Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-05 / 156. szám

Péntek, 1985. július 5. 35 Új utakon... Mozaik a Műszaki Kerámiakészítő Kisszövetkezetről Ha egy óriási padlása len­ne a Műszaki Kerámiakészí­tő Kisszövetkezetnek, egé­szen bizonyos, hogy azon talpalatnyi heljl sem ma­radna üresen. Padlás és nagyobb raktár híján az udvaron tárolnak sokmin­denfélét. A különböző anya­gok és eszközök között a lá­togatónak igencsak a lába alá kell nézni, nehogy el­vétse a gyalogösvényt. A mostani zsúfoltságnak há­rom kemence építése az oka, mert a kivitelező pontosan itt halmozta fel a beépítésre váró szigetelőanyagokat. Ha ez a munka nem lenne, ak­kor is szorosan lennének. A belvárosi családi házak udvarán megbúvó kisüze­mek és szolgáltató részlegek általános gondja itt is érvé­nyes: a terjeszkedésnek ha­tárt szabnak a környező házfalak. Ennek a kisszövetkezetnek néhány éve van egy másik telephelye is a Maros utcá­ban, ahol ugyanazok a gon­dok, mint a Gutenberg ut­cai központnál. Kellene egy tágas telek, mihamarabb valahol a város ipari öveze­tében. Csak hát egy ilyen kis gazdálkodó egység saját erő­ből nem jut gyorsan mesz­szire. Van egy több évre szóló elképzelésük az anyagi lehetőségeik arányában meg­valósítható kitelepedésre. Már az új helyet is kisze­melték. Csakhogy ahogy Gáspár Péter, a kisszövet­kezet elnöke fogalmazott: „Az elképzelések még nem érték el a realitás határát." Mit gyártanak a szűk ud­varokon és kis műhelyek­ben? Gáz és hőtechnikai cikkeket, villamos szigetelő anyagokat, tűzálló kerámiá­kat és öntőcsarnoki tűzálló termékeket. Ez utóbbi cikk­csoport nem tartozik a ha­gyományos műszaki kerámi­ák közé, hanem ipari segéd­anyag. Az öntödék használ­ják forma, és magbevonó­nak, magragasztónak, sala­koló segédanyagnak. De ké­szülnek itt szintetikus fé­nyes karbonképzők is. Ez a szövetkezet sikeres termék­csoportja. Négy-öt évvel ezelőtt új utakat keresett a kollektíva. Az új szervezeti formához némileg új profilt. A jobb, értékesebb termékeket je­lentő technológia idetelepí­tését lehetetlenné tette a szűk telephely. Elsősorban az égetés okozott nehézsé­geket. Eredménytelenül kí­sérleteztek hidrolízissel kötő anyagokkal. A Gépipari Technológiai Intézet régóta keresett hazai gyártót ön­tödei segédanyagokra. S lét­rejött a „nagy találkozás". Három éve még csak 20, tavaly már 500 formát gyár­tottak Szegeden ebből a termékből. Ugyancsak az el­múlt év adatai: árbevétel: 45 millió forint, hozzáadott érték: 18 millió forint. Ez­zel a termeléssel jórészt tő­kés devizát takarított meg az ország. E termékféleség­ből sikerült a teljes im­portot kiváltani. Ma az or­szág valamennyi öntödéjé­nek szállítanak. Ahogy bő­vültek, erősödtek kapcso­lataik partnereikkel, úgy szélesedett a termékskálá­juk. — A kohászat a nagy ne­hézségekkel küzdő gazdasági ágazatok közé tartozik. Nem kockázatos egy kisszövetke­zetnek erre a területre építeni a jövőjét? — kérdez­tem Gáspár Pétertől. — Az igaz, hogy ma a kohászat nem konjunkturá­lis ágazat. De a mi számunk­ra a jelenlegi szintje, sőt esetleg a további csökkenés után is biztos piacnak ígér­kezik. Ugyanis annyira nem tud válságágazat lenni, hogy a népgazdaság teljesen lemondjon róla. Ha az öntö­dék tőlünk vásárolnak, nincs szükségük devizára, és költ­ségeket takarítanak meg. Egyes' termékeink az im­portcikkek árának felébe kerülnek, mások a 80—90 százalékába. Szegedről a fu­vardíj is kevesebb, mint külföldről. így talán egy ki­csit segítünk is a kohászat­nak, hogy kikerüljön nehéz helyzetéből. Az idén is bővül a ter­mékszerkezet. A kokilla máz és a magbontó anyag min­táit már elküldték partne­reiknek. A szintetikus kar­bonképzők új fajtái túlvan­nak az első üzemi kísérle­teken. Tárgyalnak a köny­nyűfém-öntéshez szükséges segédanyagok és mintamá­zak gyártásáról. A munkásgárda a kis­szövetkezetté való átalakulás óta nem sokat változott. Az újonnan jöttek közül na­gyon kevesen maradtak. Pedig a borítékra nem le­het panasz. Tavaly az év­közi átlagjövedelem hatvan­négyezer forint volt. Ehhez még az év végén kifizettek kb kéthavi átlagnak megfe­lelő részesedést. Nem túl vonzó munkahely a Műszaki Kerámiakészítő Kisszövet­kezet. Itt mindenki azt csi­nálja, amit éppen kell. Ebi ben a kis kollektívában a szorosan vett szakmai mun­kához nem lehet ragaszkod­ni. Előfordul, hogyha nem kell éppen kompresszort sze­relni, akkor a szerszámké­szítő lakatos az udvart taka­rítja. A munkaidő többsége darabbéres munkával telik. Így aztán elsősorban a szor­galmon és kézügyességen múlik a fizetés. Mostanában, ha gazdasági vezetőkkel beszélgetek, gyor­san szóba kerül a megemel­kedett adó. Gáspár Péter nem említi. Már-már arra gondolok, hogy elfeledke­zett róla, így hát rákérde­zek. — Ha kevesebb lenne, an­nak mi is örülnénk — jön a válasz. Az elmúlt 3—4 év­ben nálunk nem okozott gondot. A termelésünk mennyiségi felfutása fedez­te a többletköltségeinket, úgy, hogy közben minimális áremelésre is csak egyszer, idén áprilisban volt szükség. Az idén nem lesz jelentős mennyiségi emelkedés. így a megemelkedett adókulcs miatt mintegy egymillió fo­rinttal kevesebb összeg fe­lett rendelkezünk. Ezzel a létszámmal és a jelenlegi technikai felszereltséggel el­értük a teljesítőképességünk határát. A belső tartalékain­kat kihasználtuk. Talán a termékstruktúránk változta­tásával még javíthatunk az eredményünkön. Bőle István Szegeden befejeződött a növényélettani kongresszus Csütörtökön, Szegeden, a Magyar Tudományos, Aka­démia Biológiai Központjá­ban befejeződött a II. ma­gyar növényélettani kong­resszus. Az MTA Biológiai Tudományok Osztálya és az Európai Növényélettani Tár­saságok Magyar Nemzeti Bi­zottsága által rendezett há­romnapos tanácskozáson a hazai kutatóintézetek és az egyetemi kutatóműhelyek képviselői mintegy száz elő­adásban és poszterbemuta­tón ismertették az elmúlt években elért tudományos eredményeiket. A kongresszussal kapcso­latban Solymosy Ferenc, az MTA Szegedi Biológiai Köz­pontja Növényélettani Inté­zetének igazgatója az MTI munkatársának elmondta: A növényélettan egyike azoknak a tudományoknak, amely mindig szoros kap­csolatban állt a gyakorlattal. Ez megmutatkozott a most véget ért kongresszuson is. A tudományos és a techni­kai fejlődés adott lehetősé­get arra, hogy a legfonto­sabb témák között megvitas­sák a molekuláris' biológia és a szomatikus genetika problémáit. Ez utóbbi a sejt­faluktól megfosztott növé­nyi sejtek egyesítésével fog­lalkozik annak érdekében, hogy egy növény jó tulaj­donságait átvigyék egy má­sikba. Így például bőtermő, de érzékeny fajták ellenál­lókká tehetők a betegségek­kel szemben. Az öröklési anyagok átvitele az egyik fajtából a másikba ma már viszonylag egyszerű módon megvalósítható. Az úgyneve­zett protoplasztfúzióval egye­sített növényi sejtekből meg­felelő körülmények között a teljes növény felnevelhető, s így a korábban csak iva­ros keresztezéssel történő nemesítés ideje lényegesen lerövidülhet. Előfordul, hogy az örök­lési anyag nem a sejtma­gokban, hanem az úgyneve­zett organellumokban talál­ható, s ma már ezt az anya­got is át tudják örökíteni. Mint az előadásokban rá­mutattak, ezzel az eljárással hasznos kultúrnövényeket megvédhetünk a gyomirtó szerek káros hatása ellen, s így azok termesztése biz­tonságosabbá tehető. A kongresszuson sok alap­kutatási témával foglalkoz­tak, amelyek később hozhat­nak gyakorlati eredménye­ket. A referátumokban töb­bek között olyan kérdések szerepeltek, mint a növé­nyek szárazságtűrése, a nö­vényi légzőnyílások nyitott­ságának összefüggése a fotoszintézissel, a növények tápanyag-ellátottsága és a betegségekkel szembeni el­lenálló képességének növe­lése. A növényélettani kutatá­sok sorában — mutatott rá gyakran nehezítik. Az egymástól kü­lön épült iskola, művelődési ház, könyvtár és mozi koordinált haszno­sítása nem mindig egyszerű feladat. A szervezeti összevonásoknak csak akkor van értelme, ha ezek a munka tartalmára is pozitív hatásúak. A művelődésirányítás gyakori országos át- és visszaszervezése nem volt* jó hatású a helyi koordináció fejlődésé­re. A jövőben azt tartjuk fontosnak, hogy a szervezeti tartalékokat jobban hasznosítsuk, ne a problémáik okai­nek egymásra mutogatással történő csokorba gyűjtése legyen a feladat, hanem az ésszerű együttműködés. Oda kell figyelnünk arra is, hogy az í 976-os közművelődési törvény után létrejött vállalati, szövetkezeti köz­. művelődési bizottságok egy része gya­korlatilag nem működik. Mint mindenütt, a közművelődés­ben is sok múlik az emberi ténye­zőn. E téren előrelépés és ellentmon­dás egyaránt tapasztalható. Jó dolog az, hogy vannak szakképzett népmű­velők. Immár a Népművelők Egyesü­letébe tömörülve szolgálják a társa­dalom kulturális fejlődését. Ugyan­akkor az is tény. hogy az értelmi­ségi pályák közül itt a legmagasabb a képesítés nélküliek számaránya. Ezt igyekszik csökkenteni a középfokú képzésben a közművelődési fakultá­ció, amelyet például a Szegedi Rad­nóti Miklós Gimnázium működtet. De nagy tartalékokat látunk az értelmi­ségi utánpótlás közművelődési kul­túrájának gazdagodásában is. Példa­mutató a József Attila Tudomány­egyetemen működtetett közművelődé­si speciális kollégium, amely a hall­gatókat elméleti, gyakorlati ismere­tekkel is felvértezi jövendő munká­jukkal kapcsolatban. Természetesen a speciális szakképzést is fejleszteni kell, amely a Juhász Gyula Tanár­képző Főiskolán működik, nemkü­lönben továbblépni tervezünk a a pártpropaganda keretében működ­tetett művelődéspolitikai speciális kollégium szervezésében. Hü 9?t vizsgáliuk' hogy hol tart 110 (Hl ma a közművelődés, ak­kor talán úgy lehet jellemezni, hogy egy átmeneti időszakban van, a népmű­veléstől a közművelődésig. Ez az át­meneti időszak azonban hosszabbnak tűnik, mint korábban gondoltuk. Mi­közben ugyanis a közművelődés egy aktív tevékenységgé, ismeret-karban­tartó feladattá válik, nem tekinthe­tünk el hagyományos ismerethiány­pótló feladatából sem. Megyénkben 10 év alatt az aktív keresők körében 60 százalékról 80 százalékra növeke-' dett a legalább nyolc osztállyal ren­* delkezők számaránya. Ez egyszerre eredmény és fehér foltok jelzése. Fontos, hogy amíg 10 évvel ezelőtt minden ötödik dolgozó végzett szelle­mi munkát, ma már közel minden harmadik, vagyis növekszik a szelle­mi tőke szerepe a gazdasági, társa­dalmi tevékenységben. Ha a statisz­tikai kiadványokat lapozzuk, számsze­rűen is képet kaphatunk Csongrád megye közművelődési arculatának né­hány figyelemre méltó mutatójáról. Ezek jól jelzik a megtett út jelentős eredményeit, de arra is felhívjuk a figyelmet, hogy a hagyományos köz­művelődési formák mellett az újak is teret követelnek maguknak. Tapasztalható tehát egy általános fejlődés — egyenetlenségekkel, visz­szaesésekkel, ellentmondásokkal. Át­rendeződött a szabad idő felhaszná­lása, gyakran megnyúlik a munka­idő. A munkától azonban nem sza­bad a kultúrát féltenünk, hiszen a kérdés nem úgy merül fel, hogy munka vagy kultúra, hanem hogy munka és kultúra. Különösen ör­vendetes, hogy több középiskolában nagv figyelmet fordítanak a közmű­velődési munkára, hangversenyeket, vetélkedőket szerveznek, és a fiata­lok életvitelének lényegévé igyekez­nek tenni a kultúrával való foglalko­zást. Látni kell ugyanakkor, hogy különösen a szórakoztatásban nagyon elmaradtunk az igényektől, sok kí­vánnivalót hagy a periférián élők művelődése, a nyugdíjasok helyzete. Ugyanakkor nagyszerű akció a „Mun­ka és műveltség" vetélkedő, amelynek keretében tízezrek vesznek részt az ismereteik gyarapítását szolgáló kul­turális akciókban. Növekszik az ide­gennyelv-tanfolyamok szerepe, helyet kérnek az átképző, új szakmát adó kurzusok, a technikusképzés, a szak­munkásvizsgára való előkészítés, ösz­szességében növekszik a közművelő­désben a gazdasági, társadalmi fej­lődéssel közvetlen kapcsolatban álló ismeretek szerepe. Ha most összegezni akarjuk az utóbbi évtized tapasztalatait, egy sa­játos periodizációval talán a követ­kezők állapíthatók meg. 1974—78 kö­zött a közművelődés nagy lendület­tel látszott kibontakozni. 1978—81— 82 között az ismert gazdasági nehéz­ségek következtében, különösen az anyagi ráfordításokat illetően, a vál­lalatok, szövetkezetek részéről igen jelentős visszafogás volt tapasztal­ható. Az utóbbi egy-két év tapaszta­latai arról győznek meg, hogy a gaz­dasági szféra is mindinkább felisme­ri azt a tényt, hogy a műveltséget nem lehet a termeléssel szembeállíta­ni, és a művelődésre fordított anyagi támogatás sokkal inkább gyorsan megtérülő befektetés, mintsem egy­fajta gazdaságtalan kiadás. Torfolmj feladatainkat a me­1011011111 gyei pártértekezlet a következőkben jelölte meg: „Kezel­jük kiemelten a munkásság, az ifjú­ság és a szövetkezeti parasztság álta­lános és szakmai műveltségének fej­lesztését." „A közművelődés tartalmi kínálatát jobban a társadalmi és az egyéni szükségletekhez, az emberek érdeklődéséhez kell igazítanunk. Na­gyobb támogatást célszerű biztosíta­nunk a különböző helyi kulturális kezdeményezéseknek, öntevékeny művelődési formák létrejöttének, a társadalmi szervezetek kulturális mozgalmának." A jövőben ezt a szemléletet kell továbbfejleszteni. Koncz János Solymosy Ferenc — igen je­lentős a génsebészet terüle­tén folyó munka. Különösen azok a kísérletek, amelyek ennek a technikának a bio­lógiai nitrogénkötéssel kap­csolatos alkalmazására irá­nyulnak. Ezen az úton talán elérhető lenne, hogy ne csak a pillangósok kössék meg a levegő nitrogénjét, hanem más növények is. Így a ter­méshozamok ugrásszerűen növekedhetnének. Remélhe­tő, i hogy a következő kong­resszuson már az ilyen irá­nyú kutatásokról is hangza­nak el beszámolók, hiszen ebben a témakörben inten­zív kutatások folynak világ­szerte és hazánkban is. Milán Vaclavik magyarországi látogatása Oláh István vezérezredes, honvédelmi miniszter meg­hívására hazánkban látoga­tást tett Milán Vaclavik vezérezredes, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nem­zetvérelmi minisztere. Itt-tar­tózkodása során megtekin­tette a Duna—85 hadgyakor­latot, találkozott a gyakor­laton részt vevő csehszlovák katonákkal. Milán Vaclavik vezérezre­des csütörtökön, tegnap el­utazott hazánkból. Duna—85 hadgyakorlat Hadműveleti, harcászati gyakorlatot tartanak ezekben a napokban hazánk területén — mint jelentettük — a Var­sói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői éves ki­képzési tervének megfelelően, a Magyar Néphadsereg, a szovjet hadsereg és a Csehszlovák Néphadsereg kijelölt törzseinek és csapatainak részvételével. A Duna—85 elne­vezésű hadgyakorlaton a három országból mintegy 23 ezer katona vesz részt. Képeink a harcászati gyakorlat egyik érdekes eseményét, a szövetséges csapatok együttes táma­dó manőverének mozzanatát örökítik meg. tíTI OH A gyakorlat irányítója a támadás előtt helikopterről ellen­őrzi a támadó és védekező egységek helyzetét, felkészülését flUKvijí flppií - ^ iapfe'i.v. - Wv ni-^V f ... .• --V • •• • •• •;•--• •'/. Támadási parancsra várakozó páncélosok Megindul a támadógépezet: harci helikopterek, harcko­csik, rakétakilövők nagy tűzerővel zúdulnak a feltételezett ellenségre 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom