Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-09 / 159. szám

Szombat, 1985. július 13. 5 n Mellékgondolatos" sorozatok „Nincs ország, amely olyan kevés rossz krimit gyártana, mint a Magyar Névköztár­saság. Igaz, ez a szám meg­egyezik az elkészült termé­kek mennyiségével." Jó pár éve írta ]e ezeket a találó­a- szellemes mondatokat Galsai Pongrác. A helvzet azóta lényegileg nem vál­tozott, legföljebb az a bizo­nyos szám lett — valamics­kével — nagyobb. Indoklást is adott az író-kritikus a föntiekhez, amelyet télita'.á­latosnak érzek a legújabb magyar krimi(?)sorozathoz, a Kémerihez. „Nem megy nekünk a krimi, hiá­ba. Mert túl komolyan vesz­szúk, vagy túl komolytala­nul. Mindenáron valami mellékgondolatot is ki aka­runk fejezni általa, ami megakadályozza a műfajjal való önfeledt, ledér kapcso­latot." Most elbizonytalanodtam, mert rápillantva a műsor­újságra, látom, tévéfilmso­rozatként ajánlja az Ungvá­ri Tamás és Polgár András forgatókönyvéből készült Kémerit. amelyet a neves­tehetséges Mihályfy Sándor rendezett, kiváló szereplő­gárdával. Székhelyi József, Tábori Nóra, Szilágyi Tibor, Bánsági Ildikó, Bárdy György — micsoda névsor! S im­ponálóan egységes játékstí­lusuk — az a bizonyos tá­volságtarló, figurát kívül­ről szemlézve bemutató, ám közönségre nem kacsintgató — is provokálja a kérdője­let: valóban krimi ez az úi sorozat? Vagy valami más? Mondiuk: kicsit krimiparó­dia, kicsit fölényes-gúnyo­ros, de azért realista társa­dalomrajz, a két világhábo­rú közötti Magyarországról — érdekes történetekben? Nem tudom eldönteni, mentségemül: még csak az első része ment (Az ellopott arany). Ám, ha krimi, pon­tosan illenek rá Galsai sza­vai: „mindenáron mellék­gondolatot is ki akarunk fejezni"; nevezetesen, itt az eleién, hogy a Horthy-rend­szer konszolidációja előtti zűrzavaros állapotok köze­pette miféle ipolitikai sakk­figurák halászgattak (példá­ul aranyat) e zavarosban, melyről következésképpen tudnivaló, hogy később sem tisztul, és semmi jó nem lesz kifogható belőle... Végtére mindegy: akár krimi a Kémeri (ez a fősze­replő magánnyomozó neve, akinek bőrében Székhelyi József nagy sikerre számít­hat), akár valami más, „köz­tes". megjósolhatjuk: nézni fogjuk. Mert nem élhetünk „mások folytatásos jelene" — a tévésorozat nélkül. Tudják ezt a műsorszer­kesztésben is. Ahogy vé­get ért A halál archívuma, megkaptuk a keddi „bete­vőt: A fekete álarc-os sze­mélvében számtalan eddigi kalandfilmhős rokonát, aki­nek ravaszul kimódolt ha­zafias akcióit ugyanolyan hő érdeklődéssel fogjuk kö­vetni, mint elődeiét, a fe­kete lovasét. Z-ét és a töb­biekét. Megértem. "A ruti­nos kiszámítottsággal ada­golt folytatások vonzereje abban van, hogy a főszerep­lőkkel történtek és történen­dők fura módon hasonlíta­nak a velünk, magunkkal történtekhez és történen­dökhöz. Még akkor is. ha általunk soha nem látott halveken, soha meg nem ta­pasztalható időkben esnek meg. A lényegi hasonlóság mindig fönnáll, hogy tudni­illik, folyamatban látjuk őket, tegnapjuk és holnap­juk van, s kiszámíthatósá­gukban is meglepetéssze­rűnek hatnak életkaland­jaik — mint a miénkek. Ezt értem, sokkal kevés­sé viszont, hogy miért ne­vetnek harsányan az angol sorozatok ..alatt", amikor én a számat sem vagvok képes elhúzni, mosolyt sem kipré­selni. A legújabb, a talányos című Mi ketten (nem Jehet tudni, ki az a kettő, a négy állandó szereplő közül) adá­sai talán majd eligazítást adnak: unalom ellen ugyan­is elkezdtem „naplót" vezet­ni. fölírom, milyen szöve­geknél csattan a hahota, s az a szándékom, hogv fel­jegyzéseim alapján eligazí­tó elemzést készíthetek majdan az angol humor természetéről. Addig is időn­ként azon nevetek, hogy ők mennyire nevetnek .. Eb­ből is kitetszhet, a sorozat — (szellemi) nyomorba dönt... Évente-nyaranta két tele­víziós különkiadását készí­tették volt a szegedi tévé­sek a gyerekek irodalmi folyóiratának, a Kincskere­sőnek. Az idei első vasár­nap délelőtt került adásba. Mesélő házak, címmel. A szegedi színház művészeinek közreműködésével igen ér­dekes. vonzó irodalmi sétát tehettek a nézők városunk­ban, emlékhelvekben gaz­dag utcákon, házakban, a leghozzáértőbb szegedi ..ka­lauz". Péter László iroda­lomtörténész irányításával, akinek a műsorvezetésben Hnlman Endre volt a társa. Kléner Gvörgy ..fényképez­te", Kun Zsuzsanna rendez­te a színvonalas gyermek­műsort. Sulyok Erzsébet Szördzson és az uborka Sok minden történt az el­múlt. héten. Ezt a híradá­sokból lehet tudni. Az em­bereket az elmúlt héten leg­inkább a műsorújság törde­lési szisztémájának megvál­tozása izgatta. Ezt a műsor­újságból lehet tudni. Ki gondolná, hogy egy ilyen aprócska változtatás ilven vihart kavar. Emberek százai, ezrei ragadnak tol­lal. hogy pontosan arról a helyről jelentsék ki. ahol tartózkodnak, ez csak így jó. ahogyan most van. és csak úgy nem ió, ahogyan volt két hete, avagy ennek pontosan ellenkezőjét. A vita egy éiieliedényben dúló viharhoz hasonlít. Két véleményt idézek ide. Györ­gyi Antal Szentesről ezt ir­ta* „Nem értek egyet az új­szerű tördeléssel. Az eddigi is több próbálgatás után vált ilyen jóvá. Azt mindeneset­re jól tették, hogy eddig húzódoztak az újszerű tör­deléstől. Nem lehetne ezt a húzódozást folytatni?" Szabó Tibornénak viszont tetszik a dolog. „Gratulálok az újság új formájához, vég­re-végre kitalálták, hogyan kell. Nagyon szenvedtünk attól a vegyes salátától." Megvallom, nekem min­di" rejtély volt. hogy az emberek miért irkálnak le­veleket rádiónak, tévének, vagy akár a mi lapunknak. Grafomániára gyanakszom. E" esetben nem is lehet szó másról, mert az, hogy ha­rmadik oldalon van televí­zió-, és hányadikon rádió­műsor, az szinte teljesen mindegy. Jó műsorok legye­nek inkább, s kevesebbszer kelljen olvasni — bármelyik oldalon! — ezt: ism. Mert újabban sok van ebből a három betűből az új for­mában tördelt műsorújság­ban. Jó műsorok kellenek. Olya­nok, mint volt például hét­főn este a kollégám által ta­lálóan Szördzson Falstaff­nak titulált Gregor Józseffel készült portréinterjú. Nya­kas Szilárd követte el (nő­mén est omen), nevéhez mél­tó makacssággal faggatván a művészt, akiből, mint bár­mikor máskor, most is áradt a szó. Voltak jó történetei, és voltak még jobbak. Eze­ken a hasábokon persze egyiket sem érdemes idézni. Szinte valamennyi ismétlés­nek hatna ugyanis, lévén, hogy Gregorról, azt hiszem, csak folytatásos regényt nem közöltünk. Eddig. Le­het persze, hogy idővel er­re is sor kerül.' És ha már az ismétlések­nél tartunk. A műsor leg­jobb részleteit meg is is­mételték szombaton délelőtt. Várkonyi Balázs válogatott a hét műsoraiból, s nem ta­gadta meg hajdani szegedi voltát. Nemcsak Gregort hallottuk újra, hanem Ván­tus István egvik szerzemé­nyét is. Zeneszakértő nem lévén, elemzésére nem vál­lalkozom. Várkonyi gesztu­sát dicsérem inkább, s íz­lését is, mert ez a két óra valóban tartalmas volt, s annak ellenére, hogy a vá­logató nem lehetett könnyű helyzetben a múlt héten. Kevés, a szokásosnál keve­sebb volt az emlékezetes műsor. Lehet, hogy kitört volna az uborkaszezon? P. F. Az örömódával indult Kiadvány a Zenebarátok negyedszázadáról Vaszy Viktor emlékének szenteli jubileumi kiadvá­nyát a Délép Szegedi Ze­nebarátok Kórusa. Fennál­lásuk negyedszázados év­fordulójára jelent meg mi­nap: az ismert karnagy, Erdős János gyűjtötte ter­jedelmes dokumentumkötet­be az együttes megalakulá­sának. művészi fejlődésé­nek eseménykrónikáját 1958-tól 1983-ig. S jóllehet az anyag aktualitása ennyi nyomdai átfutási idő során némileg erejét vesztette, ténv- és adatgazdagsága, in­formációbősége szinte fölbe­csülhetetlen. (Borítóját, a Psalmus kottaképeiből, Kohn Róbert tervezte, s a késedelemre méltánylandó mentőkörülmény, hogy a fönntartó Délép házinyom­dájában készült, ami a vállalkozást tekintve is fel­tétlenül gesztusértékű: öt­száz példány az anyagi megajánlásban sem akármi­nő.) Egy télvégi estén, 1958­ban, énektanárok, kórusve­zetők ötletéből vajúdott életre a szegedi oratórium­kórus, mely mindjárt a kezdetek kezdetén olyan vezető karmester-személyi­ségre lelt, aki művészi te­kintélyének minden súlyát az ügy szolgálatába tudta állítani — Vaszy Viktorra. Az akkori tanácsi vezetés támogatta a vállalkozást, a zeneiskola próbatermeket bocsátott rendelkezésükre. Már az első hívó szóra, egy lapunkban megjelent cikkre zsúfolásig megtelt a zene­iskola nagyterme, s 1958 novemberében nyilvánosság elé léphettek. Némiképpen* jelképesnek mondható, hogy az első mű, amivel letették névjegyüket, Beethoven IX. szimfóniájának negyedik tétele, az ismert örömóda volt, amit azóta, is reper­toáron tartanak. * Az első teljes estét betöltő orató­rium, Haydn Évszakokja 1959 májusában csendült föl tolmácsolásukban Hód­mezővásárhelyen, s rá alig egy esztendőre a Hősi ének már az első országos sikert hozta. A szegedi premieren megjelent a szerző, Sugár Rezső is, akit a színházban nagy ünneplésben részesített a hálás publikum. A művet ezt követően a kendergyár­ban majd pár nappal ké­sőbb Budapesten, a Zene­akadémián is megszólaltat­ták. 1960 őszén indultak az első távolabbi vidéki turné­ra: a miskolci zenekarral, Vaszy dirigálásával adták elő a IX. szimfóniát az északi nagyvárosban. Hóna­pokig tartó előkészületek előzték meg Verdi „leg­szebb operájának" a Re­quiemnek bemutatását 1961 májusában, majd Kodály Zoltán 80. születésnapját köszöntötték a Psalmus Hungaricus-szal. A szegedi dalos mozgalom évszázados jubileumán Hándel Júdás ÍMakkabeusát dirigálta nekik Forrai Miklós, az együttes elsö vendégkarmestere. 1964 tavaszán Honegger Dávid királyát tanulták és mutat­ták be, egy esztendővel ké­sőbb pedig azt a János passiót, amivel Vaszy ün­nepelte karmesteri működé­sének negyvenedik évfordu­lóját. Külföldre 1966 de­cemberében jutottak ki elő­ször, igaz, nem messzire, a szomszédos Szabadkára. Fönállásuk évtizedes jubi­leumát nagyszabású prog­rammal ünnepelték, Liszt Szent Erzsébet legendájá­val. Az elkövetkező időkben a kórus egyre nagyobb szere­pet vállalt és kapott az ország hangversenyéletében. Rendszeressé váltak a nyír­bátori fellépések, sok tapsot arattak Diósgyőrött. Deb­recenben. Esztergombán, Kecskeméten. A kiemelkedő teljesítmények mellett per­sze akadtak haloványabbak is, kivált a férfikar küszkö­dött létszámgondokkal. A városi tanács anyagi segít­sége lehetővé tette, hogy próbapénzt fizethessenek, új szervezeti szabályzatot dol­goztak ki, nemzetközi kap­csolatok kiépítésén fáradoz­tak. Haydn Teremtés és Prokofiev Alekszandr Nyevszkij kantáta — ezek­nek az időknek friss beta­nulásai, de emlékezetes koncerten léptek a budapes­ti Zeneakadémia közönsége elé 1975 őszén egy nagy­szabású Dvorák-művel, a Stabat Materrel is. 1975 nyarán őrségváltás zajlott le Szeged yenéi vezetésében, ami kihatással volt a kó­rus életére is. Vaszy Viktor utóda Pál Tamás lett s az új zeneigazgató bemutatko­zott a Zenebarátokkal is. majd egyre tartalmasabb kapcsolatokat alakítottak ki. Amikor pedig 1978 nyarán bezárták a nagyszínháiat, a nagy létszámú társulatnak új helyet kellett találni — így próbálkoztak a dómmal: Kobayashi Ken-Ichiro diri­gálásával Verdi Requiemjét mutatták be. Fennállásuk 20. évfordulójára Szocialista kultúráért kitüntetést kap­tak. Vaszy halála után Pál Tamás lett a művészeti ve­zető. a karigazgató pedig Molnár László, s egyre töb­bet léptek föl nemzetközi porondon is, Drezdában, Gö­rögországban. A Délép jó­voltából új patrónusra tet­tek szert 1979-től, ami nél­kül fönnmaradásuk lassan lehetetlenné vált volna: egyenruhák, kottaköltségek, utazás finanszírozását vál­lalta magára az építőipari cég, így aztán nevük is módosult. Huszonötödik év­fordulóját 1983 decemberé­ben a Tisza Szállóban ün­nepelte a Délép Szegedi Ze­nebarátok Kórusa, ahová el­jöttek a régi tagok. meg azok a helyi művészek is, akik gvakran léptek föl koncertjeiken. Igen-igen vázlatosan íme, a krónika, melyet Erdős János gazdag adattárral egészít ki a kórus egyéb szerepléseiről, művészeti vezetőiről, a partnerzeneka­rokról, énekes szólistákról stb. A kiadvány méltán tarthat számot megkülön­böztetett érdeklődésre az óratóriumzene híveinek szé­les táborában nemcsak szű­kebb. de tágabb pátriánk­ban is. Nikolényi István Nemzetközi szövetsejt­kémiai tanácskozás Több tudományos társa­ság megbízásából a Debre­ceni Orvostudományi Egye­tem Anatómiai és Kórbooc­tani Intézete Nemzetközi Hisztokémiai (szövetseit­kémiai) Tudományos Konfe­renciát rendez. A hétfői, tegnapi ünnepélyes megnyi­tón. az egvetem elméleti tömbjében huszonegy or­szágból több mint kétszáz kutató — kémikus és fizi­kus — vett részt. A há­romnapos tanácskozás so­rán hatvanhárom előadás­ban és hetvennégy poszter segítségével számolnak be a legújabb kutatási eredmé­nyekről. A konferencia tárgyát ké­pező hisztokémia csupán néhány évtizedes múltra visszatekintő fiatal tudo­mányág. A szövetek, sejtek és az azokat felépítő anya­gok kimutatásával és mé­résével foglalkozik. A hisz­tokémia színvonalas műve­lése csakis a biológusok, or­vosok, kémikusok és fizi­kusok együttműködése ré­vén lehetséges. A kémiai módszerek. valamint a vizsgáló és mérő műszerek rohamos fejlődésének kö­szönhetően ma már egy-egy anyag milliomod grammját vagy annak tört részét is ki lehet 'mutatni a sejtek­ben. A hisztokémiai mód­szereket a modern orvos­tudomány felhasználja szá­mos betegség — közöttük a daganatos betegségek — ko­rai és pontos felismerésé­hez. A debreceni konferen­cián is több úi. az orvosi gyakorlatban alkalmazható módszert vitatnak meg. A tanácskozás résztvevő" dr. Módis Lé siló do""ns konferencia ügyvezető elnö­ke köszöntötte. Napirenden A honismereti mozgalom A IV. Országos Honisme­reti Konferencia hétfőn kezdődött meg Sopronbin, a honismereti mozgalom­ban tevékeny intézmények tudományos egyesületek mintegy 250 képviselojeneK. részvételével. A tanácsko­zást Garafnvölgyi József, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának titkára nyi­totta meg, majd kitünteté­seket adott őt a mozgalom­ban élenjáróknak. öten Szocialista Kultúráért ki­tüntetésben részesüllek. 20­an a Népfront Munkáért ki­tüntető jelvényt, 25-en pe­dig az Ortutay Gyula-em­Iékplakeltet kapták. A tanácskozás első nap­ján egyebek között elhang­zott: jelentős mérföldkőhöz érkezett a honismereti moz­galom. ugyanis ebben az évben ünnepli szervezeité válásának 25. évfordulóját. A negyedszázados múlt azt is jelzi, hogy képes volt a fennmaradásra és az időnként szükséges meg­újulásra. Köszönhető mind­ez elsősorban annak a tár­sadalmi aktívahálózatnak, mely öntevékenyen szolgál­ja a honismeret ügyét. A mozgalom — mint rámutat­lak '— időközben beilleszke­dett az egységes magyar közművelődésbe. működési területe kibővült: a helvtör­téneti és néprajzi gyűjtés, kutatás mellé fokozatosan felzárkózott a krónikaírás. a munkásmozgalom és az el­'enállási mozgalom kutatá­n nz ü/om- ég a tsz-törté­net. a műemlékvédelem, az ország iá rá ? természet-, a környezetvédelem. és a nemzetiségi honismeret. Kiemelték: a legutóbbi konferencia óla a mozga­lom t"rebélycsedeit. meg­nézte önkéntességét, vm>nn­at-ko- az egyének és kiskö­készsége hozzájárult ahhoz, hogy a honismereti tevé­kenység mindinkább köz­hasznúvá váljék, erősödjék tudományt és közművelő­dést segítő szerepe. A tudo­mányok és a mozgalom együttes vállalkozásának eddigi legnagyobb teljesít­ménye az országos méretű földrajzinév-gyűjtés, Zala, Somogy, Tolna. Vas és Ba­ranya megye földrajzi nevei már nyomtatásban is meg­jelentek, s megkezdődött ugyanez a munka Pest, Győr-Sopron és Nógrád megyében. A technikai fejlődés ter­melési szerkezetváltás az. ipari emlékvédelmi munkát is előtérbe helyezte. A régi technikai eszközök. beren­dezések felkutatását és mentését már valamennyi fő ipari ágazatban társa­dalmi aktívahálózat sqgiü. Hazánkban ma már csak­nem 30 műszaki-ipartörté­neti jellegű múzeum léte­zik, amelyek a magyar ipa­ri múlt és technika fejlő­déstörténetének forrásérté­kű gyűjteményei, a nemzeti műkincsállomány felbecsül­hetetlen értékei. Jelentős számú lelkes lokálpatrióta, szocialista brigád vett részt a műemlék,! jelentőségű, il­letve értékű épületek fel­mérésében és az ipari mű­emléki kataszter elkészíté­sében. A napjainkban működő tájmúzeumok alapjainak le­rakásában is közreműköd­tek a társadalmi aktivisták. A tájmúzeumokhoz meg­annyi baráti kör szervező­dött, tagjaik közreműköd­nek a gyűjtemények gazda­gításában. megóvásában. A műemlékvédelem hasz­nára szépen gyarapodik a vá''baráti körök, városszé­pítő egyesületek, múzeum­baráti körök száma. A tanácskozáson elhang­zott. hogy a honismeret művelését nagyban segítik a közgyűjtemények. a könyvtárak, a múzeumok, a levéltárak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom