Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-05 / 182. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYAROR 75. évfolyam, 182. szám 1985. augusztus 5., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Szeged virágai S zebbik arcát mutatja a város fesztivál idején. Virá­gok illatoznak a köztéri ágyásokban, s hiába nem telik a gyakori locsolásra, szerencsénkre zöldellnek tereink, nyár derekán is. Ha egyszer tőlem megkérdeznék, mi ad nekem itt büszkeségre okot, föltétlen elmondanám: Szeged hangulata. Nem a modern szállodák, s uram bo­csá', nem a szemlátomást növekedő városrészek, lakóte­lepek, nem az egyre csak nyújtózkodó, mind messzebb érő betonutak, sem a nagyszabású beruházások. A szállók, kempingek kedvesek a jövevényeknek. Végül is: nekik épültek. Mi, legalábbis túlnyomó többsé­günk, úgy tudom, a hétköznapokat színesítendő ülünk be olykor-olykor a konyhákat, a főztöt próbálgatni. Rendjén levő dolog kényelmet, komfortot adni a jövevényeknek. Azoknak is, akik állandóra jelentkeznek Szegedre. Ahogy a városkassza, engedi, érvényesül az élet törvénye, szapo­rodnak a panelek. Egészen új arcot öltött röpke hónapok alatt a Szilléri sugárút, az új híd szegedi hídfője, nem beszélve Rókusról, az Északi városról. Változásuk szinte nyomon követhetetlen. Gyönyörű a levéltár. Kivételes környezetben: a dóm monumentalitásához álmodni sem lehetett volna szebbet, diszkrétebbet. Kétségkívül forint­ban és látványban a legkifejezőbb mennyiségi gyarapodá­sunk jelei mindezek. S mi minden még! De gondoltak-e arra, mi pénz több mint 40 teret, köz­területet fenntartani, gondozni? Tavasszal a Marx téren 15-20 forintot kértek a kofák egy szebb, életképes, idény­re szóló virágpalántáért. Jól meg kellett fizetni a dísz­cserjéket is, a szerény muskátli cseréppel, nem is olyan nagy, dús virágú, harminc forintot ért. Persze magról is lehet nevelni, ám az hosszadalmas, kockázatos. Külön­ben sosem láttam a palántázáson kívül egyéb díszítési módot tereinken. S még a legapróbbon is látni egy-két fát, néhány szál virágot. Számolják a növények értékéhez a munkaerő árát, mert a palántázást csak kézzel Jehet végezni, a gépnek itt megáll a tudománya. Munkáskezeket toborzott a városi tanács a nyár elején. Diákokat hívtak építőtáborba. A dorozsmaiak jól tudják: dunántúli közép­iskolások dolgoztak meg csatornáikért. E belvizes terüle­ten létfontosságú volt az árkok megépítése (nemcsak gödör kellett a házak elé), mint ahogy Algyőn is az. Ta­lán szerénységből nevezzük belvízvédelmi tábornak — környezetvédő helyett — ezt a munkaakciót. Ügy 300 ezer forint értékű „védelmet" kaptunk ezen a nyáron a gye­rekektől. Szépítették a Komócsin teret, a Felső-Tisza-par­tot, a Nagykörutat, az új hídfőtől a Petőfi Sándor sugár­útig. Algyőn a Kosárfonó, a Prágai, a Tutaj és a Kőfal utcákban dolgoztak. 2,6 kilométer csatornát építettek, 60 köbméter betont használtak a 6 aknához, a 220 darab támfalhoz. Fél kilométeren úgynevezett zárt szelvényű árkot készítettek. A vízművállalat szakmunkásaitól les­hettek el ezt a mesterséget, amit gép nem végezhet az ember helvett. Csupán egyetlenegyet használtak a legne­hezebb fizikai munkákra. Egy hónap parkgondozói költsége (csak munkabére) 300 ezer forint — a legszembetűnőbb városrészekben. (Egyébként a diákok dolgoztak Odesszában és Felsőváro­son is.) Ennyit ér a kaszálék összegyűjtése (gereblyézés) a szemét eltakarítása, a gyepszélek rendezése, a fatányé­rozás, a kapálás. Idénymunka, mondjuk, a szemétgyűjtést kivéve. S ember, fölnőtt, alig akad, aki csinálná. Július elejére, a fesztivál idejére, tisztába tették a diákok a vá­ros kapuját, az E5-ös utat is, hogy az érkező vendégek első benyomása „pozitív" legyen. S vajon az érzések, em­lékek, tapasztalások mérhetők-e forinttal? Lehet-e meg­fizetni Széchenyi terünk utánozhatatlan atmoszféráját? Nem tudom, üldögéltek-e már a Honvéd tér öreg fái alatt? Ha sorra gondolom tereink, közterületeink alakját, nagyságát, küllemét, még azt is megkockáztatnám, az a roppant építkezési láz, ami lassan elnyeli a kisebb-na­gyobb, természet adta ligeteinket, nem olyan vészes. Hisz marad hely a betonházak között újabb növényzetnek. S egyszer nagyra nőnek a fák. Minden cserje, minden tő, mi a földben kapaszkodik, értékesebbé teszi környezetün­ket. Gondos ápolással, évről évre átmenthető értékek ezek. A kulturált, civilizált élet jelei. Szinte hihetetlen, hogy éppen erre olyan nehéz vigyázni. Azt mondják a városgondnokok, aprólékos munka a gyomlálás, a kapá­lás, a szénagyűjtés. T apasztalhatjuk, a tavaszi nagytakarítás idején még csak-csak mozdulunk mindannyian a szebb Szege­dért, de nyáron, a szabadság idején, megkívánha­tó-e törődésünk a várossal? Egyszer talán! Mert addig lesz létjogosultsága a diákok környezetvédő táborainak. Űjkeletű még ez a diákmunkaforma; jelentőségét országos tapasztalatok szerint nemigen ismerték föl. A munkálta­tók, általában a tanácsok, csupán takaríttatni szeretnének, mert a tisztaság hiánya érződik legjobban, ez a legége­tőbb. A szegedi tanács az elsők között talált nemesebb munkát is az önkéntes környezetvédőknek. Legtöbbjük Szolnok megyéből utazott hozzánk, s idén is eljöttek 25-en a jugoszláviai testvérvárosból. Augusztus 21-én diáktalál­kozót tartanak Szolnokon a szegedi táborosok. Ránk em­lékeznek összejövetelükön. Szebbik arcát mutatja Szeged a fesztivál ideje ti. Szol­nokon is mesélik: virágok illatoznak a köztéri ágyások­ban ... Mai Edit Befejeződött a VIT Hitvallás a béke mellett Látványos záróünnepély­lyel Moszkvában szombaton véget ért a XII. Világifjúsá­gi és Diáktalálkozó. A luzs­nyiki Lenin stadionban meg­rendezett esti ünnepségen je­len voltak a Szovjetunió magas rangú párt- és álla­mi vezetői, az ünnepségre érkezett díszvendégek, és turisták. A stadion lelátóin összesen 110 ezer ember szemlélte végig a változatos, színes művészeti és sport­programot. Pontosan este 9-kor száz fanfár hangja nyitotta meg az ünnepséget, s ezt követő­en Jean-Claude Kennedy, a Nemzetközi Előkészítő Bi­zottság Állandó Bizottságá­nek koordinátortitkára lé­pett a mikrofon elé. Rövid beszédében szólt arról, hogy a fesztivál nyolc napja alatt a több, mint 20 ezer dele­gátus nyilt konstruktív pár­beszédet folytatott, amely lehetőséget adott a vélemé­nyek és tapasztalatok cse­réjére. Az ifjúság moszkvai nemzetközi seregszemléje jó alkalmat adott a fiatalok­nak a közös cselekvés alap­jainak kidolgozásához. Szavai után a Nemzetközi Előkészítő Bizottság megbí­zásából Carlos Cruz, a ni­caraguai küldöttség vezető­je olvasta fel a VIT részt­vevőinek a világ ifjúságához intézett üzenetét, amely gya­korlatilag a fesztivál záró­dokumentumának tekinthető. Hatalmas taps és éljenzés fogadta a nicaraguai ifjúsá­gi vezetőnek az antiimperia­lista szolidaritást, békét és barátságot éltető szavait. A stadion hangszóróiból fel­csendült a Kreml Spasszkij toronyórájának hangja, majd újból felhangzottak a fanfárok. miközben a dísz­tribünnel szembeni lelátó­kon 9000 fiatal színes zász­lókból a VIT emblémáját formálta mer'. A színpompás program nyi­tányaként pergő ritmusú ze­nére a VIT jelvényével dí­szített zászlókat hoztak be a fiatalok, amit a zenekarok felvonulása, és több száz fiatal tornászlány aerobic­bemutatója követett. A moszkvai Nagy Színház tán­cosai Csajkovszkij: Hattyúk tava című balettjének má­sodik felvonásából mutattak be több képet, akiket • cir­kuszművészek követtek a stadionnyi méretű porondon. A Moszkva-parti esték cí­mű, világszerte ismert ének dallamaira kezdődött meg az „Emlék a Szovjetunióból" című összeállítás, amelyben orosz népviseletbe öltözött táncosok tartottak bemutatót. Ezt követően kezdődött meg a fesztivál hivatalos bezárása. Viktor Misin, a Komszomol KB első titkára, a Szovjet Nemzeti Előkészítő Bizott­(Folytatás a 2. oldalon.) Levél a világ ifjúságához A Moszkvában, szombaton, véget ert XII. Világifjúsági Találkozó résztvevői üzenetet intéztek valamennyi ország fia­taljaihoz. A világ ifjúságához szóló levél, amely lényegében a fesztivál záródokumentuma, felhívja a figyelmet: az a tény, hogy a moszkvai találkozón több mint 20 ezer különböző politikai, filozófiai és vallási meggyőződésű fiatal gyúlt össze, tanúsítja, hogy az ifjú nemzedék tagjai egymás jobb megismerésére és megértésére törekednek, együtt akarnak gondolkodni arról, miként járulhatnak hozzá napjaink legsürgetőbb problémáinak megoldásához. Egy ilyen széles fórumon természetesen elkerülhetetlen — állapítja meg a levél —, hogy a sok "megvitatott kérdésben né­ha véleménykülönbségek keletkezzenek a résztvevők között. Ez azonban nem aka­dályozta meg azt, hogy a VIT ráirányítsa a figyelmet a fiatalok béke- és szabadság­vágyára. Ez az a legfontosabb vonás, amely összekapcsolja az ifjúság széles de­mokratikus, progresszív békeerőit. A VIT résztvevőinek levele ezután meg­emlékezik a nácizmus felett aratott győ­zelem 40. évfordulójáról. A fesztiválon tisztelettel adóztunk mindazon erők emlé­kének és halhatatlan érdemeinek, amelyek megmentették az emberiséget a szolgaság­tól; a szovjet népnek, amely kiemelkedő módon járult hozzá a hitleri fasizmus fe­lett aratott győzelemhez, a többi szövet­séges nemzetnek, a partizánoknak, az el­lenállási mozgalmak harcosainak, az anti­fasisztáknak és demokratáknak, a szabad­ságharcosok millióinak — állapítja meg a dokumentum. A VIT résztvevői a továbbiakban fel­szólítják a világ ifjúságát, hogy függetle­nül politikai, filozófiai és vallási meggyő­ződésétől, tegyen meg mindent egy atom­katasztrófa megakadályozása, a nukleáris és hagyományos fegyverkezési verseny megállítása érdekében. A levél ezután megerősíti, hogy a fesz­tivál résztvevői változatlanul elkötelezik magukat a Helsinki Záróokmány szelleme és betűje mellett. Egyetértenek az állam­közi kapcsolatoknak a dokumentumban lefektetett elveivel, hozzá akarnak járulni a Helsinkiben meghatározott célok eléré­séhez, az enyhülés politikájának felélesz­téséhez, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti együttműködés megerősí­téséhez. A VIT-levél szól az új, igazságosabb nemzetközi gazdasági rend szükségességé­ről is, és megállapítja: a fesztivál részt­vevői meg vannak győződve arról, hogy a világ fejlett -qs fejlődő országai még je­lentős mértékben képesek fejleszteni együttműködésüket az egyenlőség elve alapján. Ily módon lehetővé válik a ma még meglevő nemzetközi konfliktusok je­lentős részének elhárítása, biztosítani le­het a legégetőbb társadalmi, gazdasági, ökológiai és más globális problémák leg­gyorsabb megoldását. A találkozó dokumentuma végül hitet tesz amellett,, hogy legyen jobb jövő a fiatalok számára. Ennek elérése érdeké­ben a fiataloknak együtt kell gondoskod­niuk arról, hogy mindannyiuk számára megteremtsék a biztonságot, a munkához és az emberi méltóságban éléshez való jogot, az oktatásban, az állami és köz­ügyekben való részvétei jogát, s annak a lehetőségnek a jogát, hogy mindenki meg­valósítsa társadalmi, gazdasági, politikai, állampolgári és emberi jogait. Forog a turista § 1 : II s

Next

/
Oldalképek
Tartalom