Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-10 / 160. szám

10 Szombat, 1985. július 13. Várkonyi Péler Hollandiába érkezeti 0 Hága (MTI) Várkonyi Pcter külügy­miniszter Hons van uén Broek holland külügymi­niszter meghívására kedden hivatalos látogatásra a Holland Királyságba uta­zott. Búcsúztatására a Feri­hegyi repülőtéren megje­lent Bari von Bartheld a Holland Királyság magyar­országi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Várkonyi Péter külügy­miniszter kedden délelőtt Hágába érkezett. A rotter­dami repülőtéren Hans van don Broek holland külügv­mini.sztcr fogadta ót a bu­dapesti holland és a hág.ii magyar nnevkövet társasa­gában A két külügyminisz­ter rögion megkezdte a megbeszéléseket, amelyeken a kétoldalú kapcsolatok kérdései mellett érintik a főbb nemzetközi kérdése­ket. elsősorban a kelet-nvu­gati , kapcsolatok időszerű témáit is. Várkonyi Péter és Hans van den Broek beható esz­mecserét folytatott egymás­sal a nemzetközi, ezenbe­lül az európai helyzet leg­fontosabb kérdéseiről. Elté­rően Ítélték meg a nemzet­közi feszültség okait, de kölcsönösen leszögezték: or­száguk és kormányuk érde­kelt az európai biztonsáiji folyamat megőrzésében, a folyamat továbbvitelében, és abban, hogy az európai nemzetközi légkörben ja­vulás következzék bc. a le­szerelési tárgyalások konk­rét eredményekre vezesse­nek. Mindketten igen nagy je­lentőséget tulajdonítanak a novemberre kitűzött szov­jet—amerikai csúcstalálko­zó tényének. Mindketten fontosnak és jelentősnek ítélték az európai biztonsá­gi és együttműködési fo­lyamat részeként Budapes­ten ősszel megrendezendő Európai Kulturális Fórum sikeres és eredményes mun­káját. Az eszmecsere keretében áttekintették a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit. F kapcsolatokat mindkét fél jónak és biztatóan fejlődő­nek ítéli meg. Várkonyi Péter magyar­országi látogatásra hívta meg Hans van den Broek külügyminisztert, aki a meghívást köszönettel 'el­fogadta. A holland külügyminisz­ter kedden esle disz vacso­rát adott magyar kollégá­ja tiszteletére. Szakszervezeti eszmecsere 0 Budapest (MTI) Július 5. és 9. között ha­zánkban tartózkodott a Né­met Szakszervezeti Szövet­ség (DGB) küldöttsége, Ernst Breit elnök vezetésével. A SZOT tárgyaló küldöttsége — amelyet Gáspár Sándor, a SZOT elnöke vezetett — és a DGB vezetői megbe­széléseik során kölcsönösen tájékoztatták egymást or­szágaik gazdaságpolitikájá­ról, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek ala­kulásáról, a szakszervezetek tevékenységéről. Értékelték ' a magyar és az NSZK-beli szakszervezetek kapcsolatait és megállapodtak azok to­vábbfejlesztésében. Véle­ményt cseréltek a nemzet­közi szakszervezeti mozga­lom helyzetéről, a szakszer­vezetek felelősségéről és időszerű feladatairól is. A DGB küldöttsége kedden el­utazott Budapestről. Magyar-szovjet gazdasági megállapodások 0 Moszkva (MTI) Jegyzőkönyv aláírásával Moszkvában kedden befeje­ződött a magyar—szovjet gazdasági és tudományos­műszaki együttműködési kormányközi bizottság 33. ülésszaka. Az ülésszakon a magyar küldöttséget Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a bizottság magyar tagozatának elnöke, a szovjet delegációt Nyiko­laj Talizin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnök­helyettese, a szovjet tagozat elnöke vezette. Az ülésszak munkájában részt vett dr. Kapolyi Lász­ló ipari miniszter. vala­mint a két ország gazdasági irányító szerveinek több ve­zetője. Az ülésszakon megvitat­ták Magyarország és a Szovjetunió gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésének idő­szerű kérdéseit, értékelték az elmúlt félévben végzett munkát és meghatározták az együttműködés bővítésé­hez és magasabb szintre va­ló emeléséhez szükséges távlati és soron következő tennivalókat. Az együttműködő magyar és szovjet minisztériumok és főhatóságok előkészítet­tek és az. ülésszakon alá­írtak több gyártásszakosítá­si és termelési kooperációs, tudományos-műszaki egyez­ményt, valamint két hos;zű távú ágazati együttműködé­si programot. Marjai József moszkvai tartózkodása során felke­reste a Szovjetunió műszer­ipari minisztériumának ..Introszkópia" tudományos­kutató intézetét és tájékoz­tatási-kereskedelmi köz­pontját, és ellátogatott a moszkvai ..Hromotron" szí­nes televízió képcsőgyárba. Marjai József és a ma­gyar küldöttség kedden el­utazott Moszkvából. A se­remetyevói repülőtéren Nyi­kolaj Talizin. a bizottság szovjet tagozatának tagiai és Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete bú­csúztatta a delegációt. A magyar küldöttség tegnap visszaérkezett Buda­pestre. Kínai delegáció Moszkvában 9 Moszkva (MTI) A szovjot kormány meghí­vására kedden hivatalos lá­togatásra Moszkvába érke­zett Jao Ji-lin, a Kínai Nép­köztársaság Államtanácsának alelnöke (miniszterelnök-he­lyettes). A vendéget a repülőtéren Ivan Arhipov első miniszter­elnök-helyettes és Jcvgenyij Kozlovszkij, geológiai mi­niszter fogadta. Megérkezése után Jao Ji­lin a sajtónak nyilatkozva el­mondotta, hogy vélemény­cserét fog folytatni a szovjet vezetőkkel a két ország kö­zötti kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokról, valamint köl­csönös érdeklődésre számot tartó egyéb kérdésekről. Re­mélem, hogy sikeres lesz a látogatás, s így elősegíti a kél ország közötti kapcsolatok normalizálásának ügyét — mondotta a miniszterelnök­helyettes. Mostani látogatásával Jao Ji-lin Ivan Arhipov decem­beri kínai látogatását viszo­nozza. A szovjet vezető láto­gatásakor három gazdasági jellegű egyezményt kötöttek s megállapodtak abban is,I hogy az idén 1988—1990-re szóló hosszú távú gazdasági­kereskedelmi megállapodást írnak alá. A pekingi tárgyalá­sok idején született egyetér­tés arról iá, hogy az eredeti­leg 3,6 milliárd svájci frank értékűre tervezett idei áru­csere-forgalom értékét egy­milüáfld svájci frankkal meg­emelik. Zimbabwe A kakas újabb diadala? Harare utcáin széles mo­solyú arcok, a karok újra a kaxas szárnycsapásait utá­nozzák, mint 1980-ban. Ró­bert Mugabe pártjának, a ZANU (HF)-nak a válasz­tási győzelmét ünneplik így. A párt jelképe a faágon peckesen álló kakas. A Zimbabwében kor­mányzó ZANU (HF), azaz a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió (Hazafias Front) a hét elején véget ért választáso­kon 79 mandátumból 63-at nyert el. Teljes diadal? Igen, ahhoz képest, hogy az 1980-ban, a függetlenség kikiáltása előtt egy hónap­pal megtartott választáso­kon a párt 57 képviselői helyet szerzett. Csakhogy Mugabe miniszterelnök és a ZANU (HF) más vezetői most sokkal jobb eredményt vártak. A ZANU (HF) fő ellen­fele a Joshua Nkomo ve­zette ZAPU volt. öt évvel ezelőtt húsz mandátumot kaptak, most 15-öt. A kor­mánypárt abban reményke­dett, hogy sikerül elnyernie a ZAPU-tól több mandátu­mot Dél-Matabeleföldön, ahol Nkomo pártja nagy támogatást élvez törzsi ala­pon. Itt lakik a másfél mil­liós ndebele nép, amely ki­sebbségben van a Mugabe pártjának tömegbázisát al­kotó hétmillió shonához ké­pest. A ndebele választók többsége azonban most is úgy vélekedett, hogy érde­keit csakis Nkomo pártja védelmezheti meg. A ZAPU más tartományokban vesz­tett el öt mandátumot. Nyugati sajtókommentá­rok hónapokkal ezelőtt azt jósolták, hogy a kormány­párt a hadsereg és a rend­őrség erejét felhasználva meg fogja félemlíteni az etnikai kisebbséget. Nem így történt. Megfigyelők egységes véleménye sze­rint a választások tisztessé­ges körülmények között zajlottak le. Mugabének és pártjának tehát ezután is számolnia kell azzal, hogy a Nkomo által vezetett ZAPU útjában áll majd az egypártrendszer létrehozására irányuló ter­veknek. Nkomóéknak lé­nyegesen nagyobb vereséget kellett volna elszenvedniük ahhoz, hogy gyorsan el le­hessen távolítani őket a po­litikai színpadról. A két párt egyesülésének lehetősé­ge pedig csekély, jóllehet elemzők egyetértenek abban, hogy Mugabe és Nkomo pártja között nincsenek alapvető ideológiai különb­ségek. Egyes kommentárok a mostani választások ered­ményei alapján az eddigi­eknél rosszabbaknak lát­ják a nemzeti megbékélés kilátásait. Nemcsak azért, mert elmaradt a ZAPU tel­jes veresége, hanem a fe­hér szavazók döntése miatt is. 1980-ban a fekete többsé­gi uralom úgy jöhetett lét­re Zimbabwében, hogy a brit közreműködéssel meg­fogalmazott alkotmány sok kompromisszumot tartal­maz. így a százfős parla­mentben húsz mandátumot fenntartottak a fehér ki­sebbségnek, amely a lakos­ságnak csak egy töredékét teszi ki. A mostani válasz­tások első menetében erről a húsz mandátumról szava­zott a százezer fehér lakos egyharmada. Meglepetés, hogy többségük a hajdani fehértelepes kormányzat miniszterelnökét. Ian Smith-t és Konzervatív Szö­vetségét támogatta a Muga­he-kormányzattal együtt­működni kész független je­löltekkel szemben. Mugabe és pártja csaló­dottsággal és haraggal rea­gált erre. A miniszterelnök kilátásba helyezte, hogy új összetételű kormányába nem veszi be azokat, akik nem tagjai pártjának. Ez azt jelentené, hogy távoz­nia kell a kabinetből a két fehér miniszternek, akik pedig nem szövetségesei Ian Smithnek. Valószínű, hogy az elkö­vetkező években Zimbab­wében feszültebbé válik a többségi kormányzat kap­csolata a fehér kisebbség­gel. Pedig most érdekes fo­lyamat zajlik az afrikai or­szágban. A többségi uralom elöl külföldre kivándorolt fehérek közül egyre többen visszatérnek. Főleg azok akik a Dél-afrikai Köztár­saságba mentek át. és az ottani gazdasági válság kö rülményei között nem talál ták meg számításaikat. Kurucz János Szoros szövetségben A magyar—szovjet kapcsolatok folyamatában rendszeresek a legmagasabb szintű találkozók éppúgy, mint a miniszterek eszmecseréi. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter rövid moszkvai látogatása szorosan il­leszkedik ebbe a sorba. Mégis, érthető módon, a szo­kottnál is nagyobb érdeklődés kísérte hétfői megbe­széléseit Eduárd Sevardnadzéval, a szovjet diplomá­cia irányitójával: a grúz származású politikus ugyanis alig néhány nappal korábban foglalta el helyét a tárca élén, s ez volt az első alkalom, hogy külügymi­niszterként képviselte a Szovjetuniót egy kétoldalú tárgyaláson. Testvéri barátság és teljes egyetértés jellemezte az eszmecseréket. Mint a kiadott közlemény hangsú­lyozza, mindkét ország arra törekszik, hogy minden eszközzel erősítse a szocialista közösség államainak egységét, összeforrottságát és együttműködését. Aligha szükséges bizonygatni: a jelenlegi bonyolult és fe­szültségekkel terhelt világhelyzetben erre múlhatatla­nul szükség van. Mint eddig, a jövőben is összehan­golja Budapest és Moszkva külpolitikai tevékenységét a nukleáris háború veszélyének elhárítása, a nemzet­közi légkör gyökeres javítása érdekében. Érdemes megjegyezni, hogy külügyminiszterünk alig néhány órát töltött idehaza: kedden már újabb fontos tár­gyalásokra Hollandiába utazott. A helsinki záróok­mány aláírásának tizedik évfordulója előtt hazánk to­vábbra is a kelet—nyugati párbeszéd fenntartását szorgalmazza, s — szövetségeseivel egyetértésben — a különböző társadalmi-gazdasági berendezkedésű or­szágok együttműködésén fáradozik. Jó alkalmat kínáltak a moszkvai eszmecserék a világhelyzet értékelésére. Mindkét külügyminiszter aggodalmának, de egyszersmind reményének adott hangot. Aggodalmukat a katonai fölény megszerzését célzó amerikai törekvések — különösen a világűr mi­litarizálására irányuló tervek — indokolják. A moszk­vai eszmecserék mindemellett reális esélyt adtak az enyhülési folyamat megújulásának. A magyar kül­ügyminiszter tapasztalhatta: Moszkvában megkülön­böztetett figyelmet szentelnek a becsületes és konst­ruktív párbeszéd folytatásának. Várkonyi Péter ezzel összefüggésben egész társadalmunk abbeli őszinte re­ményét és várakozását fejezte ki, hogy a novemberi Gorbacsov—Reagan találkozó nemcsak a szovjet­amerikai viszony, hanem az általános nemzetközi helyzet javulását is elősegíti. Az enyhülési folyamat teendőit mindkét külügy­miniszter azonos módon ítélte meg. Genfben a szov­jet—amerikai tárgyalásokon az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének érvényesülése ebben a te­kintetben éppoly meghatározó, mint a katonai szem­benállás szintjének csökkentése kontinensünkön. Az európai béke és biztonság erőfeszítésének módozataira a Varsói Szerződés számos felelősségteljes javalatot tett, ám — amint azt a külügyminiszterek megálla­pították — a NATO konstruktív válaszai még késnek. Szóba került a találkozón az októberben Budapesten kezdődő Európai Kulturális Fórum, amelynek sikeré­ért mindkét fél minden szükséges lépést megtesz. Végül a két külügyminiszter a rendszeres kétol­dalú találkozók és konzultációk folytatása mellett szállt sikra. Megerősítve ezzel is azt a szoros szövet­ségi kapcsolatrendszert, amely a két országot az élet minden területén összefűzi. Gyapay Dénes Befejeződött az országos honismereti konferencia £ Budapest (MTI) Kedden befejeződött Sop­ronban a negyedik országos honismereti konferencia. A kétnapos tanácskozáson a hon/ismereti mozgalomban részt vevő intézmények, tu­dományos egyesületek, mint­egy 250 képviselője vett részt. A konferencia záró napján Pozsgay Imre, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára tartott előadást. Egyebek között hangoztatta, hogy a honisme­reti mozgalom az elmúlt év­tizedekben bebizonyította életképességét. Ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy a mozgalomban tevékenykedők elkötelezettségüket, tudá­sukat, hazaszeretetüket ál­lították a honismeret ügyé­nek szolgálatában. A továb­biakban szólt a mozgalom társadalmi feladatairól. Ki­emelte: hogy a nagyszámú társadalmi aktivistahálózat már az eddigiekben is sokat tett azért, hogy segítse fel­tárni értékeinket, azokat a történelmi tapasztalatokat, amelyek erősítik a szocialis­ta hazához való kötődést, a nemzet ügyei iránti felelős­séget, ugyanakkor megtaníta­nak arra is, hogy becsülni tudjuk, s tiszteletben tartsuk más népek értékeit, vívmá­nyait. A múlt és a jelen ösz­szefüggéseinek felismerése és tudatosítása így járul hozzá u szocialista hazafiság és az internacionalizmus elmélyí­téséhez. Az előadás után a résztve­vők jóváhagyták a konferen­cia ajánlásait a következő 5 év meghatározó tennivalóit. Az ajánlás egyebek között kiemeli, hogy múltunk kuta­tása mellett az eddigieknél is nagyobb figyelmet szükséges fordítani szocialista jele­nünknek, a fiatal generáció­val való megismertetésére. A honismereti mozgalom to­vábbra sem töltheti be fel­adatát a szakemberek — mindenekelőtt a pedagógu­sok áldozatkész támogatása nélkül. De nem kevésbé fon­tos a közgyűjtemények, a le­véltárak, a múzeumok, a könyvtárak munkatársai­nak szerepe, akik irányt mu­tatnák az öntevékeny honis­mereti munkának. A mozgalom egyik fontos területe a szakköri tevékeny­ség, amely az általános isko­lás és középiskolás ifjúság táborán kívül a felnőtt tár­sadalom széles rétegeit is felöleli. Az utóbbi évek ta­pasztalatai azt bizonyítják, hogy a szakköri munka az általános iskolákban jól meg­alapozott, a közép- és felső fokú intézményekben viszont e tevékenységnek nincs meg­felelő folytatása. A konferen­cia ezért nyomatékosan fel­hívja a figyelmet a szakköri munka kiszélesítésére, a hon­ismereti fakultatív oktatás­nevelés módszereinek kidol­gozására, és újabb honisme­reti táborok szervezésére. A hagyományápolás új for­mája a tizenéveseik körében az ősi diákvárosok találko­zója, amelynek célja a régi diákhagyományok, a diákélet jellegzetességének felkuta­tása, megismertetése. Debre­cen és Sopron után — jövő­re — Kecskemét fogadja a találkozó résztvevőit. A tudományok és a moz­galom együttes vállalkozásá­nak eddigi legnagyobb telje­sítménye az országos méretű töldrajzinév-gyűjtés. Zala, Somogy, Tolna, Vas és Bara­nya megye földrajzi nevei már nyomtatásban megjelen­tek. Az ajánlás szükségesnek tartja e feltáró munka ki­bontakoztatását azokban a megyékben, ahol a gyűjtés már megkezdődött. Felszabadulásunk 40. év­fordulója alkalmából indítot­ták útjára az országos fény­képezési akciót. A munka né­hány községben már befeje­ződött, az értékes dokumen­tumanyagot az újkori ma­gyar központi levéltár meg­őrzésre átvette. A szakembe­rek szorgalmazták, hogy e politikai és tudományos szempontból egyaránt felbe­csülhetetlen értékű vállalko­zás valóban országos mére­tűvé váljék és javasolták, hogy a települések hozzanak létre olyan helyi gyűjtemé­nyeket, amelyek a szűkebb pátriához való kötődést szol­gálják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom