Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-16 / 165. szám

r VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 75. évfolyam, 165. szám 1985. július 16., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Magyar—mongol barátsági nap Mongol vendégek érkeztek tegnap, hétfőn Szegedre. A Hazafias Népfront Csongrád Megyei Bizottságán baráti ta­lálkozón vett részt Dangá­szurengin Szaldán, a Mon­gol Népköztársaság buda­pesti rendkívüli és megha­talmazott nagykövete és Ajurzanin Galázagrá attasé Molnár Sándor, a népfront megyei titkára tájékoztatta a vendégeket. Csongrád megye társadalmi és gazdasági hely­zetéről. Ezen a tájékoztatón részt vett Szabó G. László, a megyei tanács elnökhe­lyettese is. A mongol nagykövetség munkatársai ezután elláto­gattak Mórahalomra, ahol a városi jogú nagyközség párt-, tanácsi és népfront­vezetői fogadták a vendége­ket, majd a Homokkultúra Szakszövetkezetben ismer­kedtek a közösség munkájá­val. Délután az MSZMP mórahalmi székházában ün­nepségen emlékeztek meg a Mongol Népköztársaság nem­zeti ünnepéről, a népi for­radalom győzelmének 64. évfordulójáról, amelyen a mongol nagykövet is tartott beszédet. Küldöttség utazott Nicaraguába Sikula Györgynek, az MSZMP Központi Bizottsá­ga tagjának, a Hajdú-Bihar megyei pártbizottság elsö titkárának vezetésével párt­és kormányküldöttség uta­zott Nicaraguába. A Sandi­nista Nemzeti Felszabadítási Front és a nicaraguai kor-, mány meghívására a dele­gáció részt vesz a forrada­lom győzelmének 6. évfor­dulója alkalmából megren­dezendő ünnepségeken. (MTI) Egyenjogúság és béUe Nők világkonferenciája Béke nélkül nincs tartós fejlődés. Mindannyian jól tudjuk, hogy a nemzetek közösségének erőfeszítései ellenére, amelyekkel a bé­két és a biztonságot kíván-' ják elősegíteni, konfliktu­sokkal találjuk szemben magunkat a világ számos térségében. Nyilvánvaló, hogv a nők helyzetének ja­vítása, a teljes női egyen­jogúság elválaszthatatlan a béke kérdésétől — mondot­ta a többi között Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár a nők évtizedét lezáró nem­zetközi értekezlet hétfő délelőtti megnyitóján a nairobi Kenyatta konferen­cia-központban. Mindannyiunkat aggaszt a tömegpusztító, különös­képpen pedig a nukleáris fegyverek halmozódó arze­nálja, nyugtalanul figyeljük, hogyan csúszik ki a kezünk­ből a fejlődés lehetősége, inert az olyannyira szüksé­ges erőforrásokat katonai célokra, pusztításra használ­ják. örvendetes, hogy a nők világszerte egyre tevé­kenyebben vesznek részt a békéért és leszerelésért folytatott küzdelemben. Ezt a folyamatot bátorítani kell — tette hozzá a világszer­vezet főtitkára. A 27 emeletes, impozáns konferencia-központban, amelyet a független Kenya első elnökéről, Jomo Ke­nyattáról neveztek el. afri­kai népviseletbe öltözött lá­nyok színpompás, táncoló és éneklő forgataga fogadta hétfőn reggel a több mint 140 ENSZ-tagállam kor­mánydelegációit, a vendé­geket, és a csaknem 1000 újságírót a világ minden részéből. A magyar kormánykül­döttséget Duschek Lajos né. a Magyar Nők Országos Ta­nácsának elnöke vezeti. A szovjet küldöttség élén Va­lentyina Tyereskova. a Szovjet Nőbizottság elnöke, az amerikai élén Maureen Reagan, az elnök lánya áll. Miniszternők, képviselőnők, a női egyenjogúság proble­tematikájának szakértői ér­keztek a föld legkülönbö­zőbb tájairól. A biztonsági intézkedések rendkívül szi­gorúak, csak többszörös rendőrkordonon, elektroni­kus ellenőrző berendezése­ken át lehet bejutni a kon­ferencia;központba. de még a túlzsúfolt szállodákba is. Az ENSZ-főtitkár beszé­dében az utóbbi tiz év eredményeinek felmérésére és a 2000-ig érvényes „stra­tégia" kidolgozására szólí­totta fel a küldöttségeket, és figyelmeztette őket arra, hogy ügyrendi kötélhúzás helyett a megértés útját ke­ressék. Erre a külön figyel­meztetésre azért volt szük­ség, mert az amerikai kül­döttség, amely már a kon­ferencia előkészítő szaka­szától kezdve a konferen­cia depolitizálására és a ké­nyes politikai kérdések megkerülésére törekedett. még az utolsó percen túl is akadályozta a konferencia ügyrendjének elfogadását. Az ünnepélyes megnyitóra ezért ennek hiányában ke­rült sor és csak később le­het számítani arra, hogy a kanadaiak és a 7-ek cso­portjának kompromisszu­mos javaslata lehetővé te­szi a plenáris ülések és a két munkabizottság érdemi tanácskozását. Az ENSZ főtitkárának üd­vözlő szavai után Dániel Arap Moi kenyai elnök nvi­totta meg a konferenciát, amelynek elnökévé Marga­ret Kenyattát, a néhai elnök lányát, neves közéleti sze­mélyiséget választották meg. Fiatalok az egészségügyben Hétfőn ülést tartott az Egészségügyi Dolgozók Szak­szervezetének Központi Ve­zetősége. A tanácskozáson megvitatták az egészségügy­ben dolgozó fiatalok helyze­téről szóló jelentést. Megállapították: az egész­ségügyi ellátásban tevékeny­kedők több mint egyharma­da fiatal. Némely szakterü­leten — intenzív osztályok, anesztezi'ológia — különösen magas arányban dolgoznak, munkájuk igen sokoldalú. A fiatalok végzettség sze­rinti megoszlásáról szólva rámutattak: az utóbbi évek­ben emelkedett a nem or­vosi diplomások, a vegyé­szek, a biológusok, a köz­gazdászok száma, s nőtt a .szakközépiskolát, szakisko­lát végzettek aránya is. Az elhelyezkedési lehető­ségek igen eltérőek, a fiatal orvosok, fogorvosok számá­ra továbbra is vonzóbb a főváros. Az egészségügyi szakszervezet — kiemelt fi­gyelmet fordítva a pálya­kezdő fiatalok foglalkoztatá­sára — több ízben kezde­ményezte a pályázati rend? szer módosítását. Az új rendszer a korábbihoz vi­szonyítva jobban kizárja a szubjektivizmust a pályáza­tok elbírálásánál, d© szeren­csésebb lenne, ha az állás odaítélésénél a tudományos munkát, az intézeti, kórházi gyakorlati tevékenységét vennék még inkább figye­lembe. A fiatal szakorvosok fizetése nem tükrözi a több­lettanulást, illetve a többlet munkát sem az alap-, sem pedig az intézményi beteg­ellátásban. Az ügyeleti díjak nem a munka nehézségét, a megterhelés mértékét feje­zik ki, összegük többnyire az adott intézmény gazdasági lehetőségeitől függ. A bére zésnél az indokoltnál naj gyobb szerepet kap a szol­gálati idő figyelembe vétele. Ajánlás: nem egy flaskával! Lépésvált termékváltás Pincegazdaság félidőben Ahogy nem kifejezetten aktuális a téli tüzelőellátás­ról érdeklődni ma a tüzép­telepen (bár ha tudnák, amit most tudni kéne!?), úgy nem időszerű a Dél­alföldi Pincegazdaságnál a leendő szüret felől tudako­zódni. Köszönik, jól vannak. Igaz, aki egy kicsit is figyel­te a zord tél korántsem csak általános lakossági vonatko­zású hjneit, s a mezőgazdász szemüvegén át is nézte a jégvirágos ablakokat, bele­érezhet a szőlőtermelésért és abból is élők lelkivilágába azaz, köszönik, de voltak már jobban is. Szóval, még ne firtassuk, mit várnak a szőlészek-borászok, de szem­bekötősdit játszani sincs sok értelme. A strandidőt kínáló júliusban igenis megtalálha­tók az őszi előjelek! Dudás László, a Dél-alföl­di Pincegazdaság igazgatója — amint ő mondta a válla­lat egy hónapos igazgatói tanácsának alkalmazottja — a szakember tapasztalatait összegezi: — Röviden: huszonkét éve gyűröm az ipart a borász­szakmában, de két ilyen egy­mást követő rossz évre nem amiékezem. Tavaly április­ban fagyott el a szőlő, az idén meg januárban. A vég­eredmény, hogy kevesebb termésre számíthatunk. Beszélgetést megszakító te­lefon: minisztériumi megbe­szélésre hívják a borosvál­lalatok vezetőit: baj van az ellátással a fővárosban. — A szegedi cég a Szol­nok—Békés—Csongrád me­gyei területek ellátásáért fe­lelős . . . — Amiért felelünk, tart­juk is a hátunkat. Nem lesz ránk panasz. Ennyit az ellátásról, sze­mérmesen illik róla hallgat­ni, hogy valójában (most kell elködösiteni) olyan „népélelmezési cikkekről" van szó, amelyek bár pokol­ra kívántatnak, akkor is gondot okoznak, ha az egyéb­ként jogos kívánalmaknak megfelelően kevés van be­lőlük. Az igazgató nem sze­reti a mellébeszélést: — Jó lenne már egyszer tisztességesen disztingválni. Nem tudunk úgy házi vagy akármilyen ünnepséget ren­dezni, hogy ne lenne szük­ség a mi termékeinkre. De nemcsak rendezvényekről van szó ... — Ezt értjük ... Nemrég adták át a Dél-Alföldi Pincegazdaság 120 milliós költséggel épült izotermikus pincéjét Szóregen. A tőkés piacokra történő exporthoz mostanában ez elengedhetet­len: nem adalékanyagokkal, hanem hőkezeléssel biztosít­ják a bor kiváló minősegét Tudományos megállapodás Július 10. és 15. között Magyarországon tartózko­dott az Amerikai Humán­és Társadalomtudományi Tanács küldöttsége. A Ma­gyar Tudományos Akadé­mia képviselőivel értékel­ték az elmúlt három évbjn folytatott együttműködést és kidolgozták az 1986-87­re szóló munkatervet. Az együttműködés a történe­lem- és irodalomtudomány, összehasonlító nyelvészet irodalom, szociQlógia. pszi­chológia, valamint néprajz területén szakembercse.'ét és közös kutatásokat irá­nyoz elő. A jegyzőkönyvet Kulcsár Kálmán, az MTA főtitkár­helyettese, az amerikai part­nerszervezet részéről pedig John William Ward elnök irta alá. (MTI) » — Lehet, hogy értik, de azt már kevésbé, hogy ép­pen. az álszemérem okán nálunk nem létezik — tisz­telet a kevés kivételnek! — olyan fogalom, hogy kultu­rált borfogyasztás. És itt a mértéket és a minőségi kö­vetelményeket szeretném hangsúlyozni! — Bocsánat, de a minőség az önök dolga. — Rendben. Ám az már nem mindegy, milyen (le­gyünk megint általánosak!) italt mihez és hogyan aján­lanak és persze fogyaszta­nak. Volt már vendéglőben? Biztos. Hányszor mondták el, ehhez és ehhez az étel­hez melyik bort ajánlják? És egyetlen pohárkával, nem egy flaskával! Nos, hány­szor ajánlották? — Nyert. Egyszer sem, vi­szont, ha rajtam múlott vol­na, még most is olyan len­nék, mint a kocsmáros szi­vacsa ... — Itt egy friss sztori. Szakmai vendégekkel vol­tam a Tiszában, és büszkén kihúztam magam, amikor a saját borunkat kérve, bólin­tott a pincér. Vörös bort kértem. Tudja, hogyan ér­vényesül az ize? — Azt hiszem, szobahő­mérsékleten. — Nyert. És mit gondol, hogy hozták ki, természete­sen szakmai büszkeségtől duzzadó kebellel? Jéghide­gen! Kultúránk e .speciális te­rületéről — és az ö sajnála­tos hiányosságairól — tehát ennyit, értékelje ki-ki ízlése cs várakozása szerint. Mi­után a pincegazdaság nem egyszerűen kínál, hanem termelése révén gazdálkodik is, érdemes szétnézni „válla­lati" házatáján is. Arneny­nyire korkövetelmény egy áruellátásban érdekelt cég­nek, 'hogy vegyék a termé­két, annyira — épp az előb­bi miatt — fontos, hogy tartson lépést a piac igé­nyeivel. Ezt szolgálja az, amit úgy hívnak, termék­szerkezet-váltás. Igaz, hogy — lévén egyetemes, szidott, de mégis — keresett cikkek­kel foglalkozik, s a hiány­gazdálkodáshoz közeli keres­kedésbe nem lehet belebuk­ni, mégis nagy gondot fordí­tottak a gyártmányfejlesz­tésre. Saját „boszorkánykony­hán" kísérletezték ki a je­lenleg nemzetközi szabadal­mi eljárás alatt álló aperitif­családot, a Capri-néven for­galmazott vermutokat. A ta­valyi premier óta nemcsak a hazai, a külföldi piacokon is egycsapásra sikerrel „de­bütált" a délszaki stílusú, Campari emlékezetű ital, s a minap írtak a'á a Szovjet­uniában és az NDK-ban 600 ezer üveg exportjáról szóló megállapodást. A vállalat az üdítőital-el­látásban továbbra is a jól bevált Márka-üzemre épít, am ugyanakkor az izekben is újításra törekszik. A ha­gyományos készítmények mellett megjelentek — s nemcsak kicsiben, de lite­resben is — a mangó és a maracuja készítmények is. No és amiben nem lehet változás: Anna csak egy van. Nem a — bál, hanem a — viz! Évente 15 ezer hektoli­tert palackoznak. Egészsé­günkre! Igriczi Zsigmond «

Next

/
Oldalképek
Tartalom