Délmagyarország, 1985. szeptember (75. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-21 / 222. szám

SZOKOLAY ZOLTÁN Átok Alkalom jön az örömre tehát alkalmi öröm fekteti a fejem tönkre belül bizonyos körön Alkalom a szabadságra csonkolja két alkarom hűlt helyemen marad hátra konténernyi tarka lom Alkalmazott elméletek tépik zsigereimel s repülök mint pudvás retek neki majd a semminek S ama jeles alkalomból midőn végleg hideg forma lesz a tartalomból álljon meg a te szíved CSELÉNYI ISTVÁN GÁBOR Alkotás Már a kisgyerek is emberi tettről álmodik amiben létrehozhatja önmagát ha játék vasutat kap szétszedi és a romokból várat épít Nem kérek kész világot A Lengyel-palota gazdái A Belváros olaszos hangulatú Klauzál tere eklektikus épületeinek sorából megújulva emelkedik ki a Lengyel-palota, amely a klasszicizáló Wagner-ház mellett épült 1883-ban a rutin színháztervező kettős, Fellner és Helmer tervei szerint, három utcára nézőén. Lengyel Lőrinc (Szeged/1832 — Szeged, 1878) bútorgyáros első üzemét az Oskola u. 8. sz. alatt létesítette, miután külföldi vándorútjáról hazatért. Családja, műhelye és üzlete részére a házat ő maga építtette. Az ausztriai származású Silberstein Reginát (1841 — 1933) 1860-ban vette nőül, s házasságukból négy fiú és egy leány született. A családnak jó barátja volt az itt ujságiróskodó Mikszáth Kálmán. Lengyel Lőrinc kifinomult szakmai felkészültségével, nagy hozzáértésével jó alapot létesített műhelye gazdagodásának, majd amikor az 1884-re újjáépült vár újabb gazdasági és kulturális vonzóerőt diktált a vállalkozók számára, a Lengyel-cég nagyságrendben lépett előre. A cégalapító egyik fia, Lengyel Lajos (1866—1945) kezében virágzott fel igazán a vállalkozás, amikor bécsi tanulmányútjáról hazatért, és átvette az irányítást. Kifinomult művészi érzékével, ő maga is kitűnő rajzoló és bútortervező volt, ő diktálta a vevőinek a minőség és az érték iránti fogékonyságot. A legjobb faszobrászokat szerződtette üzemébe, köztük is a különösen híres olasz származású Toassol. Nagy szakmai és technikai ismeretekkel rendelkezett, amelyeket újabb és újabb elképzelésekkel egészített ki. Alapanyagul csak a legjobbat használta. Főként stílbútorokat gyártottak, barokk íróasztalok, könyvszekrények mellett. Bútoraik látványosságszámba mentek, és a lakások igazi díszeié váltak. A Lengyel-féle bútor már a múlt század végén fogalommá vált nemcsak itthon, hanem külföldön is. Az igazi nagy sikert az 1900-as párizsi világkiállításon nyerték el, amikor a budai Vár királynői kerti bútoraiért aranyérmet kaptak. A bútorokat, másolatban a British Museum is megvásárolta. A torinói világkiállításon Lengyel Lajost az a megtiszteltetés érte, hogy meghívták zsűritagnak. A századfordulóra a cég neve és hírneve annyira megnövekedett, hogy a korabeli Magyarország szinte valamennyi új szállodájának és kávéházának bútorai innen kerültek ki. így a tátrai nagyszállóktól AdeKaléig, Győr, Pécs, Nagyvárad stb. A három szegedi reprezentatív szállodát (Kass — Hungária —, Tisza, Royal) és kávéházaikat is a Lengyelcég bútoraival rendezték be. De a Szegedi Nemzeti Színház bútorzatát, függönyeit is ők készítették. Az 1896-os milleneumi kiállítás királysátra is a Lengyel bútorgyárat dicsérte. Hasonló sátort, de lényegesen egyszerűbb kivitelben állított fel a Klauzál téren. Ez akkor történt, amikor Harmsworth lord (Rothermere lord fia) Szegeden járt. A cég produktumai annyira közkedveltté váltak, hogy számtalan kastély, kúria berendezésére is megbízást kaptak. Sőt a budai Vár több épületrészét (pl. József főherceg lakosztálya) is Lengyelék rendezték be,* és ezt követően kapták meg a császári és királyi udvari szállító címet. Több szerbiai megbízatás után kapott megrendelést a szerb királyi palota, a Konak több szobájának bebútorozására. (Ekkor Sándor szerb király unokaöccse személyesen járt Szegeden). Lengyel Lajos családi alapon irányította a céget. Bevonta testvéreit is. Az Aradon, 1890-ben alapított fióküzletet és gyárat öccsére, Manóra bízta. Kettőjük között amolyan kereskedelmi összekötő volt Géza. Az aradi gyárból került ki — egészen 1945-ig Románia legjelentősebb bútorgyára — a román király sinajai nyaralójának bútorzata, számos erdélyi szálloda bútorgarnitúrája. Az aradi gyár olyan mértékben fellendült, hogy a húszas években Bukarestben fióküzletet nyitott. Közben a szegedi gyár tönkrement, lassú sorvadást követően, 1933-ban likvidált, de előzőleg még egy nagy munkát elvégeztek. Ok rendezték 1929-1930ban a szegedi egyetem és klinikák épületeit bútorokkal. A cég tönkremenetelébe belejátszott a gazdasági világválság, továbbá az a tény, hogy az új bútorgyárak tömegárui lényegesen olcsóbban kerültek piacra, mint az övéké. Szeged egyik legfejlettebb iparága, az asztalos- és bútoripar élén állt a Lengyel-cég, amely tulajdonképpen a most ujjászépült Lengyel-palotában vált naggyá, és élt kereken 50 esztendőt. Miután megvásárolták a Klauzál örökösöktől (Klauzál Gábor [ 1804— 1866] szegedi születésű, az első népképviseleti kormány ipar-, kereskedelem és iparügyi minisztere) a Klauzál tér 8., Kelemen u. 8. és Kölcsey u. 1. sz. alatti telket, ahol földszintes, jelentéktelen épületek álltak, három utcára nyíló, kétemeletes palotát építtettek. Itt helyezték el a bútor mintatermet, az üzletet, irodát, raktárakat, valamint az udvarban többemeletes szinten a kárpitosmúhelyt és annak raktárát. Az asztalosüzem a Vadász utcában működött. Az épületben 5—6 szobás lakásokat alakítottak ki, részben maguknak, de bérlakások céljára is. Kölcsey utcai fronton és a Kelemen utcai rész egyik felén alakította ki a két testvér, Dávid Sándor és Páf a Royal Szállodát és kávéházat, a tizes években. Lengyel Lajos és Winkler Paula házasságából hat gyermek született, de egyik sem követte az apai-nagyapai mesterséget. Lengyel Vilma (dr. Erdélyi Jenőné) színikritikus, újságíró, László festőművész (Párizs), Kálmán építész — a szegedi Stühmer zöld majolika portálját tervezte (Párizs), Gréte kozmetikus (dr. Kallós Károiyné), Lőrinc, az Orion bőrgyár alkalmazottja és Éva (Pethő Györgyné). A felújított palotán korábban állt két kupolaszerű torony, mindkettő négy-négy kis obeliszkkel körbevéve. Ezek lemaradtak, de az erkélyek is. Reméljük ugyanakkor, hogy az épület gazdag múltja is kiemelkedő eklektikája feledteti e kisebb hiányokeit BÁTYAI JENŐ SÍPOS ISTVÁN FOTÓETÜDJE Álmodik a régi Hungária