Délmagyarország, 1985. június (75. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-08 / 133. szám

kiérném. A Park üres volt A Park üres volt, de a fiú nem is számított másra. Az lepte volna meg, ha talál valakit ücsörögni a Padon. Az elöregedett fák, amelyek mintha diétáztak volna, szomorúan és soványan fordítottak hátat a Város bérházainak, suttogva üdvözölték. Szerette ezeket a nyári éjszakákat. Cigarettájával köröket lóit a súrú levegőbe, s a hold ilyenkor egy meghajló ágra telepedve, hol hálásan nevetgélve, hol aggódva figyelte, nem tesz-e kárt magában. De a fiú már nem félt, hiszen nem volt' mitől félnie, cs nem volt mit feltenie — lidércci kivéreztek csöndes félmosolyán. Aki látta, azt hihette, bolonc), kedves, vigyorgó elmebeteg, amilyen ezer és ezer szaladgál ártalmatlanul a Város utcáin —, de a fiú azt is tudta, hogy a bolondokban meg lehet bízni, és benne nem bízott senki. Amikor először meglátta, ahogy ül valaki a Padon, az egyetlen padon, amelyiknek nem feszegették le a háttámláját, és nem törték össze betontalpait, zavarba jött. Késő volt, s a fiú. bár nem félt, valami kesernyés dühöt érzett a Pad, az ő padja bitorlója iránt. Zsebre vágott kézzel, hamisan fütyörészve járta körül a görnyedten ülő alakot, de a lány nem emelte föl a fejét. Aznap este nem szóltak egymáshoz egy szót sem. másnap sem, harmadnap sem, de amikor negyednap a lány nem jött, a fiú furcsa nyugtalanságéi érzett. Mintha kivágtak volna egy fát a Pad körül, vagy nem kelt volna fel a hold. Idegesen szívta a cigarettáját, már nem tűnt bolondnak, s hosszú idő óta először jutott eszébe, hogy albérleti szobáját ma megint átkutatja a zsémbes főbérlönő. — Hiányoztál — mondta másnap, s hangja, bár természetesnek szánta, remegett. — Maga mindig itt ül? — kérdezte a lány csendesen, s a szél elült,, hogy a fiú hallja, mit mond. — Igen — válaszolt rekedten, mint a ritkán szólók. — Esténként itt ücsörgök mindig. A lány, mintha nem is érdekelné, hallgatott. Amikor nagyvártatva megköszörülte a torkát, nem fordult a fiú felé. — Vár valakit? — Nem tudom. Nem hiszem — mondta tétován a fiú, s cigarettájával köröket rajzolt a levegőbe. A hold mozdulatlan maradt. — De maga hiányzott. — Itt ismerkedtem meg a fiúmmal — a lány hangja súlytalan volt. — Ezen a padon ültem akkor is. Hozzámlépett átölelt. Nagyanyám azt mondta, szőke férjem legyen, azok tiszták, sohasem hazudnak. Amikor megcsókolt, nem húzódoztam ... szőke volt. Megígérte, hogy másnap újra jön. Ennek már három éve. A fiú hallgatolt. A fák közelebb húzódtak, az utolsó ablakból is hiegszökött a lény, nem volt mitó! tartaniuk. A lány most ráemelte az arcát. Olyan voll, mint a hold. — Nem akar megölelni? A fiú lassan megrázta a fejét. — Az én hajam barna. — Nem baj — vágta rá gyorsan a lány. — A nagyanyám meghalt és én nem mondtam meg neki, hogy a szőkék is hazudnak olykor. A fiú néma maradt. — Maga nagyon szomorú lehet — mondth a lány és lehajtotta a fejét. — A szeme sötétebb az éjszakáimnál. — Visszajön — a fiú hangsúlya olyan volt, mintha huszadjára ismételné meg —, visszajön. A lány haja előrehullolt, a holdfény megcsúszott rajta. — Én is ezt mondogattam magamnak két éven út. De rnúr nem akarom, hogy vissza jöjjön. — A feleségem meghalt — mondta üresen a fiú. — Azt mondták az orvosok. Bementem meglátogatni mint minden nap, és hazaküldtek azzal, hogy meghalt. — Úristen — motyogta a lány. — Már az orvosok is hazudnak. — De én másnap is bementem. Letettem a portán a nevére a banánt, és letettem a narancsot. Biztos nem akarta, hogy lássam. A lány fölállt, megsimagatta a haját. — Egészen megszőkiti a hold — mosolygott rá. A fiú mozdulatlan maradt. — Tudom, hogy te voltál az — folytatta a lány. A fiú megremegett. — Ha nem akarod, ne áruld el — kuncogott n lány. — Úgyis tudom. — Félek — mondta a fiú. — iBármim volt, mindent elhagytam. Szórakozottságból? Élveztem is. Ne adj semmit, mert elveszítem. — Most már tudom, hogy te vagy az >— kuncogott a lány. — Én azóta nem csókoltam meg senkit. A fiú hitetlenkedve megrázta a fejét. — A feleségem is így kuncogott. A hangja remegett. — Szeress! — ölelte magához a lány. — Szeress ' A fák hirtelen összeborultak, sötét lett. felörvéuyletl a hold. Valahol valaki elcsodálkozott álmában, milyen hiábavaló az élet. De a Park üres. De a lanv nem jár arra. De a fiú összetörte a Padot. DF.AK MÓR Győri László Virág utca Kaposvárott a Virág utca az az utca, hol képezik a szakmunkásokat, s a munka képezi szakmunkásait. Kaposvár az, ahol Dorottya megverselte Csokonait. Kaposvárott a Virág utca költői verselt világra, hogy Szegedinumba bolyongtassa költözni néhány évszakot, — maradt Kaposvár, ám a kocka nem pördült vakra sok hatol. Kaposvárott a Virág utca azért tovább virágozott; ha jól emlékszem, némi bucka, aszfalttal tömve itt-amott, — kit érdekel a semmi csúcsa, ha már mindenen túl vagyok. Hogyha mindenen túl vagyunk már, a Virág utca Tolbuhin, Sztálingrádi, Kende Kanut, s bár Dunántúl, Alföld, az suhint: Orosháza avagy Kaposvár, óilünk-e európain? Kaposvárott a Virág utca lassan virággá változik, Orosházán a herce-hurca legömbölyíti sarkait. Vihara, történelme túrta azt az utcát, a Meggyesit. I.et'; Meggyesiből Sztálingrádi, Sztálingrádiból Tolbuhin, közben ez-az, de ki tudná, mi, — éllem-laktam a Meggyesin. A fü meg a fa nem kíváncsi, bólint, akár egy régi rím. Bólintsak én is mindenen túl? Égy város- vagy egy utcanév életünk volt. történelem, súly, lehúzta mindünk életét. Ne bólintsunk mindenen túl, könyörgök bocsánatért. 8. 1962 — HELSINKI. Északi rokonaink nagy vendégszeretettel várták a 117 országból érkezett 18 ezer fiatalt. A fesztivál díszvendégei között volt Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa VIT-dosszié II. Már javában folyna k az előkészületek a XII. Világifjúsági és Diáktalálkozóra. A íiata lok színpompás seregszemléjének immár másodszor Moszkva ad otthont. A Szovjetunióban július végén kezdődő találkozó előtt érdekes lehet dióhéjban, egy-egy kép segítségével áttekinteni az eddigi fesztiválok történetét. Kél héttel ezelőtt az első hat találkozóról villantottunk fel egy-egy pillanatot, most a következő seregszemlékre emlékezünk. Szombat, 1985. június 8. II 7. 1959 — BÉCS. Az első VIT, amelyet nem szocialista országban tartottak. A nyugati ellenpropaganda ellenére 18 ezer fiatal érkezett a Fráterben zajló rendezvényekre, hogy kifejezze békevágyát: ezt jelképezi képünk is 12. 1985 — MOSZKVA. Éj remények, de ugyanakkor új veszélyek, valamint nevezetes évfordulók esztendeje. A nagy seregszemlén részt vevők üt földrészről érkeznek, minden eddiginél változatosabb politikai nézeteket képviselnek majd. Egy már most bizonyos: a képen látható kabala Katyusa baba valószínűleg mindenki tetszését elnyeri majd 11. 1978 — HAVANNA. Csupa tűz és szenvedély, forradalmi lobogós, hit. remény, ragaszkodás és bizalom — ez volt a kubai VIT. És öröm azért — mint ezt képünk is mutatja —, hogy a kubaiak elnyerték a világ népeinek barátságát, szolidaritását 10. 197.1 — BERLIN. Másodszor gyűltek össze a világ ifjúságának képviselői az NDK fővárosában. A számos vendég közül is megkülönböztetett figyelem kisélte Angéla Davisnak. a börtönből kiszabadult amerikai néger polgárjogi harcosnak, kommunista filozófusnak beszédeit 9. 1968 — SZÓFIA. EZ a fesztivál elsősorban a vietnami néppel való szolidaritás jegyében zajlott le. A bolgár főváros plakátjai ezt hirdették: „Egy vonatot Vietnamnak!" Képünkön: meggyullad a VIT-láng a Lcvszki-stadionban