Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

4 Vasárnap, 1985. augusztus 18. Korszerűsödő tervezés — gazdálkodás Beszélgetés a tanácsok előtt álló feladatokról Petrik Istvánnal, a megyei tanácselnök általános helyettesével A

legutóbbi megyei tanácsülésen körvonalazódtak a következő öt esztendő (1986—1990) területfejlesztési tervének — a tanácsok gazdálkodásának — keretei. Három hét leforgása alatt a városi és községi tanácsok kidolgozzák (többségükben már elkészültek ezzel!) saját tervkoncepciójukat; vagyis: végiggondolják, mire futja erejükből, külön választják a jogos és kevésbé jogos igényeket, rangsorolják a tennivalókat: mindezzel megismerkednek a tanácstagok, véleményt nyilvánítanak, érveket sorakoztatnak fel, vitáznak. A testületek új és régebbi tagjainak egyaránt tanulniuk kell a korszerűsödő tanácsi gazdálkodás — korábbitól több lényeges vonatkozásban eltérő — feltételrendszerét, mely új szemléletet igényel. Mindez összhangban történik a gazdaságirányítás szükségszerű változásaival, amelyeknek a termelő és a fogyasztó szférában egyaránt érvényesülniük kell. Joggal fordul a közfigyelem a tanácsok önállóságának, a közéleti demokratizmus erősödésének kérdései felé. Miképp erősödik a helyi tanácsi testületek meghatározó szerepe, milyen új vonásokkal gazdagodik a tanácsok és a lakosság párbeszéde? Petrik Istvánnal, a Csongrád Megyei Tanács elnökének általános helyettesével a tervezés és a gazdálkodás úi követelményeiről beszélgettünk. Első kérdésem: — Melyek a legszembetűnőbb változások? — Nagyobb felelősséget és elmélyültséget szükséges tanúsítaniuk a testület tagjainak minden kérdés iránt, melyben döntenek — kezdte válaszát Petrik István. — Hadd utaljak arra, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1984. októberében hozott határozatában jelölte meg az Országgyűlés és a tanácsok tevékenységének továbbfejlesztését. Ebben a folyamatban döntő jelentőségű: a testületek meghatározó szerepének erősítése ... — Ez úgy értendő, hogy a megvitatás, az eltérő vélemények öszszchangolása után döntsenek? — Igen, korábban az volt a jellemző, hogy az éves vagy a középtávú terveket a tanácstagok elolvasták, az írásos előterjesztést megbeszélték, és amit javasoltak az illetékes felsőbb szervek — a megyei tanács vezetése — azt jó szívvel, nagy bizalommal elfogadták, megszavazták. — Vagyis: az érdekegyeztetés nem nyilvánosan történt, a viták szűk körben zajlottak, noha jó pár éve mind több erőfeszítés történt a nyílt várospolitika általánossá tétele érdekében. Ügy vélem, a tervezés új szisztémája ennek kibontakozását nagymértékben megkönynyíti. — Erről van szó. A középtávú tanácsi tervezés két „menetben" történik. Először az elgondolásokat gyűjtjük össze, koncepciót készítünk, mely a leglényegesebb összefüggéseket tartalmazza, a legfőbb irányokat mutatja meg. A lakossági igényeket épp olyan jól szükséges megismerni, mint a várhatóan rendelkezésre álló anyagi erőket, eszközöket. A jó tervbe be kgU majd építeni — a második „menetben" — azt, amihez a lakosság szívesen járul hozzá a maga anyagi erejével, s a továbbra is nélkülözhetetlen társadalmi munkájával. A tanácsnak és a lakosságnak, a párbeszéde így válik nagyon konkréttá, azaz: élővé. A kapcsolat milyenségéről pedig abból lehet ezután következtetni, hogy milyen egyezség jön létre köztük, például a területfejlesztési hozzájárulás összegét illetően, a fejlesztési célok meghatározásában. — A tanácsi gazdálkodásban 1986. január l-jétől megszűnik a költségvetési és a fejlesztési pénzösszegek merev elhatárolódása. Ez nyilván kedvezően hat... — A pénzösszegek felhasználásában kevesebb korlát lesz, ez így igaz, mert nem lesz két pénzügyi forrás (költségvetési és fejlesztési), hanem egy pénzalap képződik, s a helyi tanácsnak a feladata megszabni, menynyit használ ebből fel működtetésre, fenntartásra és fejlesztésre. Ehhez még tegyük hozzá a következőket: a tanácsok továbbra is felelősek saját területük (részben vonzáskörzetük) ellátásáért. Logikus ezért az elhatározás: nem készül külön területi és külön tanácsi terv! — A feladatokból, a szükségletekből következik, hogy a fejlesztésre fordítható összeg nem emelhető önkényesen ... — Ügy helyes fogalmazni, hogy — átlagosan — a rendelkezésre álló pénzösszeg közel 80 százalékának megvan a helye, mert a meglevő intézményhálóz.atot üzemeltetni kell, fenntartani és gondoskodni a lakosság ellátásáról, mely szerteágazó, sokrétű feladat. A hetedik ötéves terv lényeges és fontos célkitűzése: az eddig elért pozícióinkat tartsuk fenn, lehetőség szerint ne történjék visszalépés egyetlen területen sem. — Ez nem ígérkezik könnyűnek ... — Bizony nem. Módosulnia kell a beruházáscentrikus gazdálkodási szemléletnek, s a jó gazda gondosságával a következő sorrendet célszerű felállítani és követni: működtetés, fenntartás, felújítás és fejlesztés. A lakossági szükségletek kielégítése, az ellátási feladatkör betöltése az elsődleges feladat. A korábbi színvonal megőrzése mellett előbbre is akarunk lépni, ahol csak lehet. Ezzel egy időben meglévő vagyonunk védelme, őrzése több gondosságot igényel. A fejlesztés, bár utolsó helyen szerepel a felsorolásban, nélkülözhetetlen, előrehaladásunk függ ettől. Amikor új intézményt, szolgáltató egységet hozunk létre, a számításból nem maradhat ki a működtetés és a fenntartás költsége sem. Ennek fedezetét ugyanis eddig a központi költségvetésből biztosították. A jó döntések jellemzője a helyes rangsor felállítása, és a felmerülő kiadások pontos számbavétele. Ha valamit lakossági mozgósítással, társadalmi erők igénybevételével hozunk létre, akkor sem feledkezhetünk meg a fenntartás költségeiről. Ez is a helyi tanács pénztárcáját terheli. — Mire alapozódik' és miből táplálkozik a tanácsok pénzalapja, pénzforrása? — Három bevételi forrás lehetséges: az úgynevezett szabályozott bevételek, az állami támogatás (ezt a felsőbb szerv garantálja) és az úgynevezett egyéb (vagy érdekeltségi) bevételek. — A lehetőségeket azzal szélesíthetik, ha az érdekeltségi bevételeket növelik. Ehhez viszont a lakosság és a tanács párbeszédét valóban demokratikussá szükséges hangszerelni. — Nem túlzás azt kijelenteni, hogy a tanácsok erőpróbáinak egyike: miképpen tudják bevételeiket növelni. Hadd tegyem hozzá gyorsan: ennek is vannak ésszerű korlátai. Az érdekeltségi bevételeket a helyi tanácsok önállóan tervezik. A megyei koncepció a VII. ötéves terv időszakára 30 milliárd 90 millió forint Devételi forrással számol. Ez még kiegészíthető a helyi érdekeltségi bevételekből — számításaink szerint — 2,5—3 milliárd forinttal. (A hatodik ötéves tervben mintegy 2,7 milliárd forint jön össze társadalmi munkából, önkéntes befizetésekből!) Hogy ez valóban létrejöjjön, ahhoz nagyon jól .átgondolt tervekre van szükség, melyet a lakosság magáénak érez, támogat. Az eddigi tapasztalatok egyértelműek: az emberek akkor vállalnak áldozatokat, ha jók a varos- és községfejlesztési célok. Az előbb említettem a korlátokat. Az összes pénzalap mintegy 10 százalékkal növelhető, ha a városi és a községi tanácsok mindent megtesznek ennek érdekében. Ez egyébként félig-meddig nyitott kérdés: lehet kevesebb is, több is. Ez az erőpróba lényege ... — A területfejlesztési hozzájárulást — mely része az egyéb tanácsi bevételeknek — meg kell szavaztatni. Ezzel kapcsolatban még mindig nem jutottak nyugvópontra a nézetek, hadd utaljak a legutóbbi megyei tanácsülés vitájára ... — A jövő esztendőtől kezdve a tanácsoknak konkrét, világosan körvonalazott célokat szükséges megjelölni, amire a területfejlesztési hozzájárulást fordítani akarják. Ha a javasolt összeget — mely 300 forinttól 2 ezerig terjedhet — a telenülés lakóinak többsége elfogadja, akkor megfizetése kötelezővé válik. — Miképpen történik ennek jóváhagyása? — Ez a lakossági fórumok témája lesz. Mint már említettem: a lakossággal folytatott párbeszédnek ilyen fontos tétjei is lesznek. Leszavazhatják a javasolt elképzeléseket! A vitától nem kell félni, a jól felkészült tanácsi vezetők — bizom benne — meg tudják indokolni javaslataikat. Kiváltképp, ha ezzel a lakosság többsége egyetért. Egyébként a részletek még nincsenek kimunkálva, s nem valószínű, hogy ezt egységes recept szerint jó szervezni... — Mi történik akkor, ha egy-egy tanács elszámítja magát, túlköltekezik? — Megszűnik az a helyzet, ami eddig vólt, vagyis: ha egy helyi tanács valamit túlméretezett, elfogyott a pénze, akkor a megyéhez fordult segítségért, annak biztos reményében, hogy csak kihúzza valahogy a bajból. Az új gazdálkodási szisztéma erre nem ad módot. Saját magunknak, saját erőből kell megoldanunk gondjainkat. Például kölcsön felvételével. — A fejlesztési összegek egy részét úgynevezett fejkvóta alapján állapítják meg. Miképpen történik ez? — Minden megye kap központilag meghatározott normatív fejlesztési összeget, mely a lakosság számával szoros összefüggésben van. Ugyanis a lélekszámtól függ a végösszeg. Megyénk a következő öt évre egy főre 5780 forintot kap. Nyilvánvaló, hogy ezt a megyei tanács egy az egyben nem adhatja tovább. A megyei tervkoncepció — gondos mérlegelés alapján — 2 ezertől 9 ezer forintig differenciálta a településenként alkalmazható fejkvótát, rtiivel a települések feladatai eltérőek, s ezt figyelembe vettük. Amíg a községekben az ellátási felelősség és kötelezettség az alapellátásra korlátozódik, addig például a megyei városnak — Szegednek — nemcsak a megyére, hanem az egész régióra kiterjedő feladatai is vannak. — Melyek a fejlesztés fő feladatai, amelyekre a tervezés alapjául szolgáló koncepció épül? — Az országos elképzelésekhez igazodóan első helyen áll továbbra is a lakásépítés mind mennyiségileg, mind minőségileg. Ezt követi rangsorban a vízgazdálkodás. E tekintetben egyrészt jó helyzetben van Csongrád megye, mert az egészséges ivóvízhiány ritkán okoz gondot, másrészt szembe kell néznünk azzal, hogy az ipari és a lakossági szennyvizet nem tudjuk kellő mértékben elvezetni és tisztítani, s ez növeli a környezetszennyezést. A harmadik fontos teendő a középiskolák építése, bővítése, mert a demográfiai hullám a VII. ötéves tervben döntően enné) az oktatási intézménynél érezteti hatását. Ez a három kiemelt feladatkör megelőz minden más fejlesztési célt. — Ügy vélem, hogy a két terv közötti átmenetről is kellene szólni... — Nem mindig készülnek és fejeződnek be a tervben megfogalmazottak a ciklus végére, hanem áthúzódnak a következő időszak első éveire: egy részük terven felül, más részük terv szerint. Sajnos, gondjainkat növeli, hogy még mindig hosszabb ideig tartanak a beruházások, mint ahogy szeretnénk. Jelentős összegekről és feladatokról van szó, s ezek kényszerpályára is helyezik a következő tervciklus első évének lehetőségeit. — A falvak fejlődése megnyugtatóan alakul-c 1990-ig? — A fejlődés az utóbbi évtizedekben sajátosan alakult, a fejlesztések döntően a városokban valósultak meg. Nem arról van szó, hogy a községek nem gyarapodtak, de a városok az utóbbi évtizedben nagyobb mértékben fejlődtek. Az elmúlt öt—hat évben világossá vált: a községek népességmegtartó erejét azért is szükséges erősíteni, mert a nehezedő gazdasági helyzetben ott a szükségletek kielégítését kevesebb pénzzel is meg lehet oldani, mint a városokban. Amíg a községek az ötödik ötéves tervidőszakban az összes fejlesztési összeg 3,7 százalékát kapták, addig a jelenlegi ciklusban 8,3 százalékot, s a következőkben pedig 13,8 százalékra növekszik a községi részarány. Figyelembe véve azt, hogy megyénk az országos átlagnál városiasodottabb, ez már nem rossz arány. — Vcgül, arra a kérdésre várok választ, hogy a megye következő öt éve a koncepció tükrében hogyan is néz ki? — A költségvetési irányzatok biztosítják a meglevő intézményhálózat üzemeltetését, fenntartását, az új létesítmények üzembe helyezését és folyamatos működését, az évi 5 százalékos bérfejlesztést. A fejlesztési lehetőségek — változatlan árszinten — lényegében a VI. ötéves tervi volumennek felelnek meg. Alapvető célunk az elért ellátási szint megvédése. Látványos előrelépésre ugyan nincs mód. de a kiemelt célok teljesítésére minden erővel törekednünk kell — fejezte be válaszait Petrik István. Bálint Gyula György Augusztus 20. alkalmából Kitüntetések, elismerések Az alkotmányünnep alkalmából miniszteri kitüntetéseket adott át Csákány Béla rektor a József Attila Tudományegyetemen. Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott: Klukovits Lajosné főkönyvtáros (Központi Könyvtár), Pályi Béláné könyvtáros (Marxista—Leninista szakcsoport könyvtára), Kasza Katalin műszaki rajzoló (természeti földrajzi tanszék); Kiváló Munkáéit kitüntetést kapott: Kalmár Zsuzsanna tudományos munkatárs. könyvtárvezető (jogtudományi kar). Dombóvár; Jánosné könyvtáros (Központi Könyvtár). Miniszteri Dicséret kitüntetést kaptak: Szántai Kis Ágnes könyvtáros (Központi Könyvtár), Kosztolányi Dezsöné könyvtáros (magyar irodalom tanszék). Nyugdíjba vonulásuk alkalmából Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Dombi József docens (kísérleti fizika tanszék), Nemes Csabáné előadó (TTK dékáni hivatal). Padlás János nyelvtanár (lektorátus). * Tegnap, szombaton Budapesten Kiváló Népművelő kitüntetést vehetett át Surányi Róbertné, a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának osztályvezetője. A Népművészet Ifjú Mestere címet kapta meg a Szeged Táncegyüttes Bodza Banda nevű zenekara. valamint Juhász Edit és Tanács István. az együttes táncosai. Van hely, de hol? A bölcsődei, óvodai fölvételekről Az idő múlásával megváltozott egy s más életkörülményeinkben, s a szívügyekbe — mert a gyermekvállalás mégiscsak ebbe a kategóriába tartozik — egyre több szóhoz jut az ész. Fájdalom, de már nem ,,döngetik" türelmetlen szülők tömegei a bölcsődék kapuit: ahány kisbabát világra engedtünk, annyinak ma már bőven jut hely a legkisebbek ellátására hivatott egészségügyi intézményekben. Dr. Csergő Tibor, a városi tanács vb egészségügyi osztályának vezetője- elmondta: a fölvételi kérelmeket júniusban tárgyalta meg a bizottság. Döntésük alapján minden jelentkező szülő gyermekét fölvették bölcsődébe, s nagyrészt abba az intézménybe, amelybe kérték az elhelyezést. Figyelembe vették egyebek között, hogy a testvér esetleg a közel eső óvodába jár, netán a szülők munkahelye van kedvező irányban és távolságban a megjelölt bölcsödétől, mérlegelték a közlekedési lehetőségeket is. S hogy többnyire sikeres volt a bizottság munkája, bizonyítja, hogy a korábbiaknál jóval kevesebben, mindössze kilencen kérték: irányítsák másik bölcsődébe gyermeküket. Annak ellenére, hogy a tavalyi 1357-tel szemben az idén csak 1133 kisgyerek lett bölcsődei „polgár", mégis fölmerül némi gond. nevezetesen az intézmények egyenlőtlen terhelése. Míg az Odessza II-es, a módszertani, az Ilona utcai, a Rókus l-es. az Északi városrész I-és. Il-es számú es a petőfitelepi bölcsőde kissé zsúfolt, a tarján i III., IV., V. számúban, a mihálytelekiben például 50—60 százalékos a kihasználtság, s kényelmesen töltik napjaikat a kicsinyek Dorozsmán és Szőregen is. A pedagógusszülők ayermekei már e hónap 20-tól. a többiek általában szevtember 15-én mehetnek bölcsödébe. Akkor, amikor már az óvoda fogadni tudja a nagyobbakat. De — amint a művelődési osztályon hallottam —. egyes óvodák már szeptember 1-én tárt ajtókkal váriak az iskolások heIvébe érkező volt bölcsödéseket. Az óvodai fölvételek tendenciája azonos a bölcsödékével, ám a gyereklétszámot jelző hullámvölgy itt még nem annvira mélv Amirit Szögi Béláné. óvodai főelőadótól megtudtam: tavain 7712, az idén 7730 guermek döntöttek. A különbség még nem szembeötlő. De ha csak az 1980as adatokat, amikor is 10 ezer 200 óvodás korú gyereket tartottak nyilván Szegeden. összevetjük a tavalyi 8 ezer 400-as számmal, és ismerjük a mai bölcsőtíésgk, a majdani óvodások gondjait, nem kétséges: egyes óvodákra is jellemző lesz a lassú elnéptelenedés. S noha a 63 tanácsi és 13 üzemi óvodában levő hely szám szerint eleg a város gyerekeinek, több intézményben még gátolja a hatásos nevelőmunkát a zsúfoltság. Legérzékenyebb területe a városnak Rókus és Makkosháza, Róljiusgn 100 személyes Pétresi utcái óvoda és az 50 személye.s Ilona utcai működik. Erre a 150 helyre — amelyből 40 eleve a konzervgyáriaké — 250 gyerek jelentkezett. Fölvettek végül 216-ot, a többieknek kénytelenek voltak másik intézményt — munkahelyhez, nagyszülőhöz közeiesőt — javasolni. Érthető a több törődést vállalni kénytelen szülök elégedetlensége. Végre szeptemberben megnyílik a Rókus ll-es számú. 150 személyes óvoda is, Amelynek már tavaly fogadnia kellett volna a gyerekeket. Könnyebbség helyett azonban ez is csak feszültségek okozója lett: természetes, hogy az elsőbbség az ide már az előző évben fölvett, eddig különböző óvodák vendégszeretetét élvező 150 gyereké. A többieken az újszegedi, az Északi városrész lila és kék óvodája segít. Makkosházában, egyszerűen nincs' óvoda. Érdekes módon itt — talán éppen ezért — a szülők kooperatívak voltak; maguk törték a fejüket a számukra legkedvezőbb megoldáson. A körzetből jelentkezett 201 gyerek közül 75-nek jutott hely a Tarján 518-ban levő óvodában, a többieket kénytelenek távolabbra vinni szüleik. Hasonló gondjaik vannak néhány Felső Tiszaparti családnak. közülük többen föllebbeztek mert „visszafelé", Petőfi telepre irányították őket. Sajnos, összesen 323 szegedi óvodás szülei kénytelenek lakóhelyüktől távolabbi intézménybe beíratni gyermeküket, 119 család kérelmét pedijí elutasították, ígv nem csoda, ha 138-an föllebbeztek a bizottság döntése ellen. Aki azonban vállalja a kényelmetlenséget. a hosszú utat. annak gyermekét végül is óvodai közösségben nevelik napközben. Mert a hely elegendő a városban, csak sajnos nem mindig olt v a k tárt karokkal a kicsiket, ahol a szülők szeretnék. Chikán Ágnes /