Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-02 / 180. szám

Péntek, 1985. augusztus 2. szállítanak Az év elejétől július végéig csaknem 16 000 tonna szenet küldtek felszínre tervükön felül a dorogi bányászok. Teljesítményük értékét növeli, hogy az időközben keletkezett elmaradásukat pótolva teljesítették túl a hét hónapra eső széntermelési tervüket. Az év elején ugyanis vízbetörés akadályozta hosszabb ideig a termelést a 21-es aknában, de az emiatt keletkezett termeléskiesés pótlására több szenet termeltek a vál'.alat más bányaüzemének dolgozói. Csaknem minden szombaton, sőt vasárnaponként is szerveztek termelő műszakot, hogy több szenet szállíthassanak a lakosság, nak. A hét hónap alatt elért teljesítmény elérésében nagy szerepe volt a felszabadulásikongresszusi munkaversenynek, amelyben a vállalat valamennyi brigádja részt vesz. A sikeres versenyhez a műszaki dolgozók jó feltételeket teremtettek. A Lencse-hegy I. bányában például olyan komplex módon gépesített frontfejtést alakítottak ki, ahol a kedvezőtlen tektonikai viszonyok ellenére is a korábbinál háromszoros teljesítményt érnek el. Egy másik bányában távvezérlésű rakodógéppel emelték a teljesítményeket. A vágathajtásoknál szinte minden munkahelyen megoldották a rakodás gépesítését. A jobb teljesítményék elérésére ösztönözte a bányászokat az is, hogy különjutalmat kapnak a kongresszusi-felszabadulási munkaverseny legjobbjai. Eddig 3,5 millió forintot fizettek ki részükre. Az év végéig 715 000 tonna szén felszínre szállítását és 500 000 tonna brikett gyártását tervezik a dorogi vállalatnál. Az év utolsó hónapjaiban a jelenleginél több szenet termelnek, mert az ősszel megkezdik a termelést a Lencse-hegy II. új bányában. Ebből a korszerű aknából az idén 100 000 tonna, jövőre pedig mar 200 000 tonna szenet küldenek a külszinre. (MTI) Együttműködés A Budapesti Bútoripari Vállalat és a Jászladányi Vegyesipari Szövetkezet hosszú távú együttműködési megállapodást kötött, melynek értelmében a szövetkezet különböző méretű és típusú bútorlapokat gyárt a vállalat részére. A BUBIV pedig azt vállalta, hogy a szövetkezet termelésének bővítéséhez modern famegmunkáló gépeket ad bérbe partnerének. Ehhez máris mintegy hatmillió forint értékben szállított nagy teljesítményű prést, maró- és éllezáró gépet a szövetkezetnek. A nagyvállalat be. tanítja a vegyesipari szövetkezet dolgozóit, és elvégzi a modern berendezésék nagy szakértelmet kívánó karbantartását. A szövetkezet erre az évre 230 ezer négyzetméter bútorlapborító készítését 300 ezer négyzetméter lapalkatrész ragasztását, és további 210 ezer egyéb bútor alkatrészt, szekrényajtó, asztallap gyártását vállalta. A megállapodás szerint a BUBIV partnere évről évre bővülő mértékben gyárt bú toralkatrészeket a vállalat számára. (MTI) Még mindig zöldség A termelő rendet szeretne Azt mondják a röszkei kistermelök, ha valaki ott helyben tisztességes árat adna a zöldségért, eszükbe sem jutna, hogy maguk utaztassák. — Helyben is van felvásárlás, miért nem viszik oda? — Mert elfogadhatatlan árat adnak érte — válaszolja Kati Imre. — A felét sem fizetik annak, amit a Bosnyákon kapok érte. Egy pótkocsis teherautón mégis csak olcsóbb a szállítás, mint személykocsival, utánfutón. Elvinném én a helyi felvásárlóhoz is szívesen, ha a pénzem megvolna rajta. Volt úgy, hogy csak bizományba vették át. Máskor meg lemértem az uborkát előre: az átvevőhelyen fajtánként 50-60 kilóval kevesebbnek mérték. Hát kinek a zsebében marad az a különbözet? Hová induljon az ember? A magunkfajta nem tudja, hol laknak a népi ellenőrök. És ha tudja is, mire megy vele? Az idősebbek ide vannak kényszeritvé: vagy rosszul mérik, vagy leminősítik az árut. Sarokba szorítottak a retekkel is: aki nem oda hozta a sárgarépáját, attól nem akarták a retket sem megvenni. Ezért választja, aki teheti, kényszerűségből a piacozást. — Pedig nem leányálom az utazás. Az 1600-as Ladának is igencsak jó az étvágya. Többen is panaszkodnak: áldatlan állapotok vannak a Bosnyák téren. Egy utánfutóra fölfér 4 ezer csomó retek, ebből benzinre máris lejön csomónként ötven fillér. S akkor még nem számolják az időt. a kocsi kopását, a fáradságot. Valamikora Bosnyák téren nem voltak kiváltságok. Ma már vannak: a téeszek hagy olaccokat bérelnek. olykor csak egy ember lézeng ott öt-hat zsák áruval, s féltucat autó helyét elfoglalják. Lehet, hogy ez igy több és biztosabb pénz a tanácsnak, mert azért a kistermelők is addig tolakodnak egymás hegyén-hátán. míg bejutnak. Egy utánfutós kocsiért 150 forint helypénzt kell fizetni. Tumultus van, zsúfoltság, ha nagyon nem vigyáz a gazdája, ellopják az árut. Dívik az itt a piros, hol a piros nevű hazárdjáték, a kvarcóra-árusítás. Nem áttekinthető, nem ellenőrizhető a Bosnyák téri piac — de még így is ez a legjobb árusítóhely a termelők szempontjából. — Miért nem viszik az Agrounióra? — Mert ott nincs vevő. Mondanak egy nevet. Az illető elment egyszer az Agrounióra, de csak egy beosztott dolgozó volt ott, az sem tudott árat mondani. Végül a termelő visszavitte a portékáját a Bosnyákra, s azt mondta, legközelebb inkább a Dunába önti, de akkor sem teszi be a lábát az Agrounióra. — Szegeden is van nagybani piac, az mégis közelebb van, miért nem oda szállítanak? — Vittünk oda is — válaszolja Tóth Károlyné. — Csakhogy ez kicsi piac. Odavisznek 5-600 csomó répát, az meg jól elmegy, de ha mi odaviszünk egy utánfutóval, 3-4000 csomót, akkor egymagunk leverjük az árakat. Jelenleg a Bosnyák az egyetlen piac, ahol igazán nagy tételben is elkel az áru. Mióta ennyire fölemelkedtek az üzemanyagárak, azóta többen !s keresik a lehetőséget. hogy lehetne közelebb túladni a portékán. Egyelőre olyanok az árak, hogy még így is megéri elvinni. Nem vagyunk nyomozók, nem érdeklődtünk nevek után. Annyi azonban ki-kitört a termelőkből, hogy vannak fölhajtók, akik munka nélkül, a helyismeretükre támaszkodva vezetik el a kereskedőket azokra a helyekre, ahol szép zöldséget kapni. Visszhangot keltett az a közleményünk is, amelyben arról adott hírt lapunk, hogy egy tíz hold bérelt földön gazdálkodó asszonyt lefülelt a gazdasági rendőrség, mert másoktól vásárolt föl árut, hogy kiegészítse a fuvarjait. A kis halakat elkapják, vélekedtek a röszkei termelők, a nagyoknak, akik óriási pénzeket tesznek el, a mostani szigorúbb világban sem esik még bántódásuk. Pedig a termelők rendet szeretnének. Ahogyan mondták: ők is szeretik a pénzti, minél több van, annál jobban; de ők azért megdolgoznak, s csípi a szemüket, ha más munka nélkül ís hozzájut. Hogy mi lenne a megoldás? Kati Imre azt mondja, egy nagy piacot kellene csinálni valahol Budapest külterületén, ahová mindenki, és minden áru befér. Az is megoldás lenne, ha a Bosnyák téren fölszabadítanának nagyobb helyet, hogy tisztességes körülmények között lehetne piacolni. Killönösen a környékbeli kihasználatlan sportpályák „szúrják a termelők szemét". Van idejük nézelődni, meg elmélkedni, annyit kell várni a bejutásra. Az is sokszor megfordult már a fejükben: talán nem véletlen, hogy pont a Dél-Alföldröl ácsorognak a legtöbben a Bosnyákon. Igaz, itt termelnek a legtöbb zöldséget, de talán éppen ezért itt kéne a legjobban megszervezni az értékesítést is. És valószínűleg lehetne is, hiszen, ha nekik kényelmetlenség, drágáság ellenére még igy is busásan megtérül a költségük, alighanem megtérülne szervezetten is. Vagy: ha a KZR meg tudja oldani elfogadható árréssel a forgalmazást, nem igaz, hogy más szervezet nem lenne erre képes. Egyre többen emlegetik, hogy azok voltak a jó évek, amikor még volt szerződés, amelvben garantáltak árat, s a szép árut átvették, nem kukacoskodtak a minősítéssel. nem manipuláltak a mázsával. S ezt a biztonságra. rendre törekvést nemcsak azoktól hallani, akik öregek, akik nem tudják kikerülni a forgalmazás hivatalos csatornáit, hanem azoktól is. akik kikerülik — de csak kényszerűségből. Tanács István Mély vízben Időzavarban Karsai László 1984 februárja óta igazgatója a Minőségi Cipőgyár (Mino) szegedi gyáregységének. — Kell-e ismernie a Mino egy vidéki gyára irányitójának a világ várható cipődivatját? — Feltétlenül illik ismernie. — Akkor megkérdezem: milyen lesz jövőre a női cipődivat? — Mielőtt pontosan válaszolnék a kérdésre, elmondanám, hogy mi, magyarok nem vagyunk divatdiktátorok. Mi nem gyártunk sem olyan mennyiségben, sem olyan választékban cipőket, hogy meghatározhassuk a modellek milyenségét a világpiacon. Elsősorban az olasz, a francia és a spanyol újdonságokra figyelünk nagyon éberen. Ami a jövő évi divatot illeti: továbbra is a finom, puha bőrből készült cipőket viselik majd szívesen vásárlóink. A színek között domináns a szürke sokféle árnyalata lesz. Gyakran előfordul majd a piros és a fekete szín is. A sarok a tizenéveseknél és az idősebbeknél három-négy centiméteres lesz. A női divatcipőké ennél valamivel magasabb, hat-hét centiméteres. A formája legtöbbször kecses, de előfordul még az éksarok is. A régebbi csatokat, aranydiszeket felváltja majd a saját anyagából vagy annak kombinációjából készült díszítés. — A vevők gyakran és joggal sokallják a divatéipök árát. — Nálunk sem más az árkalkuláció, mint a feldolgozóipar több egyéb területén. Finom alapanyagaink nem olcsóak. Jó bőröket sokszor csak Dél-Amerikából tudunk vásárolni. A dél-európai kikészítők sem dolgoznak olcsón. A cipő ara elsősorban a felhasznált alapanyag fajtájától, menynyiségétől és az elkészítéséhez szükséges élőmunkától függ. A mi nyereségünk a „tisztességes haszon" kategóriájába tartozik. Persze, mire a cipő eljut a vásárlóhoz, a kereskedelem is számít árrést. — Az új termékekhez egyre több élőmunka kell, ugyanakkor a cipőipar állandó munkaerőgondokkal küzd. Van-e megoldás? — Rendkívül nagy gondunk a munkaerő biztosítása. A legnagyobb csábítóerő a magas kereslet lenne. Nálunk az idei induló bérszínvonal 58 ezer forint. Ugye, nem kell ezt a tényt és következményeit magyarázni? Ha már nem emelhetünk olyan mértékben bért, mint szeretnénk, más módszerekkel próbálkozunk. Belső átszervezéseket hajtunk végre és külső kooperációs partnereket keresünk. A Földeáki Egyetértés Téeszben 30, a Szege-: di Felszabadulás Téeszben már 25 dolgozót foglalkoztat a tűzöde. További segítséget jelent a nemrégiben megindult nyugdíjas szalagunk. A nyugdíj előtt a gyárban dolgozókból négyórás műszakot szerveztünk, ök is teljesítménybérben dolgoznak, de a normáért rendes körülmények között járó térítés 150 százalékát vihetik keresetként haza. A legkiválóbb dolgozóinkból 30 fős végéemet szerveztünk. Jó minőségű munkát végeznek. A plusz időben 70 forint körül van az órabérük. Szeretnénk az eddiginél több ipari tanulót képezni a következő években. — Lesz jelentkező? — Már az elmúlt tanévben felkerestük az iskolákat. A továbbtanulni nem szándékozókat rábeszéltük a szakmunkásképzésre. Felújítottunk egy nagy raktárhelyiséget. • Itt dolgozik maid az ipari tanulók képzéséhez elengedhetetlenül szükséges futószalag. — Tizenhét hónapja igazgató. — Ez az időszak egy pillanatnak tűnt számomra. Állandó időzavarral küszködtem. — Miért? — Termelésünk ma olyan szervezési megoldásokat kíván, amelyekkel régebben ez az iparág sem találkozott idehaza. Egy-egy modell gyártásának előkészítésére sokszor csak két-három napunk van. Az idén konvertibilis exportunkat 4—5 százalékkal akarjuk növelni. Az Egyesült Államokba és az NSZK-ba útnak indítandó cipők anyagait teljes mértékben kemény valutáért vásároljuk. Ha éppen sztrájk van Olaszországban, vagy más szállítónknál, akkor ez késleltetheti a mi termelésünket is. A megrendelőink azonban a határidő módosítását ezért sem fogadják el. Vásárlóink szigorúan élnek kötbérezési jogaikkal, reklamációs lehetőségeikkel. Az ilyen kilátások szinte állandó idegfeszültséget okoznak számomra. — Az elmúlt időszakban több szegedi vállalatnál szevezeti változások zajlottak le, vagy most éppen folyamatban van ezek előkészítése. Városszerte beszélték, hogy a Cipőgyár is önállósodni akar. — A gyár gazdasági vezetése a város gazdasági és politikai vezetőinek egyetértésével 1983-ban olyan elképzelést dolgozott ki, amelyben számoltak azzal a lehetőséggel, hogy ez a gyár önállóan is meg tudna élni. Nagyon alapos felmérést végeztek, akkor az illetékes szervek javasolták a minisztériumnak az önállósítást. Most, 1984—85-ben ez az elképzelés újból felszínre került. A nagyvállalat gazdasági vezetése megvizsgálta, hogy a nyírbátori és a szegedi gyáregység leányvállalattá alakítható-e? Nyírbátorban az idei az előkészítés éve. A jövő évtől kezdik meg a szabolcsiak az önálló működést. Szegeden is kérte a kollektíva a vezérigazgatótól a leányvállalat megalapítását. Nálunk a következő év januárjában kezdődik az előkészítés és 1987-ben alapítjuk majd meg a leányvállalatot. Szerintem: nem szabad egyik percről a másikra az új formát hajszolni. Hallatszottak a mi gyárunkban is sürgető hangok. Pedig még nincs apparátusunk a könyvelésre, a kereskedelemre és sorolhatnám még a területeket. Ezt ki kell építeni folyamatosan. — öt évre bízták meg az igazgatói teendők ellátásával. Mit vár a következő időszaktól? — Mi még sohasem kaptunk elmarasztalást azért, ha kismértékben elmaradtunk a mennyiségi tervtől. A Minónál — legfontosabb a minőség. A cipővel lehet tartani a nemzetközi versenyben elfoglalt helyünket. E feladat teljesítésében nekünk is fontos szerepünk lesz. A szegedi kollektíva szeretne bizonyítani. Én pedig nem