Délmagyarország, 1985. június (75. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-07 / 132. szám

VILÁG proletárját, egyesüljetek! 75. évfolyam, 132. szám 1985. június 7., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint választás, a szavazás állásfoglalás i és a szocialista énítőmunka mellett Kádár János beszéde a csepeli nagygyűlésen Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára csütörtökön a Csepe­li Sportcsarnokban rendezett választási 'nagygyűlésen találkozott a fővárosi dolgo­zókkal. A nagygyűlés a szombaton sorra kerülő választások előtti utolsó politikai tömegdemonstráció volt, záróeseménye te­hát a választási előkészületeknek, amelyek során az országgyűlési képviselő- és ta­nácstagjelöltek találkoztak választóikkal, kifejtették a Hazafias Népfront programja alapján álló elképzeléseiket, s lakosságunk széles rétegei tettek hitet az MSZMP XIII. kongresszusán elhatározott országépítő cé­lok megvalósítása mellett. Zsúfolásig megtelt a sportcsarnok, dhová a csépeli dolgozók mellett eljöttek más budapesti munkáskollektívák képviselői is. Az elnökségben helyet foglaltak a fővá­ros, Csepel politikai, társadalmi szerveze­téinek vezetői, az élenjáró dolgozóközös­ségek küldöttei, a munkásmozgalom vete­ránjai, s az urnákhoz most először járuló fiatalok képviselői. Ott volt Crósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára; Horváth István, a Központi Bizottság tit­kára; Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke; Pejúk Emil, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának vezető titkára; Ernszt Antal, az MSZMP XXI. Kerületi Bizottságának, első titkára; Tari Antal, a Csepel Müvek igazgatótanácsának élpöke. A Himnusz hangjait követően Kállai Cyula, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának elnöke köszöntölte a jelenlevő­ket. Elnöki megnyitójában hangoztatta: — Belpolitikai életünk újabb kiemelke­dő eseményéhez érkeztünk. Május 15-én a fővárosban és az ország egész területén befejeződtek az új választójogi törvény alapján tartott képviselői és tanácstagi je­lölő gyűlések. Ezt követően kezdődtek meg, s itt, Csepelen fejeződnek be a vá­lasztási gyűlések. A választási előkészületek nagy politi­kai aktivitásról tettek tanúbizonyságot. A jelölő gyűléseken több mint másfél millió választópolgár vett részt, 200 ezer ember szólalt fel, s mondott véleményt az orszá­gos és helyi politikáról, a népfront által nemzeti programmá emelt kongresszusi határozatokról és a népfront jelöltjeiről. A tapasztalatok egyöntetűen tanúsítják, hogy a rendezvények a Hazafias Népfront vá­lasztási felhívásában körvonalazott politika szellemében zajlottak le, s a felszólalások e politika mellett tettek hitet. A jelölő és választási gyűlések a közélet igazi demokratikus fórumai voltak. Kife­jezésre juttatták, hogy az állampolgárok nemcsak bele kívánnak szólni életük for­málásába, ügyeik intézésébe, hanem részt kívánnak venni a döntések végrehajtásá­ban is. Meggyőződésem, hogy mindezt megerősíti e mostani összejövetelünk is — hangoztatta Kállai Gyula. Az elnökség és a résztvevők egy csoportja Eredményeinkről, tennivalóinkról Képviselőjelöltek felszólalásai A nagygyűlésen elsőként Trautmann Rezső, az Elnö­ki Tanács helyettes elnöke, az oriszágos listán szereplő képviselőjelölt szólalt fel. Életútja, munkája elmúlt évtizedeire visszatekintve felidézte hazánk e századi történetének jelentős fordu­lópontjait, a dolgozó osztá­lyok nyomorúságos korsza­kát. a második világháború éveit. Kiemelte: a Szovjet­unió. Vörös Hadserege óriá­si véráldozatok árán a vég­pusztulástól mentette meg kifosztott, romokban heverő országunkat. Szólt arról, hogy a felszabadulást köve­tő években építész-statikus­ként a szó szoros értelmé­ben részt vehetett az újjá­építés nagy munkájában, majd felelős köztisztviselő­kén© 1957-től a kormány tagjaként szolgálhatta hazá­ját. A továbbiakban így folytatta: — Sok év óta erős szá­lakkal kötődöm a népfront­mozgalomhoz. Mindenki, aki részt vállal e nagysze­Vű mozgalomban, tudja, hogy a népfront a párt szö­vetségi politikájának törté­nelmileg kialakult, a szocia­lizmus építésének teljes­korszakában érvényben ma­radó megjelenési formája. Legutóbb a párt XIII. kongresszusa foglalt ismé­telten állást a társadalmi osztályok és rétegek együtt­működése, a szövetségi po­litika folytatása mellett, és megjelölte az ezzel kapcso­latos népfrontfeladatokat is. Nagy megtiszteltetés szá­momra. hogy az országos listán ismét képviselőnek jelöltek. Ez a lista szinte jelképezi a párt és a nép­front szövetségi politikáját, a nemzeti egységet, a szo­cialista demokráciát. A ja­vasolt személyek olyanok, akiktől megválasztásuk esetéit megkövetelhető, hogy a választókerületekhez nem kötött, országos jellegű ügyeket képviseljék. Jogok és kötelességek szempontjá­ból természetesen nincs kü­lönbség köztük és a többi országgyűlési képviselő kö­zött — mondotta egyebek mellett Trautmann Rezső. Az országos választási lis­tán képviselőjelöltként sze­replő Kállai Ferenc felszó­lalásában hivatásának, a színészi mesterségnek a felelősségére utalva hangoz­tatta: Alapvelő történelmi ered­ményekben, a vívmányok megőrzésében és megújítá­sában a munkások, parasz­tok. vezetők, mérnökök, közgazdászok, orvosok, pe­dagógusok s más hivatásbe­liek erőfeszítései mellett meghatározó a szerepe a magyar művészet hiteles, emberformáló értékeinek is. Az alkotó- és előadóművé­szek szenvedélyére, hitére, szándékára, sőt áldozatvál­lalására^ a ielenben s a jö­vőben is építhet, s kell is, hogy építsen ez a társada­lom. Kállai Ferenc a párt XIII. kongresszusán meg­hívottként szerzett tapaszta­latait is megosztotta a nagy­gyűlés résztvevőivel: — A kongresszus arról győzött meg, hogy társadalmunk, politikánk minden területen hü akar maradni a való­di értékhez. Szabad utat nyit a tehetségnek, de tilo­sat mutat az ügyeskedő, magát frázisokkal körül­bástyázó sDekulánsoknak, a munka nélkül szerzett jö­vedelmeknek. mind a gaz­dasági. mind a kulturális életben. A Hazafias Nép­front választási programját valóságunk őszinte elemzé­se, a nagy és kis ügyek emberhez méltó megfogal­mazása, az értelmes társa­dalmi cselekvés programjá­nak hirdetése jellemzi. Mindez együtt ösztönöz, sőt biztat arra, hogy megálmo­dott építményünkhöz — amelyen nemcsak az új. Nemzeti Színházat, hanem az egész országot értem — egy-egy téglát én is lerak­hassak — mondotta végeze­tül Kállai Ferenc. Felszólalt a nagygyűlésen Bodor Lászlóné, a Papír­ipari Vállalat Csepeli Pa­pírgyárának dolgozója is. A csepeli munkásasszony a többi között elmondotta: — Nagy figyelemmel kísértük munkatársaimmal az MSZMP XIII. kongresszu­sán elhangzottakat. Engem, aki nő vagyok, fiatal, mun­kás és családanya, a hely­zetemnél fogva minden ér­dekelt. Kollektívánk véle­ményét ís tolmácsolva el­mondhatom: várakozásain­kat, elképzeléseinket tartal­mazzák a legmagasabb párt­fórum határozatai. — Mint Csepelen dolgozó és élő ember számára nem közömbös, miként fejlődik a munkáskerület, s hogyan alakulnak élet- és. munka­körülményeink. Tudom, hogy a megválasztandó iképviselök 'és tanácstagok e fejlődésért — lehetősége­ik szerint — mindent meg­tesznek. Külön örülök an­nak, hogy országgyűlési képviselőjelöltjeink között két munkásasszony is van, s megtalálhatók a 'kerület társadalmi és vállalati ve­zetői. ök valamennyien vállalták a Hazafias Nép­front programjának megva­lósítását, amely egyben a pártkongresszus határozatai­nak végrehajtását is jelen­ti. Ügy gondolom, e prog­ram valóra váltása mind­annyiunk személyes érdeke, amely mellett ki kell áll­nunk. Ezután Kádár János lé­pett a szónoki emelvényre. Kedves elvtársak! Bará-' taim! Tisztelettel köszöntöm a nagygyűlés elnökségét és minden résztvevőjét. Élve az alkalommal, köszöntöm a te­levízió nézőit, a rádió hall­gatóit. Az itt jelenlevők sze­mélyében köszöntöm Csepel, Budapest dolgozóit, köszön­töm a magyar munkásosz­tályt, a szövetkezeti paraszt­ságot, az értelmiséget, az alkalmazottakat, a választás­ra készülő, szocializmust épí­tő magyar népet. Az utóbbi hónapokban po­litikai életünk nagyon moz­galmas volt. Nemrégiben zaj­lott le a Magyar Szocialista Munkáspártnak, társadal­munk vezető erejének nagy fontosságú XIII. kongresz­szusa. Azt követően méltóan megemlékeztünk hazánk fel­szabadulásának 40. évfor­dulójáról. Megünnepeltük május elsejét, a munkásosz­tály, az internacionalizmus nagy nemzetközi ünnepét, és közben mégkezdődött a vá­lasztási kampány. E politikai események során szó esett a bennünket vezérlő elvekről, politikánkról, céljainkról, helyzetünkről, nehézségeink­ről, a követendő útról, a megoldandó feladatokról. Minden lényeges kérdésről a tömegek iránti bizalommal, nyíltan beszéltünk. Most en­nek az eseménysorozatnak, a választási politikai munká­nak az utolsó szakaszában vagyunk. A lezajlott jelölő és választási gyűléseket nagyfokú politikai aktivitás jellemezte, ezeken mintegy másfél millióan vettek részt, a választóknak több mint húsz százaléka. Számunkra természetesen nagyon fontos, hogy az ál­lampolgárok milliói hogyan fogadták kongresszusunk ha­tározatait és a Hazafias Népfront állásfoglalását, amelyben magáénak vallot­ta pártunk országépítő prog­ramját. Felelősséggel és örömmel szólok arról, hogy az embereik nem csak nagy A tévé képernyőjéről; Enyedi Zoltán felvételei érdeklődéssel, hanem meg­értéssel. támogatással és tettrekészséggel fogadták tö­rekvéseinket, s ezt szavak­ban is kifejezték. Hiszen csak a választásokkal kap­csolatos gyűléseken két­százezer ember felszólalt, s nyíltan állást foglalt. Ezóriá­si fontosságú. De ennél is fontosabb állásfoglalás feje­ződik ki a mindennapi mun­kában, a pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából meg­hirdetett szocialista munka­verseny eredményeiben. A bányászok és a többi szak­ma dolgozói is sokszor túl­órákat vállalva, 6zabad szom­baton, kommunista műsza­kokon teljes erővel dolgoz­nak, hogy a szocialista cél­jaink eléréséhez annyira fontos idei népgazdasági ter­vet minél jobb eredménnyel teljesítsék. Ezért ezeket a mind szavakban, mind tet­tekben megnyilvánuló állás­foglalásokat nagyon nagyra értékeljük, az egyik legfon­tosabb előrevivő erőnek tartjuk. Június 8-án, szombaton lesznek az országgyűlési képviselő- és tanácstagvá­lasztások. Ennek szintén megvan a maga nagyon nagy jelentősége. Büntető­jogi szankció természetesen nem sújtja azt, aki nem szavaz. De úgy gondolom, hogy a közügyekben gondol­kozó, s népünk felemelke­dését szívükön viselő emberek előtt világos: a választáso­kon való részvétel milliók állásfoglalása politikánk fő iránya mellett. Amint az előttem szóló csepeli fiatal­asszony is mondotta, a sza­vazópolgárok is megértik, hogy ezen a választáson ak­tívan részt venni, és a sza­vazataikkal is kifejezésre jut­tatni az egész nép alapvető politikai törekvéseivel való egyetértést — ez erkölcsi és politikai tett. A szavazás a (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom