Délmagyarország, 1985. június (75. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-11 / 135. szám

Kedd, 1985. június 11. 5 Nemcsak az unalom óráit számolom Film, színház, muzsika Olasz napok Szegeden A múlt héten négy műsor címét húztam alá a rádióújságban: három iránt kíváncsiságom kelt, a negyedikhez kötelességérzet szólított. Ez utóbbi Polgár András tévéjátéka volt (A szembesítés eredménytelen). A szerző több, tárgyalóterembe helyezett „mai játékkal" szolgált már korábban, maradandó emlékeket azonban nem hagyott — eleddig. A legújabb történet is alighanem azért marad emlékezetes, mert a hazai tévéjátékok amú®v is túlontúl táeas műsorideje tekintetében: rekordot döntött. A 20 perc híján két órában akár krimiizgalmakat élhettünk volna át. plusz adalékokat kaphattunk volna a társadalom perifériáin élők szociálpszichológiájához. Mert Avar István bíró'ának eev brutális gyilkosság elkövetőiét kellett megtalálni és elítélni. Igen. megtalálni, mert szerencsétlen dramaturgiai mesterkedések folytán az első percekben nyilvánvaló volt, hogy a főbenjáró bűnnel vádolt fiatalember — nem ölhette meg szerelmi vetélytársát. Mindazonáltal még jöhetett volna a krimi is. a társadalmi hátrányos helyzetek térképei, ám az alkotók — úgv tűnt — nem tudtak dönteni, melyik „szálat" erősítsék-szövögessék inkább. Így a szokásos „tanúkihallgatásos játékvezetés'" egyik mederből a másikba terelgette egyre lankadó figyelmünket, egészen a nagy sokára eljövendő befejezés csattanójáig. Ami megint nem csattant amúgy istenigazából, mert ismételt dramaturgiai ügyeskedések révén jó előre nyilvánvaló volt. Nekünk. Mármint az, hogy ki is a gyilkos valójában. A bíróságnak viszont még mindig nem volt nvilvánvaló. de letelvén az iszonyúan hosszú egy óra negyven perc, az alkotók otthagyták a bírót, ügyészt, ü""védet, ülönköket a legteljesebb bizonytalanságban... És tán sóhajtottak: annvj mégis kiderülhetett, hogv a múlt átkos örökségei (szűklátókörűség, kapzsiság, a pénzszerzés bűnös útiai stb) tovább élnek napjainkban — a peremkerületekben ... Mit tehetünk? Kínos mosollyal nyugtázhatjuk: valóban, ez kiderült. De mért kellett hozzá ilyen fölha;tás? A másik három program viszo-t tényleg olyan érdekes volt, amilyennek gondoltam. Mdjor Tamást „Játszani is engedd ..." címmel engedték a képernyőre, ho®v tanítsa szininövendékeit és bennünket: mi a vers. Hogyan kell olvadni? Hogyan lehet gondolkodni róla? Miként kell mondani? A versmustra egyszersmind önarckép volt így is, úgy is roppant tanulságos és élvezetes. Versek és írók főszereplésével készült a szegedi és az újvidéki stúdió Újvidéken készített műsora is. A Tiszatáj főszerkesztőjét. Vörös Lászlót és a lapban publikáló költőket — Baka Istvánt, Belányi Györgyöt és Pintér Lajost látták vendégül a szomszédban, akik az „alföldi" irodalmi élettel és saját munkásságukkal ismertették meg a két országban élő, remélhetőleg nagyszámú nézősereget. A folytatás következik, a Letopis Matice szerkesztősége és írói köre Szegeden kap majd szót és képet. Nem kell talán itt, most bizonyítani, mi fontossága az ilyesfajta szomszédolásnak. Ami nem újkeletű természetesen, sem az irodalmi életben, sem a helyi stúdiók működésében. De mindkét területen: példaszerű. A harmadik figyelemre érdemes műsor dokumentumfilm volt. csütörtökön délután adták. Foglalkozása: szülő címmel. Készítőinek kalauzolásával megismerkedtünk egy családdal, ahol összesen 12 gyereket nevel az anva és az apa. A „seregből" hét a saiát és öt az állami gondozott. A szülők értelmiségiek, a gyerekek fölszabadultak, vidámak, a légkör szeretetteljesen játékos. Csak bámultam ... Sulyok Erzsébet Érdekesnek ígérkezik az a programsorozat, amit az olasz kultúra napjain szeriveznek Szegeden: zenei esejmény, filmbemutatók, szín] házi vendégjáték. Előbb a római Quartetto Beethoven együttes ad koncertet a Tisza Szálló nagytermében holnap, szerdán este fél 8-tól. Félix Ayo (hegedű), Alíonso Ghedin (brácsa), Enzo Altobelli (gordonka) és Carlo Bruno (zongora) a Santa Cecília konzervatórium tanárai. Smint a társaság elnevezése utal rá, Beethoven születésének kétszázadik évfordulóján alakultak, 1970-ben, azóta bejárták a világ számos országát, hazánkban is koncerteztek már, nagy sikerrel. Szegeden Beethoven Eszdúr zongoranégyesét, Bettinelli Divertimentóját és Brahms g-moll zongoranégyesét szólaltatják meg. Pénteken, június 14-én este fél 8-tól nyitják meg ünnepélyesen az olasz filmnapokat a Fáklya moziban, ahová eljönnek a hazánkba érkező olasz filmművé-delegáció tagjai is. Akkor Francesco Rosi és Antonio Gades filmjét, a Carment vetítik, melynek íőszereplösztárjai Júlia Migenes, Placido Domingo és Ruggiero Raimondi. Másnap, szombaton Federico Fellini alkotása látható: És a hajó elmegy..., vasárnap Nanni Loy filmje, a Piconc küldött, hétfőn pedig a Taviani testvérek mozija, a Káosz megy — minden este fél 8-tól, a Fáklyában. Jövő hét szerdáján, június 19-én mutatkozik be — fővárosi vendégszereplései után a szegedi Kisszínhúzban a Pupi e Fresedde zenés pantomimszínház este 8-tól. A Ruzante szövegére komponált drámai kantátájuk címe A lebegő Föld éneke, szereplői Antonio Piovanelli, Fabiane Pasquet és Ivan de Paola. A rendező Angelo Savelli 1976-ban egyik alapítója volt Firenzében a társulatnak, a népszínházi hagyományok, formák kutatója, aki maga írta és rendezte az együttes számos produkcióját. Az elmúlt években olyan jelentős művészek csatlakoztak hozzájuk, mint Tobia Ercolino festő és zeneszerző, Nicola Piovani komponista vagy a jeles nápolyi színész, Gigio Mórra. A lebegő Föld éneke körülbelül arról szól, hogy a parasztfiú háborúbamenet elbúcsúzik jegyesétől és jó barátjától, akik távollétében egymás karjaiba menekülnek, s a visszatérő fiatalember megváltozott világot talál, ám miután maga is megváltozott, elveszti személyiségét, akár az óesztendő, melyet a tavasz ébredésekor messze űznek szülőföldjük határaitól. m rádiófigyelő Sem rockona, sem ismerőse Nem akármilyen meglepetés ért pár hónappal ezelőtt. Két húszéves ifjúval igen jót beszélgetvén, minden teketória nélkül, teljes természetességgel közölték velem, hogy — én egy nagy nemzedékhez tartozom. Feltehetően könnyű belátni, hogy erősen meglepődtem, végtére is az embernek igazán nem mindennap mondanak ilyen megtisztelő dolgokat, hiúságomnak tehát maximálisan hízeleghetett volna a kijelentés — én viszont tulajdonképpen csak igen-igen nagy megrökönyödést éreztem. Majdnem akkorát, mintha az közöltetett volna velem, hogy alvajáróként részes voltam a képlopásban vagy önkívületi állapotomban rendszeresen molesztálni szoktam Zalatnay Saroltát és Szűcs Juditot, szimultán. A nemzedék, aminek fenti, ifjontian bohó megjegyzés szólt, nagyjából úgy az 1948—49 és 1953—54 között születettekre, vagyis a mai harmincasokra vonatkozik. Igen, kérem, mj voltunk azok, akiket ama bizonyos hatvanas években tinédzserfővel nyakon öntött a rock-, vagy (talán így pontosabb) — a beatzene. Mi lennénk hát a beatnemzedék, úgymond. Ennek ellenére, vagy akár ezzel együtt jelenthetem: nem teng túl bennem az a bizonyos nemzedéki öntudat. Mert meggyőződésem, hogy a beatkonszak „ideológiájánál" (erősen kétlem, hogy a szó mélyebb értelmében ilyenről egyáltalán beszélni lehetne— pedig beszélnek!) — sokkal több koherens eszmeiség szükségeltetik igazi generációs tudathoz. Annyira persze van nemzedéki öntudatom, amennyire kedden későn este a rádióban Réz András ecsetelt némi cinkos összetartozást oly tekintetben, hogy kortársaimmal jól emlékszünk, a régi illés-számok szövegeire, tudjuk, hogy a Honeycombs együttesnek nöi dobosa volt és fonetikusan írtuk le a Beatles-dalok szövegeit. (Így volt. bizony-bizony.) Mindazonáltal megmosolyogtatónak tartom, hogy ilyen alapokra egy teljes nemzedék összetartozását alapozni lehetne. ^edig valami efféléről is szó volt abban a músorsorozatban, amelynek első darabja a fenti időpontban (este tíztől tizenegyig) a Petőfi adón sugároztatott. Filmfül a címe, s Barát József összeállítása 17 (!) részes lesz, az alcím: „Képtelen rockfilmtörténet". Az első rész külön cimet is viselt: „Tudtuk, hogy őrjöngeni kell." (Szentigaz.) Megszólalt több prominens „nemzedéktárs" (értsd: nagyjából egykorúak), például Széky János, az ÉS munkatársa, a már említett Réz András filmesztéta, a Művelődési ' Minisztérium osztályvezetője, többször és kissé teátrálisan felkonferálva részleteket hallhattunk Csengey Dénes „. • .és mi most itt vagyunk" című, 1983-ban megjelent könyvéből. Természetesen bejátszottak sok-sok. akkori nagy slágeiTészletet, a megszólalók meg arról beszéltek, hogy ... ... miről is? Esküszöm: nem tudom pontosan. Pedig értelmes, rokonszenves fiatalemberek, magyarul is kiválóan tudnak, jó szándékukhoz sem férhet kétség — mégis az volt az érzésem: olyasmit próbálnak igen intelligensen megmagyarázni, ami voltaképpen nem létezett. Hiszen volt beat, volt őrjöngés, volt „tiltakozás" is (ez az ügy azért már jóval bonyolultabb!) — de könyörgöm, a Magyarországra eljutott (kevés) rockfilm ürügyén (mert így történt) ugyan miféle generációs alapigazságsor fogalmazható meg? Néhány felszínes közhely és valamivel kevesebb szociális töltetű megállapítás. Igazak, de vérszegények, pontosak, de roppant távol vannak a teljességtől. Amennyire nem lehet koherens „nemzedékiségről" beszélni, annyira nem szerencsés ily mértékben megpróbálni összekapcsolni a rockot a korabeli társadalmi fejlődés neuralgikus kérdéseivel, az ifjúság tudati állapotaival és hasonlókkal. (Például: mit segített vajon a rock abban, hogy mondjuk halljunk a Donnál elpusztult magyar katonák tízezreiről? Satöbbi.) Hogy mi mindent lehet még elmondani majd a hátralevő 16 részben, bevallom: sok önismétlést kivéve, még csak elképzelni sem tudom. Hogy ama bizonyos nemzedék tagjai közül vajmi kevesen hallhatták a róluk szóló sorozat első darabját, azt viszont igen. (Legtöbbjük túl korán kel másnap ahhoz, hogy tíztől tizenegyig a rádió előtt nosztalgiázzon. Hiszen ne feledjük, kedves kortársaim: lassanként mi leszünk „a derékhad", avagy ideje az új jelszónak arccal az infarktus felé.) Ady azt írta Szeretném, ha szeretnének című kötetének legelején: „Sem utódja, sem boldog őse / Sem rokona, sem ismerőse / Nem vagyok senkinek." — Mi lenne, ha akár ez számítana egy mélyebb és igy igazabb nemzedéki hitvallásnak, mondjuk a She loves you yeah-yeah-yeah előtt? Azzal a kitétellel persze, hogy azt, hogy szeressenek, mi is nagyon szeretnénk. Legalább úgy, mint a fényes szellők nemzedéke. (Ami tényleg nagy nemzedék volt.) Bennünket legföljebb ha egykét naiv húszéves vélhet nagy nemzedéknek, talán, mert „szinkronban" hallhattunk Jimi Hendrixet a Radio Luxembourgon. O, idők ó... „nemzedékek". Domonkos László Átrium—SAS együttműködés A budapesti Átrium Hyatt Szálló bekapcsolódott a SAS skandináv légitársaság nemzetközi szállodaláncába — jelentette be hétfőn sajtóT tájékoztatóján Kovács István, a szálloda igazgatója. A skandináv légitársaság és a budapesti szálloda között májusban megkötött és június elsejétől érvényes megállapodás értelmében ezentúl az Átrium elsőbbséget élvez a SAS helyfoglalási rendszerében, részesül a társszállodák közötti kölcsönös értékesítés előnyeiben, s szerepel a SAS nemzetközi kiadványaiban és menetrendjében. A skandináv légitársaság saját szállodái mellett ez év eleién alakította meg az úgynevezett társult hoteiek láncát, ezek sorába kapcsolódott most be a budapesti Átrium. A SAS minden városban, ahol leszállnak généi, fel szándékozik venni a kapcsolatot egy-egy szállodával. amelyeket a SASjáratokon utazó üzletembereknek, illetve a turistáknak ajánlhatnak. Vannak elképzeléseik Vállalati tanács a Pincegazdaságnál A Dél-alföldi Pincegazdaság dolgozóit, vezetőit képviselő huszonöt küldött két nappal azután, hogy lakóhelyén döntött országgyűlési képviselőjéről és tanácstagjáról, ismét az urnákhoz járult. A vállalati tanács tegnap, hétfő délelőtt 10 órakor kezdődött alakuló ülésén munkahelyük további sorsáról határoztak. Bódi Ilona, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára köszöntötte a MÉM, az Édosz és a pártszervezet megjelent képviselőit, majd az átalakulás folyamatát foglalta össze. A kilencfős előkészítő bizottság javaslatára február 28-ig a munkahelyi tanácskozásokon eldöntötték, hogy a javasolt vállalati tanács formát elfogadják. Az aktivitásra jellemző, hogy negyvennégy dolgozó szólalt fel, s már ekkor tisztázták a változások lényegét. A jelölő bizottság a dolgozókat képviselő tizenhárom személyt a munkahelyi javaslatok szerint jelölte. Dudás László megbízott igazgatónak az előterjesztőHallássérült fiatalok vetélkedője Tavaly a hallássérült úttörők vetélkedőjét rendezték Szegeden, idén. a múlt hét végén, a középiskolásokat hívták. Az MHSZ Országos Központja és megyei vezetősége, az országos és a megyei közlekedésbiztonsági tanács, a Hallássérültek Országos Szövetsége és megyei szervezete, valamint a KISZ KB, a megyei KISZbizottság, a megyei tűzoltóparancsnokság. a munkásőrség a 17 csapat 102 tagján kívül a szocialista országok 3—3 tagú csapatát is vendégül látta. A kétnapos programban közlekedésbiztonsági elméleti és gyakorlati verseny, honvédelmi akadály- és lövészverseny szerepelt. A színhelyek a következők vol; lak: az MHSZ Etelka sori j központja, a repülőtér, a I megyei tanács módszertani központja, a KISZ-iskola. Az eredményhirdetést tegnap. hétfőn tartották. Az akadályversenyben Laki Zsolt (Budapest) lett az első. második Földi Zsolt (Miskolc), mig harmadik Tar István (Budapest). A csapatok versenyét a budapesti Asztalos János kollégium diákjai nyerték, a második helyezett soproni, s a harmadik debreceni gárda előtt. A lövészetet a miskolciak nyerték, másodikok lettek a szegediek, harmadik helyezettek pedig a budapesti Shcrb Antal kollégium fiataejai. A lövészet egyéni versenyét Földi Zsolt és Jelenfi József megosztva nyerte (mindketten miskolciak), a harmadik a soproni Nagy Mihály lett. Az összetett egyéni versenyben Földi Zsolt győzött, Jelenti József és Záborszky Zoltán (Budapest) előtt. A közlekedésbiztonsági versenyen KRESZ elméleti, ügyessé®! és vezetési gyakorlatokból vizsgáztak a versenyzők. A csapatok között a soproniak bizonyultak a legjobbnak. Második helyen végeztek a miskolciak, harmadikon a debreceniek. Ebben a versenyágban fiúknak és lányoknak külön hirdettek egyéni versenyt. A fiúk közül Jelenfy József lett az első, Nagy Mihály a második Kállai Béla (Debrecen) a harmadik. Kerekes Ágnes (Budapest) győzött a lányok versenyében, második helyet szerzett Kovács Krisztiiül (szintén Budapest), harmadikat SzCnnyai Márta (Sopron). A KISZ KB különdíját sikeres szerepléséért a soproni csapatnak ítélte a zsűri. sére a résztvevők megszavazták az új szervezeti és működési szabályzatot. Bejelentette, hogy a vállalati tanács tagjainak közgazdasági alapismeretekből tanfolyamot szerveznek. A vállalati tanács elnökének nyilt szavazással dr. Kékes Tibor közgazdasági l'öoszt'ály vezetőt, elnökhelyettesnek Fogarasi György borászati osztályvezetőt választották meg. Az igazgatóválasztás előzményeiről dr. Garamvári Pálné, a MÉM osztályvezetője beszélt, s bejelentette, hogy a pályázatra Dudás László megbízott igazgató jelentkezett. Vázolta a vezető legfontosabb feladatait, elsősorban a termelési kapcsolatok hatékonyabbá tételét, a belföldi és exportpiacokon való helytállás szükségességét, és az egységek önállóságának ésszerű keretek közötti megvalósítását. Titkos szavazással egyhangúlag Dudás Lászlót választották igazgatóvá ót évre, aki köszönetet mondott a bizalomért, s bejelentette, hogy szeretne öt év múlva ismét pályázni. Ez azt jelentené, hogy a vállalat megbízhatóan működik, a termelési kapcsolatok rendeződnek, a belső rend és fegyelem tovább javul, és hosszú távú rentábilis gazdálkodást sikerül megalapozni. A vállalati tanács és az igazgató tevékenységéhez Vanek Béla, az Édosz Központi Vezetőségének titkára, és Szaniszló József, a megyei pártbizottság munkatársa kívánt sok sikert és eredményes munkát. Politikai fórum — kisiparosoknak Politikai fórumot rendezett tegnap, hétfőn a Kiosz Csongrád megyei vezetősége Szegeden a Kiosz társadalmi tisztségviselői részére. Budai Antalné, a Kiosz megyei titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Orcsik Sándor, a megyei vezetőség elnöke megnyitotta a fórumot. Dr. Koncz János, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának titkára a XIII. kongresszus határozatairól, az ezekből adódó ideológiai feladatokról tartott előadást, majd válaszolt a témával kapcsolatos kérdésekre. I