Délmagyarország, 1985. szeptember (75. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-03 / 206. szám

2 Szerda, 1985. szeptember 4. 2 Gorbacsov— Marchais találkozó £ Moszkva (MTI) A moszkvai Kremlben hétfőn megbeszélést tartott Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Georges Marchais, a Francia Kom­munista Párt főtitkára. Az őszinte barátság lég­körében és az elvtársi köl­csönös egyetértés jegyében megtartott beszélgetésen mindkét részről kifejtették: az SZKP és az FKP együtt­működésének és szolidaritá­sának további erősítésére fognak törekedni. Sztrájk fí Johannesburg (Reuter) Hatvanezer dél-afrikai bányász lépett sztrájkba va­sárnap este, hogy kikény­szerítse munkaadóitól az idei évre ígért béremelé­seket. Transvaal tartomány öt aranybányájának és két szénbányájának munkásai szüntették be a munkát a fekete bányászok szakszer­vezeti szövetségének (NUM) felhívására, jóllehet a bá­nyahatóságok rendkívüli in­tézkedéseket léptettek élet­be a sztrájk meghiúsítása érdekében. Személyi változás £> Bangkok (MTI) Pol Potot, a kambodzsai népirtó rendszer egykori vezetőjét Son Sen váltotta fel a „vörös khmerek" el­lenforradalmi fegyveres szervezetén^jcjé)gip — jelen­tette a „vorós khmerek" rádióadója, amely nem tért ki a személycsere politikai hálterére. Nagygyűlés Vietnam jubileumán Ci Budapest (MTI) Negyven, évvel ezelőtt kiáltották ki a független, szuverén Vietnami Demok­ratikus Köztársaságot; a jubileum alkalmából hétfőn ünnepi nagygyűlést rende­zett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa Bu­dapesten a Taurus Gumi­ipari Vállalat művelődési otthonában. Az eseményen ott voltak a nagyüzem munkásai, valamint a VIII. kerületi vállalatok, intéz­mények képviselői. Az el­nökségben helyet foglalt: Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnö­ke. Az elnökség tagja volt Nguyen Lung, a Vietnami Szocialista Köztársaság bu­dapesti nagykövete. Peiák Emilnek, a Hazafias Népfront Budapesti Bizott­sága vezető titkárának meg­nyitó szavait követően Czi­nege Lajos, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, az MSZMP KB tagja mondott beszédet, felidézve a négy évtizeddel ezelőtt történte­ket, Délkelet-Ázsia első munkás-paraszt állama meg­születésének körülményeit. Szólt azokról az erőpróbák­ról, amelyekben a vietnami nép sikeresen helytállt nemzeti szabadsága és füg­getlensége kivívásáért, meg­őrzéséért. Á lelkesítő célok megvalósításához fűződő re­mény azonban szinte csak napokig tartott. A hatalmá­nak elvesztésébe belenyu­godni nem akaró francia burzsoázia minden lehetsé­ges módon akadályozta a fiatal állam tevékenységét, erősödését, majd 1946 de­ceinberétöl a népi hatalom szétzúzására irányuló fegy­veres támadásba ment át. A vietnami nép vállalta a har­Közéleti napló ÜDVÖ7XÖ TÁVIRATOK Losonczi Pál, az Elnöki ünnepe alkalmából. — Lo­Tanács elnöke táviratban sonczi Páil táviratban üdvö­üdvözölte Enzo Colombinit zölte Khalifa bin Hamad és Severino Turat, Saul Ma- asz-Szani sejket, Katar ál­rino Köztársaság régenska- lam emirjét az ország nem­pitányait az ország nemzeti zeti ünnepe alkalmából. JAROSLAV HAJN BUDAPESTEN Az MSZMP Központi El- csehszlovák vendéget a Fe­lenőrző Bizottságának meg- rihegyi repülőtéren Gyenes hívására hétfőn küldöttség András az MSZMP Közpon­élén Budapestre érkezett Ja- ti Ellenőrző Bizottságának roslav Hajn, a Csehszlová- elnöke fogadta. Jelen volt kia Kommunista Pártja Ondrej Durej, a Csehszlovák Központi Ellenőrző és Reví- Szocialista Köztársaság ma­ziós Bizottságának elnöke. A gyarországi nagykövete. OBT-KÜLDÖTTSÉG ARGENTÍNÁBA Sebestyén Nándornénak, konferencia, amelyet a Bé­az Országos Béketanács el- ke-világtanács szervezett nőkének, a Béke-világtanúcs Latin-Amerika problémáiról alelnökének vezetésével hét- és szerepéről a nukleáris há­főn magyar békedelegáció ború megelőzésében. Az utazott Buenos Airesbe. Az OBT küldöttsége ellátogat argentin fővárosban kedden több latin-amerikai ország­nyilik meg az a nemzetközi ba is. SZAKSZERVEZETI FELHÍVÁS A Szakszervezetek Orszá- dák, bölcsődék, orvosi ren­gos Tanácsának elnöksége delők zavartalan működé­— a Szakszervezetek Vesz- sének biztosításában. Az prém Megyei Tanácsa útján ipari-ágazati szakszervezeti — anyagi segítséget nyújt a központok a maguk terüle­földrengés sújtotta Peremar- tén lehetőségeik szerint ton és Berhida térségében) a szintén segítsék a térséget normális élet helyreállítása- ért elemi csapás következ­hoz. FelJiívja a megyében menyeinek felszámolásált. A működő szakszervezeti szer- szervezett dolgozók támogas­vezeteket, az üzemek, válla- a lakosság öntevékeny­, . , j , .... • ,ségét, hogy a tel bealltaelőtt latok dolgozóit, a szocialista a *ká'ok hh'elyreállitása a le_ brigádokat, működjenek köz- hetőségek szerint befejeződ­re a közintézmények, óvo- jék. MSZBT-DELEGACIÖ UTAZOTT A SZOVJETUNIÓBA cót hazája függetlenségéért, az új társadalmi rend vé­delméért. Hadserege 1950­től teljesen magához ragad­ta a kezdeményezést, az 1954-ben Dien Bien Phu­nál aratott világraszóló győ­zelemmel pedig megpecsé­telte a francia megszállók sorsát. A diadal a gyarma­tosítók feletti győzelem szimbólumává vált. — A hőn óhajtott békés építés időszaka azonban még ekkor sem jöhetett el. 1965-től az Egyesült Álla­mok több százezres hadse­rege nyíltan beavatkozott az országvédö és a fegyveres felszabadító harcba. Rop­pant áldozatot és helytál­lást kívánó küzdelemben 1975-ben kiűzte az országból az imperializmus érdekeit képviselő, a bábrezsimet tá­mogató utolsó megszálló ka­tonát, majd ezt követően megteremtette hazája egy­ségét. — őszintén örülünk, hogy a testvéri vietnami nép az utóbbi időben sikerrel ol­dotta meg a békés építő­munka számos időszerű fel­adatát. Hazánk és Viet­nam között állandó, rend­szeres és egyre bővülő a kétoldalú együttműködés, amelyhez jó alapot nyújt a tavaly novemberben alá­írt barátsági és együttmű­ködési szerződés. A na­pokban véglegesítjük viet­nami barátainkkal az 1986— 1990. közötti évekre vonat­kozó gazdasági-műszakj együttműködési terveinket. A továbbiakban hangsú­lyozta: erősítjük sokoldalú együttműködésünket a Szov­jetunióval és minden szo­cialista országgal, így a Vietnami Szocialista Köz­társasággal is — mondotta végezetül Czinege Lajos, majd tolmácsolta a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa és - kormánya, és egész dolgozó népünk jó­kívánságait a Vietnami Szo­cialista Köztársaság népé­nek. Ezt követően Tran Lam, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának tag­ja, az Állami Rádió és Te­levízió elnöke, a jubileumi ünnepségekre hazánkba ér­kezett küldöttség vezetője szólt a nagygyűlés részt­vevőihez. Az ünnepi nagygyűlés kulturális műsorral folyta­tódott, amelyen a KISZ Központi Művészegyüttese lépett fel. Hagymatur... 1. Indulás: négykor A Volán 10-es vállalatá­nak kamionjai évek óta jár­ják Európa útjait. Tavaly is több mint háromezer, teher­rel megrakott járat indult. Negyvenezer tonna portékát vittek a rendeltetési állomá­sokra. Dr. Kardos János, a vál­lalat igazgatója devizakimé­lő tevékenységnek nevezte a kamionok futását, hisz évente 2 millió dollárt ta­karítanak meg a népgazda­ságnak a 10-es Volán piló­tái. Lehetőséget kaptam arra, hogy az egyik nyerges Rá­bát elkísérjem északi útjá­ra. Kérem, tartsanak ve­lem. Ismerjék meg önök is a kamionosok sokszor iri­gyelt, ám irigylésre alig méltó életét. Makó. Zöldért Il-es telep. Augusztus 22., délután két óra. A diszpozíció szerint három kamion rakodik ma. Mind a három vöröshagy­mát visz Svédországba. Egy Hungarocamionos le­gény már csak a vámos zá­róplombájára vár. Wuch Sándor, a szegedi Volán-' pi» lótája is megrakodott már Földeákon. Csamangó Im­re, a másik kamionos, egy hagymára éhes, tátott szá­jú Rába, és jómagam vár­juk a rakodóbrigádot. Nem sokáig. Hat motoros targon­ca hordja szünet nélkül a necczsákokba csomagolt vö­röshagymát. A platópa­rancsnok Csamangó Imre. Utasít, magyaráz, érvel. A rakodók előbb még vitat­koznak a zsákrakodás tech­nológiájáról, de aztán fel­adják. Lehet, hogy a pilóta jobban tudja miként vé­szelheti át a fűszernövény a sok helyütt „darabosra" sikerült út viszontagságait. Elmúlik délután öt óra, mire Csamangó Imre visz­szakormányozza a 20 tonna hagymával rakott kamiont a szegedi telephelyre. Se­regnyi okmányt rendszerez, hogy ne legyen gondja a határokon. A hagymás szerelvény mellett egy Rába, hűtőtrai­lerrel. A gépkocsi gazdája szerel, és káromkodik. No nem azért, mert igazítani kell a kormányszerkezeten, hogy megszűnjék a ránga­tás. Ez rutinmunka. Hanem, mert Szabó Károly sofőr­társaival egyetemben gyűlö­li a feleslegesen lehajtott kilométereket. Holnap haj­nalban Miskolcon kell je­lentkeznie. Sertéskarajt visz majd Oslóba. Rakodás után indulhatna egyből Parassa­pusztára, a határállomásra, Csamangó Imre a volán mögött csakhogy előtte még 90 ki­lométeres kerülővel be kell kerekeznie Budapestre, a Béke térre, ahol a portán a kezébe nyomnak egy köz­lekedési engedélyt, olyat, amilyet itt, Szegeden is ke­zébe adhatnának a hatósá­gok ... Csamangó Imre azt mondja, hogy hajnali négy­kor indulunk Helsingborg­ba, a svédek tengerparti városába. Mondja még azt is, hogy élvezzem a puha­pihe ágyikó kényelmét, mert a következő napokban gyorsan alszunk majd, és keveset... O Csendes a szegedi hajnal. Egy-egy taxi zajong csu­pán. Viszi azokat, akik há­rom-négy órával megtoldot­ták a csütörtököt... Pon­tosan a terv szerint indu­lunk. Azt mondja Imre, ne bajlódjunk a magázódással. A kamionosok, legyenek bármilyen náció fiai, tege­ződnek. Testvérré, jó barát­tá faragja őket az utak írott és íratlan törvénye. Nevetve meséli tovább, hogy tekintsünk el koccin­tástól. Ne tegyünk úgy, mint Végh Antal: Északi Utakon pilótahősei, akik váltogatva söröztek az író­val a pertuig, a robogó ka­mionban ... — Bár az is lehet, hogy elragadta az írót a fantá­zia, mert nehezen hihető, ha valaki napjában 5—600 kilométert ledarál, akár egyetlen pohár sört is (a saját jól felfogott érdeké­ben) meg merne Inni... — zárja a gondolatot Imre. Wuch Sanyi megszánt bennünket. Korábban in­dult és elhozza a Béke tér­ről a mi közlekedési enge­délyünket is. Van időnk hát. Feltankolunk paprikából, paradicsomból, friss kenyér­ből tisztességesen. A Szovjet-Magyar Baráti Társaság meghívására hét­főn MSZBfT-küldöttség uta­zott. Uzbegisztánba György Sándor titkár vezetésével. A delegáció tagjai Taskentben, Buharában és Szamarkand­ban találkoznak a Szovjet­Magyar Baráti Társaság üz­bég tagozatának vezetőivel, valamint a helyi tagcsopor­tok aktivistáival. Konzultá­ciókat folytatnak a barátsá­gi munka tapasztalatairól és további fejlesztésének lehe­tőségeiről. D'tfc&n kelt egy politikus nyilatkozata olyan szé­les körű, túlzás nélkül vi­lágméretűnek nevezhető érdeklődést, mint a Time című amerikai hírmagazin legfrissebb számában meg­jelent Mihail Gorbacsov­interjú. Több okból is. Egyrészt ez volt az első al­kalom, hogy az SZKP ve­zetője fótitkárrá választása óta valamelyik nyugati saj­tóorgánumnak nyi^tkoza-* tot adott, másrészt — s persze ez a fontosabb szempont — a szovjet ál­lamférfi olyan kérdések sorát érintette, amelyeket kétségkívül a nemzetközi élet első számú problémái­nak tekinthetünk. Érthető, hogy az ameri­kai tömegkommunikációs eszközök már vasárnap óta kiemelt helyet szentelnek a nyilatkozatnak, a rádió­és televíziós állomások hír­adóiban behatóan elemzik Gorbacsov kijelentéseit. Ugyanakkor tény. hogy a Fehér Ház egyelőre még nem válaszolt hivatalosan, a különböző szóvivői meg­jegyzések pedig nem men­nek túl a már megszokott washingtoni reagálásokon. Jóllehet, a szovjet pártve­Felelősség a világért zető olyan témákkal foglal­kozott. amelyekkel kap­csolatban a vélemények legkisebb közeledése, a job­bára merev amerikai állás­pont enyhítése mindenképp kedvező előjelnek számíta­na a novemberre tervezett szovjet—amerikai csúcsta­lálkozó előtt. A nyilatkozat egyik leg­jelentősebb részlete éppen erre, a genfi Reagan—Gor­bacsov tanácskozásra vo­natkozott. Figyelmeztető jel, hogy Moszkvában a korábbinál már sokkal óva­tosabban ítélik meg a csúcs kilátásait. Ennek oka — mutatnak rá más szovjet állásfoglalások is — abban keresendő. • hogy az Egye­sült Államok nemcsak, hogy nem viszonyult építő módon a közelmúltban be­terjesztett szovjet békekez­deményezésekhez, hanem ellenkezőleg: politikai lé­péseivel inkább nehezítette a két nagyhatalom közti kapcsolatok javítását. A szovjet vezető erre példákat is hozott. AZ atom­fegyver-kísérletek morató­riumára vonatkozó szovjet javaslatra Washington el­utasítással, sőt. újabb nuk­leáris robbantással vála­szolt. A világűr békéiének megőrzését sürgető. az ENSZ fórumán is előter­jesztendő indítvánvra pe­dig az új amerikai kozmi­kus fegyverrendszer kísér­leteinek meggyorsításával. Ha ezen a téren, a fev"­verkezési hajsza megállítá­sa. s mindenekelőtt az űr­fegyverkezés területén nem sikerül megegyezésre jut­ni. az emberiség minden eddiginél veszélyesebb helyzetbe kerülhet — fi­gyelmeztetett Gorbacsov, aki azt sem titkolta, hogy a csillagháborús tervekhez való ragaszkodás kudarcra kárhoztatja a szintén Genf­ben folvó szovjet-ameri­kai fegyverzetkorlátozási megbeszéléseket is. C mostani Time-nyilatko­™ zat is hozzájárul re­mélhetőleg annak tudato­sításához. hogy a Szovjet­unió politikáját nemcsak saiát országa, hanem az egész világ sorsa iránt ér­zett felelősség diktálja. — Meglátod, hogy mekko­ra böcsülete lesz majd ezek­nek az úton — mondja Im­re. Wuch Sanyival a paras­sapusztai elágazás előtt be­szélünk meg találkozót. Pontosan fél tízkor. Sanyi késik három percet, és ká­romkodik, mint egy pará­déskocsis. Ott volt az en­gedélyért már negyed nyolckor. De odafönn, az irodában rossz számot ír­tak a papírokra. így aztán ácsorgott vagy másfél órát, míg megérkezett az illeté­kes, és helyesre igazította a számokat. Parassapusztán, a hatá­ron nem bajlódnak velünk sokat. A kocsikat gyorsan kezelik a magyar és cseh­szlovák vámosok, határőrök. Jól tudják, hogy hosszú út áll még a kamionosok előtt. A határon alkalmi sofőr­találkozó. Ismerősök is jönnek. A Hungarocamionos srác, aki előttünk pakolt Makón. És Római Imre, egy hűtőkamionnal. Zalaeger­szegről visz csontozott ser­téskarajt Helsingborgba, a Frigoscandiához. Imre is szegedi pilóta. Fűzik is a srácok, hogy csak úgy jö­het velünk, ha azt a pokol­gépet (a hűtőkamion ag­regátját) leállítja a parko­lókban. Mi tagadás, egymás hangját alig halljuk ... Alig múlt dél. amikor a né"v kamion útnak indulhat északra. Hetven kilométerre lehetünk Zólyomtól (Zvolen), amikor a törvény leparan­csol bennünket az útról. Szlo­vákiában ugyanis pénteken (szombaton és vasárnap) délután háromtól este kilen­cig nem közlekedhetnek a kamionok. Nem viccelnek az ottani rendörök. ha nyakon csípik a renltenskedőt. már­is kasszíroznak két-három­száz koronát. Csendes, hűvös, erdő men­ti parkolót találunk. Befér­nek a kocsik, mind a né­gyen (Római Imre egy kicsit távolabb kényszerül megáll­ni. a „pokolgép" miatt). Elő­kerül a turista gázfőző. Sza­lonna, füstölt kolbász, pap­rika, paradicsom. hagyma. A menü naprikás krumpli, •vagy elegánsabb szóhaszná­lattal serpenyős burgohya. A szakácsi teendőket gyorsan rám hagyják. A két Imre (Római és Csamangó) a tömlők nyomását ellenőrzik. Wuch Sanyi is körbejárja gépét. A hungarokamionos pedig a krumnlipucoló ma­gas tisztét szerzi meg. Hat óra is elmúlik, mi­korra elmosogatunk. A srá­cok egy ,',kis kettesre" lepi­hennek. Készülnek az éj­szakai túrára, hisz a kény­szerűségből elvesztegetett időt valahol (valamikor) be kell majd hozni. Fél kilenc körül éled a tábor. A ritká­san dombnak húzó Traban­tok füstje keveredik az Omnia illatával, öreg este van, amikor elindul a ka­raván. Előbb dimbes-dombos tá­jon hajtunk. Ez nem jelent akkora gondot a Rábának. Hanem 'aztán a „púpok;" nőni kezdenek. A nyerges nyög-szuszog, felezett ket­tesben (tizenkét fokozatú a sebességváltója) is csak lépésben haladunk . . . — Igaza van Moldovának — mondja Imre — ez a „horváthkerti" márka sötét­ben is lát, ha észreveszi1 a hegyet megáll... Két órába telik, mig át­kínlódjuk magunkat a Fát­rán. Éjjel két óra elmúlt, mire a cseh—lengyel határra érünk. Gyors bejelentkezés a határon. Egyikőnket sem kell altatni, hisz Itt van már a kertek alatt a hatórai éb­resztő .. . Szabó Pál Miklós (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom