Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-17 / 166. szám

5 Szerda, 1985. július 17. A DM 1985. évi idegenforgalmi melléklete Kirándulások, szolgáltatások N

yaralni jó. De fogytán a szabadságunk, év közben elhasználtuk errc-arra, meg aztán, spórolni is kéne... Túrázni is jó. De az ember olyan nehezen szánja el magát, hogy paprikakapálás, a lakás festése-mázolása helyett a két-három napot biciklis vagy motoros kiruccanásra áldozza... Kirándulni is jó — s még talán az a legelérhetőbb program. Sok idő és sok pénz sem kell hozzá, egy jó adag elemózsia, egy pléd, amit leteríthetünk, fürdőruha — minden eshetőségre számítva, tréningruha —, s persze, kedv, kedv, kedv, minden mennyiségben! Mai, négyoldalas összeállításunkkal épp ehhez szeretnénk a magunk eszközeivel hozzájárulni: a kirándulókedv fölébredeséhez. Talán lesz, akinek nem suonuuak SOK ujai, DE lehel, hogy olvasoinu egy része meg sosem járt a munkatársaink által bemutatott helyeken, nem próbálta ki a kínálkozó lehetőségeket, nem is tudott, hogy léteznek efféle szolgáltatások ... S talán, még azok is találnak emlékezetükben elraktározható tudnivalókat. akiknek most éppen nincs' szándékuk felkeresni az egy-két óra alatt elérhető úticélok valamelyikét. Nos, fogadják el hát ízelítőként, előzetesként idegenforgalmi mellékletünket, vagy csak böngészni való olvasmányként, kinek-kinek kedve szerint. Kőbe vésett nevek, restaurált emlékek Tiszántúli kalauz — zsörtölődésekkel Lehet választani: akár a régi, éhségét. Az éttermet ősztől átakár az új hídon, átmehetünk alakítják, de a nyáron még akár a Tiszán túlra. Az első állomás rántott velővel is jóllakhatunk. Szőreg. Pontosabban Szeged-j^JjJ A rövid kitérő után visszaSzőreg. Ám, mielőtt ideérnénk, elnaladunk az újszegedi temető mellett. Itt, a vasúti töltés és az országút közti völgyben levő „túlvilág kertjében" alussza örök álmát az 1879-es Nagy Víz áldozatainak zöme. A 106 éve dühöngött ár ugyanis Szeged temetőit ellepte, és ezért kényszerültek a szerencsétleneket Újszegedre (és Szőregre) temetni. Emlékezzünk az áldozatokra! Tetszik Szőreg. A nemzetiségi városrészben Kübekházára irányító útjelző táblánál forduljunk jobbra, és egy alkalmas helyen pihentessük autónkat. És ismét emlékezzünk! A Makó—Kübekháza országút „háromszögében", a Hősök terén leljük azt az emlékparkot, amely környékén valahol tömegsírban nyugosznak az 1849. augusztus 5-i szőregi csata áldozatai, többek között lengyel legionáriusok és olasz harcosok, di Monti Alessandro báró ezredes is. Kőbe vagyon vésve azok neve is (szerbek. bolgárok. románok, szovjetek, magyarok), kik 1314— 1918, illetve 1941—1944 között életüket adták szabadságunkért. Írtam: „kőbe vagyon vésve...", de hogyan? Most már alig olvashatóan, csupán néhány jószándékú, de minden akarat ellenére ügyetlenre sikeredett ecsetvonás sejteti a neveket. Sokkal több törődést érdemelnek, kik egykoron vérüket áldozták! A gesztenyék, tuják, hársfák és rózsák övezte emlékpark szemet, ideget, vándort nyugtathatnának, ha ... Ha nem érne térdig a gaz, ha a hevenyészve lerakott sárga klinkertéglák zsinór mellett épülnének be útszegélynek, ha a padok padok lennének, nem korhadt deszkák. (Hadd tolakodjak egy ötlettel: az emlékfal felújítása művészeti szakközépiskolánk diákjainak adna, adhatna néhány hasznos gyakorlati órát — ha máskor nem, a következő tanévben.) Még a Hősök terén — jóval dél előtt — a száz évnél öregebb Rádó „kocsmában" (ma Rózsafa vendéglő) ananász üdítő oltotta szomjamat és három adag sült krumpli nyomta el kísérőim — a három gyerek — térve a 43-as útra löszdombra kapaszkodik az autó és elfordul a lejtő derekán balra az Apátság utcába. Ezt a 89 méteres magaslatot már az őskorban is lakták. Található ezen egy falmaradvány, amely a XIII. század végén vagy a XIV. század elején volt plébániatemplom, esetleg az 1000 táján épült apátság temetőkápolnájának a darabja. írtam: „található ezen...", Bizony, csak nehezen! Nehezen, mert embermagasságú gaz burjánzik. Évtizede tán' drótkerítéssel övezték az ősi emlékhelyet (a téglafal akkor még fotózható volt!). A gyerekeknek még játszóteret is építettek — amit három lánchinta rozsdás traverze bizonyít —, sót, még tiltó táblát is „kihelyeztek", miszerint R.MTERÜ.E.!, I.O.! Csak azt