Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-02 / 180. szám

Péntek, 1985. augusztus 2. tteqedi ünnepi hetek Mozart: A Varázsfuvola. Dalmű két részben a Dóm téri színpadon. Bemutató ma. péntek este fél 9-től. Táblakép-festészeti Biennálé a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában, és az Ifjúsági Házban. Máthé András belsőépítész kiállítása a Gulácsy Lajos-teremben. Szathmáry Gyöngyi szobrászművész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum Kupola-galériájában szeptember 19-ig. Nyitva: 10től 18 óráig. A Kass-galéria kiállítása a Vár utca 7. szám alatt. Tápai Antal szobrász. Varga Mátyás díszlettervező munkáiból kiállítás a SZOTE Dóm téri oktatási épületében, augusztus 4igKönyvkiállítás az MTESZ megyei székházában, az elmúlt év díjnyertes szegedi nyomdatermékeiből. Nyitva: 9-től 16 óráig. Keserű Hona festőművész gyűjteményes kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Nyitva: 10től 18 óráig. Makovccz Imre építőművész kiállítása az újszegcdi November 7. Művelődési Házban, augusztus 8-ig, Nyitva: hétköznap 10-től 18 óráig, vasárnap 10-től 14 óráig. Váradi Gábor grafikai kiállítása a Sajtóház klubjában, augusztus 20-ig. Nyitva: Szombat és vasárnap kivételével 10-től 19 óráig. A munka poézise. Képzőművészeti kiállítás Csongrád megye fejlődésének elmúlt 40 esztendejéről a Fekete Házban. Nyitva: 10-töl 18 óráig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai (Móra-emlékszoba; Hunok, avarok, magyarok; Csongrád megye gyógyszerészeiének múltjából; Ember és környezete; Csongrád megyei parasztbútorok és népviseletek; Kőolaj és földgáz; Lucs-képgyűjtemény; Buday György metszetei. A szegedi várban Szeged múltja, jelene és jövője — várostörténeti kiállítás. Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (Tápé, Vértó út 4.), nyitva: 3-tól 6-ig. Sarastro: Gregor József — Mi már egymással sokat beszéltünk a Varázsfuvoláról. Tudom, életed első szerepe volt a második ör, J$64 januárjában. — Méghozzá Szegeden. Ekkor léptem először színpadra Versényi Ida frappánsan rendezett, Vaszy Viktor zeneileg összefogott előadásán. Vaszy nem volt kifejezetten Mozart-dirigens, tán a Varázsfuvola az egyetlen, amit kitűnően érzett. Az a produkció hosszú évekig ment, olyan kiváló alakításokkal, mint Sinkó Sarastrójával, Réti Csaba Taminójával, Berdál Vali Paminájával és hát Gyimesi Papagenóiával, mely a maga erdőszagú, földhözragadtságával valóságos típust teremtett. Nem tudom, kicsit furcsállom is, milyen érzés lehet most neki a nézőtérről figyelni bennünket. Később tájban kaptam meg a Sarastrót, de úgy. hogy közben az őrtállót js csinálnom kellett. tehát öltözgettem. 1970ben lemezem és rádiófelvételem készült a Varázsfuvolából, Erdélyi Miklós dirigált, partnereim Melis György, Réti József, László Margit, Ágay Karola voltak. Később Horváth Zoltán rendezésében énekeltem Sarastrót a szombathelyi Iseumbani, ahol a Papageno Várhelyi Gabi volt, majd németül Ausztriában, az NSZK-ban és az NDK-ban. Pár éve rendszeresen föllépek vele a fővárosi Operávan. havonta legalább kétszer. - + — Azt is már jó régen mesélted, nem egészén kedvedre való szerep a Sarasf • róé. Kevés játékra nyújt módot, és legalább három tüdő kellene hozzá. — A fennköltsége riaszt. Gyakorlatilag statikus figura, amit most megpróbálunk mozdítani, nem tudom, mennyire sikerül. Mindenesetre alig hiszem, hogy ugrándozhat, olyan, mint egy óriási korinthuszi oszlop, amj egy eszmét tart. — Hogy Sarastrót énekled, természetes. Meglepőbb viszont, hogy francia király is leszel a János a vitézben. — Magam is nagyot néztem, hogy a tavaszon fölugrott hozzám Koltay Gábor, s elmondta, Nagy Feró helyett kellene csinálnom. Bevallom, izgat a dolog, kivált mert