Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-23 / 197. szám

8 Péntek, 1985. augusztus 23. DM röviden Szegedi gyermekek a szarvasi úttörőtáborban Szarvason, a Holt-Körös partján, festői környezetben rendezték be másfél évtizeddel ezelőtt az úttörőtábort, ahol jól felszerelt faházakban száz gyermek üdülhet egy­szerre. Augusztus második felében a MÉH Országos Tröszthöz tartozó telepek dolgozóinak gyermekeit fogad­ták, igy Budapestről, Miskolcról, Szegedről és számos más városból érkeztek kispajtások, akik felejthetetlen tíz napot töltöttek a Körös-parti városban. Tornya Erika — aki szeptembertől a Radnóti Mik­lós Gimnázium tanulója lesz — testvérével együtt érke­zett Szarvasra. — Gyönyörű ez a környezet — mondja lelkesedéssel —, nagyon jól érezzük itt magunkat. A Tisza-parton nőt­tünk fel, jól úszunk, és itt, a Körösben a legnagyobb káni­kulában is kellemesen, telik az idő. A program színes, vál­tozatos. Voltunk a gyulai Várfürdőben, megnéztük a szarvasi arborétumot, a Ruzicskay-alkotóházat, a kempin­get; discót rendeztek nekünk és olyan sportvetélkedőt, amelyre meghívták a Délép-üdülőben nyaraló német és csehszlovák gyerekeket is. — Nekem főleg a motorcsónakázás tetszett a Holt­Körösön és a sétahajózás a Körösön — magyarázza Bivi­nyi Miklós nyolcadikos tanuló. — És el ne feledjük, mi­lyen csodálatos élmény volt hintóval sétakocsikázni. Kár, hogy hamarosan betöltöm a tizennegyedik évemet, és mint úttörő, már nem jöhetek Szarvasra a táborba, de vissza­jövök majd más program keretében. A. R. Megfagyott lila derengés az ar­con. Eszméletét elvesztve, szemei nyitva maradtak, a száj mintha a levegőbe készülne harapni. Nem érti, mi készteti arra, hogy csaknem egy órája figyelje ezt a szisztematikusan rutinszerű küzdel­met egy ember életéért. Miféle per­verz, félelmetes kíváncsiság ez, amely odavonzza a rácsos ablakhoz? Az utcán emberek jönnek éle men­nek, s mindannyiszor tőle kérdezik, hogy vajon mi történt odabent az étteremben. Észrevétlenül, cigányzene dallam­foszlányarira lopakodott be a halál, hogy kiválassza a maga emberét a jókedvűen nótázó asztaltársaságból. ök már éppen indulni készültek, amikor barátjuk invitálására átül­tek a szomszédos asztalhoz, ahol Béla bácsi, a nyugdíjas asztalosmes­ter és ősz hajú barátnője múlatta a korántsem oly drága időt. Szinte irigykedve nézte az öreget, aki het­vennek mondta magát, ám baráz­dált arcával, tömör, koromfekete bajuszával, csontkeretes szemüvege mögött csillogó huncut szemével hatvannak sem látszott. A társasá­gában levő asszonyság, akinek fel­tűnően fiatalos arca sehogysem volt szinkronban a feketéből hirtelen őszbe váltott hajjal, egyre azt bi­zonygatta, hogy neki öt kiskorú gyermeke van. S bár ezt senki sem vonta kétségbe, a nő mégis mind­untalan gyerekeiről beszélt, fényké­püket mutogatta, dicsekedett a leg­kisebbel, aki csak nemrégiben szü­letett. De nehogy azt higgyük, hogy ő most magára hagyta őket (mi ak­kor éppenséggel semmit sem hit­tünk), vigyáz rájuk a szomlszédasz­szony. Értelmetlenül múlt az idő, az életnek igenis vannak efféles üres­járatai, amikor magányunkat nyüzs­gő társaság veszi körül, és mégis Nem láttn, mikor került a padló­ra a fehér inges, sötét bőrű férfi. Az ősz hajú magyar anya éppen arról fecsegett, micsoda disznóság, hogva vakációra hazahozott állami gondo­zottak után ilyenkor is kell gondo­Infarktus zási díjat fizetni. Béla bá' állandó­sult mosolya elárulta, hogy ő már a világba való belenyugvás békevona­tán utazik. Tőlük néhány méterre, a piros szőnyegen ott feküdt az élettelennek látszó test; részvétlen részvevőivé váltak a halállal beárnyékolt em­beri színjátéknak. Most, utólag visz­szaidézve, volt az egészben valami groteszk, vállrándító tehetetlenség. Mintha csak tévében nézték volna, borukat kortyolgatva, a halállal szemben időközben megkezdődött küzdelmet. Kibomló tincsekkel hajolt az esz­méletlen férfi ajkára egy átlátszó tüllruhás amazon. Lélegzetével igye­kezett mozgásba hozni a dermedt szívizmokat; könnyező barna sze­mében az őrült aggódás szikrái csil­logtak. Karnyújtásnyira ültek ettől a némifilmtől, mégis mintha aszta­lukat üvegbura venné körül; a mú­lás szigorúan racionalis halottké­meiként akaratlan, ám mégis tün­tető mindennapisággal. „Az a nő egész e«te ivott, még megmérgezi azt a szerencsétlent" — mondta affektálva asztaltársaságuk­ból a rövidre struccolt frizurás őszes hölgyemény. Két rövidnadrágos-pólós fiatalem­ber masszírozta a férfi mellkasát. Német dokik, súgta oda a tüsténke­dő főpincér. Amikor udvariasan fel­szólították őket, hogy hagyják el az éttermet, szinte szabadkozva tettek eleget a kérésnek. A belső terem homályló üvegű ajtaja mögött meg­húzódó zenészek csak hangsúlytalan árnyak voltak. Látod, mondta neki a barátja, ennyi az élet. Minden va­gyunk, és semmik leszünk — (tette hozzá már ő, természetesen csak magában). De hirtelen a tudat klausztrofá biájává zsugorodott a mindenség. Nem ismerte a halált, ha a laiku­soknál (és ki nem az) valamivel többet is vélt tudni róla. A halál, mint zavaros, agyagtól piszkos­sárga víz egy tizenkét éves fiú meg­érzésében. Akkor már harmadszor dobta föl a Duna, s ha nővére nem ugrik utána másodperceken belül, vége a dalnak. Miközben sodorta a nagy folyam, kizárólagosan az járt a fejében, hogy immár többé nem focizhat. Nem anyjára, apjára, test­vérére — egyedül a játék elveszté­sére gondolt. A gyermeki tudat őszintén bar­bár infantilizmusa, amikor még el merte képzelni vágyait. Az élet ak­kor még maga volt a játék. Ahogy ma felidézi: nem kétségbeesetten, csupán valamiféle szomorú bele­nyugvással gondolhatott az a srác, ott, a Dunában fuldokolva, a ha­lálra. Ma már persze a halál nem rezignált nyugalom, sokkal inkább gyáva kényszerképzet. Ha ez a halál, szánalmas dolog a vég, gondolta, miközben egyre a fia­tal doktornő szőke hajának játékát figyelte, belemerülve a szemlélődés imbolygó semmijébe. Méltatlan volt ez a leskelődés (meglesni a halált), ám szorongásába vegyült valami, a szánalmon túlmutató drukk is. Szur­kolt ennek a sötét bőrű férfinak, egyfajta humán fair play nevében: ahogy a gyengébbnek szurkolunk. Figyelte a doktorlány kezét; amint oxigént pumpált a férfi fejére hú­feott gumimaszkba: kívülről valószí­nűtlen játéknak tűnt az egész, akár egy légógyakorlat. Szerette volna megszólítani, segítségéről biztosíta­ni, szerette volna szeretni, igen ezt érezte akkor, szeretni fenntartás nélkül azért, ami. azért, amit tesz. Szeretni a halál miatt, a közhelyek rohadt valóságával: a halál ellen. — Nem, kérem, nem halt meg. Az intenzív osztályon fekszik — mond­ta másnap a telefonba a mentőszol­gálat ügyeletese. A doktornő nevét is feljegyezte egv papírfecnire, hogy majd esetleg /elhívhassa. Persze, mint annyi minden, ez is elmaradt. Tódor János KISDOBOS­VEZETŐK MEGBESZÉLÉSE Kisdobosvezetök négyna­pos országos tanácskozása kezdődött csütörtökön Salgó­bányán. a Magyar Úttörők Szövetsége és a Nógrád me­gyei úttörőelnökség szer­vezésében. A mintegy száz résztvevő megvitat­ja az úttörőmozgal­mi munka feltételeit, le; hetÓ6égeit, a közelgő tanév­vel ko-icsolatos sajátos teen­dőket. Különös hangsúllyal