Délmagyarország, 1985. szeptember (75. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-02 / 205. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 75. évfolyam, 205. szám 1985. szeptember 2., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint A címszó latin, annyit jelent: mindig. Móricz Zsigmond azt írja: valaha Debrecenben a régi diákok így hívták — a kenyeret. Semper. iviinchg eljó az idő, amikor régi diáko­kat emlegetünk (maiaknak), amikor mai scholák gondjairól kell szót ejteni, amikor pedagógusokról, osztályokról, tantervekről, tankönyvekről és (jó né­hány éve már) reformokról is beszélünk. Valaha, gya­níthatóan sokadmagammal, elsősorban éppen emiatt nem kedveltem különösebben a szeptembert. Tudjuk (szintúgy latin eredetű mondás), az idők változnak és mi is velük változunk, de talán éppen ez a szó — semper — mélyebb tartalmai teszik nyilvánvalóvá, miért változhat meg idővel akár az ember régi véle­kedése is a szeptemberi első napokról — no meg a változások örök dialektikus párja, a maradandóság is így kaphat koncentrált kifejezést. Semper, azaz mindig. Az állandóság, az öröklét szava. Igen. mindig elkezdődik hát a tanév ilyenkor és mindig hallunk a tennivalókról és a pillanatnyi helyzetről. Mindig lezajlanak a tanévnyitók, jó és ke­vésbé jó beszédekkel, mindig kicsit megszeppent arcú, szinte leírhatatlanul bájos elsősök tipegnek az iskola­udvaron, mindig kisimultabbak ilyenkor a pedagógus­arcok és mindig kicsinosítottabbak maguk az iskolák. Elkezdődik hát, mint mindig. A hét végén meg­voltak a tanévnyitók, s ezen a hétfői napon már a megszokott, bár az utóbbi két hónapban kissé elhal­ványult képek élednek újjá: órák, tantermek, nebu­lók. Ám olyan új tanév kezdődik — ami sok szem­pontból régi. Üj év, régi feltételekkel: hosszú évek óta változatlanul létező tanteremhiánnyal, zsúfoltság­gal, eszközgondokkal, kevés pedagógussal, sok gye­rekkel, már-már áttekinthetetlen tankönyvi-tantervi változásokkal, vitákkal a fegyelemről, az alapismere­tekről, a tanárképzésről és még oly sok egyébről. Rá­adásul az elmúlt egy-másfél esztendő látszólag csak még tovább kavarta a hullámokat: tavaly a Minisz­tertanács jóváhagyásával létrejött a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztésének programja, idén megszüle­tett az új oktatási törvény. A semper szónak pedig időközben lett egy kissé elidegenítő hatása is, már ám; a „semper reformare", már-már permanensnek tűnő jelszavát illeti. Több mint érthető és főként üd­vözlendő tehát, hogy mostanra a stabilitásra való tö­rekvés, ez az érdemi munkában mindinkább hangsú­lyos közóhaj végre hivatalos követelménnyé is vált: az örökösen változó-változtató iskolai világban végre az örök, az állandó, a maradandó újrafelfedezése. Az oktató és az oktatandó ember állandó, évezredek alatt kipróbált törvényszerűségei. A semper rene­szánsza, ha úgy tetszik. És semper — mifelénk is. A mai napon Szeged 38 általános és 14 középiskolájában összesen 33 ezer diáknak (közöttük közel 3 ezernek az adott iskolatí­pusban először) szólal meg a csengő. Noha nem na­gyon szeretjük a sok számot egyszerre, mégis mindig árulkodóbbak, mint első pillantásra látszanak: ezúttal már maga a mennyiség is feltűnő, s ha arra gondo­lunk, hogy ama bizonyos nagy demográfiai hullám egy-két év múlva eléri a középiskolákat, a már emlí­tett örök-egy gond, a zsúfoltság, mely általában a vá­ros iskolai összképének stabil jellemzője, a régi fel­tételek állandóságával együtt rövidesen még szorítóbb kényszerűségnek bizonyul. S noha a Szeged környéki iskolákban valamivel jobb a helyzet (Balástyán most adtak át új iskolát, Sándorfalván néhány nap múlva szintén négy tantermes intézményt avatnak, s a kö­zeljövőben Deszk is sorra kerül), általános érvényű a tanulság: az ilyenkor mindig szokásos számvetéské­szítéskor bizony a hagyományos feltételrendszerbe sűrítve kell végrehajtani mindazt, amit. „semper­feladatként" véghez kell vinni — most is. F elsorolni szinte lehetetlen, mennyi mindent is jelent e feladatgyűjtemény. (Bonyolultabb az tán még az elsős matematikakövetelményeknél is.) Viszont a mindig-újrakezdés, a mindig-nekibuz­dulás örök időszaka is ez a mostani. Semper laborare, azaz: mindig dolgozni-kor. E követelmény pedig