Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-08 / 185. szám

Csütörtök, 1985. augusztus 8. 5 Hová lettek a kőművesek ? Soha nem fogom elfelejteni M. Vince arcát. A mackótermetű, lapáttenyerű kőműves megtörten ücsörgött a munkásszálló lerobbant vaságyán, és tekintetét elhomályosította a hirtelen fölismerés: mi értelme az életnek, ha a fia nem folytatja az ő mesterségét, ha másra törekedve fittyet hány az örökségnek, egy szakma becsületének. 1. Pécs főterén ismét régi szépségében áll a nevezetes „vasalóház", a vasaló alakjához hasonlító Lóránt-palota. A törtcnelm i belváros rekonstrukciójának részeként megújult épülettömb helyreállítása 30 millió forintba került. Pccs egyik legszebb épületét 1883-ban emelték. A régi pompáját visszanyert épület földszintjét üzletsor — köztük Pécs legnagyobb gyógyszertára — foglalja el. Kár, hogy a főtér lámpái nem a környezetbe illők AGIÍCOOPtanácskozás Budapesten Augusztus 3—7. közért Budapesten tartotta ülését a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége oktatási munkacsoportja (AGITCOOP) végrehajtó bizottsága. A szövetség a világ legnagyobb, 500 millió tagú) nem kormányközi szervezete. Az oktatási munkacsoport egy évtizede tartotta alakuló ülését Budapesten, s a szövetkezeti oktatás fejlesztését tűzte ki feladatául. A végrehajtó bizottságnak az alakulástól kezdve magyar tagja is van, Zsarnóczai Sándor egyetemi tanárnak, a Szövetkezeti Kutató Intézet igazgatójának személyében. A végrehajtó bizottság mostani ülésén egyebek között a szövetkezeti felnőttoktatás kérdéseit, a nők képzésének helyzetét, az oktatás és a kutatás kapcsolatát, az oktatási módszereket, valamint az AGITCOOP és az ENSZ szakosított szervezetei közötti kapcsolatok legfontosabb kérdéseit vitatták meg. Az elkövetkező években Egységes hazai fermékkódrendszer Magyarországon az elkövetkező években • bevezetik a fogyasztási cikkek és a beruházási javak egységes kódrendszerét. A Magyar Kereskedelmi Kamarában működő egységes termékkód-irodában az MTI munkatársának elmondották, hogy a beruházási javak jelölésére Magyarországon egységes termékazonosító kódrendszert dolgoztak ki. míg a fogyasztási cikkekre a világ számos országában már alkalmazott nemzetközi termékszámozási és vonalkódrendszert vezetik be. A két. egymással kapcsolatban levő rendszer at alkalmazása minden eddiginél pontosabb népgazdasági szintű készletnyilvántartást tesz lehetővé, s nagyban hozzájárul a vállalati készletgazdálkodás hatékonyságának javításához. A munka már megkezdődött. 1986ig 300 beruházási termékkör azonosító kódrendszere készül el. A hazai termékazonosítási jeleket úgy alakítják ki, hogy azok illeszkedjenek Gazdaságpolitikánknak egyre erösebb elhatározása, hogy a gyenge, veszteséges vállalatok, többsége hiába kilincsel ezután „még egy utolsó" gyorssegélyért a központi szerveknél. Eladhatatlan, vagy tartósan ráfizetéses termékek gyártását nem segítik a bankok sem. Gazdaságunknak csak a nélkülözhetetlen termékeket gyártók és a nyereséggel termelő cégek munkájára van szüksége. Ez utóbbiaknál álljunk meg egy pillanatra! Talán az 6em mindegy, honnan a nyereség? Milyen módszerekkel jutott hozzá a gazdálkodó egység? A Szegedi Kábelgyárban számlákat raknak elém. A végösszegük forint rovataban hat számjegy. A kiállító a törökszentmiklósi targoncaszerviz. Egy kicsit (néhány tízezer forinttal) drágábban újították fel a motoros targoncát, mint amenynyibe egy teljesen új kerül. A gyár illetékesei kénytelenek lenyelni a békát. Fizetnek. Nem tehetnek mást. Alkatrészhez jutni az emelőgépekhez ma nálunk több mint bűvészmutatvány. Szinte csak ennek a szervíznek van. Ha újat vennének, az beruházás,- aminek a következménye igencsak magas adóbefizetés: kötelezettség. (A generálozást egyszerűen költségként számolják él.) Tehát a szerviz él alkatrész-monopóliumával, s mivel tudja, hogy megrendelői szorult helyzetben vannak, a számlázáskor elképesztő vastagon fog a ceruzája. S hogy tarka gazdasági életünkben az ily módon indokolatlan jövedelemhez jutó egyedül lenne? Arról szó sincs! A KSZV szegedi kendergyárában nemrégiben újítottak fel egy MAZ-darut. Kifizettek a szervizelőnek ezért a munkáért egymillió-hatszázezer forintot. (Egy új emelóberendezés ára ebből a típusból egymillió-négyszázezer forint. Adók nélkül!) Pedig a felújított gép teljesítménye már sohasem lesz olyan, mint amire a vadonatúj képes . .. B. I. a nemzetközi rendszerhez. A közelmúltban jelent meg az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének rendelete, mely előírja, hogy az egységes termékazonosítási kódrendszert 1988. január l-ig milyen termékeknél kell bevezetni. Ebben a munkában mintegy öt-hatszáz vállalat, gyártómű vesz részt. Vállalatközi kapcsolataik szerété zésében fokozatosan áttérnék áz egységes kódrendszer alkalmazására. A fogyasztási cikkeknél a nemzetközi termékszámozási és vonalkódrendszer bevezetése nemcsak a hazai készletek nyilvántartásának korszerűsítése miatt fontos. Erre az exportálókat készteti az is, hogy NyugatEurópában és Észak-Amerikában csak vonalkóddal ellátott termékeket lehet értékesíteni. Jelenleg mar mintegy 500 olyan terméket gyártanak Magyarországon, amelyet vonalkóddal látnak el. Többek között ilyen cikkek a Caola Hemovit és Öceán készítményei, a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat árucikkei. és a Hungarofruct konzervei. amelyeket döntő többségében exportra szállítanak. Hazánk 1984. január 1. ó'a tagja a Nemzetközi Termékszámozási Társaságnak. Azóta a hazai szakemberek, egyre aktívabban kapcsolódnak be a nemzetközi szervezet munkájába. Ennek, elismeréseként a 25 tagországot tömörítő társaság végrehajtó bizottsági ülését idén decemberben Budapesten rendezik meg. Nemcsak a kőműveseket keserítette el a hatvanas években, hogy oda a munkájuk presztízse. A fizikai foglalkozások akkoriban egyáltalán nem voltak vonzóak a fiatalok számára, mindenki tanulni akart, és apáiknál egy kicsit könnyebben boldogulni. Vince bácsi jól emlékezett még a tréfás-komoly intelmekre. amikkel falujukban riogatták a tanulásra lusta gyerekeket: ha megbuksz, kőművesinasnak adlak! S akkoriban, amikor a fizetések és a jövedelmek között nem 'voltak nagy különbségek, és maszekolni, a hét végén dolgozni jóformán csak „feketén" lehetett, fölért ez egy kisebbfajta büntetéssel. Ha nagy gondok árán is, de az állami építőipar mégis megszerezte azokat a kőműveseket, akikre szükség volt. Országos toborzóutakon kutatták fel az utánpótlást, és a vállalatok segítségével iskolázták be őket. Nem kevesen apáik példáját követve választották ezt a szakmát, mások beálltak a falujukból ingázó kőművesek közé. A legritkább esetben sikerült „megfogni" olyan fővárosi fiatalt, akinek semmi kapcsolata nem volt családján belül az építőiparral. És akik bekerültek az építőipari szakmák vonzáskörébe, azqkat tovább hajtotta a fölemelkedés vágya. Aki tehette, és képessége is volt rá, nem állt meg ennél a viszonylag egyszerű szakmunkánál, hanem továbbképezte magát, minimum gépkezelővé. Ahhoz nem fér kétség, hogy túlmunkára és pluszjövedelemre azok tudnak szert tenni, akik megragadták a kisvállalkozások lehetőségét. Ezeknek az eredeti helye a szolgáltatások fehér foltjai között volt. Éppen a hiány miatt boldogulnak jól a különböző társulásokban a kőművesek is, és ahogyan a lakásépítési programokat ismerjük, még egy-két ötéves tervidőszakban nem fáj a fejük, ihogy kevés a munka. Az állami építőiparban azonban más a helyzet. A kisvállalkozások elszipkázták legjobb embereiket, és itt nagy a hiány. Igaz, hogy kevesebb a fizetőképes megrendelés, de ha a szigorodó versenytárgyalásokon szereznek is munkát, ott a következő gond: kivel végeztessék el? Mert kőművesből — konjunktúra ide, szakmai presztízs oda — válatozatlanul kevés van. Furcsa feladvány előtt állnak az' építőipari vállalatok munkaügyesei: van elég kőműves szakmunkástanulójuk, megtartásukért egyre többet áldoznak is, ám amikor a munka frontján kellene produkálniuk, hirtelen kevesen lesznek. Az ellentmondás magyarázata az. hogy a kiművelt szakemberek nem ott helyezkednek el, ahol a legnagyobb szükség volna rájuk: az állami építőiparban. Ehelyett a szakmunkás-bizonyítvány átvétele után azonnal elszerződnek olyan téesz-melléküzemágakba, ahol elsősorban nem a szaktudásukra van szükség, hanem csak a jelenlétükre, lévén ezek az ágazatok más elszámolási rendszerbe tartoznak, mint az iparvállalatok. Itt ugyan nem tud sokat keresni egy frissen végzett kőműves, ám betartják a fölvételkor tett ígéretet: sok szabad ideje lesz, amikor kedvére maszekolhat. - Eközben az állami építőipar is egyre több kőművest kívánna meg. Mert feladatai nem egyszerűen csökkennek, hanem átrendeződnek. És éppen úgy, hogy azokban ismét emelkedni látszik az értő szakemberek presztízse. Országos programunk, a felújítás és a rehabilitáció, értékeink és lakóéD'íleteink megóvása, újjávarázsolása. Ezt pedig csak a szakma legkiválóbbjai képesek jól megoldani. Boltivet falazni nem tud, aki csak elméletben ismeri a mesterfogásokat. Pécsett például, ahol különösen sok a megvédendő műemléképület. jugoszláv és lengyel vendégmunkások vállalkoztak a város rehabilitációjára, mert kevés a hazai szakember, és azok összetétele sem felel meg az újszerű feladatoknak. Tovább növeli a kőművesek hiányát, hogv a .paneles építés nagyüzemi eredményei mellett egyre vonzóbbak a ha<*vománvos építőanyagokból emelt házak, és aki saját maga építkezik, szívesebben választja a téglát az előregyártott falelemek helyett. Most már van elegendő építőanyag csak érmen az azt használó, értő szakemberből van kevés, és monopolhelyzetükben még rr.indig élvezik az árfelhajtás gyümölcseit. Márpedig a magánerős énítkezéseknek továbbra' is naev jövőjük van. A hetedik és a nyolcadik ötéves tervidőszakban éDülő otthonoknak körülbelül a 80 százaléka így valósul meg. A ké-dés csak az: kivel? 3. Ahhoz, hogy az állami építőipar megtartsa kiváló szakembereit, hopv a pályaválasztó fiatalok között népszerű és vonzó legyen a kőműves és az ács szakma, és hogy a kisiparos építők árajánlatai a realitás talaján mozogjanak, nem csupán sok, a mainál több kőművesre lesz szükség. Ha-' nem olyan közgazdasági szabályozásra, bérpolitikára. ami oda vonzza a munkaerőt, ahol aa a népgazdaság számára a legszükségeseW>. A kísérleti bérszabályozással már elkezdődött valami. az új keresetszabályozási formák 1985. január elsejei bevezetésével folytatódott. Reméljük, ezek csak a kezdeti lépései lesznek a várt kibontakozásnak. Sz. K. I 2-J A fordulópont nehezen köthető évszámhoz. Inkább lassú érésű társadalmi, gazdasági folyamatok eredőjeként változott meg mára a helyzet. Ezen nem azt kell érteni, hogy minden építőipari vállalatnak van elegendő kőművese, 'hanem azt, hogy most már könnyebb a szakmunkások toborzása. Emelkedőben a szakma presztízse, és ennek egyenes következménye, hogy rendre megtelnek a szakmunkásképző iskolák kőműves osztályai. A furcsaság viszont abban van, hogy a végzett szakmunkások valahogyan elvesznek az iskolát az élettől elválasztó rövidke útszakaszon. Kötvénykibocsátás A PM engedélyezte a Pest Megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalatnak 20 millió forint összértékű, mozgókamatlábú lakossági kötvény kibocsátását A vállalat a kötvényt 7 éves időtartamra bocsátja ki. 1989—92 években 4 egyenlő részben történő visszafizetés mellett. Ez az első kötvény, ami után fix és mozgókamatot fizet gazdálkodó szerv,a kamatláb ugyanis két részből tevődik össze. A vállalat minden évben a névérték 9 százalékának megfelelő fix •kamatot fizet, ezen felül a tulajdonosok részesülnek a vállalat nyereségéből is. A jövedelemből való részesedés nagysága a kötvény névértékének 0—4 százaléka között lehet, a kamatláb tehát 9— 13 százalék között mozoghat a vállalat gazdálkodásától függően. Az állami garancia a törlesztőrészletre es a 9 százalékos fix kamatra szól. A kötvény árusítását az Állami Fejlesztési Bank útján augusztus 15-én kezdik meg. A kötvények az ÁFB Szegedi Területi Igazgatóságánál augusztus 14-ig előjegyeztethetők, majd későbbiekben a készletektől függően vásárolhatók. anyanyelvi konferencia Veszprémben, a Vegyipari Egyetemen szerdán plenáris üléssel, munkabizottsági tanácskozással és fórummal folytatódott az V. anyanyelvi konferencia. A plenáris ülésen irodalmunknak a magyar nyelves a nemzeti tudat fenntartásában betöltött szerepéről folytattak eszmecserél. A többi között beszámoltak arról. hogy a Magyarok Világszövetsége, valamint az anyanyelvi konferencia és 50 tagú védnöksége rendszeressé tette a külföldi magyar irótalálkozókat, kerekasztal-beszélgetéseket. Itthon kiadták a nyugati országokban élő magyar költök Vándorének című antológiáját, és előkészületben van egy hasonló prózai kiadvány is. Ezen a konferencián került először napirendre a vizuális művészeteknek az anyanyelvi mozgalom programjába való bekapcsolása. Javasolták, hogy tágabb körben ismertessék a külföldön élö magyarok között az óhaza képzőművészetének kiemelkedő értékeit. Az elhangzott javaslatok között szerepelt az is, hogy a külföldi magyar egyesületek, klubok képviselői nagyobb számban vegyenek részt a nyári egyetemeken és a magyar népművészettel foglalkozó tanfolyamokon. A pedagógiai munkabizottság ülésén vitára bocsátották a magyar nyelvet már egyáltalán nem ismerő gyermekek számára készülő tankönyvsorozat első fejezeteit. E könyvsorozat kiadását az előző, Pécsett tartott anyanyelvi konferencia ajánlásai alapján készítik elő. A konferencia védnöksége szerkesztői munkaközösségként nyelvészeket, pedagógusokat és pszichológusokat kért fel a három korosztálynak szóló tankönyvek elkészítésére. A most bemutatott próbafüzetek már alkalmasak a kisérleli alkalmazásra. A 4—8 évesek számára készülő gazdagon illusztrált könyv címe: Süni kalandjai. Anyagát a gyermekek hangszalagról is meghallgathatják, s kiadnak hozzá egy szöveggyűjteményt, amely segítséget nyújt kisebb műsoros előadások megtartásához is. A 8—12 éves gyermekek tankönyve Aranyablak, a serdülő korosztályé pedig, Magyar beszélgetések címmel jelenik meg diasorozat — és hangkazetta — melléklettel. A serdülők tankönyvét egészíti ki a Magyarázatok a magyar beszélgetésekhez című kiadvány, és a tananyaghoz segédkönyvet adnak ki pedagógusok számára is. A vitában többek között szó esett arról hogy a tankönyvsorozat elkészítése során sokféle és igen különböző oktatási és életmódbeli hagyományt és szokást kell figyelembe venni.' Szerdán rendezték meg az anyanyelvi konferencián az egyetemi oktatók fórumát is. Ennek résztvevői a magyar nyelv idegen nyelvként való oktatásának módszertani tapasztalatairól folytattak eszmecserét. 1