nem tudom, mi tilos? A kaszálás? A rendben tartás? Kocsikázzunk tovább Makó felé. Négy kilométer után Deszkre érünk. A faluban a templom mellett találjuk a volt Gerliczy kastélyt, amely ma gyógyintézet. Balról, a közel-távolban a Maros ártéri fűzfái kísérnek, Klárafalvánál szinte karnyújtásnyira „közelítik" az országutat. Aki az útszéli pihenőben kívánja elkölteni „ebédjét", az a 14. kilométer után hasított fából készült asztalnál teheti azt — hozott anyagból. Ebben az erdei pihenőben információs tábla informálna, ha nem rágta volna rozsda. Falatozás után hamarosan elérjük Ferencszállást. Ebben a faluban fordultak vissza hajdanán a híres szegedi maratóni résztvevői (azóta új útvonalon rendezik ezt a versenyt), majd eljutunk a 25. kilométerhez, ahol ne sajnáljuk az időt és azt a néhány korty benzint, amit a Kiszomborba vezető — az új, rövidebb országút megépítése óta — kerülő elvesz tőlünk. Ebben a községben a főtéren, a templomkertben látható az első világháborúban elesett hősök emlékműve, és az az ősi körtemplom, amelyet valószínűleg a XII. és a XIII. század fordulóján építettek. A hatkaréjos belső tér lenyűgözi a látogatót. A XIV. században készített freskók is bámulatot keltenek, amelyeket 1939-ben a főoltár mögött találtak. A neves műemlék restaurálását nemrégiben fejezték be. Látható-látogatható is, naponta reggel 8-tól este 7-ig. Csoportos érdeklődőket is szívesen várnak, de az idegenvezetés precíz megszervezése miatt az ilyen igényt írásban ajánlatos jelezni a plébánián, a Szabadság tér 2. szám alatt. A templom szomszédságában van a korai romantika jeleit magán viselő Rónay-kastély, amelyet a hajdan volt Torontál megye főispánja építtetett 1858ban. Ez a Triest melletti Miramare-kastélyra emlékeztet. Kérem, ne vessenek rám követ! Újra elégedetlenkedek. Ez a bástyás hatalmas épület gondoskodást, renoválást érdemel. Pláne, a mostani kastély felújító időben, akadhatna erre lehetőség. El tudom képzelni kultúrcentrumnak, kiállítóteremnek, kö'zművelödést szolgálónak, de semmi esetre sem annak, ami ma: raktár és csirkekeltető... Kiszombortól már csak egy köhajítás Makó széle. A Maros itt a híd alatt keresztezi utunkat. Elcsépelt, mégis igaz; festői látvány a fűzések ölelte sebes folyam. Átérve a hídan, bal oldalt találjuk az Autós Csárdát. Kólázás előtt inkább biztosítunk helyet az 500 méterre levő ártéri kempingben. A tulajdonos: Tóth István. A 2 hektáros táborhely harmadik szezonját „éli". A volt tv-szerelő bátor kezdeményezőkészséggel teremtett itt az autócrosspáiyán pázsitos, telefonos, hidegmeleg fürdős, igazán minden kényelmet kínáló pihenőhelyet. Jövőre elkészül a tízszobás (egyenként 2 ágyas) motel is. A csempézett illemhelyek és fürdők maximálisan kielégítik a Köjál szigorű igényeit. Az autócross kedvelőinek: a tulaj is versenyzett korábban, és így örömmel engedi az őszi OB-futamot. Még egy mondat a sportról: lovagolni is lehet a magánkempingben. Eddig szólt küldetésem. Szép utam volt, még akkor is, ha bosszantó mulasztásokkal telitűzdelt. Egyetlen reményem: a kritikusan felvetett hibákat szakszemmel felülvizsgálva, szakmunkások majd korrigálják. Mielőbb. ÁCS S. SÁNDOR Mit ígér a Fáma? Piroska-túra, vadles Vásárhelyen Vásárhelynek nincs ugyan történelmi idegenforgalmi vonzereje, mint némely patinás városnak, ám sajátos alföldi karaktere, népi építészetének hangulata, a Holt-Tisza közelsége .és a természetvédelmi terület, amely nemzetközi jelentőségű madárvilággal rendelkezik, mindinkább ide csalogatja a látogatókat. És azt mondják, aki egyszer belekóstolt az itteni évszázados nyugalomba, szívesen visszatér. Mindössze 17 műemléki épület önmagában még kevés lenne az idegenforgalom erősítésére, de a vásárhelyi képzőművészet, fazekasság, népművészet jelentős híre sok érdeklődőt csalogat a városba. Különösen az őszi tárlat. És ha majd elkészül az Alföldi Galéria, és állandó helyet kap a Tornyai-gyűjtemény, még inkább nő az ide „zarándoklók" száma. Sokan felkeresik a tanyamúzeumot, a csúcsi fazekasházat, a Népművészeti Házat és a Németh Lászlóemlékszobát is, no és természetesen a Tornyai János Múzeumot. Tavaly 49 ezer 460 látogatójuk volt. A szám ékesen bizonyítja, hogy a település jelen van az idegenforgalomban. Nagy tömeget fogad nyaranta a városi strandfürdő, meleg vize kicsiknek és nagyoknak egyaránt örömöt nyújt. Nem annyira a környezet. A kitűnő adottságokkal rendelkező terület még nem éri el az idegenforgalomban megkövetelt szintet. Egyes részeinek elhanyagoltsága, kihasználatlansága vendégriasztó. Felmerült egy nagyon egészséges gondolat, hogy a fürdő parkoló felé eső részén alkalmi kempinget lehetne kialakítani. Annál is inkább indokolt, mert az ehhez szükséges feltételek megfelelőek, hiszen van szociális létesítmény, a közelben étterem, tehát nem igényelne nagyobb beruházást. Reméljük, az ötlet termékeny talajra talál. * Az idegenforgalmi fogadóképességet növelte a Szeged Tourist Kossuth téren megnyílt irodája, amely önmagában véve is látványosság a műemléki épületben. Segítséget nyújtanak az idelátogatók elhelyezéséhez, programjának kialakításához, turisztikai térképet ajánlanak, a várost bemutató útikönyvet, valutát váltanak. A Szeged Tourist szervezésében kialakulóban van a „Piroska-program". A megújuló nosztalgiahullám egyik jól hasznosítható része lehetne, különösen az NSZK-beli vendégek fogadásában. A 30-as években megjelent könyvből 1957-ben filmet is készítettek. Erre tervezve, a látogatók megismerkednének Vásárhely nevezetességeivel, majd nosztalgiavonattal Székkutasra utaznának, ahol a regény cselekménye játszódik, itt a rövidesen megépülő Piroska csárda fogadná a látogatókat, néptáncbemutatóval színesítve a vacsorát. Az IBUSZ helyi kirendeltsége a városból elutazók ügyeit intézi, de a vendégfogadásba is besegít 49 fizetővendég-szobájával. * Lássuk csak, mi biztosítja az ide érkezők ellátását. Kezdjük talán a rosszabb hírrel. A valamikor jó hírnévnek örvendő Fekete Sas, azaz a mai Béke Szálló, nem tudja betölteni szerepét. Teljes felújításra szorul, amelynek összege meghaladja az üzemeltető Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalat erejét. Felújítása, korszerűsítése ugyan szakaszosan megkezdődött, de ez kevés. Ennél, örvendetesebb a Székkutas és Környéke Takarékszövetkezet törekvése. A Coopturisttal kötött együttműködés láthatóan jól gyümölcsözik. Szerényen kezdett utazási programok után nagyon régi gondon enyhített a szövetkezet. Rövid hat hónap leforgása alátt megépítette a Hotel Fáma szállodát, amely 52 vendégnek ad szállást egy időben. A tény önmagában is hasznos, ám emellett az épület szerencsés megjelenése, kialakítása, belső udvara intim hangulatot áraszt. Ezt növeli még a II. osztályú étterem, a 24 órás valutaváltási lehetőség és nem utolsósorban az igények szerinti programok szervezése. A legkülönfélébb kívánságoknak tesznek eleget, mint például a terepkocsikázás, bográcsospörkölt-főzés és lovaglás. Ez utóbbinál érdemes egy percre megállni. A városnak régi hagyományai vannak a lósportban. Érdeklődés is van bőven. Talán bővíteni lehetne a kört. Egy kicsit helyi sajátossággá tenni ezt a szórakozási formát, amelyhez jó partnernek bizonyult a tangazdaság lovasszakosztálya. Az ellátásban komoly változást jelentett a Bagolyvár étterem megnyitása, amely a kőfallal körülvett környezetben, igényes belső tér kialakításával, remek kosztjával kedvelt helye lett a helyieknek és külföldieknek egyaránt. * Végül, nem szabad megfeledkeznünk Mártélyról. Különösen az utóbbi időben kapott nagyobb jelentőséget, mint a város vonzáskörzetében elhelyezkedő pihenőhely. A régi halászfalu a falusi turizmus egyik kiemelkedő szépségű helye lehet. A töltésen kívül elhelyezkedő kemping állandó fejlődését a vendégforgalom is jelzi. Tavaly 6 ezer 178 vendég 24 ezer 339 éjszakát töltött itt. Érezhetően kedvelik a külföldiek is. Jelenleg 12 faház. 12 jurta és 300 sátorhely áll rendelkezésre. Van sportpályája, tájba illő. klubhelyisége, ugyancsak hasonló fözőhelye, és már készül a jellegnek megfelelő szociális blokk is. Talán egyetlen hibája, hogy a mostoha talaj miatt nehezen találnak árnyékot adó fák telepítésére helyet. Külön örvendetes, hogy a kemping igyekszik hozzájárulni a fiatalok turizmusához. Az ideérkező csoportnak a helyi jellegű nevezetességeket ajánlják, mint például a tájvédelmi körzet megismerését, az ottani növényvilág és madárvilág „felfedezését", amelyhez segítséget kapnak a környezetvédelmi hivatal helyi szakértőjétől, „madárséta", „vadles" formájában is. OCSOVSZKY LÁSZLÓ