foglalkoznak a 6-10 évesek önállóságra nevelésének kér­déseivel. a veszélyeztetett, hátrányos helyzetű gyerme­keknek a mozgalmi munká­ba való bekapcsolásával. RENDŐRKÉZEN A GYILKOSSÁG GYANÚSÍTOTTJA Ismeretlen tettes e hét keddjén megölte Mora­vusz Anna 61 éves nyugdíjast, Budapest IV., Árpád út 46. szám alatti la­kost. A gyors rendőri nyo­mozás során megállapítot­ták, hogy a bűncselekmény elkövetésével alaposan gya­núsítható az elhunyttal együtt lakó veje. Halmi Gé­za 32 éves festő-mázoló. A bűncselekmény oka feltehe­tően családi nézeteltérés volt. Halmi Gézát előzetes letartóztatásba helyezték, az ügyben a nyomozás tovább folyik. HALÁLOS GÁZOLÁS Szegeden egy pótko­csis tehergépkocsi ha­lálra gázolta a segédmo­toros kerékpárral közlekedő Bacsó László 51 éves kő­műves, helyi lakost. A vizs­gálat eddigi adatai szerint a segédmotor-kerékpáros megsértette a KRESZ el­sőbbségi szabályát. A TÁRSADALOM­BIZTOSÍTÁSI TANÁCS ÜLÉSE Ülést tartott a megyei tár­sádalombiztosítási tanács tegnap, csütörtökön délután az SZMT székházában. Tör­vényességi ügyeket, kivéte­les kérelmeket tárgyaltak meg, majd szóltak a mun­káltatóknál működő kifize­tőhelyek ellenőrzésével kap­csolatos tapasztalatokról, a társadalombiztosítási ren­delkezések végrehajtásáról. Végül bejelentések hang­zottak el. Nyárias idő Várható időjárás ma es­tig: Jobbára derült lesz az ég, késő estétől átmeneti, gyenge fdlhösödés valószí­nű, futó zápor is előfordul­hat. A légmozgás legfeljebb kissé élénkül meg. A nap­pali hőmérséklet 25—29 fok között várható. — Távolab­bi kilátások, szombattól keddig: Meleg, nyárias idő. délután, záporok, zivatarok. A legalacsonyabb hajnali hőmérséklet 15, 19 fok kö­zött várható, a legmagasabb nappali hőmérséklet 26, 31 fok között lesz. Jelentős mennyiségű csapadék (leg­alább napi 5 milliméter) az ország területének 60 szá­zalékán várható. Precizitás Ebéd közben a férj megjegyzi: — Olyan különös ize van ennek a salátá­nak... Megmostad': — Kétszer is, szap­pannal! — válaszolja mérgesen a feleség. BARACK­ÉS DINNYELZÜ ÜDLTÖ Barackízű frissítővel gaz­dagította a Sztár üdítőita­lok választékát a Szabad­egyházi Szeszipari Vállalat. Néhány hét múlva ismét újdonsággal, dinnyeízű üdí­tővel jelentkezik a piacon. A szabadegyházi vállalat három éve kezdte meg az üdítőital-készítést. Az első évben harmincmillió palac­kot töltött meg Coca Colá­val, Sztár italokkal és Fan­ta üdítővel, az idén pedig már hatvankétmillió pa­lack különféle frissítőt szállított a kereskedelem­nek. A nyári kánikula ide­jén 3 műszakban dolgoznak a palackozók, s naponta 15—20 teherautónyi üdítő­italt indítanak útnak. ROBBANÁS Robbanás történt szer­dán, a Vaal Reefs angol—amerikai társaság aranybányájában, Johannes­burgtól délnyugatra. Az 1,6 kilométer mélységben be­következett detonáció kö­vetkeztében nyolc bányász életét vesztette, 30 megsé­rült. Környezetismeret Rosztov — az „aranygyűrű" ékessége A templomok aranykupo­lái csillognak az augusztu­si napfényben, fehérlenek £ régi paloták keskeny ab­lakokkal megtűzdelt falai a Nyero-tó partján hullá mok táncolnak Ilyennek látja a turista ezekben a napokban a régi Rosztovot, a Moszkvától kétszáz kilo­méterre északra levő kis­várost. A legősibb orosz városoknak, az úgynevezett „aranygyűrűnek" egyik leg­szebb ékessége különösen forgalmas nyáron, a turisz­tikai szezon idején A város lengyel, angol, német, spanyol szótól han­gos, az idegenvezetők fá­radhatatlanul kalauzolják az érdeklődőket a város ut­cáin. Sok-sok külföldi ven­déget vonz a Nyerő part­jára az egzotikus régi orosz hangulat, még akkor is, ha a város legrégibb épületei­ben már nem gyönyörköd­hetnek. Rosztov több mint ezer­egyszáz éves. 862-ből szár­mazó írásos emlékekben tesznek említést először ró­la. A 13. században önálló fejedelemség fővárosa volt, majd a 15. században be­olvadt az orosz államba. Nem csoda hát, hogy akad itt látnivaló bőven. A város legfőbb nevezetessé­ge az ottani Kreml, a rosz­tovi érsekek székhelye, amelynek első templomait és házait a XVI—XVII szá­zadban építették. A pra­voszláv egyház rosztovi ve­zetősége a XIX. század ele­jén elköltözött a városból, s az érseki rezidencián 1883-ban múzeum nyílt. Avj állandó kiállításon az ér­sekség több száz éves, pá­ratlan értékű gyűjteményét láthatják az idelátogatók. Az ötvenezer tárgyat, régi ikonokat, fafaragásokat, mű­vészi hímzéseket, arany- és ezüsttárgyakat, festett zo­Tiáncokat őrző múzeumot tavaly 350 ezren tekintették meg. De csodálnivalóak a templomok falait díszítő, igen jó állapotban megma­radt freskók is. A lőrések­kel lyuggatott védőfalakon pedig ma már nyugodtan végigsétálhatnak a turis­ták. Van itt érdekesség a zene kedvelői számára is. Sok nemzedék hallgathatta már a híres rosztovi harangto­rony játékát. A harangjá­ték különlegességei a „rosz­tovi harangok", ezek a ze­nei miniatűrök, amelyek előadása a rosztovi haran­gozok privilégiuma. Sok orosz zeneszerző — Mihail Glinka, Pjotr Csajkovszkij, Dmitrij Sosztakovics — használta fel műveiben ezeket a hangzásokat. S ha a sétában a turista megszomjazik, a rosztoviak örömmel ajánlanak fel egy pohár hideg kvászt. A nemzeti italt itt mézzel és egyéb fűszerekkel dúsítják, hogy még finomabb le­gyen. (TASZSZ— MTI) Sifimr>«yi Károlvné felvétele Tetszik tudni, olyan sokat hallottunk arról, hogy a városi gyerek így meg úgy, hogy nem láthat még háziállatot sem, a csótányon és a szúnyogon kívül nem ismer semmit. Azonkívül itt, a Rókusi körúton már régen kellene lenni egy ABC-áruháznak, mert aki idejön lakni, az nem olyan helyre jön, ahol tejet kapni, hát gondoltuk, legalább biz­tató látványt nyújtunk ... Országos biológusnapok Huszonnyolcadik alkalom­mal rendezi meg a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulat az országos bio­lógusnapokat, amelynek ez­úttal Salgótarján ad ott­hont. A csütörtökön kez­dődött háromnapos tanács­kozás mottója: komplexi­tás a biológiában. Csaknem másfélszáz tudós, kutató, biológus-szakember vitatja meg a tudományág aktuá­lis kérdéseit. Szó esik a gé­nekről, a molekuláris me­móriamechanizmusokról, megvitatják a biológiai is­meretterjesztés új típusú szemléltetési formáit, s a tanulóifjúság biológiai kép­zésének tapasztalatait. A résztvevők ellátogat­nak a Szécsényi II. Rá­kóczi Ferenc Termelőszö­vetkezetbe, felkeresik a hol­lókői műemlékfalut, s a Pásztói Béke Termelőszö­vetkezetet. Az országos biológusna­pok idejében a résztvevők igénybe vehetik a TIT Ter­mészettudományi Stúdiójá­nak módszertani szolgálta­tásait. DELMAGYARORSm A Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged Városi Bizottságának napilapja Főszerkesztőt Sz. Simon István FőszerkrsztO-lielyettes: Szávsy István Riadja a Csongrád Mégyel Lapkiadó Vállalat. Felelős kladőt Kovács László — Szerkesztőség és kiadóvállalat: Szeged, Tanácsköztár­saság dtja 10. Sajtóház <7<o — Telelőn: 12-SM — A lapot nyomjál Szegedi Nyomda, Szeged, Bajcsy-Zsilinszky utca 28. (720. Igazgatói Dobó József — Terjeszti a Magyar Posta. Elóftzetbető a postahiva­taloknál és kézbesítőknél F.iaflwrtésl HU egy hónapra U forint. — ISSNl S12J—021 X I i —>i J 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom