Délmagyarország, 1985. szeptember (75. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-19 / 220. szám

Csütörtök, 1985. szeptember 19. Ásatás a templom tövében Á felújítást segíti — Akadály a talajvíz — Apa, láttad? Biztosan vízvezetéket ásnak a Má­tyás téren! — szólt a fiú, mire az apja: — Dehogyis. En ások ott, kisfiam, a templom tövében. Ha nem is szó szerint, de tosabban számíthattunk, újítás tervezőjének, Gál Ti­Mert hogy vízben tocsogunk bornak a munkáját. (A fal­már most is, pedig napsüté- kutatást Lukács Zsuzsa már ses, száraz hetek után va- elvégezte korábban — ered­gyunk. ményét bárki megszemlél­f ...... .. heti, ha körbejárja az épü­ietujitasai letet és a ,evert vakolatok rv\ i m Lroifft 1 alól kibukkanó ablaksze­mekre vet egy pillantást.) A templom déli, barokk szegeai kapUjának bontásakor meg­regesz arra, hogy nyomoz- ^ az epede gótik^s zon a tobb építési periódus- . t_. Most dj bejárat be- ban e készült templom ere- körüli tala£éte|et térképe­rege- deti alapjai utan. „A mai zj fö, A hozzáértő számá_ A templom megelőző feltáró munkával összhangban kapott megbí­a beszélgetés lezajlott, Trog- Országos Műemléki mayer Ottó múzeum,gazga- Felügyelőségtőf a to-regesz es Olivér fia kö- " zött. Másutt lassanként csukják a boltot" a szek, bevonulnak kutatószo- templom egy, esetleg két j.a beszédosek az °ltérő bájukba, hogy feldolgozzák, egymást követő régi tem- anyagú és színű rétegek- a rendszerezzék, amit a nyá- lomj,a é m a xv és xv, kibontott barokk kori kü. ZcsTShogy'--d fordulóján. A befe. -b a.att megle.ték a góti­rosi templom bejáratánál és jezést jelző évszám (1503) a déli kapuja előtt földkupa- tér jelöli falon cok jelzik: itt még javában tart a munka. — A kora őszi feltárás mellett szólt az a tapaszta­latunk, hogy ekkortájt vi­kus járószintet, amelyről valószínűleg lépcső vezetett elhelyezett föl a templomba. Tovább kőfe) alatt van a köbe vés- azonban nem mélyíthető ve." írja Szeged-könyvé- m°st a kutatóárok, a talaj ben Péter László. A mosta­szonylag alacsony talajvíz- mór hitelesített tényt, ha. szintre számíthatunk. Pon- nem segíteniük kell a fel víz lehetetlenné teszi az ér­demi vizsgálódást. Ugyan­ni vizsgálódásoknak nem bi- csak a vlz miatt körüimé­zonyítaniuk kell e korábban nyes a főbejárat előtti egy­kori szélfogó alapjainak ki­bontása, és arra sincs most Űj film Fantom az éjszakában Színes, szinkronizált ame- (Stársky és Hutch, vagy a rikai film. Irta: Dávid minden lében két kanál ik­Shaber. Fényképezte: szedik revolvertestvérbáty­James A. Contner. Zene: jai) közül az egyiket ama Keith Emerson. Rendezte: szép szomorúszemű Sylves­Bruce Malmuth. Főbb ter Stallone alakítja, kinek szereplök: Sylvester Stal- láttán az ember nem tud lone, Billy Dee Williams, szabadulni az ézréstől, hogy Rudger Haruer, Persis tán azóta ily vonzóan szo­Khambatta, Lindsay Wag- morúszemű, mióta tobbszö­ner. rösen félholtra verette ma­iawn gát a Rockyban. Most egy A fantcáVi látszólag egyál- meglehetősen bugyuta mel­talá'n nem fantom; nagyon lékszálon öt korábban már is hús-vér pasas, igaz, New elhagyó feleségét is abajgat­Yorkba már kissé átszaba- ja, ám egy végső zseniális tott fizimiskával érkezik, de trükkel természetesen sike­az ilyesmi manapság már rül leterítenie — mármint nem sokat számít, látha- a szupervérengző fanto­tunk magunk körül többszö- mot... Am addig — majd­rösen átalakított képű-lelkű nem minden megtörténik, embertársakat minden kü- ami az ilyesféle, erősen lön plasztikai beavatkozás szabványosnak mondható nélkül is. Ez a fantom imi- amerikai filmekben elkép­gyen szőke lesz, s kék sze- zelhető. A savószemű ger­mű, és az csak természetes, mán öldököl, a kemény hogy különben is német, bi- New York-i rendőrök ül­zonyos Wulfgar névre hall- döznek, ugyanakkor komoly gat. (Kicsit ugyan már az is tévedés lenne azt állítani, unalmas, hogy minden kri- hogy a műfajon belül a leg­miben a főgonosz örökké eredetibb szerkezeti épitke­német származású, de hagy- zésű és megoldású produk­juk. A história, tudjuk, bo- ciót láthatjuk. Minden tö­nyolult.) kéletes, minden „profi", már Mindazonáltal ez a fan- ami a közvetlen filmes tech­tom bizonyos szempontból nikát illeti, hatásos, jó ze­mégis csak igazi fantom ne, kitűnő operatőri mun­ám: én a film végéig nem ka — mégis legföljebb ha tudtam meg, tulajdonképpen percekre érezhet némi fé­rni a fenéért ilyen baromi szültséget az ember gye­kegyetlen, vérszomjas, per- reke. Pedig több ober-ha­manensen gyilkolászó ter- tásvadász elem (ártatlan, sí­rorista. Vajon csúnya gye- ró csecsemő a túszok között, rekkora volt, hátrányos stb.) igyekszik mindent helyzetűnek számított, ne- megtenni a cél érdekében, tán a Vörös Brigádok esz- de mindhiába. Akárcsak a mei hatása alá került? Az: Wulfgar nevű, filozofálásra indítékok legföljebb csak és ámokfutásra hajlamos annyira bújnak ki a nagy vezérgyilkos a menekülé­éji homályból, mint az ül- sért. Akinek egy szemernyi dözők a fedezékből — ne­minemű sértett hiúság meg egy pici filozófiait (?) mö­göttes kandikál elő mind­össze. Ami a filozófiát il­leti, több hasonlóval lehe­kétsége lenne mindezenköz­ben, miként végzi az utol­só kockákon ez a vadálla­tiasch gyilok-mester, az menjen New Yorkba rend­tett már találkozni A Sa- őrnek. Ott a metrón nem kál meg a Keselyű napjától mondjuk A város hercegéig és a Tű a szénakazalban­ig, s őszintén szólva én már régóta szeretnék egy isme­retelméleti kérdések iránt ily fogékony vad terroristá­val találkozni, s megtuda­kolni tőle, miként véleke­dik Hegel dialektikájáról, Kant kategorikus imperati­vuszáró] vagy Nietzsche té­teléről az örök visszatérés­sel kapcsolatban (Lukács­csal elő se mernék hozakod­ni — az Ontológiát nyil­ván betéve tudja valameny­nyiük) — de sajna, soha sincs rá érkezésem. Igen nagy kár pedig. Az üldözőknek persze van érkezésük. Sőt, szinte csak az van. A két főzsaru holmi fogantyúkkal babrál­nak a deli legények. Domonkos László Szolidaritás Ciliiével Chilei szolidaritási gyű­lést rendezett a népfront vá­rosi bizottsága és a keres­kedelmi vállalatok pártbi­zottsága tegnap, szerdón, a Füszért-klubban, ahol Bod­nár László tartott előadást. Ünnepi műsort a Családi és Társadalmi Eseményeket Rendező Iroda irodalmi kö­re adott. lehetőség, hogy a sekrestye falának alapjainál „kuta­kodjanak". Pedig ott a fel­tételezések szerint jobbak lennének az esélyek, hiszen az utólag hozzáépített to­rony falából román kori kö­veket véstek ki a falkuta­táskor. E kövek nyilván az eredeti templom építőele­mei voltak ... — Nem tudni hát még, sikerül-e az eredeti román kori templom fundamentu­mát megtalálni. Sok munka dönti el, mennyire módosul a műemlék külső képe? — A régészeti kutatás csak egy a szükséges és le­hetséges vizsgálatok közül. Egy-egy ilyen előzetes.tájé­kozódásba a tervező stati­kust, műtörténészt, építészt is be kell, hogy vonjon. Cél­ját, a lehető legkorábbi ál­lapot visszaállítását csak 'gy érheti el. Lesznek hát még konzultációink, mielőtt megkezdődik a tényleges felújítás. P. K. Hová, merre emberke? Szép arcú, bájos kislány néz farkasszemet a kamerá­val. Láttán hajlandó lenne elérzékenyülni az ember: lám, milyen megejtő a fia­talság, az ártatlanság, ö maga a tisztaság, a biztató jövő. Csakhogy a szemét fe­kete csík takarja. Lehuppan a néző a szívmarkoló való­ság talajára: a helyszín a rendőrség egyik szobája, s mi magunk egy kihallgatás tanúi vagyunk. A gyerek­lány, a „bűnös" nyilatkozik. Helyesebben csacska fél­szegséggel filozofál az élet­ről, és ítélkezik. Egyre csak azt hajtja: úgy nem akarok élni, mint a szüleim. Hogy csak dolgoznak, hajtanak . .. Ügy nem érdemes — mond­ja, s tudjuk, maga a célta­lan lődörgést, a csavargást választotta. Szegény szülök! 1. Egy tudományos tanács­kozáson szót kap a gyer­mekpszichiáter. Elmondja: növekszik megyénkben is a szipózó, a ragasztón kívül a narkotikumok széles skálá­ját használó tizenévesek száma. Azonos — ám a tár­sadalomtól eltérő — érték­rendet valló gyerekek ban­dába verődnek, hogy mind­attól, amit mi, szülők, pe­dagógusok, egyáltalán a fel­nőttek nyújtani tudunk ne­kik, mffisze „elrepüljenek". Akár olyan messzire, hogy soha vissza sem találnak . .. Szegeden nemrégiben föl­akasztotta magát egy be-, teg lelkű, kezelés alatt álló fiú. Szegény szülei! Vannak azonban ennél kevésbé fájó tanulságok is a gyermekvilágban, olyanok, amelyek fölött már sajnál­kozó sóhaj nélkül eltekin­tünk. Némelyiket már-már természetesnek vesszük, mint a mai élet velejáróját, netán támogatjuk is: jói van fiam/szemesnek, —kö­nyöklőnek, hanyagnak, két­színűnek, hízelgőnek — áll a világ. S mondjuk, — ta­lán csak életünkkel példáz­zuk — ne legyél élhetetlen, az erőseké — a pimaszoké, a durváké, a másokat meg­alázó-megsértőké, a minden Á Somogyi-könyvtár új kiadványa Mindszent története (1700-1900) Keller Lajos mindszenti plébános kis könyvecskét jelentetett meg a század­fordulón Mindszent törté­nete 1700—1900 címmel. A könyvet a címlap szerint nemcsak hogy ott írták — ott is nyomtatták a köz­ségben, Weisz I. könyv­nyomdájában. Ennek hason­zsef tanító vázolta föl 1928­ig; Csongrád vármegye mo­nográfiájában még tíz év­vel megtoldotta Follajtár Ernő, Fóris Anna és Ker­tész János ... — s azóta nem akadt folytatója az ügynek. Pedig az igazán nagy dolgok azután történ­tek. Ezt az igényt a szer­más kiadása készült most kesztö is megfogalmazza, el a szegedi Somogyi­könyvtár helytörténeti so­rozatában, kiegészítve egy névmutatóval, egy kronoló­giai adattárral és a sorozat­szerkesztő Péter László utószavával. A szerzőről a szerkesztő közöl fontos tudnivalókat: Dunaföldváron született, a váci egyházmegyében lel­készkedett, s néhány más állomáson keresztül 1881­azzal a reménnyel, hogy Keller Lajos könyvecskéje talán inspirációt ad majd a község történetének korsze­rű átgondolására és a hi­ányzó évtizedek igényes fel­dolgozására. A jószándékú plébános lelkiismeretesen összegereb­lyézte a községről föllelhető korábbi ismereteket, olya­nokat is, amelyek az idők ben Sádorfalván át került viszontagságai miatt ve­Mindszentre, ahol 22 évig szendőbe mentekvolna nél_ útjukba kerülő lelket-tár­gyat összezúzóké — a világ. Így aztán fiaink csak úgy heccből emelnek ki a he­lyükről köztéri padokat, törnek be kirakatüvegeket, firkálnak össze frissen fes­tett falakat, lopnak el jár­műveket. önérzetükben sér­tik és bélyegzik meg szeré­nyebb, halkabb, a szemük­ben nyilván balek, elnyom­ni való társukat. Ennél már csak az elképesztőbb, ha a szülő a jóindulatú figyelem­felkeltésre értetlenül reagál: ugyan, nem kell azt olyan komolyan venni, nem tud­ják, mit beszélnek. Ne tudná, ne sejtené egy 10—14 éves gyerek? Az egyik csongrádi iskolában fölmérést készítettek a pe­dagógusok. Arra voltak kí­váncsiak, mit jelent ennek a korosztálynak a haza. Ar­ra a kérdésre, el tudnád-e hagyni a hazádat, megdöb­bentő válaszokat kaptak. A diákok 54 (!) százaléka igen­nel felelt. Hogy miért? Mert — mint írják egyebek kö­zött —, apukámnak 15 öl­töny ruhája lehetne, szép házban élhetnénk, Volvón járhatnánk stb. Szegény ha­zánk! S deformálódott ér­tékítélet a külföldről, amit nem is tapasztalhattak. Sajnálkozhatunk is, hisz, a családot, hazát megtagad­ni képes tizen-egynéhány évet „tapasztalt" emberkék láttán vérezhet is a szívünk. De azt hiszem, jobban ten­nénk, ha szigorú, kegyetlen önvizsgálatba kezdenénk, halasztást nem tűrő gyor­sasággal. Mert soha nem a mégoly gaztettet, önpuszti­tást végrehajtó, hajdan volt szemünk fénye a „bűnös". Az emberke az elődök által kikövezett úton halad, mióta világ a világ. Hogy ez az út a napfényes, boldog jövőbe, az értelmes életbe, avagy a semmibe torkollik, tőlünk is függ. 2. | Még az apró állatnak is kell egy biztos búvóhely, ahol viharban, hóban, fagy­ban, veszélyben meghúzód­hat. Létfeltétele az ember­nek is a testi-lelki biztonsá­got, meleget nyújtó otthon és az a mással igazán soha nem pótolható haza is. Ha akár a 60 négyzetméternyi, akár 10 ezer négyzetkilomé­ternyi fészekhez kötő szálak elszakadnak, ugyan kibe, mibe kapaszkodhatna lelki egyensúlya felbomlása nél­kül az ember? Mibe az anyja szoknyáját épp hogy elengedő gyerek? Ezeket a szálakat erősíteni a mi fela­datunk, elszakítani hagyni meg éppenséggel a mi vét­künk. Mindenek előtt igazán meg kellene menteni a je­lennek és a jövőnek a csa­lád szentségét és sérthetet­lenségét. Nem jogi szabályo­zásra, drákói válás ellenes törvényekre gondolok. Egy­szerűen arra, hogy adjuk vissza az otthon melegén őr­ködő anya társadalmi rang­ját. Ne csak arról zengjünk tirádákat, aki kiváló mér­nök, szövőnő, szakszerveze­ti bizalmi, hanem arról is, aki — jól lehet, tisztességgel helytáll munkahelyén is — de sikeresen organizálja, egyensúlyban tartja saját családja életét. Olyan lég­kört teremt, amelyben jól érzi magát a férj, és a gye­rekek is, ahova vágyódik, s ahonnan nem elvágyódik a kis közösség minden tagja. Erő, idő, pénz kérdése is mindez, létezésünk — két­ségtelen — külső tényezők­től is függ. De tény, hogy a szeretet kohézióját igen egy­szerű dolgok is erősitik, akár a jól sikerült, együtt elfogyasztott, finom, gőzölgő húsleves, egy kiadós beszél­getés, a közös játék és ki­rándulás, s ha méltó helyre kerülhetnének ismét a csa­lád szép ünnepei. Tudnunk kellene olykor egy pillanat­ra megállni ebben a nagy hajszában, rohanásban, s örülni egymásnak, az élet­nek. Meggyőződésem, hogy a kiegyensúlyozott anya kö­rül kiegyensúlyozottak a gyerekek is, vonzásköréből nem kerülnek ki, térben bármilyen távol is varinak tőle. tevékenykedett, nemcsak az egyház, hanem a közélet szolgálatában is. Nevét a községről írt könyve őrizte meg a feledéstől, most a községi könyvtárán keresztül célsze­rűnek és illendőnek tartott újra nyomtatni. E vállalko­zás a folytatás igényét is magában hordozza. Mind­szent további Szentes város monográfiájá nak függelékében Bóna Jó­küle. A társadalmi viszo­nyok megítélésében azonban nem tudhatott mélyre száll­ni. Adatrendszere pontos és amelyet reális következtetések levo­tanács nására is alkalmas, főleg tanügyi témában, a birtok­viszonyok, a gazdálkodási ágazatok és a ruházkodás ismertetésében. Beszámol árvizekről, közbiztonsági vi­szonvokról. időjárási szélső­hisíóriáiát séSekrő1' járványokról, tűz­nisioriajat vészekről) népmozgalmi ada­tokról. Sz. S. I. Mi mindent tapasztalhat­nak gyerekeink azon az úton, amelyen mi elindítjuk őket? Találkozhatnak esz­mékkel, példaképekkel, az éppen érvényes értékrend­del. Ha csak azt látják, hogy butikos, zöldségkeres­kedő, a másokkal dolgoztató kőműves Volvóval jár, ak­kor ne csodálkozzunk, hogy arra következtetnek: ök végzik a társadalmilag leg­hasznosabb munkát, hiszen ezt honorálja legtöbb pénz­zel a haza. Ha tíz-tizenkét éves gyerekeket faggatnak, mik szeretnének lenni, so­kak csak ezeket a foglalko­zásokat említik. Mert, mint az a tévébeli kislány is, ha­tása alá került értékzavara­inknak: tudatukban nem u tisztességes, megbízható munka, a magas teljesít­mény, az alkotás fogalma párosul az anyagi jóléttel. Igy lehet aztán az eszmény­kép a bizsuárus, életcél a mütyürkeárusítás, nem pe­dig a hídépítés, a matemati­kai programozás, a gyerme­kek nevelése stb. S ha már végképp elszakad egymástól a munka és a boldogulás fogalma, mert nincs rá szü­lői szó, otthoni példa, társa­dalmi eszménykép? Marad az én és a lélek teljes zűr­zavara, amelyre jövőt épí­teni nem lehet. Otthontalanul, gyökérte­lenül nem élet az élet. Egészséges ösztönű ember ragaszkodik is a fészkéhez. De el lehet-e hagyni egyál­talán, ha szeretettel, érte­lemmel, igazsággal és jó er­kölccsel van kibélelve? Chikán Ágnes Tóparti táboriskola Tóparti táboriskolát nyi­tott, s ezzel újabb egyedül­álló kísérletbe kezdett a szentlőrinci egyes számú általános iskola. A Mecsek hegyéi közt fekvő orfűi út­törőtáborban berendezett tá­boriskola első lakói — fél­száz hatodikus diók — azzal a céllal töltenek el egy ta­nulmányi hetet a kellemes tóparti környezetben, hogy helyben dolgozzák fel a ter­mészetet vizsgáló szaktárgyi túrák tapasztalatait, s önte­vékenységüket fejlesztve a tanulás mellett gyakorolják a magukról való gondosko­dás mindennapos teendőit. A táboriskola programja szervesen illeszkedik a komplex tantárgyi kísérle­teiről országszerte ismert szentlőrinci iskola nevelési célkitűzéseihez. A szokásos­nál szabadabb keretek kö­zött tartott foglalkozások ugyanis a tapasztalatok sze­rint serkentik a vakációból Visszatért gyerekek ismeret­szerzési kedvét, segítik alko­tókészségük kibontakoztatá­sát. I i 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom