Délmagyarország, 1985. szeptember (75. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-11 / 213. szám

Szerda, 1985. szeptember 11. 3 Párbeszéd a párttitkárral Ember — gyártörténeti háttérrel Nagy László felvétele Üj, ezertonnás hűtőraktárházat építenek a Szegedi Konzervgyárban. A nulla Celsius fok hőmérsékletű hűtőtároló elősegíti a kész- és félkész termékek minőségének megó vását Munkaerő-utánpótlás a kereskedelemben Az elmúlt napokban, hetekben mintegy 8000 ifjú szakmunkással gyarapodott az ország kereskedelmi és vendéglátó hálózatának szak. embergárdája, ennyien végeztek a legutóbbi tanévben a kereskedelmi szakmunkásképző iskolákban. A végzősök létszáma az elmúlt évek során nem nagyon változott, az első évfolyamokra már hosszabb idő óta évente át. lagosan tízezer általános iskolát végzett fiatalt vesznek fel, s közülük a három év alatt mintegy kétezren morzsolódnak le. A mostani tervidőszakban összesen harmincezer szakképztt kereskedő került ki az iskolákból. Látszólag tehát bőven elég az utánpótlás, hiszen a kiképzés üteme szerint tíz év alatt akár az ország egész kiskereskedelmi eladógárdája kicserélődhetne. Mégis miből adódik az üzletekben sokfelé tapasztalható, immár krónikussá vált munkaerőhiány? A Belkereskedelmi Minisztériumban kapott tájékoztatás íszerint a frissen végzett kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkások döntő többsége szakmájában helyezkedik el, első munkahelye általában az a vállalat, ahol már tanulóként is dolgozott. A problémák azonban már ekkor jelentkeznek, mert az élelmiszerkereskedelmi szakma iránt például az iskolákban is lényegesen kisebb az érdeklődés, mint a több érdekességet kínáló ruházati vagy iparcikk- esetleg az óraékszer szakmában. A későbbiekben fokozódnak a gondok, egy-két év múlva sok fiatal végképp otthagyja a kereskedői szakmát. Ez főként abból adódik, hogy elnőiesedett a szakma — már a tanulók 75 százaléka lány, s később, amikor családot alapítanak, kisgyerekkel már nem tudják vállalni' a kedvezőtlen időbeosztást, de elriasztják őket a nehéz munkakörülmények is. A statisztikai kimutatások szerint az utóbbi években a kereskedői létszámnak mintegy 25 százaléka évről évre kicserélődik; nagyon sok esetben á fiatal szakmunkások mennek el, s helyükbe szakképzetlen eladókat kénytelenek felvenni a vállalatok. Az átlagosnál nagyobb a fluktuáció az élelmiszerkereskedelemben — különösen a fővárosban és a nagyobb városokban —, holott itt már a képzés után is a kívánatosnál kevesebben helyezkednek el. A létszámhiány enyhítésére a tervek szeiTnt a közeljövőben számos helyen bevezetik a vállalati differenciált oktatást. ami azt jelenti, hogy az általános iskolát végzett fiatalokat a szakmunkásképzőnél lényegesen rövidebb idő, egy év alatt képezSk ki egy-egy cikkcsoport szakképzett eladójává. A vendéglátásban már bevált ez a gyakorlat, a nagy szállodaépítkezések idején —, amikor a négi, nagy tudású szakemberek számára számos új munkalehetőség teremtődött — több vállalat ilyen módon képezett ki új szakembereket. Néhány élelmiszer-kereskedelmi vállalatnál megkezdték a zöldség-gyümölcs eladók kiképzését. Az úgynevezett vállalati szakmunkások tehát csak egy-egy szűkebb terület szakemberei lesznek. A Belkereskedelmi Továbbképző Intézet is szervez kereskedelmi szakmai tanfolyamokat. A Belkereskedelmi Minisztérium oktatási osztályának szakemberei hangsúlyozzák- a tervezett — s a néhol már bevezetett — új képzési formák lehetőséget teremtenek arra, hogy a kereskedelmi munka iránt érdeklődők többféle módon szakképesítést szerezhessenek. Emellett a kereskedelmi vállalatoknál sem csak az a nyolcezer fiatal szakmunkás jelenti majd a szakiképzett munkaerő-utánpótlást, akik évről évre végeznek a szakmunkásképző iskolákban. S nem utolsósorban előnyös, hogy ezekkel a módszerekkel nagyobb a remény arra, hogy a szakképzett eladók jelenlegi 75 százalékos aránya a jövőben emelkedjék Kilenc évvel ezelőtt: hárommilliárd forint értékű fejlesztés kezdődött a Magyar Kábel Művekben — bankhitel bői. Egy híján tíz év múlva az Ipari Minisztérium elrendeli a vállalat szanálását; az alaphiány ugyanis eléri a hétszázmillió forintot. Mindez annak ellenére következik be, hogy a rekonstrukció beruházástechnikailag kiválónak minősithető. A baj: mire a fejlesztés megvalósul, nem találkozik a piac igényeivel. Áprilisban munkásgyűlést tartottak a vállalat szegedi gyárában. A hétszáz fős kollektívából a jelenlegi irányítási forma mellett senki sem voksolt. Augusztus végén a Népszabadság adta hírül: leányvállalatot alapítanak a szegedi kábelgyárból. Először egy pólómeccsen találkozunk. Gorcsa Attila hivatalból van jelen. Vezetőségi tagja egy sajnálatosan hosszú nevű egyesület vízilabda szakosztályának, melyet a kábelgyár is patronál. Két hajrá fiúk és néhány „aszentségit, ez is kimaradt" között kérdezem: — Mi újság a gyárban? — Helyzet van — mondja a párttitkár. A vízilabda úgy látszik sok idejét veszi el, mert hetek múltán azt mondja a gyár portása, hogy várakozzon néhány percet, a titkár kiszaladt valamiért az uszodába, de jön rögvest. És Gorcsa szavatartó ember. — És mi érdekli? —- Az életútja. — Csak annyi? — mosolyodik el. — Es persze az is érdekel, hogy mit csinál a gyári pártbizottság olyankor, amikor úgymond helyzet alakul ki egy nagyvállalatnál... — Nézze, én felszólaltam azon az azóta sokat emlegetett munkásgyűlésen. A dolgozók, a kommunisták véleményét tolmácsoltam. És most sem mondhatok mást, mint akkor. Rossznak tartjuk a jelenlegi irányítási formát, dolgozóink fizetése alacsonyabb, mint a pesti gyárakban. Hasonlítgatnak. Aztán: évek óta nem fizettünk nyereségrészesedést. Nem is volf miből, mert műszaki fejlesztésre fordították. Summa summárum: a pártbizottság a gyár önállósulása mellett kardoskodik. Kapunk egy kávét. Gorcsa Attila, közben előkeresi a nemrégiben született intézkedési tervet. — Ez az iránytű — mondja, — Lényegében a kongresszus határozatait váltjuk kábelgyári apróra. Nem is olyan könnyű feladat, hiszen a határozatban ilyen passzusok vannak: „Az ipar dinamikus fejlődése megköveteli a műszaki haladás további lehetőségeinek feltárását, az erőteljes technológiai korszerűsítést, űj termékek gyors kifejlesztését, a versenyképesség fokozását, a munkaerő, a szaktudás és az eszközök jobb felhasználását, a fajlagos anyag- és energiaráfordítás csökkentését." — Fog menni? Gorcsa lakonikus: — Szegeden biztosan. Gorcsát ez év februárjában választották a szegedi kábelgyár pártbizottságának titkárává. — Negyvenöt éves vagyok. Nem szegedi, hanem újszegedi. — Van különbség? — Szerintem van. Újszeged családias városrész ma is. A panelek sem tudták megrontani a hangulatát. Ott gyerekeskedtem, ott lakom ma is. Minden zegétzugát ismerem. Sok a barátom is. Főleg az iskolatársak a Mező Imréből. — Aztán? — Szerszámkészítő lakatosként szabadultam Pesten, ötvenhat augusztusában kerültem a gyufagyárba. És munka mellett szereztem technikusi oklevelet a gépipariban. — Művezető lett utána? Valami más? — Megmaradtam lakatosnak. Akkoriban már félautomata gépek voltak ott, érdekesnek találtam a munkát, nem akartam még kisfőnök sem lenni. — A gyufagyárban lépett be a pártba. — Igen, de ennek sztorija van. Tudja, olyan vezetők voltak ott, akik szinte minden kérdést a NégyléDcsős kocsmában döntöttek el, mi, melósok meg tudtuk ezt. Én el is határoztam, hogy nem is lépek be a pártba. Ha a párttitkár meg a gyárvezető, akit szintén a párt állított a posztjára, két fröccs között dönt ügyekről és emberekről, akkor én nem lehetek azonos velük. Aztán a Kovács Jóska dumált meg. Érvei voltak. — Milyenek? — Azt mondta, hogy semmi sem tart örökké, ezek az emberek se innen mennek nyugdíjba, a pártnak meg olyan tagokra van szüksége, akik harcolnak az ilyenfajta szellem ellen. Én meg hajlamos voltam harcolni. Beléptem. A Kovács Jóska ma is az egyik legjobb barátom. Később ő lett a párttitkár, jelenleg a gyár vezetője. — Tizenegy év után hagyta ott a gyufagyárat... — Egy félreértés volt az oka. Üj feladattal bíztak meg, de nem magyarázták meg hogy miért. Fiatal voltam, fölkaptam a vizet. Átjöttem ide, a szomszéd gyárba. — Később tisztázódtak a dolgok? — Igen, de akkor már itt dolgoztam. Lakatosnak jelentkeztem technikusi oklevéllel a zsebemben. Kánitz Zoli volt akkor, 1968-ban az erősáramú üzem vezetője, nem lakatosnak vett fel, hanem tmk-csoportvezetőnek. — Kisfönöki munkakör ... — Persze — hunyorított Gorcsa — igy gondolja az, aki nem volt csoportvezető a tmk-ban. Egy csoportvezető fölülről is kapja a csomagokat, alulról is. De nem panaszkodom, szép időszaka volt ez az életemnek. Jó szellemű csapat volt a miénk. Addig dolgoztunk, amíg kész nem lett a gép. — Több pénzért? — Tisztességből. Gorcsát egy év múltán főművezetővé nevezték ki. Kétszáztíz ember munkáját irányította, öt esztendővel ezelőtt pedig üzemvezető lelt a titulusa. Sokat tanult közben, Esti egyetemre járt, politikai gazdaságtanból tett szakosító vizsgát. Előadásokat hallgatott Kecskeméten a főiskola gyártástechnológiai karán. És kivette részét a pártmunkából is. Először alapszervezeti szervezőtitkár volt, 1980-ban pártbizottsági tag lett; a pártépítési bizottság elnöke, s vb-tagként a titkár helyettese. — A hétszáz dolgozóból 186-an tagjai a pártnak. A szervezettség tehát jónak mondható. •— Mi foglalkoztatja a legjobban mostanság a gyár kommunistáit? — A sorsuk, a jövőjük. Az, hogy a szegedi gyár milyen irányítási formában működik majd. — Úgy tudom, leányvállalat lesz. — Mi is, de konkrétumokról nem értesítettek bennünket. (Egy ez év áprilisában publikált, s mindeddig senki által meg nem cáfolt, tehát minden bizonnyal hiteles adat szerint a szegedi gyár 235 millió forinttal járul hozzá a központ rezsijéhez. A tervezett gyári nyereség 171 millió, a vállalati eredmény pedig ennél kevesebb, csak 164 millió. Amikor mindezt megemlítem a pártbizottság titkárának int, nem kommentálja a dolgot.) — Tovább? — Dolgozunk. Igyekszünk jobban dolgozni. És várjuk, hogy a szegedi gyár sorsáról végleges döntés szülessen. Petri Ferenc Fokozott közúti ellenőrzések! A közúti forgalom segíté- útkereszteződések forgalmáse, a közlekedési fegyelem ra a PB-gázzal való tiltott megszilárdítása, a belese- üzemeltetés felderítésére és tek megelőzése érdekében a biztonsági öv használataBudapesten és az ország ra. Az ellenőrzés kiterjed a valamennyi megyéjében fo- gyalogos közlekedés, a szekozott közúti ellenőrzést mély- és az áruszállítás szarendelt el a Belügyminisz- bálvainak megtartására, a térium Országos Rendőr-fő- különböző engedélyek érvékapitányság. A napokban nyességére, a járművek hakezdődött akció során — a tósági jelzéseire, világítóKözlekedési Minisztérium, berendezéseire, valamint a a nagyobb közlekedési vál- gumiabroncsok állapotára, lalatok munkatársaival, és a Az akciót az is indokolja, rendőrség önkéntes segítői- hogy az elmúlt időszakban vei karöltve — fokozott fi- nem sikerült visszaszorítani gyeimet f~--dítanak az ittas a közúti közlekedés biztonvezetők felderítésére, avas- ságát kedvezőtlenül befolyáúti átjárók a jelzőlámpás soló jelenségeket. KGST vegyipari tanácskozás Szolnokon Kedden Szolnokon, a tetik a szervetlen vegyipari Naeyalföldi Kőolaj- és termékgyártás 2000-ig szóló Földgáztermelő Vállalat programját, az alapanyagszékházában megkezdte beszerzés helyzetét és lehemunkáját a KGST vegyipa- tőségeit. Megvizsgálják, hori együttműködési állandó gyan lehetne jobb együttbizottsága szervetlen termé- működéssel a tőkés niacokkek szekcióiának; soros ülé- tói függetlenül biztosítani a se Az ülésszakon Bulgária, KGST-országok alapanyagCsehszlovákia, Lengyelor- szükségétét. Az ülésszak szá". Magyarország, az résztvevői látogatást teszNDK, Románia és a Szov- nek a Tiszamenti Vegviműjetunió szakértői küldöttsé- vekben. A záróülésre és a ge vesz részt. dokumentumok aláírására Három csoportban egyez- pénteken kerül sor. Szegeden, a Gáz utcában épülő kenyérgyárban két hatalmas vastorony vonja magára a tekintetet. A tizenhét méter magas és három méter átmérőjű tartályok lisztsilók. Ezeket az óriás edényeket országúton szállította a Volán szállítmányozási üzemegysége kilenc vállalat közreműködésével Szegedre. Pontosan szervezett munkát követelt a tartályok felállítása is. Ebben a földgáztermelő vállalat és a Délép speciális autódarujai segítettek