Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-30 / 203. szám

5 Péntek, 1985. augusztus 30. P Á mérnök nő Útitársa Munkásfiatalok találkozója Csütörtökön Győrött meg­kezdődött a munkásfiatalok második országos találko. zója. A négynapos sereg­szemlére mintegy kétezer fiatal érkezett az ország minden részéből. A delegá­ciókat a megyehatáron ün­nepélyes külsőségekkel fo­gadták a vendéglátók. Az esti megnyitót a Rábán felállított vizüszínpadon tar­tották. A látványos vízifel­vonulást követően Nagy Imre, a KISZ Győr-Sopron megyei Bizottságának első titkára köszöntötte a talál­kozó résztvevőit Az ünnep­ség színes kulturális műsor­ral, tűzijátékkal, díszkivilá­gítással ért véget. A késő esti órákban nyi­tották meg Kelemen Benő grafikus kiállítását, a „Mot Galériát;" a Liszt Ferenc Állami1 Zeneiskola előcsar­nokában. A nagyszabású seregszemle első napja a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán rende­zett, s az éjszakai órákba nyúló zenés, táncos prog­rammal zárult. A következő napokban üzemlátogatásokra, ágazati fórumokra kerül sor. Az előbbien a vendéglátó vál­lalatok,. termelciszövetke­zetek, állami gazdaságok, tevékenységével ismerked­nek, az utóbbin több mi­nisztérium, főhatóság veze­tőivel találkoznak. Pénteken este békenagygyűlés szín­helye lesz a győri Széchenyi tér. A vasárnapig tartó ese­ménysorozatot megannyi kulturális és sportprogram, folklór műsor és kirándulás színesiti. (MTI) Katonai kollégium Középiskolai honvédkol­légium alapító- és tanévnyi­ló ünnepségét tartották csü­törtökön Zalaegerszegen. A kollégisták egyelőre — ön­álló osztályközösséget alkot­va — a város két gimnáziu­mában tanulnak, 1987 szep­temberétől pedig a most épü • lő új Ságvári gimnáziumba -4árnak, amelynek 24 tanter­me közül 8-ban őket oktat­ják majd. Az iskolában ugyanazt a tananyagot sa­játítják el, mint a többiek, speciális honvédelmi elő­képzésben — elsősorban a hét végeken — csak a kol­légiumban részesülnek. Tábor a pusztán Sz. Lukács Imre új könyvéről Elég csak kicsit utánagon­dolni : bizony igencsak elkel­ne egy közel- vagy fél­múltbéli Magyarország felfe­dezése- sorozat is. Arra gondolok, hogy a harmincas években létrejött, maid ép­pen 15 esztendeje fölújitott­kiterjesztett, több szempont­ból rendkívüli jelentőségű könyvsorozat a mindenkori jelen sokszor revelációszin­tü fölmutatására vállalkozik — ám amúgy istenigazából szintúgy föl kellene fedezni a szépirodalmon túl, sőt az­zal együtt, akár a szociográ­fia eszközeivel is — félmúl­tunk jó néhány jelenségét. Például a Rákosi-korszak egyik neuralgikus (és több hasonlóval eevütt szégyen­teljes) intézményét, a kitele­pítettek tízezreivel megtöl­tött internálótáborokat. Roppant szívesen hajlanék arra, hogy Sz. Lukács Imre Tábor a pusztán, című úi re­gényét (amelyet a Csongrád megyei Teszöv adott ki, a kiadói munkákat a Népslzava Lap- és Könyvkiadó végezte) — tematikájában akár for­radalmian újszerűnek, vizs­gálódási célpontjait tekintve egészen különleges fontossá­gúnak minősítsem. Mindez igaz is. hiszen ezekről a tá­borokról — a hortobágyi Óhat-Pusztakócson. a könyv­béli, Szolnok megyei Kormó­pusztán vagy egyebütt — egyrészt vajmi keveset tu­dunk. másrészt az ilyesféle „lágerirodalom" a legújabb­kori magvar literatúrában Görgey Gábor drámáját, a Galopp a Vérmezőn-1 (a sze­gedi színház évadnyitó pre­mierje lesz) meg Lengyel József néhánv müvét leszá­mítva. tulajdonképpen nem létezik. (Filmen nemrégiben — meglehetősen halovány és erőtlen formában — Bacsó Péter tett kísérletet a kite­lepítettek ábrázolására a Te rongyos élet!