Victor Máté átdolgozását kitűnőnek találom, közel áll hozzám ez a stílus. Láttam persze az Operaházban Fekete Pállal maid Latabár Kálmánnal ezt a figurát, mindkettő nagyon tetszett. A mi francia királyunk azonban keményebb lesz, egy valamikori jó király. aki az idők folyamán megöregedett. Bizalmam Koltayékban tavalyról való, az István, a Jaraít/nak szinte minden előadását láttam. Ügy érzem, ők jöttek rá legelébb, merre vezet a jövő útja ezen a színpadon, mi a korszerűen értelmezett látvány. Tudomásul kell vennünk, a Dóm tér akusztikája nincs olyan jó, mint Salzburgé, olyan darabokat kell tehát játszanunk, melyeket ide találtak ki. Szó se róla persze, szükség van a nagyoperára, ám olyanokra, amelyek előadásában komoly vizuális élményt tudunk kelteni. A Varázs fuvolára Szentendréről érkeztél, hat) szor játszottad a Szerelmi bájital Dulcamaráját visszhangos sikerrel. S hadd tegyem hozzá, minap hallgattam odahaza a pár éve készült Don Pasquale-felvételed. ami számomra, speciel, hosszá évek legnagyobb lemezélménye. — Ügy tudom, a lemez Amerikában díjat nyert most. A Szerelmi bájital Szentendrén eddigi pályám egvik legnagyobb öröme. Százak maradtak esténként jegy nélkül. Békés András rendezésében olyan csapatmunkát sikerült létrehoznunk, ahol mindenkinek számítottak egyéni hozzáállására is. Békés inkább csak a járásokat szabta ki, adott egy vázat, tisztáztuk, kinek mi a dolga, és hosszú, de élvezetes próbákkal csiszoltuk, érzésem szerint, maidnem tökéletesre a produkciót. Ebben a miliőben valamennyien szükségét éreztük, hogy pontosak, tájékozottak legyünk, segítsük egymást. Nem dolgoztattak bennünket, hanem dolgoztunk jókedvvel, nem világítási felületnek használtak, hanem úgy tekintettek valamennyiünket, hogy rajtunk múlik az előadás sikere. S említsek-e olyan apróságokat, hogy a rendező valamennyi előadáson ott volt. javított, korrigált, dirigálta a világítást; hogy a kellékest is behívtuk meghajolni. hisz annyira készségesnek mutatkozott apró játéktárgyak beszerzésében; meg hogy a próbákra, előadásokra előbb kockacukrokkal, később kukoricacsutkákkal érkeztünk, hiszen lovak js szerepeitek a produkcióban. — Híre iian, időközben újabb Falstaffal futottál össze. — Elkészült életem harmadik Falstaffja, Salierié, lemezen. Pál Tamás dirigálta. tüneményes vígonera, talány számomra, hogy — a Mozart-tal való affér dacára — miért ragasztottak erre a szerzőre később ördögfejet. Partnereim közül hadd említsem szegedi kolléganőm. Vámossy Éva mellett Gulyás Dénes Fordját, és egy nagyon tehetséges fiatal baritonista. Csurja Tamás nevét, ákf megítélésem szerint az utóbbi évek egyik legnagyobb ' tehe't'scgef S ráadásul szerény, szimpatikus. Nikolényi István Keramikus és énekesnő — Mindenképpen rendhagyó pálya Csavlek Etelkáé. Aligha van ma olyan művésze az országnak, aki két, egymástól igencsak távoli művészeti ágban sikeres. Csavlek Etelka ilyen „fehér hoTó". Kiállítása — melyet fivérével. Csavlek András festőművésszel közösen rendezett • — még látható Békésen, anyagát nemsokára bemutatják Budapesten, a Hilton Szállóban. Szegeden pedig operaénekesként debütál a Varázsfuvola Paminájával. — Amikor kisgyerekként először kérdezték meg tőlem, mi szeretnék lenni, habozás nélkül válaszoltam: énekesnő. Azután a családban több felől kaptam képzőművészeti indíttatást — édesapám ' építészmérnök volt, bátyám. András, festőművész. Általános iskolában, mint a többi gyerek, zongoráztam és énekeltem. Mivel szüleim féltettek a színháztól, és felismerték rajzkészségemet, a képzőművészeti gimnáziumba irányítottak. Érettségi után jelentkeztem a Zeneművészeti Főiskolára — nem vettek fel. Döntöttem: vége. Keramikus leszek családot alapítok, a műhely lesz életem színtere. Hét esztendeig csak a fürdőkádban énekeltem. Aztán. amikor első önálló kiállításomra készülődtem, szorítóan éreztem, hiányzik valami. A zenei ihletésből született kerámiaszobrok mellől hiányzott a fölhangzó muzsika. Elhatároztam, ezen a premieren eléneklek néhány néDrialt és virágéneket. S újból elkezdtem az énektanulást. . — Ügy tűnik, jó döntés volt. A filharmóniánál szereztem működési. engedést, ugyanaíkor ' rrfiéghalYgatásra jelentkeztem az Operaházba is. Tartottuk a kapcsolatot Mihály András igazgatóval Á kis Sarastro: Sinkó György Sinkó György elégedetlen. •Jóllehet egy óra múlva éjiéi. a fáradtság legkisebb nyoma sem látszik rajta. Elégedetlen az idővel, az elso főpróbát mosta el az esö- Hiányolja a darab szintetizálását, mert a Vai'azsfuvola nem könnyű opera- És mindig nagyon szívcsen játszotta. — Mikor is kapta először "z öreg pap szerepét? ~ Tóth Aladártól, az Ooeráhan. De azóta sem tudok megbarátkozni a fordíLsok bűneivel. Azt hitték, a szöveget le lehet rövidíteni. Arra törekedtek, minél kevesebb prózai betét J+'.yen. Játszottuk a darabot és nem tudtuk mi színeszek sem, mit. miért csinálunk Persze a közönség sern értette. — Mi hát a lényeg az Ur<kj pap cselekedeteiben? Azt hiszem, magam is must értettem meg igazán. Mondok egy példát. Tamino az öreggel való találkozásaK.°kr kezd el kétkedni. Ez az fioizonytalanodás az oka, "°Sy aláveti magát a próbatételeknek.. Tehát közvetett módon, a papnak köszönheti az erő' a hitét, az elszántságát, emberi nagyságát. Mert képes megfelelni, s így fölülemelkedik az emberi gyarlóságokon. Méltó birtokosa a hatalomnak. Reméljük, megérti a közönség; hogy Tamino a viszálykodásnak is véget vet. Az öreg: egy kis Sarastro. Utolsónak maradunk az öltözőben.. Már mindenki elköszönt, de Sinkó magyaráz tovább. A színpadról. Hogy az különleges adottságú, nem alkalmazható akármilyen díszlet, a mazgatás különleges technikát kíván. Formabontónak tartja ezt az operát, mely számára az egyik legkedvesebb. 36 szerepet játszott pályafutása során, volt mit hasonlítgasson. Az öreg pap mellett közel áll szivéhez a Don Carlos Fülöpie. Míg mesél, látom. békétlensége lassan oszladozik, s már a jövőről álmodik. Az új színházról. —• Tudja, van egy színházi szabály. A nyitódarab mindig az szokott lenni. amit utoljára látszottak. Mi Vántus Aranykoporsóiát adLu'- a főiújítás előtt. Reménykedem, a következő szerepem Diocletiánus lesz. És minél hamarabb. M. E. Tartalmas életművek Két, Szegedhez meghatározó szálakkal kötődő művész, Varga Mátyás kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész, díszlettervező és Tápai Antal SZOT-díjas szobrászművész közös kiállításon mutatja be életművének egy szeletét a Szegedi Orvostudományi Egyetem Dóm téri oktatási épületének földszinti és emeleti előcsarnokában. A SZOTE ' szakszervezeti bizottságának érzékenységét dicséri, hogy jó időpontban — az ünnepi hetek idején —, egy nemzedékhez' tartozó és szegedinek (is) számító alkotó műveiből rendezte e bemutatót. Varga Mátyás 1930ban már a Szegedi Nemzeti Színház díszlettervezője. 1936-tól a szabadtéri játékok vezető szcenikusa, 1959-ben egyike a bölcsőringatóknak, és sok-sok kiváló szegedi előadás díszleteinek megálmodója. Tápai Antal, a Szegedről Móra hamuba sült pogácsáival a művészet birodalmába lépő szobrász, fél évszázadig egymaga képviselte e város plasztikai kultúráját. Művei Szeged utcáit, tereit díszítik. Mindkét művész az életmű fennsíkjáról tekint vissza. Varga Mátyás ezen a bemutatón részint rézlapba karcolt és linóba metszett városképeket, díszletterveket, kerámiaplaketteket mutat be. Kolozsvári, budapesti és szegedi városképei közül hozzánk nyilván az alsóvárosi templom, a Dömötör-torony és a dóm áll a legközelebb, de minden bizonnyal legértékesebb e sorozatból a régi Nemzeti Színház lebontását megörökítő lap, ahol a félig kibontott falak mögött — mint egy műtét alkalmával a titkokat rejtő belsőrészek — szembesül a álomvilág a kegyetlen valósággal. A rengeteg díszletterv közül — melyek jórészt akvarellel, de tussal és színes ceruzával is készültek — önálló műként is sok megállja a helyét. Az érdeklődés és az alkalmazkodás tartalmas sokszínűségét már a szerzők sora is bizonyítja, hisz Moliere és O'Neile, Verdi és Gelman, Csajkovszkij és Madách, Kálmán Imre és Kodály, Peter Weiss és Shaw műveihez egyforma invencióval készített játékteret. E bemutatót egy plakettsor teszi teljessé, kerámiában örökítette meg Szent László és Verdi, Juhász Gyula és Madách arcvonásait. Tápai Antal anyaghoz kötött plasztikáját néhány jól ismert szép darabja teszi teljessé a tárlaton. A szervezők arra is figyeltek, hogy a portrék jó része kötődjön a színház világához. Karakteres és fantasztikus mesterségbeli tudást bizonyító portréi közül így látható Katona József és Erkel Ferenc, Kodály Zoltán és Dante gazdag pályaképet is meghatározó arcmása. Ugyanakkor a bemutatott szobrok a íémszobrászat felélesztésének és kiteljesítésének nagyszerű dokumentumai. Ahogyan Tápai Antal bánt a rézlemezzel, azt hiszem, senki még e hazában. Pamina: Csavlek Etelka és Mikó András főrendezővel 1982-ig is, amióta az Operaház tagja vagyok. Első színpadra lépésem a Ferencsik dirigálta Parsifalban volt, a Viráglányt énekeltem. Az igazi sikert egy főszerépbeugrás jelentette, a Lombardok Giseldája, 1983 tavaszán. Aztán következett a Bánk bán Melindája, elénekeltem Verdi Requiemjét, s 1985 januárjában Bozay Attila modern hangvételű Csongor és Tündéjének főszerepét. Ez utóbbi munka különösen meghatározó életemben, hiszen rendkívül nehéz feladat kovácsolt öszsze egy szárnyakat kapó, emberileg is együvé tartozó csapatot. — Végül is a korongot sem hagyhatta árván, kiállításokra is készülnie kellett. Miként egyenlet te össze ezt a két, egymástói igencsak tavaialió-alkotó munkát? — Igen érdekes a két műfaj viszonya bennem. Nagyon nem szedetem, ha keramikusi munkámba beleszólnak. Visszautasítok minden kritikát, csak később, már leülepedve gondolkodom el rajtuk. Színpadon viszont, mint a szivacs, szívom magamba a tanácsokat, igénylem a segítséget, az irányítást. E kettős kötés másféle visszacsatolást is feltételez. Ha a műteremből elvisznek egy kerámiát, az érdeklődő tekintetén azonnal le tudom mérni, tetszike neki vagy sem. A boltban már sokkal több az áttétel, torzulhat a visszajelzés. Amikor az ember kilép a színpadra, első pillanatban érzi, képes-e légkört teremteni, magára tudja-e vonni a közönség figyelmét. Egyszóval mindegyiknek megvan a maga szépsége, varázsa. Ha választani kellene? Szerencsére ez a kérdés még nem merült föl; Valószínű, nem is tudnék. Most úgy gondolom, hogy időről időre kiderül számomra, melyik feladat a fontosabb. A közelebbi, s az több időt és nagyobb hangsúlyt- kap életemben. — Pamina a Dóm téren. — Sosem hittem volna, hogy egyszer megkapom. Néhány éve, karácsonyi koncertre készülődve, egy kettőst tanultunk be Gáti Istvánnal. ö Papagenót énekelte, én Paminát. Nehéznek találtam, azt mondtam, nem is lehet megtanulni, sohasem fogom elénekelni. Ekkor Gáti azt mondta: ilyet nem jeLenthet ki énekes. S íme, alfg telt el kis idő, Puminára készülök. Mivel még nem énekeltem, s nem is láttam, tisztán, befolyásoló élmények hatásaitól mentesen szeretném megformálni. Rendkívül jó csapat gyűlt össze Szegeden. A kollektív munka mindenkiben fölszabadítja a szunnyadó erőket, és minden reményünk megvan arra, hogv a mi örömünket az előadásokon megsokszorozhatjuk. T. L.