épp­úgy kell jelentse a tanárok önállóságának további nö­vekedését, szakmai-módszertani kultúrájuk fejleszté­sét, mint a döntő partner, vagyis a szülők jelentős részben még mindig egyáltalán nem kielégítő együtt­működésének változatait, a tanulók fegyelmezettségé­ben bekövetkezendő javulásokat, azt, hogy a hosszú távú tervezés és a napi feladatok között átgondolt, pontos és logikus harmónia uralkodjék, B hogy az oly gyakran nem éppen ideális feltételek között dol­gozó, váltig messze nem kellőképpen megbecsült pe­dagógusok kiszolgáltatottsága legalább valamelyest csökkenjen. Az ember természetének egyik alapvető vonása, hogy az állandóban a változót, a változásban a ma­radandót megragadni képes. A dialektikára való ösz­tönös hajlamunkat látom ebben: a képességet, hogy sz örökösen formálódó világban változatlan tetterővel újrakezdeni tudjunk. Végső soron most sincs szó egyébről, csak arról, ami olyan fontos, mint a min­dennapi kenyér. Amit valaha éppen diákok hívtak úgy: semper. Domonkos László John Block Budapesten Váncsa Jenő mezőgazda­sági és élelmezésügyi mi­niszter meghívására a kül­döttség élén vasárnap Bu­dapestre érkezett John Block. az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztere. Megbeszélések Vasárnap elutazott Buda­pestről Marut Bunnag, a Thaiföldi Királyság köz­egészségügyi minisztere, aki dr. Medve László egészség­ügyi miniszter meghívására küldöttség élén járt Ma­gyarországon. A miniszterek megbeszéléseket folytattak a két ország közötti egész­ségügyi együttműködés fej­lesztésének lehetőségeiről. A vendégek egészségügyi intézményeket látogattak meg, és találkoztak a Me­dicor valamint a Medim­pex vezetőivel. flz egészségügyi felsőoktatás problémái 1 Tudományos szimpózium kezdődölt Szegeden A felsőoktatás egész rend­szerében, ígv az orvosképzés­ben is mindinkább előtérbe kerülnek a tudományosan menalapozott oktatási mód­szerek. modern eszközök, korszerű lehetőségek. Egv év­tizeddel ezelőtt az akkori egészségügyi miniszter Schul­theisz Emil kezdeménye­zésére született elvi megálla­podás arról, hogy alakuljon meg a modern orvosképzés tudományos társasága. Azóta nemcsak létrejött, de néhány vitát és tanácskozást is ren­dezett a Magyar Orvoskép­zési és Egészségüavi Oktatási Társaság. Első átfogó, orszá­gos jellegű tudományos szim­póziumát ezekben a napok­ban tartja Szegeden az or­vostudományi egyetem okta­tási épületében és á szemé­szeti klinika előadóiában. Mint Zoltán Örs Tamás e—etemi docens, a Társaság főtitkára elmondta, céliuk a korszerű felsőoktatási mód­szerek, audiovizuális eszkö­zök. a korszerű vizsgáztatás tudományos kutatása, elem­zése, az oktatás hatékonysá­gának mérése, értékelése, az orvosképző egyetemeken és az egészségügyi felsőoktatás más területein Ez a mostani az első olyan országos jellegű tanácskozás, ahol az orvosegyetemek mel­lett jelen vannak az oktató kórházak képviselői is. Kö­rültekintően határozták meg a szimpózium témáit. A mintegy 200 résztvevő két szekcióban, a konferencia három napja alatt hét téma­körben cserél véleményt: 1. az egyetemek szerepe az Egészséget mindenkinek 2000-re! világprogram stra­tégiájában; 2. az oktató kór­házak szerepe és jelentősége az orvosképzésben; 3. az alapellátás — körzetorvosi gyakorlat — szerepe a medi­kusképzésben; 4. audiovizu­ális oktatóprogramok ké­szítésének módszertani, di­daktikai. technikai és techno­lógiai szempontjai; 5. a tan­széki oktató-nevelőmunka, a tudás-ellenőrzés és az okta­tás hatékonyságának mérési lehetőségei és módszerei; 6. szabadon választott téma; 7. Medivizió '85, (az egészség­ügyi felsőoktatásban készített oktatóprogramok bemutatója — televízió, film, demonstrá­ciós poszter stb.). A Magyar Orvosképzési és Egészségügyi Oktatási Társa­ság szegedi szimpóziuma teg­nap. vasárnap délután nyílt meg a SZOTE oktatási éDÜ­letében. Forgács Iván, a Tár­saság elnöke köszöntötte a résztvevőkei s a megnyitón szót kért Hutás Imre egész­ségügyi minisztériumi állam­titkár. Fülöp Tamás, a Genf­ben székelő Egészségügyi Vi­lágszervezet (WHO) igazga­tója. Cserháti István egyete­mi tanár, a Szegedi- Orvostu­dományi Egyetem rektora és Zoltán Örs Tamás, a Tár­saság főtitkára. (Folytatás az 5. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom