisch Éva (Antónia) latosan szolgáltat. 2. A jelenetezést egyszerűen úgy oldják meg, hogy valamennyi színhelyet bezsúfolnak, ám a fénytechnika szegényes, ennélfogva zavaró a látvány. Balról hálószoba (ötujjú fotele a díszlet- és jelmeztervező Molnár Zsuzsa frappáns lakberendezési találmánya), előtte a zenekar, jobbról az orvosi rendelő, előszobástúl, bárpulttal, középen hátul lejárat, lent elöl az árokban szeparé, lámpákkal, pálmákkal. Sok. Az a bajom vele. hogy nincs kellően leválasztható világítás, így esztétikai dzsungellé mosódik össze, a néző figyelmét aprózza, nem egyszer a színészekről is elvonja (ami azért nem mindig hátrány). Kellemes meglepetés viszont Markovits Bori, ugyís mint a kaktusz, úgy is mint virága. Igaztalan lennék, ha csak most? Azt hiszem inkább. megújította színészi modorát. Beszédéből eltüntette a szándékolt affektálást, játékának sprőd felületeit lecsiszolta, s íziben természetessé, közvetlenebbé vált. Nem árulok zsákbamacskát: számomra mindig élmény Hollai Kálmán. Mármint a színpadon. (Máskülönben nehézfiú, zűrök nem ritkán támadnak körülötte, dehát ez érdektelen, akár szimpatikus valakinek, akár nem, képességei elvitathatatlanok.) Most Julién figuráját szelídíti' magához. Mitől tetszik annyira? Részint, mert bármit csinál, mindig egyfajta sejtelmességet érezni benne, rejtélyt, kiszámíthatatlanságot. Fölülről fogalmaz, de ezt a leereszkedést határtalan eleganciával teszi, könnyedén vált át egyik tónusból a másikba, s a kezével kitalált valamit, valami sajátszerű figurációs-mutogatós alakzatskálát, így aztán szavait errefelé „nyújtja", a kezek játékára, amivel érdekes módon akkor is figyelmet tudna kelteni, ha történetesen a telefonkönyvet mormolná. És persze énekelni sem irtózik, mi több, jó orgánuma, technikája van hozzá. Mellette sokoldalú, ám szerényebb hangszer Janisch Éva Antóniája. Akiről még mindig úgy érzem, mintha nem bízna eléggé magában, félne kezdeményezni, kiborulni vagy intimnek lenni, s inkább beéri száraz megoldásokkal. Nem így Berezeg Zsolt, aki Norbertjéhez bátran áthozza operettes modorát, nem baj, hisz ez a zenés „alma" sem esett messze az operettek fájától. Kovács Zsoltnak akkortól támadnak jó percei, hogy Igor szerepe a darab során mind fontosabbá válik; miként Vajda Juli Énekesnője is olyankor él igazán, ha dalra fakadhat, a zenészek közé áll. Cochet úr szikkadt alakjába Gerencsér Lajos csomagolja el ügyesen az ellenállási mozgalomból ideszakadt veterán humoros konzervatizmusát: Botticelli ..Tavaszában" villanásnyira láttuk Lados Ibolyát. Molnár Zsuzsa jelmezei találóak. ízlésesek. S mondom, díszleteivel sem lenne baj, tagoltabban, más tálalásban. Nikolényi István A Paletta színei avagy egyedüli vállalkozás a műkereskedelemben (A hely frekventált: a város egyik legforgalmasabb, idegenforgalmi szempontból koncentrált pontja. Az épület úgy áll két modern ház között, mint foglalatában az ékkő. A berendezés elegáns, de nem hivalkodó, nemes anyagokból formálta tervezője. A név kifejező és szellemes. Igen, az alig négy hónapos. Oskola utcai Paletta Galériáról van szó. az országban eleddig egyedülálló vállalkozásról. Ketten fogadnak a galéria képei között. Tandari János jogi és Talpai Gábor közös képviselő.) — Az igaz, hogy a vállalkozások korát éljük, de arra eddig még csak sikertelen kísérletek történtek, hogy ebbe