Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-13 / 163. szám

MAGAZIN Szombat, 1985. július 13. Évszázadok óta azt hisszük, ördög nélkül nincsen pokol. Van! Hogy hol? Földerítése miatt kalapot emelhetnének előttem nagy krimik hősei is. Kőműves az illető, házat épített, aztán, eltűnt. Ha kőműves, akkor kezdjük a tudakozói a kisiparosok szövetségében. Nem ismerik. Kérdezzem meg inkább a másik telefonszámon, ott a legújabb belépőket is nyilvántartják. Ott sincsen. Menjek inkább az építési osztályra, hátha valami géemká tagja az illető. Megyek, kiderül, kőműves géemká nincs is, és ők se ismerik. Tanácsot itt is kapok, forduljak bizalommal az SZTK-hoz. Ha maszek, akkor fizet is, és itt biztosan könyvelik. Eddig simán nem tudtam meg, amit akartam, most azonban akadályba ütközöm: adjam be kérésemet írásban, és majd válaszolnak rá. Ha szerelmi mániámban üldözném, akkor érteném a dolgot, de így nem. Mondom is mindjárt: Kedves hölgyem, én ezt csak az újságon keresztül tudom megtenni. Ha én mindig leveleznék, és mindig kiváratnák velem a törvényes válaszadási időt, csak pókhálós anyagokat közölhetnénk. A kedves hölgy megenyhül, és azt mondja, a kollégáinak se ugrik be a név hallatán senkinek a fizimiskája. Régóta tudom, ha keresünk valakit, nem érdemes azonnal a világ túlsó felén érdeklődnünk. Kolléganőm mondja, van egy megyéi KIOSZ is, kérdezzem meg ott. Megkérdezem, itt végre fél órán belül meg is mondják. Ráadásul két címet is kapok. Az Egyetem utcában van az egyik, Szatymaz tanyáján a másik. Közelebb van az Egyetem utca, késő este megyek, kilenc után, végigtapogatom a lépcsőházat, mire villanyt találok, meg is nézem minden lakó ajtaját, de itt csak a bátyja vagy öccse lakik, és ő sincs itthon. Nem baj, keressük S/.atymazon. Ha tanyán lakik, valaki mindig van otthon, majd csak nyomra vezet. Fifikás ésszel számozták meg a szatyma/.i tanyákat. A zsombói út mentén kérdezzük először, forduljunk meg, aztán menjünk jobbra, ott találjuk, a vágóhidat, érdeklődjünk arra. Még négy embertől kérdezzük később, mind Egyetlen eset másfelé küld bennünket. Figyel bennünket mind a négy, mert látja, szaladgálunk, mint pók a falon, mégse találjuk. Fél délelőttünk ráment már, gyerünk be a tanácsházára, nézzük meg ott a térképen. Végre megvan — a térképen. Még kétszer eltévedünk, de odatalálunk. Nem tanyához, csak valami kutyafarmhoz. Megyünk a szomszédhoz, lelket verünk bele, mert mankót adtak a hóna alá, és hazaküldték, és mi mást tehetne egy magában élő mankós fiatal, majdnem fenékig issza a pálinkásüveg tartalmát, és alussza a legbékésebb igazak álmát. Sikerül az észhez térítés, mondja is, hogy ez a kutyafarm egy egészen más kőművesé. Bocsánat érte, de az is megfordult azonnal a fejemben, hogy itt egy világszélhámossal állok szemben. Dehogy szemben, inkább kergetem. Két néven él, és mindig azt veszi elő, amelyik gazdaságosabb neki? A vadászkutya jöhet ilyen izgalomba, amikor vadszagot érez! Ugorjunk nagyokat, mert így soha nem érünk a végére. Üjabb érdeklődés, kétcsapásra két dolog is kiderül. Nem két néven él, ez is más, az is más, és felesége is volt neki. Nagy kunkorokkal telefonálok innen oda, onnan ide, meg is találom, és meg is ígéri, hogy összehoz volt férjével. Majd fölhív telefonon vagy ma, vagy holnap, és megbeszélhetjük a találkozót. Ebből se lesz semmi, gondoltam magamban. Akinek vaj van a fején, minek keresne? Megingott minden bizodalmam az emberi rosszindulatokban, mert valóban fölhívott. Most mar elmondhatom, milyen lépcsőfokai vannak ennek a pokolnak. Eladta szegedi házát az újszegedi ember, és megvett egy félig kész társasházrészt. Amikor belépek a lakásba, minden eddigi csóróságom eszembe jut: mit keresek én itt? Akinek ilyen szép lakásban az én panelra forgó eszemre lehet szüksége, az nyilván beteg. Nézzünk be azért, ha mar eddig eljöttem. Az angol típusú emeletes lakás tulajdonosa önti elém panaszát. Azt mondja, becsapott ember ő, szép és jó lakást akart, olyat, amelyben majd unokái is ellakhatnak, és ilyet kapott. Szűkítsük lé a kört, mert bírósági pör is lett belőle, én pedig se használható, se használhatatlan adatokat nem akarok szolgáltatni senkinek, főleg kéretlenül nem. Maradjunk csak annál az egyszerű ténynél, hogy a tervrajzon nyolc kémény, illetve szellőző szerepel, a valóságbari viszont öt készült el. Szemléltetőnek mindjárt bedughatom az orrom az alsó zuhanyozóba. Ilyen szép lakás és ekkora büdösség valóban nem fér össze. Végigjárjuk az öszszes emeletet, láthatom, mert fölhívják rá a figyelmemet, hogy a ház tetején a többi lakáshoz tartozó kémény mind átér a tetőgerincen, csak a két szélsőé nem. A kapott magyarázat: mert mindkettőt eladásra építették, nem saját használatra. Hadd írjam ide a sajnálatos másik tényt is. A férj, aki öregségére belement az átköltözésbe, mert egy szegedi iskola érdekeit tartotta előbbrevalónak — az ő régi lakásukkai bővítették az iskolát —, több infarktus összefogott eredményeként, meghalt. Gyászolja egyetlen özvegye, fia, két unokája. Mitől is lehet infarktust kapni? lassan ott tartunk, hogy mindentől. Az az áldatlan vita, amibe belecsöppent az új lakásban, igen erősen közrejátszhatott , benne. Ügy is fogalmazhatnék, hogy az a kilátástalan vita. Mert átvették a lakást félkész állapotban, maguk akarták befejeztetni, aki pedig egyáltalán építkezni kezd, sőt egyik kőműves kezéből a másikéba adja a munkát, az mondjon le a szanatóriumi nyugalomról. A legnagyobb feneség a dologban: a szép házak elvileg azért épülnek, mert szépen akarnak élni benne, erre úgy fölfordul a világ, hogy jöhet az infarktus. Ennyire kificamodott volna az emberiség? Megyek a kőműveshez, apróra kivallatom. Van időm megfigyelni, reszketős a keze. Fölőrölte idegeit az albérlet, elvitte a pénzét is, és válás lett belőle. Angyalarcú kislány játszadozik mellettünk, két órán át szó nélkül. most jöttek haza évzáróról. Azért építik a házakat, hogy elváljanak utána? Ez se normális dolog, akkor se, ha tudom, hogy a házasságok ijesztő méretekben mennek tönkre mostanában. Ezer oka lehet, és abba belefér ez a ház is. Terv persze volt, előkelő építész készítette, de tessék mutatni egyetlen házat, amelyik a tervek alapján, változtatás nélkül készül el. Ráadásul, ha mindenki ügy rendezi be belülről, ahogy akarja. A régi terv szerint állítólag egyetlen kémény volt, és két szellőző, mégis ötöt építettek. — Induljunk ki abból a valóságból, hogy az alsó zuhanyozó rettenetesen büdös. — Csak azért, mert a szellőzőt a másik emelet előtt lebetonozták. Ahol egy lyukat találtak, oda bekötötték vagy a bojlert, vagy a szellőzőt. A volt feleség ötödik epeleti panellakásában vagyunk, többször hallom, hogy az egymást érő tárgyalásokon ő képviseli volt férje érdekeit. Nem ő építette, hanem a férj, minek ide a pótlék? — Két hónapig kezelték ideggel a férjemet, ö nem bírná végigülni a tárgyalásokat. Ki van bukva. 0 is erősítgeti, hogy ez tette tönkre házasságukat, ezért kellett elválniok. Hadd maradjak meg a régi bölcsességemnél, mert okosabb semmivel se lettem. A szép új házak az életre épülnek, nem az infarktusok sokaságára, és nem is azért, hogy idegkezelés és válás legyen belőlük. Hogy ettől az igazságtól egy világ választ el bennünket? Hogy egy házépítést túlélni csodának számit? Hogy a házépítésre rámehet maga a házasság is? Hogy pokol lesz ott, ahol szeretetnek kellene lennie? Hogy egymást marják azok, akiknek becsülniük kellene egymást? Hogy nem elég, ha nem lehet ezt kapni, vagy azt, hogy térdig lejárhatja a lábát az ember, amíg egyetlen mestert is kaphat? Legyen rá példa ez az egyetlen eset. HORVÁTH DEZSŐ Kiss Benedek Állok virágban Bodzafaillatos szeleket érzek, bodzavirágos nyarat várok, hajolok jobbra: leányra nézek, hajolok balra: asszonyra látok. Őszből tavaszba, tavaszból őszbe, jégről vizekre, vizekről sárra: vetem szememet fergeteg égbe: váltson pipacsba, búzavirágba! Micsoda forgás! (hajolok balra) teremtő isten! (hajolok jobbra:) tetőtől talpig tajték a bodza, verejték csordul: bodzafa habja. Bodzavirágos szeleket érzek, bodzafaillatos nyarat várok te boldog isten; alig hogy élek s teremtő Isten: virágban állok! Látlelet egy építészeti értékről A régi szegcdiek csak Kass-szállónak ismerik, a fiatalabb generációk számára regi Hungária. Emlékeinkben még élnek nevezetes bálái, a zónázó finom falatai, a rózsaszín terem családias hangula'a. a régi biliárdasztal csatái és sorolhatnám. A műemléki védettséget élvező patinás épület ablakai betörve, vakolata mállik, ajtajai bereteszelve. Remények vannak, tervek készülnek — egyszer talán megújul... Mikor?! A mai látleletet Nagy László készítette. 4