Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-27 / 200. szám

Vasárnap, 1985. augusztus 18. 5 képernyő NORStOP Itét VW Alaposan belészólt hétvégémbe a Magyar Televízió Hét vége című nagyszabású vállalkozása. Reggeltol estig, estétől reggelig áradt a szakadatlan műsorfolyam, lánc. szemei oly ügyesen kapcsolódva egymáshoz, s oly csábítóan jelezve előre egymást, hogy nem lehetett nem nézni. Saccolni se tudok, rajtam kívül hányan élvezték Endrei Judit és Horváth János kifogyhatatlan vendégszcre. tétét, de tartok tőle, nem mindenki szakította meg felhőtlen strandolását e produkció miatt. Pedig kellemes, jó hangulatú perceket szerzett a tévé alkalomra szövetkezett alkotógárdája, melynek szerénységére legyen mondva, a végén nem fogott bele a maratoni stáblista felsorolásába, miként ez ilyenkor pláne szokás. (Névtelenül is elismerésünk minden résztvevőnek; lelkesedésünk sokszor elkelne hétköznapi műsoroknál is!) A fogás, hogy a szigorúan fővárosi' téma- és szereplőkört nagyvonalúan „kinyitották" az ország szélsőbb pontjai felé, mint mindig, most is bevált, hisz ritkaság számba ment magunkat (szűkebb pátriánkat, városunkat, ismerőseinket) látni országos adásban. Szeged pedig egyenesen főállomássá avanzsált a két és fél nap alatt. Állta is a sarat — jobban mondva a hőséget — a szegedi' csapat, megbízhatóan hozta szokásos formáját a két műsorvezető, Regős Sándor és Király Zoltán. Talán túlságosan is komolyan vették a dolgot: szívesen mosolyogtunk volna nemcsak a „hétpróbás" fővárosiak, hanem a hazaiak fricskáin is. Mindemellett gratulálunk a játékos kedvű Molnár Dixielandnek a győzelemhez; a Szegedről elszármazott népdalénekesek szép produkciójához, s a Kincskereső pantomimes különkiadásához. Vegyes érzelmekkel vártam a péntek esti tévéjátékot. Üj magyar opu.s, (állítólag) tehetséges amatőr tollából. Amatőr író müve tévéképernyőn? Szokatlan, de magyarázza a filmnovella-pályázat, melynek nyertese volt Sárosi István. (Így, utólag: milyen lehetett a többi?) Szóval, a profi kezelés — Málnay Levente és társai munkája — sem gyógyította ki a forgatókönyvet abból a naivitásból, szubjektivitásból, amellyel az a mai orvosközösséget ábrázolja. Nem kell Ugyanis szakmai-kórházi berkekben túlságosan ismerősnek lenni ahhoz, hogy már az *lső percektől ne valamiféle tartózkodással — sőt bizony ellenérzéssel — szemléljük e sarkítottan, mü-problematika köré felrajzolt orvostársadalom kórképet. Nem is csoda, hogy a színészek (Lukács Sándortól Sinkovits Imréig) sem találták helyüket a fehér köpenyekben. Annál otthonosabban mozgott Mándoki László a nyugati popsztár szerepkörében. Szó, mi szó, a videóklipék láttán legtöbb hazai énekesünket elfoghatta a sárgairigység. Vigasztalja őket, hogy a látvány nem minden — főleg ebben a műfajban nem. Márpedig ami a show másik részét, a számokat illeti... Akkor már inkább a szombat esti balatoni pop-produkció. Video-látványparádé helyett — eltekintve a néhol inkább zavaró operatőri „bravúroskodásról" mélyen szántó aforizmák gondoskodtak (volna) arról, hogy a műsorszerkesztés ne engedjen látványos és tiszta, könnyű szórakoztatás csábításának. Ám Vágó István legjobb kulturmisszionáriusi igyekezete sem segített összehangolni a kellemest a hasznossal... Hogyan kell szórakoztató, élvezetes műsort csinálni, bárha a komolyabbik műfajból? Ragyogó példát prezentált vasárnap este — sajnos „csak" a kettesen — az olasz Luciano Pava. rotti portréfilmje Napjaink egyik legfényesebb tenorhangjának tulajdonosa szívmelengető gyönyörűséget szerzett azoknak, akik elfogadták kedélyes meghívását — legalább erre az egyetlen órára. Mert őt hallgatni, egész este is kevés. Varjú Erika Zöld (a kukoricaszár is) Mióta az NSZK parlamentjében helyet kapták a Zöldek, azaz a környezetvédők, időnként erőteljesebben szembesülök a gondolattal: tulajdonképpen amúgy istenigazából helyre kellene tenni ezt az egész környezetvédelmet. Nem a törekvés jogosultságát, hiszen ahhoz mai világunkban szemernyi kétség sem férhet, hanem azon embercsoportok minőségeit, akik szinte totális élet- és világképprogramként vallják és hirdetik a környezetvédelem mindenhatóságát, valahogy olyaténképpen, mint a klasszikus „szója ha mondom, segit a gondon" reklámszlogen; minden emberi bajra gyógyír lészen ezen a földön. A fehtiek következtében már-már hajlamos voltam azt hinni, bizony elég zöldek ezek a Zöldek, magyarán meglehetősen naiv ifjak, kik nagyjából a múlt század eleji géprombolók fordított előjelű utódainak is tekinthetők romantikus antikapitalizmusukkal, sőt romantikus-ábrándos „általános antiságukkal" együtt. Éppen ezért lettem különösen kíváncsi a múlt héten csütörtökön a Zöld telefon című programra a Petőfi adón, amely, lám, havonta jelentkező honi „környezetvédelmi műsor fiataloknak és minden korosztálynak". .Az ajánló alcím logikailag kissé zavaros ugyan, hiszen minek előrebocsátani, hogy a fiataloknak szól a műsor, ha rögvest az következik, hogy minden korosztálynak, de ne keressünk a kákán is csomót, különben is talán az élhetett az alcím megfogalmazóiban, hogy Nyugaton is jobbára éppen a fiatalok alkotják a Zöldek zömét. (Ne legyünk rosszmájúak, s próbáljunk nem gondolni holmi életkori sajátosságokból eredő színpárhuzamokra.) Maga az egyórás, Elek László által vezetett és Tarnay Márta által szerkesztett, magazinjellegű műsor nagyjából olyan volt, amilyen a magyar zöldek (hiszen eszérint vannak, ha nem is parlamenti Szintén) központi rádiós fóruma lehetett. Hallhattunk riportokat a környezetvédő táborokról, igen érdekes beszélgetést egv madarász-festőművésszel, ki többek között elmondta, hogy a madarak védelmén úi is voltaképpen mindig maga az ember védendő — továbbá például környezetvédő híreket és az adás idején élő telefonon (177177) feltett, vonatkozó témájú kérdésekre válaszokat. Összességében mindez nem lett volna rossz, sőt, hajlanék arra, hogy rádiónk magazinműsorainak immáron hagyományosan viszonylag mágas sztenderdjét alkalmazza a Zöld telefonra •— ha nem zavart volna két dolog. Először a következő: jó volna megszabadulni attól a valóban „zölden zöld", enyhén eszelősnek tűnő, „foggai-körömmel természetvédői" attitűdtől, amely például olyan riporteri kérdéseket indukál, mint az, hogy hogyati tudnak megbirkózni a madarak a levegőszennyeződéssel. A szakember kiválóan oldotta meg á* helyzetet, válaszolván; „Hát ezt nem tudom. Ezt ők tudják." Kijózanító, érést segítő feleletnek sem akármilyen. Azután; a természet fontosságának, emberközpontú Vezetőképző Hétfőn Budapesten megnyílt a szocialista országok kulturális vezetőképző intézetei igazgatóínak második nemzetközi konferenciája. Az augusztus 29-ig tartó tanácskozáson a kulturális vezetőképzés kérdéseit vitatják meg. A legtöbb előadás „A menedzser típusú vezető lehetőségei a kultúrában" témakörrel foglalkozik. A konferenciát Drecin József művelődési államtitkár nyitotta meg. (MTI) Nemzetközi konferencia A gazdálkodó szervezetek jogi szabályozásáról kezdődött nemzetközi'konferencia hétfőn az ELTE állam, és jogtudományi' karán. Az egyetem alapításának 350. évfordulója alkalmából megrendezett ötnapos tanácskozáson mintegy negyven hazai elméleti és gyakorlati szakember mellett ugyanannyi külföldi jogász vesz részt az európai szocialista országokon kívül egyebek között az Amerikai Egyesült Államokból, Angliából, Franciaországból, az NSZKból és Olaszországból. A konferenciát Fülöp József akadémikus, az ELTE rektora nyitotta meg, a megnyitó ünnepségen jelen voltak a konferenciát támogató szervek, így az Igazságügyi Minisztérium, a Legfelsőbb Bíróság, a Magyar Jogász Szövetség, a Magyar Tudományos Akadémia és a Jogi Továbbképző Intézet vezető képviselői. A tanácskozáson elhangzó mintegy hatvan előadás — amely rövidített ismertető változatai kötetben is megjelennek — elsősorban a vállalati formák sajátosságait,, belső szervezeti és irányítási rend. jüket elemzik. Véleménycsere, együttműködés Könyvtárosok találkozója gyönyörűségének igazsága jóval többet ér annál, mintsem Olykor túlzottan Szakmainak, olykor túlságosan perifériálisnak tetsző anyagokkal hígítsák fői ezt a (mégiscsak) magas színvonalú és több kiváló (például a rejtélyes módon és nem túl lelkesitően építőtáborokká változott környezetvédő táborokról szóló) riportokkai jelentkező programot. Hiszen a Zöldek pontosan azáltal nem lehetnek zöldek sehol sem, ha minél nagyobb társadalmi léptékű vizsgálódás igényeit képesek felmutatni. Ehhez pedig kellő távlat, a közvetlen jelenségektől való rugalmasabb elszakadás és mindezekből következő szemléletmód szükségeltetik. A pesszimisták és a cinikusok persze gyakran az egész környezetvédő mozgalmat mindenestül szeretik lesajnálni. Mondván; szél ellen úgyis hiába — zöld a kukoricaszár, mégis elmúlik a nyár — énekelte valaha az Expressz együttes, ha úgy tetszik, Tény; zöld a kukoricaszár (is), s a nyár, szép lassan megint látni is, bizony mégis elmúlik. Mindazonáltal a hyár múltával a zöld újraéled. Mi több, egyetemes zöldülés következik be. Alig néhány hónap kell csak hozzá. Erről se ártana énekelni néha. Amíg van rá idő, addig. Domonkos László Hétfőn az Országos Széchényi Könyvtárban megkezdődött a külföldi magyar és a hazai könyvtárosok második tudományos találkozója. Az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete. és a Magyarok Világszövetsége által rendezett eszmecserén negyven külföldi és ugyanennyi hazai könyvtáros szakember vesz részt. Csakúgy, mint az 1980ban lezajlott élső konferenciának, a mostani találkozóknak is az a legfőbb célja, hogy fórumot biztosítson a könyvtárosok szakmai véleménycseréjének. és mind szélesebb teret a magyar kultúra megismertetésének. A konferencián az új eredmények megvitatása mellett szólnak az együttműködés kiszélesítésének, az anyanyelvi kultúra megőrzésének további lehetősségeiről is. A hétfői plenáris ülésén — amelyet Havasi Zoltán, az OSZK megbízott főigazgatója nyitott még — 12 előadás hangzott el, egyebek között a hazai és a külföldi nemzeti könyvtárakban levő magyar könyvgyűjtemények feldolgozásáról, a Hungaricakutatás további összehangolásának és az anyanyelvi kultúra ápolásának újabb lehetőségeiről. A meghívottak kicserélték tapasztalataikat a könyvtári technológiák aktuális gondjairól, igy a restauráló tevékenység, és a könyvtári gépesítés" néhány kérdéséről is. A vendégek — köztük az Amerikai Egyesült Államokból, Angliából. Ausztriából, Franciaországból, az NSZ.Kból és Svájcból érkezett szakemberek — hétfő délután megismerkedtek az Országos Széchényi Könyvtár új Budavári otthonával és a könyvtár számos különgyüjteményével. A kétnapos találkozó ma, kedden szekcióülésekkel folytatódik, amelyeken szó lesz a külföldi Hungari.-agyűjtemények számbavételéről. a könyvtárak technikai fejlesztésének hazai és külföldi irányairól, valamint a külföldi magyarság olvasási igényeinek és könyvtári ellátottságának kérdéseiről. A találkozó témái ily módon kapcsolódnak majd az augusztus elején lezajlott Veszprémi Anyanyelvi Konferencia kérdéseihez is, továbbá a Magyar Könyvtárosok Egyesülete jubileumi ülésszakához is. amelyet a találkozót követően, augusztus 28—30. között rendeznek meg Gödöllőn. (MTI) Montreali filmfesztivál Jelentős közönségsikert aratott és jó kritikákat kapott a múlt héten kezdődött montreali nemzetközi filmfesztiválon a magyar versenyfilm, Gárdos Péter Uramisten című alkotása* A hivatalos vetítésen kívül a filmet a fesztivál keretében folyó magyar filmhéten is levetítették két alkalommal, mindkétszer zsúfolt ház előtt. A montreali lapok kritikusai tetszéssel fogadták a filmet. Paul Laroche, a Le Droit cimü lapban igen elismerően ír Gárdos Péter munkájáról. Lelkesen méltatja Feleki Kamill alakítását, Eperjes Károlyt pedig az ismert francia színészhez, Goráid Depardieu-hoz hasonlítja. A montreali fesztiválon ezúttal elsöízben magyar filmhetet rendeznek a hivatalos program keretében. Vasárnap este vetítették Szabó István Redl ezredes . cimű filmjét, amelyet a közönség nagy tetszéssel fogadott. Római kori síremlék Az idén újabb jelentős eredménnyel járt a század eleién megkezdett, s azóta hosszabb-rövidebb szünetekkel folyamatos Baláca-pusztai ásatás. Az idén a hajdani a római kori villagazdaság már feltárt főépületének romjaitól csaknem másfél kilométernyire lévő Likasdomb mélyének felderítése volt a cél. Erről a 4—5 méter magas és körülbelül 80 méter átmérőjű dombról eddig csak feltételezték, most viszont igazolták róla, hogy temetkezőhely. A legközelebbi hozzá hasonló síremlék Rómában található. Szerényebb méreteivel is Augustus császárnak a Tiberis partján lévő mauzóleumára emlékeztet. Rendszeres (el)góndolkodó vagyok. (Nem dicsekszem, nem akkora élményt.) Tulajdonképpen eme ténynek akkor tudnék igazán örülni, ha mondjuk közben megfejtettem volna a négyszínsejtést, föltaláltam volna az ablaktörő helyett valamit, vagy rájöttem volna é. halhatatlanság titkára. De sajnos nem érek rá ezeken morfondírozni, mindig elterelik a figyelmemet. Például a szolgáltatás. Azt már kiderítettem, hogy szerelő-javító-karbantartó ma, Magyarországon nem az lehet, aki ért a szakmájához, hanem az, aki meg tudja „ideologizálni", miért nem dolgozik. Mert elképzelhetetlen volna egy olyan szakember, aki, miután kilencszer megesküdött mindenre, ami szent, hogy másnap reggel jön, tizedszerre is ne tudja kimagyarázni magát. De nem találkoztam olyannal sem, aki miután a megrendelő hibát talált a munkájában, ne tudta volna a szöget is kibeszélni a falból, hogy az miért csak úgy lehet jó. Tudom, most végleg magamra haragítok .minden létező szakembert. Azt is tudom, hogy kell lennie kivételnek is (tőlük ezúton kérek bocsánatot), hiszen azért előbb-utóbb csak elkészül minden. Csakhogy innen többfelé ágadzik az elgondolkodás fája. A munkamorálunkig nehezen tornászná le magát a bányászbéka. Milyen jogon várjuk hál gazdasági fölemelkedésünket, gondjaink, Tűnődések nehézségeink megoldódását? Az a szerelő, aki n-szer beugrasztott már megrendelőket, nem venné-e zokon, ha mondjuk pénzért vett újságjában két fehér oldalt találna, mert annak a rovatnak nem volt kedve dolgozni, vagy foszformentes gyufát kapna, mert a mártogató gépsor kezelője szabadságon van? És tessék mondani, hányan, hányszor, hányféle formában írták ezt már Je? A „csak annyit várj másoktól, amennyit nekik nyújtasz" olyan közhely már, mint az „ép testben ép Jélek" vagy társai. Nem is lehet hatásos, hiszen elcsépelt, unásig ismételt, könyéken távozó jelszavakkal nem csinálhatunk nyarat. De akkor mivel? * Már meg sem rezzenek, ha idősebb mestert, kollégát, „betanítót" Istók ráreccSenni a jövendő szakemberére, mert az illető túlságosan szolgálatkészen ugrott a vevő, megrendelő érdeklődő első szavára. Már a vállunkat sem Tántjuk meg, ha 3 hétig várunk a televizió-szerelőre, ha papír nélkül kapjuk e. kenyeret, ha 15 deka felvágottból 9 deka a spárga, meg a végek, ha az autónk kétnapos, friss műszakivizsga-igazolással vontatásra szorul. Már csak nagyon nem erre a világra való, edzetlen egyének forgatják a szemüket arról értesülvén, hogy kiadnak bérbe olyan mosókonyhát, ahol sok lakás egyetlen, közös főelzáró vízcsapja van, így az baj esetén megközelíthetetlen; vagy azt látván, hogy százával rohadnak-penészednek hótól, esőtől verve, szabadon tárolt, értékes deszkaszálak. * Elszomorító, mennyire hozzászoktunk már, hogy ez van. Hogy az élet ilyen. Pedig nem ilyen. Mi csináljuk ilyenné. Hátborzongató nyugalommal törődünk bele mindenbe, mint .anno az a bizonyos ősember a természeti csapásokba. Igaz, neki iS kellett idő, míg rájött, hogy az elemek legyőzhetők. Saját lustaságunkon, kényelmünkön, nemtörődömségünkön úrrá lenni végre: nincs rá százezer évünk! Néhány hónappal ezelőtt ezeken a hasábokon — amatőr módon persze — levezettem ,a bosszúságok egyenletét. Sajnos az X, a végeredmény mindig ugyanaz: egészen apró bol•hacsípésből is keletkezhet fertőző, gennyes kelés. Természetesen a bolhák és elefántok közötti fiziológiai, anatómiai, funkcionális és nagyságrendi különbségekkel tisztában vagyok. Azt ls tudom, hol kell a gombostűt beleszúrni az elefánttá pumpált apró bogárba. De amikor a bolhák egy jelentős része már bolhaságában kiirtható ... Regős Eva