Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-14 / 190. szám
5 Szombat, 1985. augusztus 17. tzt-qcdi ünnepi hetek Táblakép-festészeti Biennálé a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában, és az Ifjúsági Házban. Szathmáry Gyöngyi szobrászművész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum Kupola galériájában. szeptember 19-ig. Nyitva: 10-tőI 18 óráig. Keserű Ilona festőművész gyűjteményes kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Nyitva: 10-töl 18 óráig. Az Akvarista szakkör és a MATOE közös kiállítása a SZOTE Dóm téri Oktatási Epületében. Váradi Gábor grafikái a Sajtóház klubjában, augusztus 20-ig. Nyitva: hétköznap 9-től 18 óráig. Hobbim a vasút. Országos vasútmodell-kiállítás a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Nyitva: 10-től 18 óráigA Kass Galéria kiállítása a Vár utca 7. szám alatt. A munka poézise. Képzőművészeti kiállítás Csongrád megye fejlődésének elmúlt 40 esztendejéről a Fekete Házban. Nyitva: 10-től 18 óráig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Móra-emlékszoba; Hunok, avarok, magyarok; Csongrád megye gyógyszerészeiének múltjából; Ember és környezete; Csongrád megyei parasztbútorok és népi viseletek; Kőolaj és földgáz; Lucskepgyújtemény; Buday György metszetei. Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye. (Tápé, Vártó utca 4.), nyitva: 3-tól 6-ig. Gyorsított tempóban „Abszolút hit" Két szarvasfi a háromból Demcsák Ottó kórházban; van — számoltunk be az esetről tegnapi lapunkban. Ám, mi van vajon A szarvassá változott fiákból a másik kettővel? Apáthy kollégium, kora délután. Két fiatalember, Kiss János és Zádorvölgyi László, úgy is mint a másod- és harmadszülött fiút alakító táncos, beszél: — Ilyen vállalkozásunk még nem volt — kezdi Kiss János. — Először úgy terveztük, mi hárman alakítjuk az első, a népi hagyományok koreográfiájára épülő részben is a három fiút. Ám Markó Iván és Nóvák Ferenc együttesen úgy döntött: jobb külön-külön ... Még arra is törekedtünk, hogy a két rész három-három főhőse külsőre, termetre is hasonlítson egymásra, a különbözőségek dacára őrizve bizonyos azonosságot ... — A Győri Balettról eztazt tudunk. Az egyes táncosokról alig... — Az Állami Balettintézetben végeztem, 1979-ben. Ám, a 16 tagú osztályunk már két évvel korábban elhatározta: ha csak lehet, együtt maradunk. Teljesen véletlenül megtudtuk, hogy az akkor épülő győri színházban lesz balett-társulat. Érdeklődtünk, beszéltünk különböző illetékesekkel... Az is az előzményekhez tartozik, hogy az akkor még Brüsszelben dolgozó Markó Ivánt egyszer meghívták az intézetbe egy beszélgetésre, aminek olyan lázbq hozó hatása volt ránk, hogy eldöntöttük: senki más, csakis ő lehet a vezetőnk! Hívtuk haza. senki sem akarta elhinni, hogy jönnh fog, teljesen a csúcson volt, nyugodtan maradhatott volna. de akkoriban már nagyon foglalkoztatta, av. koreográfia, így a felkérésünk, azt hiszem, igen jókor jött neki. Hát még az elhatározása nekünk ... Szerencsés véletlenek folytán így jött létre a társulat magva. Mesébe illő történet, nem? Pedig igaz... így én már a hatodik évadomat kezdem szeptemberben, de sokszor még most is szinte felfoghatatlan, hogy az alaKiss János pító tagokhoz tartozom ... Egyébként annyira fölgyorsított tempóban élünk, évi két-három bemutató, rengeteg külföldi meghivás, hogy szinte szédülni lehet belé. Egyetlen társulatban sem táncolhattam volna ennyit, itt egyszerűen nincs megállás, Iván olyan iramot diktál... — Az én utam kicsit más — így Zádorvölgyi László. — Két évvel János után végeztem az intézetben, majd egy évig az Operettszínház tánckarában dolgoztam. Az Izzó planéták-előadáson debütáltam Markó Ivánnál... Már korábbról ismertem azt a bizonyos osztályt, egy öltözőben voltunk Jánossal, Demcsák Ottóval is ... Szóval volt alapom a választáshoz és egyáltalán nem számított zsákbamacskának, amikor boldogan igent mondtam Iván hívására. Különben elég szokványos módon lettem táncos: Pesten, ahol laktam, volt egy barátom, aki táncolt, az ő hatására jött az ötlet. A szüleim beíratMuzsikáló udvar Mindazoknak, akik a könnyed, ám nemes szórakozást keresték, kellemes estét nyújtott hétfőn este a •városi tanács Muzsikáló udvara. A Bárdi Sándor vezette Szegedi Kisopera mókázott, muzsikált őszinte jókedvvel, tehetségesen. Offenbach két egyfelvonásos vígoperáját mutatták be, elsőként A két vak címzetüt. Szövegét Moinauoc írta, fordította és átdolgozta Rom. hányi Ágnes. A francia operettkomponisla Offenbach nemcsak a múlt században volt népszerű — legnagyobb sikerei például az Orfeusz az alvilágban, Szép Heléna, Kék'szakáll, Eljegyzés lámpafénynél, A gerolsteini nagyhercegnő, az operakedvelöket pedig a Hoffmann meséivel nyerte meg —, hanem mindmáig szívesen hallgatott a zenéje, ragyogóan friss szelleme, könnyed eleganciája, csiszolt formatechnikája miatt. A maró társadalmi szatíra, avagy a vakmerő tiszteletlenség bármely pillanatban a legmegiüetödöttebb érzelmességbe billenhet át nála, s a romantikus fordulatú, kalandos színpadi műveit (összesen 102 darab) csúfolódó, de szívből derülő humor hatja át. A két vak című kétszereplős operácska is szellemes, aktualizált párbeszédekre építve, kellemes dallamokkal fűszerezve, ízle. tes csemegének bizonyult, s ebben a fő érdem az előadóművészeké. Szilágyi Béla (Patachon) és Egri László (Giraffier) kitűnően komédiáztak. Minden helyzetkomikum adta lehetőséget kihasználtak, megsziporkáztattak. Színpadi játékuk oldott, természetes, éneklésük tiszta, színgazdag, s érthető szövegmondású volt. A másodikként felkínált nyári üdítő a Tulipatan szigete, amely az alcím szerint „egy felettébb különös házasság" története. Az egyszerű helyszínhez alkalmazkodó ötletes rendezés Éry. Kovács Andrást dicséri, zenei asszisztens Kovács Kornélia volt. A szereplők mindegyike szívből, nagy kedvvel jaszott, és valamennyien stílusosan, üdén, szépen énekeltek. XXII. Cacatois, Tulipatan hercege szerepében Szilágyi Béla tovább erősítette az előbbi egyfelvonásosban megcsillogtatott erényeit; hogy kellemes, szép színű baritonja az évek során megtelt, kinyílt, énektechnikája csiszolt, s mindehhez kitűnő színészi adottságok társulnak. Eleven légkörteremtö erővel bír. Hasonló érdemeket mondhat magáénak Vajda Juli, aki Theodorine. a hadügyminiszter felesége szerepében volt bájos, pikáns, fondorlatos, igazi nő. Romboidal hadügyminiszter figurájának ideális megtestesítőjeként — hangban és karakterben egyaránt — Andrejcsik Istvánt hallottuk. Alexis, a fia. azaz a trónörökös szerepében Ja kedves, finom hangú Tóth Máriát hallottuk. s Tulipatan hercegek gyermekeként, Hermosa kétarcú szerepét, Egri László játszotta. Nőimitátorként színre lépni eleve hálás feladat, egyben igen bonyolult. Nemrég a mozikban is ragyogó példaalakítást láthattunk az amerikai filmben, Az aranyoskámban. A női lényeg, gondolkodásmód, azaz a belülről fakadó apró gesztusok sokasága, színessége azonban sokkal több lehetőséget kínál, mint ami Egri szerepformálásában megvalósult. Az alkalmilag társult muzsikusokból álló zenekart a művészeti vezető, Bárdi Sándor dirigálta. A sokoldalú operaénekestől igen elismerésre méltó a vállalkozás bátorsága. Nyilvánvaló, ha több gyakorlatot tud ebben a műfajban is szerezni, tempóváltásai pontosabban, s zenei karakterei árnyaltabban, azaz zenei alkotó fantáziájának megfelelően fognak megvalósulni. Egyébként az egyszerű és célszerű, ügyes díszletek is az ő —, illetve kis alkotóközösségük — találékonyságát dicséri. A jó hangulatú produkciókat az elkövetkezendő hetekben Csongrád megyei területén tanyák, falvak, községek közönségének mutatják be. Berényi Bogáta Nagy László felvételei Zádorvölgyi László \ tak ... nekem meg tetszett a dolog. — Nem mindennapi feladatra vállalkoztak most a szabadtérin . .. Kiss János: — Nagyon nehéz és nagyon szép egyszerre: borzasztóan kemény munkát kíván jól megcsinálni, hiszen szinte egyedül lenni hatezres nézőtér előtt... És úgy, hogy annak is élményt adjunk, aki a legutolsó sorban ül. A művészi hatás érdekében másképpen kell táncolni is itt: jóval nagyobb intenzitással, szélesebb gesztusokkal, látványosabb elemeket alkalmazva. Ez a, szabadtéri színpad előnye és hátránya egyszerre. A kockázat óriási: ha a nézőt nem tudja megfogni a látvány. ha nincs igazi' hatás, hiába mondanak bármitr' az egész nem sokat ér. Ilyen jellegű produkcióban még sohasem léptem föl, ráadásul az a bizonyos tempó gyorsítottabb, mint valaha: közben elmegyünk Bayreuthba, kiszámoltuk: két nap alatt összesen hat órát alhatunk ... . — Technikailag komoly nehézségeket jelentő szerep a miénk — veszi át a szót Zádorvölgyi László. — Mindezekhez járul, hogy a lelki teher sem csekély. Hiszen például az a fiú, akit én játszom, a nagyváros hatására egyszerűen megőrül. Az embereket patkányoknak látja, nem bírja a lüktetést, a rohanást. Mindezt különösen nehéz megjeleníteni. Igaz, a zene és maga a koreográfia, rengeteget segít, ám mégiscsak az egymástól való elembertelenedés folyamatát is jelezni kell — talán a saját élményeim, emlékképeim fölhasználásával is tudok valamit kezdeni... Egyébként engem nemcsak a bayreuthi „kis kiruccanás" gyorsított tempója kényszerit elég kemény helyzetbe, hanem az is, hogy mivel ősszel volt egy elég súlyos bokaszalagműtétem, még a nyáron kiadós, szépséges injekciókúra is vár rám ... A tempó tehát valóban (erősen) gyorsított, s a két szarvasfi, minden rendelkezésükre álló szabad percet kihasználva, elvonul pihenni. Amint utánuk néz az ember, jócskán adódik alkalma elmeditálnia: mekkora árai is vannak a szavaknak. Vendégszereplések, siker, hírnév ... Domonkos László Ihletett táncműhellyé alakul a tarjáni lila iskola tornacsarnoka. Próbál a Győri Balett. A fekete fóliával simává varázsolt óriási parkett közepén három, „szarvassá változott fiú" teste feszül egymásnak. Alattomos mocsárként rángatja őket mélybe a feléjük nyújtózkodó kézerdő. Szabados György erőteljes hatású, idegeket borzoló zenéje különös hangulatot ad a látványnak. Akik nem táncolnak ebben a jelenetben, a falak mentén, tornaszereken üldögélnek. * Az egész napos gyakorlást éjfélkor újabb próba követi a Dóm téren. — Hogyan bírjátok? — Ö, már edzettek vagyunk. Az itteni munkarend nem különösebben fárasztó. Szükséges is ennyit próbálnunk, hiszen viszonylag kevés időnk jutott ennek a darabnak betanulására. Kibírtunk már olyat is, amikor például Görögországban éjfélkor fejeztük be az előadást, hajnali három órára bontották szét a díszleteket, T ekkor rugaszkodhattunk neki a másik darab főpróbájának. — Sokat utaztok mostanában? — Ha azt mondom, május és augusztus között hatszor repültünk Bayreuthba, s közben további öt országban fordultunk meg . . . Örömmel persze, mert a gyakori vendégszereplés elismerést jelent számunkra. — Profik vagytok? — Így is mondhatnám. És ez óriási fegyelmet, öszszetartást igényel, ami egyébként nem esik nehezünkre. Valahogy eszerint alakult, kezdettől fogva. Markó Iván ennek megfelelő gondolkodásmódot, hozzáállást épitotl ki. bennünk. Tudjuk a próba kezdetét, de a végét sóha. S eszünkbe sem jut megkérdezni. Nem vagyunk szupertáncosok, az abszolút hit és odaadás adja az együttes erejét. Ezért nem jövünk ki a teremből, amíg el rfem készülünk a feladattal. — Ladányi Andrea a Győri Balett sztárja. Mit köszönhetsz Markó Ivánnak? — Nem túlzok: az életemet. Nem tudom, képss lett volna valaki végigcsinálni azt a gyógypedagógiát, amit ő velem, mielőtt idekerültem. Magamtól soha nem tartanék ott, ahol vagyok. Sem művészileg, sem technikailag, sem sehogy. Próbálom a tőlem telhető maximumot nyújtani. Azt szeretném, ha Iván egyszer azt mondaná, na, ez az, így gondoltam. Mi mással tudnám meghálálni, amennyit velem küszködött? — Érdemes lehetett, hiszen bizonyíték sikereidnek sora. Legutóbb a Bolero főszerepe. Ladányi Andrea — Végre egy darab, amelyben nő az abszolút főszereplő. A Bolero — poén, testre és hangra szabva, de a Mandarint imádom legjobban, mert ez kínálta eddigi legnagyobb művészi feladatomat. És ott a Mechanikus kert. Fantasztikusan új mozgás, Szabados György szuperzenéjére. — Mit táncolsz a szegedi bemutatón? — Egy lányt az éjszakai világból. Szerencsétlen kis teremtést, aki nem igazán ódavaló, nem szép. de szeretni tud, ám érzelmeire ebben a világban nincs szükség. A testvérét sirató máj sodik fiú látomásában jelenik meg, aki szeretetet próbált kapni tőle. — Ahogy elnézem, itt, a koreográfiából nem derül ki egyértelműen. Legalábbis szerintem nem. , — Ez kevésbé fontos. Olyan érzéseket kell kiváltani a nézőkből, hogy ne foglalkozzanak igazán a dramatutgiával, -CMftna/.t érezzék, a két embej- jjoázolt tortént valami, amire ók is várnak. A tánc ezt megengedheti magának, mer(t el tudja varázsolni a közönséget. Olyan érzéseket, gondolatokat visz a színpadra, amelyekhez az embereknek közük v an. Sokkal ösztönösebb, mint bármely más színházi műfajban. — Színházról beszélsz, úgy általában? — Imádom. Mindig ott lógok, ha tudok. Prózai előadásokon. Az öncélú balettet nem szeretem, a táncszínház szól igazán a ma emberéhez. — Elvállalnál klasszikus szerepet is? — Erőpróbának feltétlenül. Persze előtte sokat készülnék rá, hiszen egészen más az a tánctechnika. Egyébként a Hattyú főszerepére kértek már. külföldi fellépésre. Majdnem igent mondtam, de aztán meggondoltam. Kimaradtam volna a következő győri premierből... Varjú Erika Új helyen a Győrffyrr rr gyuru A szegedi József Attila Tudományegyetem az idei nyáron többször is tanújelét adta, hogy igyekszik adottságait és lehetőségeit kihasználva bekapcsolódni a szegedi nyári fesztivál áramkörébe. Otthont adtak a nagy sikerű művészeti és pszichológiai napok rendezvényeinek, kiállitást rendeztek három kecskeméti művésztelephez kötődő alkotó — Ábrahám Rafael, Bakonyi Mihály és Kiss Zoltán László — munkáiból, az Aulában bemutatták a Nagy László költő 60. születésnapjára képverseiből, rajzaiból összeállított anyagát, valamint helyt adtak nyolc fiatal szegedi myvész — Rakacsi Lajos. Boja Gergely, Dobó István, Kelemen Márta, Pataj Miklós. Popovics Lőrinc, Sávai Márta és Sinkó János — munkáinak. A füvészkertben pedig a kert alapítójának, Győrffy Istvánnak rézdomborítású emlékgyűrűjét új talapzatra helyezték, és ismét a bejárat mellett állították fel. A munka kivitelezője és az új talapzat tervezője Hemmert János, a megújítás munkálataiban részt vett az ásotthalmi erdőgazdaság, a megyei rajztanárstúdió és a képzőművész körök tagjainak ásotthalmi tábori közössége.