Délmagyarország, 1985. szeptember (75. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-16 / 217. szám

Szombat, 1985. szeptember 14. 5 Az a bizonyos tartás csésze kávé Mensáros Lászlóval Próbán a Kisszinházban, Dobos Katival hogy valamilyen elvet, elméletet ráhúznak valakire, valamire, nem szűnt meg. Szempontokat tartanak fontosnak, és nem egyenként osztályozzák az embereket. Ez a politikától független, bennünk van, minden emberben. Könnyen ítélkezünk. Ennek az elhamarkodott általánosításnak vagyok én is áldozata — a darabban. Visszatérve a kritikára: azt kifogásolják, milyen rezignáltán fogadta ez a tábornok a kitelepítés hírét. Íme, mennyire ismeretlen fogalom ma már az a bizonyos tartás! A kritikus nem gondolt arra, hogy ebben a kérdésben én vagyok a kompetensebb, hiszen már végigcsináltam, és láttam, hogy azok nem jajgattak, Régen láttuk utoljára sze- meg. A Galopp a Vérmezőn akaket kitelepítettek. Szemrebbenés nélkül elviseltek mindenféle bajt. Ezt szeretem ebben a szerepben. Az áldozatban itt kevesebb az indulat, mint az ítélkezőkben, akik sokkal inkább tele vannak gyűlölettel. Ez az gedi színpadon... azonban realista alkotás, — Majdnem tíz éve, hogy amelyen nagyot nemigen lea Lear királlyal, a Rómeó het változtatni, és Júliával jártam itt. Ami — Szívesen játssza örSzegeddel kapcsolatban leg- leyt? inkább emlékezetes szá- — Nagyon szeretem. Ebmomra: a hatvanas-hetve- ben a drámában olyasmi nes évek előadóestjei. A kö- történt, ami negyven év óta induiat ítélkezésünk mozgazönség nagyszerűen „vette a úgyszólván hiányzik Ma- tóia- Ennek a tartásnak az lapot". Szenzációs, forró gyarországon pedig azelőtt átélése, tudatosítása általáhangulatú előadásokra em- természetes volt: színészre ~ lékszem, az egyiket magnó- írtak darabot, nem pedig szalagon meg is őriztem. _ fordítva, s kényszerűségből - Egyébkent elteszi, gyuj- játszatják el jlyen-olyan gatás, egyeztetés? EgyáltaU palyaja dokumentumait? ^mbenfkke, A Galoppot Ián: miért vallalta a venrám írta Görgey Gábor, dégjátékot? Ezért aztán minden erölkö ban visszahat a magánéletemre is. — Nem fárasztó az utazH pályája Azért kérdem, mert életrajzi sorozata fut most a Film, színház, muzsikában, feltételezhető, Saját anyagából. Vagyis hát, megőrzi sikereinek nyomát? — Nem, ez egyáltalán — Megéri, mert olyat csidés és görcs nélkül tu- nálhatok, amit szeretek. Én dom játszani. Régen érez- választom, kedvvel merülök tem magam ilyen san a színpadon. otthono- bele, és abban a pillanatban mintha nem fárasztó. Rosszabb nem nem foglalkoztat. A sorozat velem történne az egész. Az kellemes környezetben, szánagyrészt MTI és egyéb ar- atmoszférát jól ismerem. • • chív színházi fotók alapján — Netán saját életéből? momra nem kedves emberekkel, esetleg több pénzt készült. A privát képeket Nincs összefüggésben keresni. Egyébként is nagyon szeretem Szegedet. Végre egy város, ahol, az embernek nem kell lesütnie a szemét a szürkeség, a szeretem, de a színházzal az életemmel, fnkább az in kapcsolatosak inkább rossz duiataimra. alkatomra illik, érzést keltenek bennem. — Jellemezné néhány szó— Talán nem szívesen '' ' emlékszik szerepeire? _ A pestj kritikák mindig kopottság miatt. Hanem ér— Ha valami eszembe jut azon iovagoltak, hogy ez a demes felfelé tartania a feegy képről, csak a hiányér- téma p0iitjkaüag nem akzet, ongyotres, hogy mas- tualis 0, problemát dol. kepp kellett volna. f , _ kiteiepítést -, — Sikeres ember, önma- b , mm végérvényesen gát is annak tartja? — Lehet, hogy az vagyok, de mindig csak arra koncentrálok, ami még hiányzik. — Meg tudná mondani, mi ez? — Erre csak banális választ tudnék adni. Inkább az emberi vonatkozásai érdekesek ennek. Ügy értem, mindig vannak az embernek olyan dolgai, amelyek nem jöttek létre. Mindig a természetemmel kapcsolatban voltak bajaim, soha nem voltam nyugodt önmagam felől: mindent felülvizsgáltam, jól csináltam-e? — Kínálkozó alkalom erre most a Szegeden is színre kerülő Görgey-darab, a Galopp a Vérmezőn, melynek főszerepét játssza, s amely ugyancsak önnel megy 1983 óta — nagy sikerrel a Madách Kamarában. — Valóban, ahogy újból elkezdtem próbálkozni, felmerültek olyan gondolatok, amelyeket még nem vettem észre. Itt kontrollálom magam, visszamenőleg. Nagyon jó, hogy újra foglalkozom vele, mert új és új dolgokat fedezek fel. — Egyszerre játssza ugyanazt a darabot, két helyen, két felfogásban, két különböző gárdával. — Még nem tudom igazán, milyen lesz, hiszen csak a próbák elején-közepén tartunk. Valószínű, úgy fogom érezni, mintha két különböző müvet próbálnék. Más partnerekre másképp* reagál az ember, és ez, azt hiszem, nem engedi összemosódni, összekeveredni bennem a két előadást. A színdarab egy folyamat, nem kell koncentrálni, hogy jaj, most másképp játsszam; a többiekhez alkalmazkodom. A dráma levegője, szelleme itt is, ott is ugyanaz. Más, veszélyesebb helyzet, ha abszurd mű lenne, és a rendezők másképpen valósítanák jét, és csodálni a szebbnél szebb épületeket, látnivalókat. * Görgey Gábor drámáját, eljárt az idő. Ez nem igaz Pethes György rendezéséigy. Magukat az egykori kitelepítetteket nem rehabilitálták, nem kaptak vissza semmit abból, amit elvettek tő- premieren lük. De ezen felül a darab színházban aktualitása: az általánosítás, ben, Mensáros László és Dobos Kati főszereplésével, szeptember 27-én, évadnyitó játsszák a KisVarju Erika Nyitás Párizsban A Nemzetközi Összeha- lyen többek között részt vett sajátos jegyeinek a.kialakísonlitó Irodalomtudományi a nagy olasz f'ljzófus, Lene- tásában. Társaság (hivatalos, francia detto Croce ás. Megjegyez- A harmadik világ mellett nyelvű rövidítéssel: AILC) zük továbbá, hogy a kolozs- az irodalomelméleti kérdésén augusztusban tartotta vári egyetem (ahol egyéb- sek vizsgálatára irányult a XI. kongresszusát a világ ta- ként Meltzl dolgozott) jog- legnagyobb figyelem. A szelén legnagyobb múltú okta- utódján, a JATE-n alakult miotikai, narratológiai és tási intézményében, a pári- meg a felszabadulás utáni el- más teóriák iránti fogékonyzsi Sorbonne-on. Az egyetem ső magyar komparatisztikai sagi érdeklődés manapság francia történelmi jelenetek- tanszék. eléggé általános jelenség. Ez kel díszített amphiteátrumai, roár-i^si koneresszusn is íelzi ~ vélemények ütelőadótermei mindig is nyit- * P3""1 K°n8resszasra k(jzésébő' kiderü't — hoevia va voltak azoknak a tana- iratoU le! Í^ÜSnU' ^ a ismeroknak, tudósoknak és székei"alapító Vajda György nak "ácsára helyező modern " Mihályon kívül Martonyi gondolkodás képtelen kiterÉva, Kürtösi Katalin. Ko- .i"zteni matematikai logikácziszky Éva, és e sorok írója Jat <a ma8a egeszeben) a képviselte egyetemünket. szépségre, az emberi lelek es indulat birodalmara. Az iro* dalmak összehasonlító