bánom, ha továbbra is állandó időzavarban leszek. Bőle István után — Jó hírt olvastunk a minap, hogy befejezték a búza aratását megyénkben. S az ehhez kapcsolódó tűzvédelmi tapasztalatok — amint Bánffy György őrnagy, a városi tüzoltóparancsnokság vezetője elmondta — kedvezőek. Az aratás előtti gépszemléken mindenütt részt vettek a tűzoltóság szakemberei és a felügyelet során hasznos tanácsokkal látták el a felkészítésben részt vevő gépészeket. A teljes siker persze az lett volna, ha egyetlen esetben sem riasztják a tűzoltókat, de ez persze több mint ideális. Tűz azért volt, de mindössze hét alkalommal az egész betakarítási idő alatt, s csupán négynek volt köze valami módon az erőés munkagépekhez, ám valamennyinél aránylag csekély értékű kárról szóltak, a jegyzökönyvek. Hogy az elkövet. kező napokban a tarlóégetések idején se legyen nagyobb gond, feltétlenül be kell tartani az erre vonatkozó előírásokat. Mindezek az illetékes gazdasági szakembereknek tételesen meg is vannak! Külön és nyomatékosan kérik még a tűzoltók a gazdaságok vezetőit, hogy feltétlenül jelentsék be az égetéseket, hogy elkerülhető legyen a fölösleges kihívás, vagy ahogy ők mondják: a vakriasztás. A nyári tűzvédelmi munkában a hivatásos tűzoltók munkáját jelentősen segítették a községekben és a munkahelyeken működő önkéntes és vállalati tűzoltók. Részvételükkel egyébként augusztus 17-én Forráskúton rendeznek nagyszabású tűzoltóversenyt. Inkább ott, mint az égő háznál kelljen bizonyítaniuk! Magyar gazdasági és műszaki napok Kijevben Előadások, árubemutatók A Magyar Kereskedelmi Kamara az Ukrán SZSZK fővárosában, Kijevben szeptember 16-tól 20-ig magyar gazdasági és műszaki napokat rendez. A rendezvényen nagy teret szentelnek a magyar gazdasági eredmények, megismertetésének, a magyar és z szovjet vállalatok közötti új együttműködési lehetőségek felkutatásának, a közvetlenebb kapcsolatok kialakításának. A gazdasági és műszaki napokon a magyar szakemberek több mint húsz előadást tartanak. Beszámolnak többek között a legújabb növényvédő gépekről, zöldségtermesztési berendezésekről. Ismertetik a magyar gyártmányú könnyűszerkezetes komplett hűtőházak gyártásában, a hazai kukoricatermesztésben és kukoricanemesítésben elért eredményeket. Az előadások keretében szó lesz az eddig létrehozott mezőgazdasági termelörendszerekról, azok elterjesztésének feltételeiről. Az agrárágazat mellett szót kapnak az ipar képviselői is: beszámolnak a mikroszámítógépek cipőipari alkalmazásáról, az anyagmozgatási és raktározási folyamatok számítógépes fejlesztéséről, és a különböző csomagolási módszerekről. A Hungexpo több magyar vállalat részvételével árubemutatót szervez a magyar gazdasági napokon. A programokat a Skála Coop áruházi héttel színesíti. Az Ukrajna Áruházban szervezik meg a magyar fogyasztási cikkek értékesítését. A Hungarhotels a Dinamó Étteremben gasztronómiai hetet tart. a Hungarotex pedig naponta két alkalommal divatbemutatón várja a látogatókat. A Magyar Kereskedelmi Kamara 1973 óta rendez gazdasági és műszaki napokat a Szovjetunióban. 1982ig kétévenként szervezték meg a programokat a Szovjetunió három városában egyidöben. 1982 óta minden évben egy-egy városban tartanak ilyen rendezvényt, ahol a magyar ipar és agrárágazat kínálatát koncentráltan mutatják be. beszámolnak a legújabb tudományos eredményekről ís. I