-ben.) Ráadásul, ami a közvetlen irodalmi ábrázolásmód technikai rész­leteit illeti, egyenesen kin­csesbányának tekinthető lé­lektani és sorsalakulási vizs­gálódásokra ad módot maga a téma — olyan emberi ntölysePekig lehet leásni, és olyan szédítő ábrázolási ma­gasságokba lehet emelkedni, hogy az olvasó szédülhet beié. Mert a lényeget tekint­ve. a totális emberi kiszol­gáltatottságot. megalázást, a hatalmaskodast. a kegyetlen­séget. a7. emberség megőrzött dragakoveit és az elember­telenedes folyamatait véve alapul, nincs igazán különb­ség a ..klasszikus", mondjuk második világháborús láger­irodalom müvei, például Scmprun A nagy utazás-a. a vajdasági Debreczeni József Hideg krematórium-a vagy akár Anna Frank naplója áltf felmutatott világok és a sztálini korszak magyaror­szági internálótáborait be­mutató alkotas(ok) univer­zum-lehetósegei kozott. Hogy a Tábor a pusztán mindezek alapján legalábbis óriási „ziccer", azzal, gondo­lom. vitán felül egyet, lehet érteni. Miként azzal is, hogy Sz. Lukács Imre vállalkozá­sának bátorsága, tisztessége legalább annyira feltétlen tiszteletre méltó, amennyire nyilvánvaló a tematika iz­galma és érdekessége. A köz­vetlen írói megvalósításban is találni szép számmal el­ismerést érdemlő megoldáso­kat — a nyitókép klasszikus és hatásos, a főhős testvér­pár párttitkárból táborlakó­vá lett tagjának. Fillér Ban­dinak bensőséges, költői szépségű jelenete az elha­gvatott. elvadult tájon talált kóbor kutyával, de idézhet­nénk néhány kitűnően „el­kapott" mondatot is: ..Kény­s/orzubbonyt kínálsz fiam, s az benne a feneség, hogy el­várod. önként húzzam fel!" (Apját téesz-belépésre agi­táló fiúnak adott válasz.) Vagy: „Micsoda jelszavak­nak dőltem be? ... Eltapos­tak. Pedig nem tévedtem, nem lettem áruló, igazságot akartam, tisztességesen élni. a szövetkezetek szervezését lelkiismeretesen csinálni, de nem úgy, hogy előbb üssük agyon a parasztot, azután úg"is belép. Ésszel és szívvel válassza az újat! Ez a taní­tás. Vagy talán az sem igaz, ú°v változik, mint a széljá­rás?" (Fillér Bandi tépelődé­se a táborba kerülvén.) Ál­talában: akad több megra­gadó. olvasmányos, érett írói eszközökkel gazdálkodó al­kotót mutató részlet a mű­ben — de ugyanakkor fölfe­dezni elnagyolt, enyhén pa­pirosízű figurákat is. Volta­képpen maga Fillér Bandi is ilven. lévén nem kellőképpen kidolgozottak korábbi életé­nek motívumai, s például Fekete Ibi alakjában is van­nak „elvarratlan" szálak jócskán. S ami talán a leg­bántóbb hiba: Sz. Lukács Imre olykor úgy beszéltet hús-vér magyar parasztokat, ahogyan azok aligha szólal­hattak meg bármiféle hely­zetben. (Csak egyetlen példa: „a földhöz simulok, és nem lesz gond velem ") Néha brosúraízű. néha prófétikus, néha programbeszédszerű, máskor irodalmiaskodó stí­lust jelent mindez, ami seho­gyan sem fér össze a regény egészének a klasszikus nagy­realista ábrázolásmód alkal­mazására irányuló törekvé­seivel. Mindent összevetve: adott egv igen rokonszenves esz­meiségű. a megalázott, a meggyötört, táborok poklaiba kényszerített magyar parasz­tokért, falusi kisemberekért nagy lelkiismeretességgel, átéléssel és felelősséggel ha­dakozó, barátságával és esz­mei-erkölcsi alapállásával roopant tiszteletre méltó, részleteiben jelentékeny írói technikával készült úi Sz. Lukács-könyv. Amelyről végső soron azért lehet kol­légális örömmel és őszinte segítő szándékkal beszélni, mert ama bizonyos, nagyon hiányzó félmúlt-Magyaror­szág felfedezéséhez szolgáltat elgondolkodtatóan fontos adalékokat. És egyvalami bizton megjósolható: tövend még idö. amikor a mostani­nál is nagyobb szükség lesz hasonló témájú művekre. Sz. Lukács Imrének pedig van „anyaga" és van szeme ah­hoz. hogy mindezeket láttas­sa — ezután is. Domonkos László Négy éve, áprilisban hir­dettek országos .-pályázatot a mezőgazdaságban, az élel­miszeriparban, a fagazda­ságban, a földügyi igazga­tásban, az oktatás és tudo­mányos kutatás területén tevékenykedő fiataloknak. Közel félezer pályamunka közül 169 volt érdemes az országos bíráló bizottság szakvéleményére. Ezek kö­zül is a legjobbakat láthat­ták kiállítva a mezőgazda­ság és az élelmiszeripar or­szágos vásárán. A maket­tek, modellek, gyártmá­nyok sorában ott volt az Útitárs nevű tubusos hús­és májas krém. Pócza Jó­zsefné, a Szegedi Konzerv­gyár gyártmányfejlesztő mérnöke a KISZ KB kü­löndíját kapta ezért a mun­kájáért. — Elmondaná az ötlet lényegét? — Tulajdonképp egy új termék. Különleges techno­lógiai eljárással sertésfej­húsból, létojásból. búzaliszt, fűszerek hozzáadásával ké­szült. Másik fajtája a má­jas krém. Mindkettő űj csomagolóanyagban, tubus­ban került forgalomba. — A háziasszonyok, a ki­rándulók örülnek a megol­dásnak. Praktikusabb a konzervdobozos formánál, áe vajon a gyárat, a gaz­dasági vezetőket milyen szempontok vezették, ami­kor a tubusos krém gyártá­sa mellett döntöttek? — Minden gazdálkodó egység érdeke a választék­bővítés. De nemcsak emiatt vált be ez a termék. A kon­zervdobozokhoz szükséges ónozott acéllemezt impor­tálja az ország, a tubusos megoldáshoz viszont hazai alapanyag (alumínium) is megfelel. Valamint az új massza gyártása is gazdasá­gosabb, mint például a ha­gyományos sertésmájkrémé. — Végigolvastam a dolgo­zatot, s úgy tűnik, rengeteg méricskélés, kísérlet ered­ménye a „húsz oldal". — Igen sokat bajlódtunk a sterilezéssel. A tubus csa­varja ugyanis minduntalan megolvadt a magas, 120 Celsius-fokon. A húsmassza is gondot okozott, mert egy idö után megkeményedett. Nehéz volt kenhetövé ten­ni. A tubusos csomagolási módnak pedig éppen ez a lényege. Aztán nem talál­tunk gyártót sem a tubus­nak. Az első időkben mi gyűrögettük. kalapáccsal ütögetve hajtogattuk össze. Jó pár órát dolgoztunk a technológián, munkaidő uján és hét végeken. — Megérte? —r Tiz éve végeztem Sze­geden, rövid időre elkerül­tem a városból, de csak visszajöttem a férfem mi­att. Most fejeztem be a szakmérnöki tanulmányai­mat, szóval tanultam is a dolgozatkészités közben, no meg a két kisiskolás gyere­kem se feledjük, jól jött a pénzjutalom az oklevél mel­lé, amit augusztus 23-án vettem át a MÉM miniszte­rétől. Futja talán a tansze­rekre. További információk; mindkét krém hiánycikk, mert nincs magyarországi gyár, amelynek megérné a tubust nagy szériában elő­állítani. Szeged régiójában 39 tonnát értékesített a ke­reskedelem e két termék­ből. Sőt, 500—500 tonnát, azaz 2.5—2,5 millió darabot rendeltek is a boltosok, csakhogy hiába. Aztán. A mérnöknönek úgyszólván magánügye, hány pályáza­ton próbálkozott dolgozatá­val. A KISZ KB különdíjá­val, e magas elismeréssel mindössze 1509 forintot ka­pott ... Kinyó Jánosné és Komlósi istvánné. mindket­ten a Szegedi Konzervgvár dolgozói, helyezést nem ér­tek el az alkotó ifjúság pá­lyázaton. de dolgozataikat bemutatták az OMÉK-on. Mag Edit Pászti Ferencre emlékezünk Pászti Ferenc, a szegedi munkásmozgalom egyik jg­lentős személyisége 80 év­vel ezelőtt, 1905. augusztus 30-án született Orosházán. Édesapját, Pászti Albert bognársegédet korán elvesz­tette, emiatt egy ideig édes­anyja kénytelen volt őt le­lencházba adni. A szegedi kamaszkor sem volt felhőt­len, hiszen bádogosinasként keményen kellett dolgoznia. 1923-ban lett bádogossegéd, ekkor elhatározta, hogy a fővárosban próbál szeren­csét. Budapesten iratkozott be a vasasszakszervezetbe, ám szervezett • munkásként sem tudta elkerülni a mun­kanélküliséget. 1926-ban az utcára került, majd vissza­jött Szegedre. Ettől kezdve élete elválaszthatatlanul egybefonódolt városunk munkásmozgalmával. Visszaérkezése után belé­pett a Szegedi Munkás Test­edző Egyesületbe, amelynek kiváló tornásza, majd a torna- és az úszószakosztály vezetője, 1940—46. között pe­dig az egyesület alelnöke volt. Pászti Ferenc részt vett azokban a belső politi­kai küzdelmekben, amely­nek eredményeként 1932 februárjában a polgári gon­dolkodású tagok kiléptek az Aki átvette a fegyvert Sok fiatal életében marad emlékezetes augusztus 29. Ezen a napon kezdték meg sorkatonai szolgálatukat. A leendő elöljárók, tisz­tek, parancsnokok, beszéltek az újszegedi bevonulási ünnepségen az újoncoknak hazafias kötelességről, a katonaélet Szépségerői. ne­hézségéiről. Az ünnepség előtt találkoztam Óvári Józseffel, aki társai nevében átvette a fegyvert. — Tudja, hogy hová vo­nul? — Igen, hiszen 'a lesze­relő határörök fegyverét ve­szem át. Ezt nem régen, néhány órával ezelőtt tud­.ira meg, már begyakorol­tuk a ceremóniát. Makón születtem, a Szeolban 'kezd­tem focizni, utána a KSC­ben voltam kozepcsatár. Ígéretet kaptam, hogy a katonaidőben is lehetővé teszik a sportolást. Aki a fegyvert átadja, Csatari Ferenc őrmester, a határőrség kétszeres kiváló katonája és kiváló határőr: — Siklóson kaptam ki­képzést, majd Újszent'iVánon teljesítettem szolgálatot, ké­sőbb pedig Kiskunhalasra osztottak be, ahol a kiképző század parancsnoka vagyok. — Meddig még? — A centimen még 82 szám van. A beszelgetest -az Övári szülök, a hatodikos Andrea, a kistestvér és Vida Andrea hallgatja. Az apa ugyancsak határőr volt. — Nekünk még 28 hóna­pig kellett katonáskodnunk. Nagyon boldog vagyok, hogy a fiam is határőr lesz és azt kívánom neki, hogy leg­alább elérjen annyit, amenv­nyit nekem sikerült: kiváló határőr és kiváló lövész voltam. Csak a legjobba­kat mondhatom a katona­életről. Az anyu egy picit más­ként vélekedik: — Nekem rossz lesz, hiá­nyozni' fog a gyerekem, de hát ez az élet sora. — Megértem a feleségem. Igaz megszokhatta már, hogy a gyerek távol van, ugyanis 14 éves kora óta edzőtáborok, mérkőzések miatt sokat volt távol.' A vidéki meccsek után gyak­ran éjfél után ert haza a fiunk. Persze az anyja mindig fönnmaradt, várta — magyarázza még 'idősebb Övári József. A két Andrea közül a 18 éves hölgy mondja: — Szerelmes vagyok Jóskába, nagyon fog hiányozni. Azt hiszem, legjobban én várom az eskütételt. Legközelebb csak akkor találkozhatunk. A kistestvért nem tud­tam szóra bírni. Arcát a tenyerébe hajtja, törölgeti a könnyeit. Nagyon szereti a bátyját! A. S. MTE-böl, s az egyértelműen baloldali munkásegyesületté vált. Buócz városi rendőr­főkapitány-helyettes 1933. február 12-i jelentése sze­rint az MTE „ ... mivel a szegedi Szociáldemokrata Párt egyik kultúrszerve és teljesen annak irányítása mellett működik, úgy ha­zafias, mint politikai szem­pontból megbízhatatlan." Az ifjú Pászti Ferenc for­málódó világnézete szem­pontjából meghatározónak bizonyultak az 1927—33. kö­zött a Szegedi Természetba­rátok Turista Egyesületében eltöltött évek. Az ebben az időszakban Szegeden élén­külő kommunista tevékeny­ség egyik fő területét az if­júmunkás-mozgalomban, s azon belül is elsősorban az emiitett egyesületben vég­zett munka jelentette. A TTE kirándulásain illegális politikai szemináriumokra került sor, amelyeket a szegedi munkásmozgalom történetéből jól ismert dr. Szepesi Imre vezetett. Pász­ti Ferenc tulajdonképpen ezeken az összejöveteleken vált tudatos és meggyőződé­ses kommunistává. A korabeli hazai munkás­mozgalom adott színvonalá­nak megfelelő marxista is­meretekre tett szert. Ko­rábban is meglevő jó vita­készsége egyre alaposabb tu­dással, szélesebb olvasott­sággal párosult, amely so­kat számított agitációs mun­kája során. Ilyen jellegű te­vékenységet a rendszer is­mert korlátai között a már emiitett MTE-n kívül a Sze­gedi Általános Munkás Dal­egyletben folytatott Pászti Ferenc. Az adott körülmények kö­zött Pászti Ferenc a szege­di vasasszakszervezetben is igyekezett tevékenykedni. 1943-ban ö szervezte meg a bádogos- és vízvezeték­szerelő szakosztályt, ám nem sokkal ezután megkap­ta behívóját a keleti front­ra. Hazatérve Szegedre, Pász­ti Ferenc azonnal jelentke­zett az ekkor már aktívan tevékenykedő MKP-ba. Az újszegedi Kendergyárban ta­lált hasznos és értelmes munkát. Örömmel vett részt az újjáépítésben, az egyre inkább beinduló termelő­munka segítésében, a gyár pezsgő politikai életében. A fordulat éve után több ezer társához hasonlóan öt is „kiemelték": 1949-ben a Szegedi Cső- és Szerelvény­értékesítő Vállalat igazgató­ja lett, ám 1951-ben . tüdő­vérzését követően vissza­ment a Kendergyárba. 1950 —52. folyamán az alsóvá­rosi I. pártszervezet titká­raként végzett mozgalmi munkát, amely tekintettel a korszakra és a jelentős rész­ben kis- és középparaszti városrész érthető gondjaira, nem volt könnyű feladat. 1952—55. között a városi pártbizottságon instruktor­ként dolgozott. 1955-től 1965-ben bekövetkezett ha­láláig betegállományban, majd nyugdíjban töltötte életének utolsó évtizedét. 1956 őszén tiszleletreméltóan helyt állt a legnehezebb na­pokban. November első nap­jaiban néhány elvtársával együtt fegyveres suhanco­kal tettek ártalmatlanná, s a megszerzett fegyvereket a városi pártbizottságon ösz­szegyűjtve felkészültek az ostro.mra. Erre azonban sze­rencsére Szegeden nem ke­rült sor. Nyugdíjas éveiben Pászti Ferenc főként a Munkás­dalárdában tevékenykedett, annak egyik vezetője ma­radt haláláig. 1958-ban megkapta a Szocialista Kul­túráért érdemérmet. Ugyan­ezen év decemberében moz­galmi harcostársai hosszas unszolására kérte munkás­mozgalmi múltjának elisme­rését. Az ez ügyben írott rövid életrajzában foglaltak egyike-másika még legkö­zelebbi hozzátartozóinak is újdonságot jelentett, lévén Pászti Ferencnek nem volt kenyere a dicsekvés. Küz­delmes, nehéz életútja szép példája a különösebb kar­rier nélküli, meggyőződéses munkásforradalmár életé­nek. Születésének 80. év­fordulóján illő tisztelettel emlékezünk rá. Serfőző Zoltán Az MSZMP Szeged Vá­rosi Bizottsága és a Szeged Megyei Váres Tanácsa szep­tember 5-én, csütörtökön délelőtt 11 órakor a Gyevi temetőben levő sírjánál ko­szorúzást tart Pászti Ferenc születésének 80. évfordulója alkalmából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom