Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-30 / 177. szám

75. évfolyam, 177. szám 1985. július 30., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint A mi Európánk K ülönös és jelképes döntést hoztak nemrég egy nyugati tanácskozáson: az európai kultúra fő­városává emelték Athént. Ezután egyik kép­viselőjük nálunk járt, és megjegyezte: adott alkalom­mal akár Budapesttel is megtörténhet ez. Valóban, miért ne érhetné Budapestet ez a meg­tiszteltetés? S voltaképpen melyik az európai kultúra igazi fővárosa? Róma csaknem három évezred óta termő művészi csodáival? Vagy Shakespeare drámái­nak szülőhelye? A Louvre Párizsa? Tolsztoj és Gor­kij Moszkvája? Beethoven és Mozart Bécsé? Bár­melyikük lehet, mindannyiukat annak érezzük, és valamennyien együtt azok is. Európa egységes, a mi­énk, akárhonnan, bármely metropolisából nézzük. Az évezredek nagyon sok és mindenféle-fajta szállal kö­tötték össze az itt élő népeket: az északról délre tar­tó borostyánúttal, a délről északra vezető sószállító­utakkal éppen úgy, mint a mesterlegények vándorlá­saival. Többet vagy kevesebbet, de minden nép adott a másiknak, és kapott is tőle. A magyar felvilágoso­dás emberei vigyázó szemüket Párizsra vetették, a költő, Heinrich Heine pedig azt mondta, szűk lesz rajta a német mellény, ha a magyar szabadságharcra gondol. Tüstént hallani azonban az ellentmondást: szép, szép, de (a múltbéli háborúkról most bővebben nem szólva) földrészünk ma két félre oszlik, két társadal­mi rendszerű államcsoportra, szövetségekre, melyeket nézetkülönbségek, érdekellentétek választanak el! Valóban így van. De hát akkor lehet-e a földrajzi fo­galmon túl Európáról, összetartozásról, erős szálak­ról, a közös hagyományok ápolásáról, az együttes jö­vő építéséről beszélni? Jogos kérdés. A helyzetet va­lóban józanul föl kell mérni, a választ megalapozot­tan fogalmazni, különösen most, hogy éppen ezért gyűlnek össze a finn fővárosban Kelet és Nyugat harmincöt országának külügyminiszterei. A józan felelet pedig csak egy: nemcsak lehetséges a közös európai iövőépítés. hanem elengedhetetlenül szüksé­ges is. Vágy ez valóban, de nem illúzió. Valóságalap­ja van. Más lett a földrész nyugati fele, mint a két vi­lágháború között volt, a keleti részen pedig hétmér­földes léptekkel haladt a társadalmi fejlődék, új ha­tárok húzódnak, új eszmék vették át az uralmat, új erők formálódtak. Van különbség. De vajon ez meg­akadályozza-e, hogy kereskedjünk egymással, akár még vállalatokat is alapítsunk a másik országában? Nem lehet-e fölemelni a sorompókat turisták milliói, a népi, ha úgy tetszik, a kempingező diplomácia képviselői előtt? Vagy lehetetlenné teszi-e társadal­mi rendszerbeli különbség zenekarok és művészek, színházak és tudósok látogatásait, eszmecseréit? Vagy akár — lépjünk csak rá a legkényesebb terepre — megfigyelők hívását egymás hadgyakorlataira. Mindez nem illúzió, a múlt évtized bőségesen nyújtotta ennek bizonyítékát: az enyhülés korszakát; s ennek csúcspontja éppen az az esemény volt, amely­nek tizedik évfordulóját most a külügyminiszterek Helsinkiben megünneplik. A nagy háború után kivé­rezve, a hidegháborút követően földrészünk a hetve­nes évek közepén fellélegzett, és történelmében elő­ször tudatosan, tervszerűen, közösen, minden kocká­zatot ismerve, és a múlt valamennyi jó hagyományát összefoglalva, megfogalmazott egy nagy együttműkö­dési békeművet, amelyet azóta születési helyéről így neveznek: helsinki záróokmány. Európa a hetvenes években megismerte az enyhülés ízét, és nem akar többé lemondani róla. De abban is van igazság, hogy ez a múlt évtized a feszültségeknek, az érdekellentéteknek, az új ve­szélyeknek is számos jelével szolgált. Valóban nem engedett illúziókban ringatózni. Azoknak lenne hát mégiscsak igazuk, akik a helsinki záróokmányt szép (ha nem éppen félrevezető) próbálkozásnak, hiú re­ményeket ébresztő iratnak nevezik? Semmiképpen. A szocialista országok ragaszkodnak az együttműkö­dés szelleméhez, és Nyugaton is vallják tömegek és felelős politikusok, hogy — Helsinki él. N yilvánvalóan nem elég, ha ez jelszó marad, s mögötte, mellette az események mennek a maguk — olykor vészterhes — útján. Ha az űrfegyverkezési verseny megindulna, mivé válna Helsinki szelleme? Ha tovább sűrűsödne Földünkön a rakétaerdő, ha új vegyifegyver-raktárak települné­nek itt és ott — mivé lennének a szép hagyományok, tartanának-e az összekötő szálak? Európának tehát valóban nem révedeznie kell, hanem cselekednie. Mindenekelőtt a fegyverkezési verseny feltartóztatá­sával. Nincs sürgetőbb feladat, mint a nukleáris őrü­let megállítása. Csak ez vezethet vissza az enyhülés­hez — ezért ostromolják javaslatok sorával és kitar­tóan a szocialista országok a nyugati partnereket. Amit Európa egyszer már meg tudott tenni — 1975 augusztus elsején — azt, ha változott, bizonyos szem­pontból talán nehezebb körülmények között, folytat­nia kell. Van jó szándék, és van remény, ezt mutat­ja a harmincöt külügyminiszter ma kezdődő emléke­ző találkozója Helsinkiben. S nincs más ésszerű út, ezt parancsolja a távoli és a közelmúlt minden ta­nulsága. Learatták a búzát Csongrád megyében Felgyorsultak a járulékos munkák — Öntözés teljes erővel A Csongrád Megyei Ta­nács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályá­nak jelentése szerint teg­nap, hétfőn megyeszerte be­fejeződött a 78 ezer hektár­nyi búza aratása. A gazda­ságok 16 munkanap alatt vitték malmokba, magtárak­ba a kenyérnekvalót. A leg­korábban a hódmezővásár­helyi és a Makó környéki téeszek végeztek a nagy nyári munkával, és utoljára a szentesiek, ahol a nyár eleji zivatarok többször okoztak kényszerpihenőt. Végül a környékbeli gazda­ságok segítségével idejében befejezték a búza vágását a szentesiek is. Általában jellemző volt az idei betakarításra a koope­ráció, a jószomszédi együtt­működés, amelynek legfőbb eredménye, hogy a helyen­ként hirtelen beért kalászo­sokat is késedelem nélkül takaríthatták be. A gépek legjobb kihasz­nálása mellett arra is töre­kedtek a gazdaságok, hogy lehetőleg még „lábon" ki­szikkadjon a gabona, hogy minél kevesebb terményt kelljen mesterségesen szárí­tani. Ezáltal jelentős mér­tékben csökkenthették a rá­fordítási költségeket. Egy mázsa gabona mesterséges szárítása ugyanis mintegy harminc forintba kerül. A tavalyi rekord hozamot nem éri ugyan el az idei termésátlag, de nem sokkal marad el attól. Kiemelkedő, hektáronként 6 tonnát meg­haladó, vagy azt megközelí­tő hozamot könyvelhet el a Hódmezővásárhelyi Vörös Csillag, a Hódmezővásárhelyi Marx, a Makói Kossuth és az Eperjesi Ifjú Gárda Tsz. Egyelőre még nem térhet minden kombájn pihenőre, mert a 8 ezer hektárnyi rozsnak 40 százalékát kell még levágni, ás a tavaszi árpa egy része ugyancsak arató-cséplő berendezésekre vár. Ehhez azonban nincs szükség nagy gépi appará­tusra. Megyénk gazdaságai­nak erejéből arra is tellett, hogy más megyékbe küld­jenek segítségül aratóbrigá­dokat: kombájnokat és szál­lító járműveket. Csengelén, az Aranyho­mok Tsz-ben már a rozsot is learatták. Ez nem cse­kélység, ebben a homoki gazdaságban ugyanis több mint 800 hektáron termesz­tettek idén rozsot. A jelenleg soron levő fel­adatok az úgynevezett já­rulékos munkák, a tarló­szántás, a szalmabetakari­tás ütemének gyorsítása. Ed­dig a learatott terület hat­van százalékáról összegyűj­tötték és elszállították a bá­lákba kötött szalmát, ugyan­akkor a felszabadult tarlók ötven százalékán megfor­gatták a talajt. Nem kevésbé fontos teen­dő a rekkenő kánikulában az öntözés jó megszervezé­se. Ahol lehetőség van rá. ott folyamatosan, éjjel-nap­pal dolgoznak az esőztető berendezések. Elsősorban ? konyhakerti zöldségféléket és a másodnövényeket árasztják el mesterséges csapadékkal. Az új szovjet nagykövet átadta megbízólevelét L osonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn fo­gadta Borisz Ivanovics Sztu­kalint, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásán jelen volt Roska István kül­ügyminiszter-helyettes. n legjobban a gyógyszeripar növelte termelését A vegyipar első féléve — A vegyipar az év első felében változatlan áron számítva 2,6 százalékkal nö­velte termelését. 6 valame­lyest elmaradt az előirány­zottól. Az iparág vállalatai­nál most 1,8 százalékkal többen dolgoznak, mint a múlt év hasonló időszaká­ges gyógyszerekből nem volt hiány a patikákban és kór­házakban, bár néhány me­dicinából most is előfordul­tak késedelmes szállítások. Az építkezések tavaszi kez­detének elhúzódása, a ma­gánerőből megvalósítandó családi házak számának csók­ban, miközben az iparban kenése miatt az év első felében a korábbiaknál kisebb volt az érdeklődés egyes műanyag építési termékek iránt, így az évek óta töretlenül fejlő­dő műanyagfeldolgozó ipar most nem tudta tervének időarányos részét teljesíteni. A nem rubel elszámolású Vállalatai folyóáron, dol­lárban számítva 4,6 száza­lékkal növelték konvertibi­lis kivitelüket, ami ugyan elmarad az előirányzottól, összességében csökkent a létszám. Az egy foglalkozta­tottra jutó termelés az ipari átlagot némileg meghaladó­an nőtt. A legnagyobb mértékben — csaknem 11 százalékkal — a gyógyszeripar növelte termelését, s 1984 első felé- exporteredményekben a vegy. hez viszonyítva emelkedett a ipar az eisó hat hónapban kőolajfeldolgozó-, valamint a az ágazatok élére került. háztartási — és kozmetikai ­iparban előállított termékek mennyisége is. A vegyipar többi alágazatának termplé­se 0,3—3 százalékkal alatta maradt a múlt év hasonló időszakában elért teljesítmé­nyeknek. Legnagyobb az el­maradás — az előző évhez képest csaknem 7 százalékos — a műtrágya — és nö­vényvédőszer-iparban. A mezőgazdasági kemiká­liákat gyártó vállalatok a második negyedévben • nagy erőfeszítéseket tettek a ter­melés fokozására, az elma­radások megszüntetésére, de nem tudták teljes egészében behozni az energiakorláto­zások miatti év eleji jelen­tős termeléscsökkenést. Az értékesítés átprogramozásá­val azonban sikerült összes­ségében biztosítani a gazda­ságok. szövetkezetek ellátá­sát műtrágyával és növény­védő szerekkel. A múlt évi központi in­tézkedések és a vállalati erőfeszítések eredményeként az idén alapvető és lénye­de így is mintegy 363 millió dollár értékű vegyipari ter­mék talált gazdára január­június hónapokban a tőkés országokban. A vegyipar rubel elszá­molású kivitelének növeke­dése megközelítette az elő­irányzottat, a múlt év ha­sonló időszakához kéDest fo­lyóáron 9,2 százalékkal bő­vítette exportját a szocialis­ta országokba, s értéke meg­hatódta a 400 millió rubelt. Főként a magyar gyógysze­rek és műanyagtermékek iránt nőtt a szocialista part­nerek érdeklődése., Az év hátralevő időszaká­ban a vegyipar vállalatai to­vábbi erőfeszítéseket 'esz­nek az elmaradások pótlásá­ra az éves tervek teljesíté­sére, 6 változatlanul fontos célkitűzésük az export bő­vítése. (MTI) Várkonyi Péter Helsinkiben Várkonyi Péter külügymi­niszter hétfőn, tegnap az Eu­rópai Biztonsági és Együtt­működési Értekezlet záróok­mánya- aláírásának 10. év­fordulója alkalmából rende­zendő találkozóra Helsinki­be utazott. Várkonyi Pétert Mikko Jokela, a Finn Köz­társaság budapesti nagykö­vivője búcsúztatta a Ferihe­gyi repülőtéren. Várkonyi Péter megérkezett Helsin­kibe. Finn kollégája Paavo Váyrinen fogadta. Hétfőn a kora esti órák­ban Várkonyi Péter kül­ügyminiszter, a Szovjetunió helsinki nagykövetségén megbeszélést folytatolt Eduárd Sevardnadze, szovjet vetségének ideiglenes ügy- külügyminiszterrel. Kényelmesebbek lesznek a cipők Társadalmi zsűri közreműködése A Pécsett rendezett cipő- termelő bőr- és cipőgyárak ipari szakvásáron, amelyen csaknem háromnegyed ré­az 1986. tavaszi és nyári szét, 5,5—'3 millió pár lábbe­kollekciót mutatta be az üt gyártanak. Kedvező a ipar, minden ötödik cipőmo- felvonultatott modellek ösz­dell felelt meg csupán an- SZetétele: fele gyermekcipő, nak a kívánalomnak, hogy további harminc százaléka tetszetős és kényelmes is „a^ és húsz százaléka férfi­legyen. Egy társadalmi zsű- lábbeli. Jó jel az is, hogy a ri vizsgálta meg és bírálta korábbinál szélesebb a ter­el a kiállított 1324 pár cl- mékskála. Az már bizonyos, hogy az 1986 tavaszára és nyarára szánt cipők kényelmeseb­bek, viselhetőbbek lesznek, mint a mostaniak, így pél­dául eltűnik a túlságosan keskenyre szabott cipőfej, és az óriási tűsarok. A női láb­beliket elegánsabbra, a fér­fiakét sportosabbra tervez­ték. A sokat kritizált gyer­mek- és bébicipők a ko­rábbinál jobb alapanyagból, tetszetősebb és alkalmasabb kivitelben készültek, s ta­lán tartósabbak is lesznek. Ami a színeket illeti, a női cipőknél — a klasszikus fe­hér és fekete mellett — a piros, kék, sárga és zöld, a férficipőknél pedig a barna, szürke és fekete lesz a di­vatos. pót, s ezeknek alig több mint egyötödéről — ponto­san kétszáznyolcvankettőről — alakult ki az a vélemény, hogy követi a divat új irányzatait és jól alkalmaz­kodik a láb anatómiai fel­építéséhez. Ezek a cipők jo­gosulttá válnak a D plusz E (divatos és egészséges) jelű embléma viselésére. A szakvásár hétfőn át­alakult cipőbörzévé: két hé­ten át a kereskedők és a gyártók tárgyalnak egymás­sal, s konkrét üzletkötések­re is sor kerül. Most dől el •ehát. hogy milyen cipőben járunk jövőre. A börzén 24 állami és szövetkezeti válla­lat vesz részt, ezek alkotják a belkereskedelem számára

Next

/
Oldalképek
Tartalom