Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-05 / 182. szám

r Hétfő, 1985. augusztus 5. 3 Békefesztivál Pusztavacson Szombaton megkezdődött Pusztavacson — az ország geometriai középpontjában — a Képes Üjság hagyományos kétnapos békefesztiválja, amelyre évek óta sok ezren sereglenek össze, hogy hitet tegyenek a béke ügye mellett, s ismételten felhívják a közvélemény figyelmet a háború veszélyeire. A találkozó színhelyére már pénteken sokan megérkeztek, jobbára sátrakban. lakókocsikban, hálózsákban töltötték az éjszakát. Szombaton már a kora reggeli órákban a látogatók újabb ezrei érkeztek, gépkocsival, a távolabbi megyékből sokan autóbusszal, megint mások autóstoppal jöttek el, hogy megtekintsék a kétnapos — éjszaka is tartó — nonstop politikai, kulturális és szórakoztató eseménysorozatot. A pusztavacsi fesztivált immár esztendők óta a névadó község melléki hatalmas réten rendezik meg, ahol ezúttal is régi mesterségek képviselői — kosárfonók, bőrdíszművesek, cserepesek, mézeskalácskészitők verték fel sátraikat, s kínálták portékáikat. A térség fölött léggömbök keringtek, az erdő szegélyén vásári mutatványosok szórakoztatták a vendégeket, népi viseletbe öltözött fiúk-lányok készülődtek mindenfelé a szereplésre. A nagyszínpadon egymást követték az ország különböző részeiből összesereglett népi és hagyományőrző együttesek, énekesek, szólisták, felléptek bűvészek, illuzionisták, diszkótáncosok, operetténekesek és balettművészek, vidám műsort adtak elő fővárosi színművészek, a fiatalok számára is bőven jutott látni- és hallgatnivaló, hiszen műsort adott több ismert könnyűzenei együttes. Az MHSZ nyolc nagyméretű sátorban kiállításokkal, ismeretterjesztő programokkal várta a vendegeket. Megkezdődött közben a békecentrum programja is. A látogatók ismert közéleti személyiségekkel találkozhattak és véleményt cserélhettek a béke és a leszerelés kérdéseiről. A békecentrum színpadán számos gyermekműsort rendeztek, sokan szórakoztak a helyszínen rögtönzött dalfesztiválon, amelyre kisebbek és nagyobbak egyaránt benevezhettek. A Kommunista Ifjúsági Szövetség központjában a VIT jegyében zajlottak a programok. Népek Barátsága címmel rendeztek a többi között zenés, jelmezes bemutatót, amelyen a korábbi VIT-ek hangulatát elevenítették fel. Sok ezren gyűltek össze a KISZ-udvar színpada előtt, ahol nemzetközi gálaműsorban lengyel, NDKbeli, magyar és szovjet együttesek, művészek léptek fel. Este a békecentrumban a Hirosima és Nagasaki elleni atomtámadás áldozataira emlékeztek a résztvevők, s egyben figyelmeztettek a fegyverkezés mai veszélyeire. A rendezvényen részt vett Fujimoto Masatosi, a Japán Túlélők Szövetségének képviselője, az Országos Béketanács vendége. „Anyanyelvemben őrizlek... Kortárs magyar líra Gyulán Misszió, kultúraközvetítés, versek randevúja, irodalmi ismeretterjesztés, előadóest, adósságtörlesztés? Talán valamennyi együtt és egyszerre a gyulai vár majd fél évezredes falai között. Ezen a történelmi helyszínen immár negyedszer szólalnak meg a magyar nyelven írott versek. A Gyulai Várszínház és a Magyar Televízió Szegedi Stúdiója az első években a határainkon túli magyar költészet estiét rendezte meg, s ez mostanra a kortárs magyar líra fesztiválja lett. Olyan tégely, melyben együtt szól az anyaország hangja (Illyés Gyula. Csoóri Sándor, Na*"/ László, Juhász Ferenc, Baka István) a környező országokban kisebbséaben élő magyarság költőivel (többek között a romániai Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Szilágyi Domokos. Farkas Árpád, Szőcs Géza, a jugoszláviai Fehér Ferenc, Domonkos István, Brasnyó István, a szovjetunióbeli Füzesi Magda. Dubka György, Vári Fábián László, a csehszlovákiai Cselényi László és Gál Sándor) valamint a diaszpóra poétával) közöttük az USA-ban élő Tűz Tamás, Sándor András és Horváth Elemér, az angliai Gómóri Gvörgv. a Kanadában élő Vitéz György, a Franciaországba települt Nyéki Lajos, a Svédországban élö Thincz Géza, az Olaszországot választó Bruck Edit. a svájci Major Zala Lajos). Egyszóval szinte teljes volt a keresztmetszet csütörtök este a "yulai programok zárórendezvén.vén. De nemcsak a szerzők névsora jogán. Annak okán is, hogy bebizonyosodott: a magyar költészet egy és oszthatlan, szerves egész, legprogreszszivebb törekvéseinek van mai utánpótlása; azért, mert a magyar nyelven megszólaló költő érzi ennek a nemzet. szülőföld, örökség és felelősség iránti elkötelezettségnek súlyát is," szárnyát is, tudja, a testvérbeli áldás is. Azért, mert ebben a költészetben soha sem volt elég a játékos rím, a táncoló ritmus, — a vers zászló volt, fegyver, és érv. tett volt és élet. S erről a kivívott státuszáró' megküzdött rangjáról nem mondhat le. Még akkor sem, ha megsebzik, ha kipányvázzák. ha betömik a száját. Ezért kaphatott hangot a költeményekben a szülőföld, mely néma tanúként őrzi az egvmást váltó népek drámai stafétáját; mely történelmünk vállalható és örökké vallható tereoe;mely otthon és messzi távol; mely megszül, fölnevel, megtart vagv kiröpít, de sohasem engedi magát megtagadni. A szülőföld és az anyanyelv — a nemzet megtartója és a magyarság kötőanyaga — egyszerre szólal meg a versekben a hűség hangján, az öröklött kötelesség felelősségével, a fönnmaradás esélyével é« a jövő reményével. Az anyanyelv „oxigénpalack a hátamon", írta a Svájcban élö Major Zala Lajos, s legyen ózondús közeg vagy légszomjat okozó ritkulás, ez a fönnmaradás egyetlen lehetősége és felelőssége. A lírafesztivál három részes műsorában elhangzott néhány nagy vers, néhány torokszorító költői üzenet. Mert megállt a levegő Illyés Gvula Kárpátvölgvi tél-elő, Kányádi Sándor Könyvjelző, Markó Béla A téboly dicsérete, Baka István Liszt Ferenc éjszakája a Hal téri házban, vagy Bakutz József Kosztolányihoz című versének hallatán. Ám a lírafesztivál nemcsak a versek, de a versmondók seregszemléje is. Jól érzékelhettük, hogy aki pénteken este Gyulán színpadra lépett, belső indíttatásból, emberi és művészi alázatbó tette — tudván ügyet, jó ügvet szolgál. Talán az eddigieknél is pontosabb volt az értelmezés, az üzenetközvetítés biztonsága, alig akadt fals hang, félreértett hangsúly, döccenő ritmus. Generációk, a magyar előadóművészét nemzedékei bemutatták, hogyan lehet és kell különböző egyéniségeknek, más-más korú művészeknek egységes produkciót kovácsolni. A teljesség igénye nélkül hadd említsem az idősebb generációból Bánffy György. Keres Emil és Tyll Attila nevét, akik néldát adtak nemcsak széD beszédből, de versértelmezésből, átélésből is. A középnemzedék föllépő tagjai közül feltétlenül kiemelésre érdemes az est legnagyszerűbb élményével megajándékozó Csurka László. a be'ső indulatokból építkező Nagy Zoltán. az ironikus-szatirikus hangvétellel meglepő Borbás Ottília. az elegáns-pontos Mécs Károly és a szegedi társulatból az eszköztelenül is hatásos Kátó Sándor. A fiatalabbak közül örömmel láttuk, hogy milyen odaadással vesz részt ebben a munkában Rubold Ödön és Kubik An na. A súlyos szavakat zenei dalbetétek oldották. Az anvagot Ilia Mihály irodalomtörténész válogatta, az est főszerkesztője Regös Sándor, szerkesztője Király Zoltán. rendezője Sik Ferenc voltü A műsort a televízió későbbi időpontban sugá rozza, megsokszorozva az élményt: a költő hazája anyanyelve. -> Szerencsés ötletként a vár tövében könvvsátrat állítottak a külföldi magyar nyel vű kiadók termékeinek Kriterion, Fórum. Madách. Kánoátj — és a hazai nem zetiségek nyelvén megjelent kötetek bemutatására, áru sítására. Ezzel a mottóval: ..A határainkon kivül virágzó és a határainkon belüli nemzetiségi irodalom hazánk kultúráját gazdagítja." Tandi Lajos Fóliaüzem, vasárnap — Füldugót hozott? Nem hoztam füldugót. Nem tudtam, hogy jó lett volna hoznom. A fölirat persze megijeszt. Így olvasandó: zajos üzem, hallásvédő eszközök használata kötelező! — Akkor? Állok a portás előtt. Vasárnap van, kora reggel, és itt vagyok füldugó nélkül... „Legyünk bátrak" — mondom magamnak, s elindulok a fóliaüzembe. Itt vasárnap is dolgoznak. Hajdanában, nem is oly régen, folyamatosan üzemeltek. Nem ment. Anyagiak miatt. Mai napság gazdasági munkaközösség gondoskodik arról, hogy a Covema gépek vasárnap is dolgozhassanak. Szellőzőberendezés van. Küzd a forrósággal. Nem sok sikerrel. A géemkások félmeztelenül . .. Irigylem őket. Bár ki tudja? Miért irigyelném őket, amikor reggel hatra jöttek, s este hatkor mennek csak a családjukhoz. Amikor belépek a Szegedi Kenderfonógyár fóliaüzemébe, perzsel a levegő, pedig csak hét óra múlt néhány perccel. A Lenzingek (síkfóliahúzók) pihennek. — Ha működnének, még nagyobb lenne a hőség — mondja Gál Sándor. A gépkezelő huszonnyolc esztendős, eredeti foglalkozása: autószerelő. — Jobb itt? Az autószerelés menő szakmának számít ... Gál sóhajt egyet. — Tudja, reumás lettem. Itt meg mindig egyenletes hőmérséklet van, ha meleg is. Én már nem tudnék a kocsik alatt bujkálni. — Anyagiak? — Ügyis megéri! A csoportvezető érkezik. Az előbb egy kazalnyi selejt fóliát kellett eltüntetniük, mert átállították az Itáliából származó gépet egy új programra. — Mi lesz a pocsékba ment fóliával? — kérdezem. — Begranuláljuk. •>•>•> — Tulajdonképpen roppant egyszerű dolog. A hibás anyagot újra megdaráljuk, s ismét fólia lesz belőle. — És mi lesz a fóliából? — Attól függ! Vagy Marsi Sándor a Covema gépnél Raschel-zsák, vagy madzag. Mi kétféle alapanyagból dolgozunk. Polipropilén és polietilén a nevük. A csoportvezető is fiatalember. Makula László a textilipari szakközépiskolába járt, mielőtt ide jött volna dolgozni. Szövést tanult. — Tudja hasznosítani a tanultakat? — Is, is — mondja. — A szakközépiskolában tanultunk technológiai ismereteket, azokat is lehet hasznosítani. Hirtelen félrefordul. — Sanyi, bekapcsoltad a szellőzőt? Kiderül, hogy Sanyi (Marsi Sándor, a triász harmadik tagja) nem kapcsolta be a szellőzőt. De siet, hogy megtegye. Jó oka van rá. A gépek kétszáz Celsius-fokra hevítik az alapanyagot. A régi fóliások esküsznek rá, legalább negyvenöt fok van gépközeiben is. Magam persze nem vállalkozom, hogy meggyőződjem róla. Tisztes távolságból szemlélem csak, ahogy végtelen szálon gördülnek le a fóliából hasított szalagok, s csévélődnek föl a dobokra. — Ez fekete! — Zöld! — Akkor szinvak vagyok! — mondom. — Ez csak a látszat — magyarázza Marsi —, a granulátum olyan fehér, mint a hó, festékanyag meg kevés kell hozzá ... — Mennyi? A vonat mindig füttyent egyet az algyői hídon. Lehet, ezt a MÁV-KRESZ írja elő, lehet irigy a masiniszta, mert a tikkasztó hőségben neki dolgozni kell, mások meg úgy értelmezik a fü-* tyürészést, hogy őket köszönti igy. A „mások" a mezítelenek, a naturisták, a nudisták — az algyői vasúti híd fölött. * Segítséget kérő levelet írtak, amelyben tudatják, hogy ők léteznek, igenis ruha nélkül napoznak, úsznak, szórakoznak — hivatalos működési engedély nélkül. Járjunk el ügyükben — kérték. — Te flúgos vagy. le mersz menni hozzájuk? — mondta néhány kollégám. * Lementem, reszkető inakkal (ez is az igazsághoz tartozik!) és taktikusan. Nyilván a vezetőt kell megtalálnom. aki érdemben nyilatkozik. Hogyan? Ruhában lófrálok a meztelenek között. és aki vetközésre kényszerít. majd bemutat a főnöknek — gondoltam. — Kit keres? — kérdezte egy hölgy. — Aaa ... vezetőt. — hebegtem. — Én vagyok, M. Ferencné — nyújtott kezet. Elmondtam jöttöm célját, ö többeknek bemutatott, címet és telefonszámot cseréltünk, és megígértem, majd visszajövök. Akkor tudniillik időszükében voltam. * A lám, a „bűnös" visszatért. Régi ismerősként fogadtak, és tegeztek. Mert náluk mindenki te. — Azt mondtad a múltkor, hogy levetkőzöl. Persze, ez neked nem kényszer, hiszen dolgozol. Az alkalomhoz illó jelmezt „öltöttem". Levetkőztem. Ez a máskor alig egy perces müvelet — óráknak tünt. Atya úristen! >Mi lesz ha ..., mert akkor szégyenemben elsüllyedek a parti fövenyben, és az sem megoldás. ha a vízbe vetem magam. Az első naturista, azt hiszem, érthetően aggályoskodik. Nem mertem sehova nézni, csak jegyzeteltem. Aztán észrevettem, hogy észre sem vettem a hölgyeket, mint nőket. Pedig áradt belőlük a panasz. — Nézd. a naturizmus világjelenség évtizedek óta. Csiga módján elért hozzánk is. Megalakult Budapesten hivatalos egyesületünk, annak vagyunk a Csongrád megyei „kirendeltsége". „Hivatalunk" ez a strand. Bárki tag lehet. Délegyházán nyílt meg az első legális telep. Azóta Fehérvártól Mohácsig mindenütt van, csak bennünket nem fogadnak el a szegedi illetékesek legálisnak . . . * " A városi tanács igazgatási osztályán megtudtam: nem ellenzik. bármikor hajlandók az érintett szervekkel tárgyalóasztalhoz ülni. Szimpatikus megnyilvánulás! Persze az előírásokat precízen be kell tartani, mármint a nudisták napozó-fürdőzö helyén! * — Láthatod, nincs szemét, kukoricacsutka, vagy bármi hulladék. Azok műanyag gyűjtőbe kerülnek. Hamarosan megcsináljuk a WC-t. és ha kapunk működési engedélyt, kutat fúrunk, zuhanyozót építünk. Szeretnénk stéget is csinálni, no meg bolyával elkeríteni a fürdőhelyet. Ha lenne papírunk. a budapesti egyesületünk anyagilag is támogatna — magyarázzák. Közben figyelem a Vonatot. Fütyül, ét a nyitott ajtóban bámészkodnak. Ahogy én nem tudom felismerni — a távolság miatt —. hogy fiú-e vagy lány áll a peronon. ők sem láthatnak semmit! — Mit csináltok a túlparti — Egy mázsához tizenkét deka. Marsi gépipari szakközépiskolába járt. Ez az első munkahelye. Azt mondja, hogy igazándiból nem sok hasznát veszi gépészi tudásának. De az iskolából hozott szemléletnek, igen. — Előfordulnak váratlan szituációk, öregszenek ezek a gépek, s meg-meglepik az embert. A gépen óránként körülbelül száz kiló fólia állítható elő. Nem tűnik soknak, de ha meggondoljuk, hogy a fólia milyen vékony, más lesz a véleményünk. És — más miatt is más lehet. Sok szó érte a ház elejét. Legfőképp amiatt, hogy mi, magyarok, nem tudunk csomagolni. Az itt gyártott alapanyagból készült csipkezsákok kiállják a legkényesebb igények próbáját is. Világszínvonalú termékek. Ha valamennyi az eddiginél is jobb minőségben készülne, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnak is több volna a nyeresége. A triász tagjai gazdasági munkaközösségben dolgoztak tegnap reggel hattól este hatig. Két géemká van. Ahogy elmondták több tízmillió forintot ért tavaly a munkájuk. — És mit szólnak a feleségek? — kérdeztem búcsúzóul. — A több pénzhez? — kérdeztek vissza. Nem volt több kérdésem. Petri Ferenc fák köziil lesökkel? — kérdezem. — Szólunk: gyertek át! Egyébként akadt olyan is, aki jött és maradt. — Óhatatlanul előfordulhat, hogy valaki úgy jár, ahogy szerencsére én nem az első vetközéskor ... — Udvariasan fürdésre biztatjuk, sőt rászólunk az olyan hölgyekre is, akik nem tartják kellően erkölcsösen a lábaikat. Külföldön 60—70 évesek is nudisták. Falun 82 éves P. M.-né. amikor kérdeztem a nudistákról így szól: — Jaj! Istenem! Paráznák, elvetemültek. Ha ezt megtudná a plébános űr... Megtudta, mert megkérdeztem : — Plébános úr! Mi a véleménye? — Mindenkinek szabadságában áll levetkőzni, bár én ellenzem a közös mezítelenséget, hivatalból is. De megjegyzem : a jóisten is ruha nélkül teremtette az embert, és addig nincs bűn, amíg az ember nem él vissza isten alkotásával. Addig nincs gond, amíg a meztelenség nem sérti az erkölcsöt. Erre pedig a nudisták, nagvon vigyáznak! Saját közösségükben, Délegyházától délre is, a Kiskunság alján ... Acs S. Sándor