Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-08 / 158. szám

Hétfő, 1985. július 8. Gátrendszer gumiból Árvíznél a mentésben résztvevők nemcsak a természet erőivel küzdenek, hanem az idővel is versenyt futnak. A gátfalak megerősítéséhez, magasításához, a buzgárok megfogásához homokzsákok százait kelt megmozgatni, miközben az előretörő víz egyre rombolja a partfalat, mind nagyobb terület kerül viz alá. A napokig tartó mentési munkálatok helyett néhány óra is elegendő a védekezéshez a Taurus Gumiipari Vállalat és a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság szakemberei által közösen kifejlesztett új gátrendszerrel, amely egy nagyméretű gumitömlőhöz hasonlít. A szövetbetéttel megerősített gumilemezekből tömlőket formálnak, amelyeket a helyszínen vízzel töltenek fel, s mivel az egész szerkezet rugalmas, minden hézagot betölt, tökéletesen elzárja a víz útját. Hasonló módon alkalmazható a gumigát mederszabályozási, mederépítési munkálatoknál is, amikor a víz elterelésére van szükség. Az újfajta gátrendszer kifejlesztéséhez éppen ilyen feladat adta az ötletet. Magyar vállalkozók a Közel-Keleten építettek folyómedret, s az volt a megrendelő kívánalma, hogy amint az építők haladnak előre, úgy áraszszák el folyamatosan a folyó már elkészült ágyát. A meder ideiglenes lezárása, majd megnyitása azonban hosszadalmas lett volna, ha mindig földből vagy betonból emelnek gátat. Gyorsnak és megfelelőnek bizonyült viszont a gumiból kialakított torlasz, amely megóvta a munkaterületet, és az ott dolgozókat a hátuk mögött ^hömpölygő víztől, s ahogy elkészültek az újabb szakasszal, egyszerűen áthelyezték a gátat. Az újszerű megoldást azóta is használják a magyar szakemberek, ha a közelkeleti országokban vállalkoznak folyó- vagy csatornaépítési, -szabályozási munkálatokra, s az itthoni vízügyi szervektől is érkezett megrendelés a Taurus új termékére. A deszkán A^ -tjdórafl járjunk réA folyó A házat n t , * r hívják. Ilolf'tfiftrt, . Mtfi ' — Lltiö? " tudom. Élek a gyanúperrel, — Fiatalabb nálam, nem hogy Danika sem tudja reg- tudhatja, a tápéi partszagel 8 órakor. Danika érke- fasszal szembeni területet zik. Egyelőre fürdőnadrágot hívtuk így, olaszosan, minvisel. Hároméves a fiú. Pe- denesetre tény, hogy ez az dagógus mamája örömmel űszóház volt akkor is a bákons tatái ja, hogy a gyermek zis. Innen indultunk el a erős. Húzódzkodik, kapasz- csónakokkal, kodik, s nemsokára magá- És Dani ismét megjelenik, hoz vesz egy üdítőitalt. Gatyája változatlanul nincs. Üdülünk tőle. Mászik a lépcsőn. Fölfelé. Akitől kapja: Tóth László. Acélosan, férfiasari. Az Amióta létezik a deszka, anyukája viszont dühös egy mert hogy az úszóházaknak kicsit. ez a meghonosodott neve _ Hol van a kosár? — Szegeden, ő is itt létezik. kérdezi tőlem. Baj hogy vendéglátós- _ Nem tudom — mondom —, nekem legalábbis úgy tűnik, hogy be van és a többi srácnak fürödnie kellene — nak érzem magam? — Nem — mondom. Molnár István is ennél a deszkázva. vá Hallatnál dolgozik. Hun- _ Daninak garHotels a neve. — Van valami műszaki mondja a mama. zavar. — Szóval? Lesz kosár? — n ~ - ™ondja Mol- kérdezi Serley Ida. - El nar István. - Sorozunk. tudja intóznj?y regfU adasaban _ Természetesen nem tu_ kelleme^ ,dot napsu est dom elintézni. nereeei ti °ra t "ehtny És azt sem tudom elintézperccel el * kezdett het ni h Martonné Csépányi agra sutm a nap. Az uszo- mtina%y jogászi alIásaP leV. haz vendegei nekifeszítet- gyen ték testüket az áradó nap- ' • , sütésnek. P ~ JoR^csosi szakv.zsDanika közben elvesztette "" í,! ÜEStSSÜgt aS'« ' ök * dalni. Hiszem, hogy a magyar labdarúgó-válogatott utánpótlása biztosítva van. A fiú mindig lábfejjel találta el a labdát. — Mennyi? — Huszonkettő. — Csak?. — Csak! — Hány éve járnak ide? — Legalább száz — mondja Járuli Jenö. — Engem Dudának hívnak — mondja Kovács Ferenc. — Nem baj — mondja Molnár Pista, és megemeli — Nem drága? jr— Régebben Sárospatakig jártunk ... Most Mindszentig. Persze jobban örülnék, ha elmehetnénk Csongrádig is. — Miért? — Mert szeretnék büszkélkedni az épülő híddal. — Ezek szerint? — Hidász vagyok. — És hol dolgozik? — A vasútigazgatóságon. A nap százágra süt már. Süti Danika talpát is, mert időközben a fiú hanyattfekve kezdett el a levegőbe rugdalózni. A ház áll, az uszadékfa úszik. — Flekken? Molnár Pista nem éhes. El is megy. Érmet gyűjteni megy. — Láttad már a Hermanérmünket? — kérdezi búcsúzóul. — Még nem — mondom —, de biztos vagyok benne, hogy meglátom, mert megmutatod. — Persze — mondja Molnár, s miután szavahihető ember biztos, hogy nemsokára megismerkedek Hermán Ottó érem arcmásával. És Danika újra jő. Beletrafál a labdába. Lábfejjel. Sajnos, mindezt a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, Mezey György nem látja. P. F. Kicsi védi a nagyot A nagy ugyebár jóindulatú meséinkben megvédi a kicsit. Ez az ősi és természetes állapot azonban lassan már a meséinkben sem mindig stimmel, a természetben meg még kevésbé. Kiváltképp, ha a mindentudó ember beavatkozik, s nem látja — vagy nem láthatja — az elindított láncreakció végét, s ebben nem is kell feltétlenül vétkes könnyelműségnek, felelőtlen szűklátókörűségnek közrejátszani. Bár egynémely természeti értékünk sorsát ilyen — ingatag — alapon álló döntések pecsételték meg, az is előfordulhat, ami pár évtizednyi távolságban forradalmi tett volt, ma az önmagunk előidézte fejlődés nyomán vált elavulttá. Meghaladta az idő. Mint például egykori nagy természetátalakító buzgalmunkat... Kennedy Ferenc nyugalmazott igazgató, biológus, a siófoki múzeum vezetője három évtizede készült, kártyacsomagnyi fényképpel büszkélkedik: ilyen gyönyörű kukoricatermést ritkán látott a zalai ember! Lám, mit ért a vízrendezés, a Kis-Balaton lecsapolása. Fülembe cseng a későbbi nagy építőtáborok programzenéje, a diákokat ébresztő induló: Kert lett a hansági láp ...", s bár a Hanság feltámasztásáért született mozgalom térben és időben távolabb esik a Kis-Balatontól, nem tudok nem eevüttérzően gondolni azok hitére, akik annak idején sárba merítették a lapátot. S ehhez ott vannak megerősítésül Kennedy tanár úr kukoricái! De visszaidéződik emlékezetemben az asszuáni gát éoítése' után keletkezelt Nasszer-tó kutatásából épp hogy visszatért tihanyi kutató homlokráncolása — egv évtizede —, amikor a rohamosan növekvő kékalgatömecet, a Keszthelyiöböl fokozatos vízromlását észlelve, a „szépen csatornázott" Zala élővíz-sorsa miatt aggódott. Jóllehet, a Kis-Balaton védett madárvilága, a Fekete-regényből készült film egynémely szép helyszíne jó szándékkal m°»őrzött vízi világot jelentett, a Zala vizéből táplálkozó láovidék a nagv nekibuzdulás után nem töltötte — nem tölthette — be a víztisztító-szűrő szerepét. S mindannyiunk közös kincse — a Balaton — veszélybe került. Vitatkozgatunk még rajta, mennyiben csak ez a felelős, s nincs is igazunk, ha egyetlen okot emelnénk ki az ártalmat előidézők tengeréből. A végeredmény a fontos: megkell menteni a Balatont, mert van mitől. S a huszonnegyedik órában — de annak még nem az utolsó percében! — léptünk is. Visszaállítjuk a Kis-Balatont. Kicsi védi a nagyot. Ügy is hívják: Kis-Balaton védőrendszer. Három hete avattuk. A Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakemberei még ma is óvatosságra intenek. A Balaton vízminőségének romlásáról, amely a hetvenes években gyorsult fel, elmondják, hogy oka az eutrofizáció, ami a különböző forrásokból a tóba jutó tápanyagok feldúsulásának következménye. Hihetetlen, de a deszkán a söröspoharát. kapható flekken áráról beszélgetünk Tóth Lászlóval, Legalább estig itt leszünk — mondja Tóth Anda büfé vezetőjével. A haj- ras- ~ Szeretünk itt. dani Hungária Szállóban És találkoztam egy mádolgozott. a Royalból ment s}k Kovács Ferenccel is. nyugdíjba. Üjra. Hajdanában a legen— Mióta van itt? dás móravárosi futballcsa— Én még a Szőnyiben pat balszélsője volt. Furcsa kezdtem. Emlékszik rá? dolog, de húsz esztendővel — Hát... — mondom ezelőtt a megyei bajnokság minden meggyőződés nélkül mérkőzéseire is több ember —, talán igen. — Üszóház volt az is, csak patinásabb, mint a mostaniak. Tóth László elmereng egy kicsit: volt kíváncsi, mint manapság az öszvér nevű főcsapat meccseire. — Kiskapura? — Már arra sem. Csónakázom. Szombati műszak Balinkabányán A szénbányászat első félévi lemaradásának csökkentésére szombaton is dolgoztak a veszprémi szénbányák vállalat balinkai bányaüzemében. Három elővájó és egy frontfejtő brigád szállt le a mélybe, s a reggel hattól délután kettőig tartóműszak során ötszáz tonna szenet küldött a felszínre. A balinkai bányászok egyébként az elkövetkező hónapokban is többször tartanak majd hét végi műszakot, az év első felében ugyanis az egyik akna lefagyása, valamint különféle geológiai problémák miatt a tervezettnél hatezer tonnával kevesebb szenet küldtek felszínre. Nem pihentek a hét végén a bányában dolgozó fenntartók és a termelést előkészítő szakemberek sem, közülük szombaton százötvenen szálltak le a föld mélyebe, hogy a hétfőn munkába lépők zavartalanul dolgozhassanak „Sokan még ma is a Zala szabályozását, a Kis-Balaton lecsapolását tartiák; a romlás okozójának, pedig a Balaton vízszintje már 1963 óta három-négy méterrel alacsonyabb az előző időszakhoz képest..." Ennek a látszólagos védőbeszédnek ellenére nyíltan kimondják, hogy a rendszer fő célja a Zalán érkező vízminőségrontó anyagoknak visszatartása, a víz — biológiai — megtisztítása. Porgányi Gyula, a Balatonmagyaródi Virágzó Termelőszövetkezet elnöke mosolyogva hallgatja a téeszüzem Kis-Balatonra futó udvarán fűrészelő favágókat. amint éoDen arról beszélnek: „ekkora halakat lehetett itt régen fofni". A lecsapolt terület számukra — ha óriás kukoricát nem is — takarmányt termett. — A védőrendszer megóoítésével a szövetkezetünktől az első ütemben 502 hektárt sajátítottak ki, a másodikban újabb ötszázat. — Mit veszítenek az árasztással — mi marad a viz alatt? — A háztáji takarmánybázisát. Másképp kell megoldanunk a tagok gondjait. — Mit nyernek? — A kisajátítási összegből fejlesztjük a tehenészetet. — A Zala vizét tisztító — most újjászülető — tó mit sem ér, ha a partjáról belemossa az eső a téesz műtrágyáját. .. — Nem mossa! Egyrészt a rendszer is véd, másrészt pedig mi is „lépünk". Már most megkezdjük az áttérést a környezetkímélő technológiára. — Biokertészet? — Nincs kizárva. Lesz nekünk még „biobúzánk" is. A Kis-Balatonból kikerülő — a tápanyagokat testükbe építő — növényeket pedig a megfelelő támogatás esetén rövidesen beinduló gilisztatelepen akarjuk feldolgozni, életet — és pénzbevételt — adó humusszá. Két távcsöves alak a zalavári gáton: NSZK-beli ornitológus házaspár figyeli a méltóságteljese- lebbenő vendéget, a hófehér nagykócsagot. Én is őket: százszor inkább ilyen, értő és irányítható turistákat, mint Balaton-nyomorító bungalólakókat az embriókarú újrérí tó partjára! Különben máris építhettük a Kis-Balatont védő Még-Kisebb-Balatont is. Igriczi Zsigmond Pénzintézetté alakult az Interinvest Pénzintézetként folytatja tevékenységét az Interinvest Külkereskedelmi Fejlesztési Társulás. Az Interinvestet 43 külkereskedelmi vállalat, valamint a Magyar Külkereskedelmi Bank 1981-ben hozta létre azzal a céllal, hogy a külkereskedelemben képződő szabad fejlesztési források egy részének felhasználásával exportfejlesztő vállalkozásokat finanszírozza. A sikeres tevékenység alapján a tulajdonosok az idén februárban megújították a társulási szerződést. A pénzügyminiszter pedig a közelmúltban, 1985. január elsejei hatállyal engedélyezte, hogy a társulás a továbbiakban szakosított pénzintézetként — Interinvest Külkereskedelmi Fejlesztési Hitelintézet néven — folytassa működését. A változásokról Iványi György, a hitelintézet igazgatója tájékoztatott. Elmondotta: a hagyományos üzletágak mellett számos új tevékenységre ts lehetőséget kaptak. Az Interinvest kétmilliárdos alaptőkéjéből már eddig is számos exportfejlesztő. gazdaságos importhelyettesítést célzó vállalkozást támogatott. Segített kiegészíteni a külkereskedelem versenyképességét javító beruházások anyagi fedezetét. Mindezek eredményeként 1981 óta mintegy 250 millió dolláros exporttöbbletet, illetve 20 millió dolláros importmegtakarítást eredményező fejlesztés finanszírozását kezdte meg. Az eddig befejezett beruházások 50 millió dollárral javították a külkereskedelmi mérleget. A hitelintézet mos: lehetőséget kapott arra is, hogy bekapcsolódjon az értékpapírok kibocsátásába, célbetéteket gyűjtsön, áruszállításból, szolgáltatásból származó követeléseket vásároljon, váltókat számítoljon le, vagyonkezelői szolgáltatásokat végezzen, kezességet vállaljon, üzleti tevékenységével összefüggő számlákat vezessen. Arról, hogy a különböző új üzletágak közül melyikben vállalnak jelentősebb szerepet, a hitelintézet tulajdonosai döntenek. Jelenleg elsősorban a külkereskedelmi vállalatok forgóeszköz-finanszirozásába kívánnak aktívabban bekapcsolódni, hogy jobb lehetőséget teremtsenek a magyar termékek külföldi értékesítéséhez, a sujátszámlas forgalom bővítéséhez a külkereskedelmi vállalatoknál. Részt vesznek vegyes vállalatok szervezésében is. A közelmúltban alakult Sancella—Hungary Kft svéd— magyar vegyes vállalatban a Hungarotexen kívül a pénzintézet is jelentős tökét biztosított az induláshoz. A vállalat nagykátai új üzemében — svéd gépekkel és technológiával — a jövő évben kezdik meg a termelést. A pénzintézet szakemberei több hasonló vállalkozás előkészítésével is foglalkoznak. Kiterjedt szakmai és jogi ismereteik révén számos esetben segítséget nyújtanak a partnereknek a vállalkozás megszervezéséhez, a jogi keretek kialakitásúhoz is. Az Interinvest igazgatója szerint a bankári tevékenység kifejlesztése nem veti vissza a társulás hagyományos munkáját, az exportnövelő vállalkozásokat. A két tevékenység kiegészíti egymást; ugyanis arra számítanak, hogy a bankári műveletek bővítése révén a hitelintézet tovább növelheti forrásait, és így a korábbinál jelentősebb tőkével az eddiginél nagyobb kockázattal járó vállalkozásokban is részt vehetnek. A tulajdonosok — az Interinvest működése iránti bizalmukat kifejezve — a második negyedévben újabb százmillió forinttal növelték a pénzintézet alaptökéjét. (MTI)