a körbe bekapcsolják a műkereskedelmet. Pedig sokan felismerték — elsősorban nyugati országok példái nyomán —. hogy a magánkézben levő galériák életképesen ékelődhetnek az állami műkereskedelem gyakorlatának nehézkes, bürokratikus mechanizmusa és a „földalatti" műkincs-cserebere ellenőrizhetetlen hulláma közé. Nem is beszélve egy-egy ilyen vállalkozás karakterisztikus vonásairól. a mecénálás specifikumairól. művészek, gyűjtők, érdeklődő közönség találkozásainak elősegítéséről. TANDARI J.: Ügyvédi munkaközösségünk pinceKlubjában évekkel ezelőtt sikeres kamarakiállításokat rendeztünk. Szerették a művészek. a kollégák, a hozzánk betérő ügyfelek, érdeklődők. Aztán létrejött kapcsolatunk a Lakberendező és Kiállításrendező Gmk-val, s így alakult ki vállalkozásunk képző- és iparművészeti alkotások forgalmazásának elősegítésére különféle ehhez kapcsolódó szolgáltatásokra. Amikor elképzeléseinket a hivatalos fórumokhoz benyújtottuk, bár voltak kételyek, támogatták törekvéseinket. A Paletta délalföldi színekből áll. Hiszek az alföldi festészet specifikumaiban és értékeiben, szeretem országunknak ezt a terrénumát. így aztán azoknak a művészeknek munkáiból igyekszünk teljes kínálatot tartani, akik itt élnek, dolgoznak. Felkerestem vagy hatvan művészt, döntő többségüknek tetszett ötletünk, de akadnak akiknek másfelé vannak elkötelezettségei, néhányan tartózkodtak a bizonytalannak vélt vállalkozástól, féltek az új. szokatlan formáktól. Igyekszünk bebizonyítani szándékunkat, mely hitvallás is: hosszú távon csak becsülettel és korrekten lehet működni. Még nem vagyunk rentábilisak, de működik szűrőrendszerünk, ami garancia a jövőre. — A Paletta Galéria forgalmazási rendje, kereskedelmi ötletválasztéka milyen újdonságokkal, meglepetésekkel szolgál? TALPAI G.: A művészektől mi közvetlenül kérjük az alkotásokat. Ezeket a műveket a hivatalos jegyzékben fölsorolt, szövetségi tagok közül felkért zsűri bírálja és árazza. Erre a zsűriárra tesszük a mi közreműködői díjunkat, ami 10-20 százalékkal alatta marad a képcsarnokinak. Itt van például egy kiváló művész 30 ezerre értékélt festménye, amire mi mindössze két és fél ezer forintot tettünk rá. A műalkotások részletre is vásárolhatók. s van néhány, saját kockázatunkra bevezetett kedvezményünk is. Egyik ilyen, hogy minden mű és vásárlója számítógépes eljárással adatbankunkba kerül, s azt követően elővásárlási jogot élvez. Minden, itt vásárolt művet ugyanazon az áron bármikor visszaveszünk. Terveink között szerepel, hogy az érdeklődő két hétre hazaviheti a művet, s ha megszereti, ha illik környezetébe, akkor fizet. Ha nem, visszahozza, és „nincs harag". Mindezek a közvetlenebb kapcsolatok érdekében születnek, hogy művész, gyűjtő, érdeklődő közönség, szervező és kereskedő azonos érdekek alapján találkozhasson. TANDARI J.: Amikor elkészült galériánk, oldódott a művészek tartózkodása. Szinte természetes, hogy óvatosak voltak, és várták a választ olyan kérdésekre: garantálunk-e megfelelő színvonalat; a galéria nem egy kócerájjal több csupán; kivel kerülhet egy falra; mire taksálnak engem stb.? Néhány hónap elteltével érzékelhető az oldódás. Szeretnénk a művészeknek abban is segíteni, hogy kész képeiket ide hozzák el, az érdeklődők ne a műteremben, alkotás közben lepjék meg őket. Itt ismerkedhetnek a müvekkel, „szerelem esetén" mi megszervezzük a találkozást. — Nyitáskor kezembe került szórólapjukon jó néhány szolgáltatásról is olvashattam. Kíváncsi vagyok, meglevő igények kielégítésére, vagy inkább igényteremtésre vállalkoztak? TANDARI J.: A környezet- és lakásformálásnak nálunk még nincs megfelelő kultúrája. Nyitottak vagyunk komplex emberi életterek megterveztetésére, kialakítására. Belsőépítészek, kerttervezők, képző- és iparművészek közös elképzelései alapján, házak, lakások megtervezésére vállalkozunk. Két hasonló megbízáson jelenleg is dolgozunk. De vállaljuk sírok tervezését és kivitelezését is. Az egész környék kiállítási rendjében pezsdülést hozhat, hogy nemcsak most készülő, praktikus, modul rendszerű, 80 négyzetmeter felületű és 2 óra alatt felállítható installációs rendszerünket kölcsönözzük, de megszervezzük a kiállítással kapcsolatos öszszes tennivalókat. Vállaljuk portrék készíttetését — erre is akadt már megrendelő —, különböző családi eseményekre — érettségi, ballagás, születés, házasságkötés stb. — érem- és plakottkínálatunk van, s szívesen látjuk az iskolák csoportjait is. — Az elmúlt napokban szokatlan körülmények között nyílt meg első kiállításuk, Cs. Pataj Mihály Virágok, tájak, szépasszonyok című tárlata. Milyen bemutatók várják az érdeklődőket a jövőben? TALPAI G.: Sikerült kapcsolatot találnunk a kecskeméti nemzetközi kerámiastúdióval. Az ott készült, igazán kuriozitás számba menő műVeket mutatjuk be legközelebb, majd Sinkó János festményeiből rendezünk kiállítást. Karácsony előtt iparművészeti játék- és babatárlatot, azután 13 + 1 címmel nagyszabású grafikai bemutatót tartunk. Jövő évi terveink között szerepel többek között a mesevilágot festő Tóth Ernő, az itteni tájból izzóan expreszszív képeket festő Kollár György, és az alföldi tájat megörökítő Stóhlik János önálló kiállítása. TANDARI J.: örülünk a külföldi érdeklődéseknek. A jövő évben a dél-alföldi festőket bemutatjuk Ausztriában, de megkerestek már bennünket Angliából és az USA-ból is. A cserekapcsolatok színesíthetnék a mi Palettánkat, az itteni művészetet pedig bekapcsolhatnánk a nemzetközi vérkeringésbe. („Gratulációkhoz, szívélyes üdvözletekhez szívesen csatlakozom magam is. A kortárs magyar művészet, és ezen belül is a művészettörténetileg kiemelkedően karakteres alföldi magyar művészet értő támogatását remélem az Önök egyre ismertebb vállalkozásától!" — Dvorszky Hedvig, művészettörténész, Corvina Kiadó.) Tandi Lajos Befejeződtek a kamarazenekari napok A szegedi kamarazenekari napok jobbnál jobb koncertekkel folytatódtak. (Szerdán a Wciner Kamarazenekar — karmester Weninger Páchárd —, csütörtökön pedig a Liszt Ferenc Kamarazenekar — hangversenymester Rolía János — fellépésével. Valamikor, 20 évvel ezelőtt, a Liszt Ferenc Kamarazenekar is úgy indult, mjnt most a szegedi Weiner Kamarazenekar. Idővel akadt mecénás is, s a hajdani főiskolások együtt maradtak, művészetük édes, friss mustja nemes, választékos zamatú aszúvá érlelődött. Hasonló útra predesztinálná tehetsége a Weiner Kamarazenekart is, csak a mecénás tűnik fel oly nehezen a láthatáron. Tehetségesek, érzékenyek, robbanékonyak, mindent elsöprő vitalitással. Ilyen volt tartalmas, nagy műsoruk első darabja, Bach III. brandenburgi versenyének tolmácsolása. Mozart D-dúr divertimentóját ők mutatták be teljes egészében. (Míg a másik két kamarazenekar, nyílván véletlenül, de nem kis szórakozásunkra és örömünkre, ugyanazt adta ráadásként). Sugár Rezső Négy bagatelljének ősbemutatóján fuvolán a kitűnő Matuz István működött közre, klarinéton ós cimbalmon Maczák János és Farkas Gyöngyi. A szerző nem titkolja, hogy r.em akart avantgárd szellemben gondolkodni. A fuvola, klarinét és cimbalom nagyon izgalmasan színezik a vonóskar hangzását. Különösen szép és megindító a III. tétel (Notturno, Lento). Nem embertől elidegenedett, hanem mindvégig vonzó muzsika. A Weiner Kamarazenekar kiemelkedő produkciója volt Ravel Bevezetés cs allegro című művének előadása. Az előbbi közreműködők. Farkas Gyöngyi kivételével maradtak. Itt hárfát írt elő a szerző és e hangszer kiváló megszólaltatójaként Felletár Melindát hallhattuk. A zseniálisan hangszerelő Ravel, ezerszínű muzsikáját méltató érzékenységgel fantáziával tolmácsolták a fiatalok — Weninger biztos, kifejező irányításával. Britten Simple Symphonyjának előadása már beért, frappáns produkció. Technikai biztonság, virtuózitás, plasztikus dallamfonmálás, eleven humor. A fiatal muzsikusok ragyogó helytállása után természetes volt, hogy a Tisza Szálló zsúfolásig megtelt nagytermének közönsége ráadásokat követelő vastapssal méltatta az együttest. A Liszt Ferenc Kamarazenekar sohasem okoz csalódást. Valahányszor Szegeden fellépnek, forró siker koronázza szereplésüket. A kamarazenekari napok legsikeresebb koncertjéről csak felsőfokban szólhat a kritikus. Bach: Kunst der Füge (A fúga művészete) interprentálása az értelem nyugtató hűvössége, az érzelem vérmeleg lüktetése, a bölcsesség, az okosság fénye, az emelkedett tisztaság, bensőséges mély áhítat, templomok szent csöndje, a szív gazdagsága lelki béke, halhatatlan szépség. Lehetetlen szavakkal megközelíteni azt a sokrétű mondanivalót, amely avatott előadásukban érthetővé világosodott. A metszett kristály mintáinak tévedhetetlen tiszta vonalrajza hasonlatos világos szólamvezetésükhöz. Előadásuk építkezése a katedrálisok megrendíthetetlen nyugalma, nagyszerűsége. Az új bemutató, Decsényi János: A harmadik. A költészet zenévé lényegül. A második századból származó latin költemény (valószínű, Hadrianus császár műve) új életre ébred a 20. században, s amit a szavak, a muzsika nyelvén mond, megdöbbent, lebilincsel, fogvatart. A kortárs zene gazdag eszköztára színes gondolatébresztő, szuggesztív zenei tartalmat tolmácsol. Kitűnő a hangszerelése is. a különböző hangszinhatásoknak erős érzelmi erejük van. Arányaiban is remekbe szabott, a három attacca tétel hosszúsága éppen annyi, amennyi még a kellemes befogadhatóság határán belül van. A kompozíció zeneszerzés-technikai s tartalmi erényeit is egyaránt kápráztatóan felragyogtatta a kamarazenekar Gazda Péter kiváló irányításával, aki egyébként maga is zenekari tag. És akkor jött Mozart! Serenata notturna és a Kis éji zene. Nem tudom, lehet-e jobban, igazabbul Mozartot játszani? Aligha! Eleven gesztusú, ízes mozarti nyelven beszélnek. Nem finomkodó, mégis gyöngéd, nem harsány, mégis erőteljes, nem bájolgó, mégis tündérien kedves. Előadásuknak humora, öröme és bánata mélyen emberi. Ugyanakkor a legtökéletesebb rend, áttekinthetőség nyilatkozik meg játékukban, s mindez valami kivételes könnyedséggel, magától értetődő természetességgel. Így muzsikál a Liszt Ferenc Kamarazenekar. Herényi Bogáta