kutatója szükségszerűen foglaiA tudományos programnak kozik elméleti kérdésekkel, ^ megfelelően minden korábbi- hiszen a különböző nyelven resszus alatt mindvégig érez- nál több irodalmár érkezett táreatfalnri^ alapon létrejöték ezt a nyitottságot, amely gatóknak, akik szellemi ka"- Université de Szeged. A tan- ^jttatotorcl^ landvágyból, más. idegen népek irodalma megismertetésének szándékából összehasonlító irodalomtudományi kurzusokat tartottak vagy hallgattak. A rendezvényre érkező hagyományosan jelentős magyar delegáció tagjai a kongköze! ugyanakkora érdeklődéssel fordult a szingapúri, kongói vagy éppen a nemzeti kisebbségek kultúrája felé, mint a nagy európai irodalmakhoz. Ebben a magyar.irodalomkutatásnak is szerepe van: az AILC 3 évvel ezelőtt New Yorkban megválasztott magyar elnöke. Vajda György Mihály, a Társaság elé célként tűzte ki az ázsiai, afrikai, dél-amerikai . ., ., vő műveket hasonlítja össze, a harmadik világ orszagaibol, irányzatok( müfajok, marnék akik hozzászólásaikban friss szerinti rendbe szerveződését szemléletet, előadásaikban új anyagot hoztak, s ezzel tágították az európai és az északamerikai kollégák tudományos horizontját. A nyitás elvi koncepciója a gyakorlatban, a szekciók munkájában fejeződött ki. E nagy tematikai egység több munkacsoport munkáját fogta össze, a társadalmi fejlődésben elmaradott népek kulturalizálódá vizsgálja, s nem abszolutizálja sem a nyelvi, sem az ein/kai, szociológiai komponenst. Az .pedig, hogy milyen szempontok szerint válogat a hatalmas anyagban, milyen elvek alapján dolgozik, filozófiai, elméleti kérdés. Ez az elméletiség jellemezle Martonyi Éva Narratív struktúra — archetipikus A .magyar komparatisztiirodalmak behatóbb, kompa- " *„»,-,„;„,••. u„„„Ailz.iA' .. , ... .. , . ' ., sától kezdve az új irodalmak 'truktura cimu hozzaszolaratista jellegű kutatásait. kia;akuiasán keresztül (ezek- sak Ht került sor az ikonoből — mint a távoli, születő log'aról, mint összehasonlító bolvgót megfigyelő geológus irodalomtudományi discip.. ,..„„,„. - azt is láthatjuk, milyen fő "naró1. szó16 tanulmányom kának (benne a szegedi egye- tényezők határozzák meg ál- közlésere is. temnek) egyébként szintén tulaban az egyes irodalmak a párizsi tartózkodás nagy múltja van. Két ese- létrejöttét) egészen a kultű- alatti munkát esti programényt kell c vonatkozásb; in rák dialógusáig. Ehhez a mok (hajókirándulás aSzajkülönösen hangsúlyoznunk: kérdéshez kapcsolódott Kür- 11an, fogadások) tették sz.iszáz évvel ezelőtt a sok- tósi Katalin angol nyeivű ,lessé. Ezek közül jelentősényelvű Erdélyben publikál- előadásával, amelyben a ka- gében kiemelkedik az a fogatűk az első kifejezetten ösz- nadai irodalom és társada- daSj amit Jacques Chirac, szehasonlitó irodalomtörté- lom fontos problémáinak Párizs polgármestere adott a neti folyóiratot, Mellzl Hugó megjelenését vizsgálta egy kongresszus résztvevőinek x. lapját, amely tanulmányokat kortárs drámaíró, George Motel de Ville ívároshaza) közölt az európai és ázsiai Ryga művei kapcsán. A nem- reneszánsz stílusú épületénépek literatúrájáról, köl» zettudat (identitás) kialaku- ben, A széles lépcsők, azoszcsönös összefüggéseikről, söt, iását és irodalmi megfogal- lopokkal alátámasztott haa Petöfiana rovatban Petőfi- mazását nehezíti számusra taimas fogadóterem arunypoliglottr. címmel román, egy részről az a tény, hogy szjnű stukkódíszei, a tükrök, olasz, német, angol, francia, két különböző kultúrával ren- csillárok, a comme il faul cigány és kínai nyelven kö- delkezö népcsoport (angol és felöltözött személyzet renezölte a Reszket a bokor, francia) alkotja a Jakossag szánsz hangulatot keltett mert... c. költeményt. A zömét, ki-ki a maga tudati bennünk. S csak a Szajnamásik — most Párizsban is örökségével, más részről pc- part autóforgalmának zaja gyakran emlegetett — „nagy" oig számot kell vetni az in- tudatosította, hogy századunk dátum. 1931, amikor Buda- dián őslakossággal is, akik ? húszadik, nem a tizenhatopesten megrendezték az első egyre határozottabban kér- dik összehasonlító irodalomtu- nek szót a valóban kanadai dományi konferenciát, ame- Irodalom érzelemvilágának, Pál József Feltárult törvények Becsei apró eszpresszóban, félbe vágóit szív alakú márványasztalkánál, somlói galuska, valamint illatos kávé mellett üldögélt Málna Melindával, miközben a két felszolgálónő enyhén szőrös, illetve csupasz bokáit nézte. M. M. író volt, költő és nem műfordító. Verseit a vízre irta, s Becsei egyszer, nem jókedvében, azt találta neki mondani, ugorjon utánuk; bal keze fején pedig szamóca formájú anyajegyet viselt, ez az alak azonban hangulatai szerint gyakran változott, akár a szalamandrák mintázata. Történetünk idején éppen tengeri csillagot formázott, ami nem csoda, hiszen hordozója szívesen képzelte magát bizton úszó gályának a férfiak tengerén, jóllehet e percben így szólt: — Mondd, Becsei, miért van az, hogy veled csak magamban tudok beszélgetni? Szándékosan csinálod ezt? Neked mondjam, hogy ez őszintétlenség? Ha nem az, akkor mi? Sto eto? Ezt mondta Málna Melinda, s mosolygott, mint egy szép vipera, mely alkalmas időben lánnyá válik, aztán bemegy az emberek (pl. Becsei) közé; halovány kézfején pedig úgy ült a sötét anyajegy, akár hindu istenség a lótusz ölén. Becsei erre értetlen képpel nézett rá, s valami másról kezdett beszélni. — Latod — mondta M. M. a pillanatnyi őszinteség hevében, ami igen jól állt neki, bár mindenáron sejtelmes akart lenni, meg titokzatos —, én kiadtam most neked teljesen magamat, és te megint nem mondasz semmit. Pedig éppen ideje lenne már: kiderüljön, hányadán is állunk egymással. Mondj hát nekem valamit, Becsei. B. helyes érzékkel erre azt felelte, ö mindig is egyértelmű volt, sosem játszott zsákbamacskát: május elsején felmászott a májusfára, hogy lehozza onnét Málna Melinda fönnakadt gázléggömbjét, kiugrott miatta az emeletről, eldugott kis vasútvonalakon döcögött félnapokat, háromszori átszállással, hogy láthassa őt egyáltalán, strandpapucsa talpának récéi közül pedig kiszedte a kavicsokat, melyeket azóta is gondosan őriz... Kételkednie M. M.-nek tehát nincs miért, neki, Becseinek, viszont annál inkább, hiszen Málna Melinda kerek esztendeig nézte őt levegőnek, s megtörtént, hogy B. kénytelen volt az éjszakát jéghideg váróteremben tölteni, mert M. M. némely ismerősöket fogadott. — Ezek ulán — folytatta Becsei —, igen érthető, kedves Melinda, hogy bár szívem a tiéd teljességgel, viszonylag óvatosabb módon (árnyaltabban) kell keresnem veled a kapcsolatot, végül is, nem én zártalak ki téged, hanem te zártál ki engem. nemdebár?... Így történt hát, hogy Málna Melinda hökkenve tapasztalta: a saját tettei fordulnak ellene, védekezésre módja nincs. Egyetlen ellenszer lett volna, mégpedig önnönmaga megelőzése, azaz, ha annak idején nem csúnyán, hanem szépen bánik B.-vel; de akkor még fiatalka volt, és nem tudta: rossz dolog a szemeknek forgatása, mert abból lesz a fogaknak tsikorgatása. (Az eljárás egyébként az igazmondás törvényéből nőtt ki. Szükséges hozzá az igaz, amit el lehet mondani, beszerzésekor nem kell félnünk a megalázó élményektől, hiszen egyszer majd — pl. most — úgyis visszájára fordulnak, minekünk meg előnyünkre válnak; ugyanezért ne toljuk el magunk elől az igen diszkrét, a másiknak tán jól is eső provokációk lehetőségét sem. Azonban vigyázat! Bunkóbb fajta emberek utóbbitól könynyen vérszemet kapnak, ami kész veszedelem.) S Becsei folytatta: — Ha azt találod mondani, ugorjak kútba, akkor én beugrom a kútba. Persze, ez neked semmi, hiszen csodálóid úgy rajzanak körül, akár színes rovarok a magában álló, húsos növényt, mely cukrot ereszt, ha megvágják, gyökere méztől ragacsos, körülötte pedig édes a levegő. Nem vagyok más, Melinda, mint egy cigarettacsikk, ne tiltakozz, egy csikk, melyet eltaposol, ha elszívtál. (Ez itt a túlzás törvénye: természetétől, mint észleltük, nem idegen némi gúnyor sem. Hatása hasonlatos a színtelen szeszekéhez: erős, de jó, s vannak nők, akik igen alkalmasak arra, hogy ráérős éjszakáikon hoszszasan töprenkedjenek: inkább erős vagy inkább jó?... Támadhatósága azonban igen nagy, és elegendő lenne, ha az illető nö — jelen esetben — türelmetlen toppantással csak annyit szólna: „Nem dohányzom.") A rúd megfordításának törvénye. Primitív dolog és gyerekes, éppen ezért semmit sem lehet tenni ellene. — Ha jól értettem — mondta tovább Becsei —, egyfelől azt állítod, hasonlítunk egymásra, másfelől meg azt, hogy alig ismersz. Már most, e kettő úgy üti egymást, mint az egyik verekedő a másik verekedőt. .. Melyiket higgyem, melyik az igaz? Higgyek-e neked egyáltalán? És még íe mondod, hehe, hogy én vagyok az őszintétlen! Málna Melinda csak tátogni tudott a fölháborodástól. E törvényben egyébként bennfoglalódik a vádaskodás törvénye is, és Málna Melinda nem tudta bebizonyítani szivével érzett igazságát Becsei szájával mondott hazugsága ellenében. Egy szava sem lehetett, tudták "ezt mindketten. Ha M. M. férfiembernek születik, most talán képen vágja Becseit, mivel azonban nö volt, inkább bízott a feltétel nélküli megadás hatásában, s egyébként is volt oly naiv, hogy úgy vélje: őszinteséggel megvásárolható a más emberek őszintesége... — Ide figyelj — mondta görbülő szájjal, vörösödő szemekkel —, ez már mánia, ez már becstelenség, érted? Becstelenség, amit csinálsz! Hát nem látod, hogy tárva-nyitva állok előtted? — Látom. Na és? — Há-hát, ez nem igaz — kacagott föl Málna Melinda —, ez egyszerűen nem lehet igaz. — Ezek szerint hiába téptem a számat teljes fél órán keresztül, mondhatok én neked akármit; amit te mondasz, tőlem teljesen független, egy centivel sem jutottunk egymáshoz közelebb. Tök értelmetlen volt ez a beszélgetés, nulla képző, nulla jel, nulla rag. Zeró morféma. — Igazad van, Melinda, módfelett igazad ... — Valóban? — M. M. hangja csengett. — Jó, hogy mondod, most már legalább tudom. Igazán nagyszerű. Becsei elmélázott. — Hát persze..., csak az a furcsa, még azt is tőlem kellett megtudnod: tudod, hogy saját magadnak igaza van. (... És nem szakadt le az ég, bár erősen gondolkozott rajta.) Farkas Csaba \