Délmagyarország, 1985. június (75. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-20 / 143. szám

Csütörtök, 1985. június 20. 5 Emlékezés Meszes Péterre Kilencven évvel ezelőtt, június 20-án, a közeli Sán­dorfalván született. Szülei földműves napszámosok voltak, akik némi bérföldön gazdálkodva próbálták ki­lenc gyermeküket eltartani és felnevelni. Meszes Péter igen korán megismerkedett az agrárproletár sorssal, az­zal, hogy ruha- és cipöhi­ány miatt nem mehetett is­kolába, s hogy már iskolás korában is napszámoskodnia kellett. 1910-ben Szegedre jött, itt keresett megélhetési lehetőséget. Volt bolti szol­ga, kocsis, urasági inas és gyógyszertári • laboráns. 17 éves korában Szegeden ér­te az első, sajátos politikai élmény is amikor is szem­tanúja volt annak, hogy az elégedetlen munkások mi­ként dobálták meg záptojás­sal az itt tartózkodó Tisza Istvánt. 1914-ben villamosvezető lett, még ugyanebben az évben besorozták, és 1918-ig teljesített katonai szolgála­tot. 1918-ban, leszerelése után visszatért Szegedre, s ismét villamosvezetőként dolgozott. Ugyancsak 1918­ban kancsolódott be a mun­kásmozgalomba, ekkor lé­pett be a villamosalkalma­zottak s?.övetségébe (ma: Közlekedési és' Szállítási Dolgozók Szakszervezete). 1921-ben Budapestre ke­rült, és a BSZKRT-nál he­lyezkedett el. A fővárosban a „Villamos" című szaklap körül tömörülő közlekedési dolgozók mozgalmába kap­csolódott be. Részt vett 1927-ben a „vörös Bécs"-et tanulmányozó 45 fös csoport kiutazásában. 1928-ban tag­ija lett az MSZDP-nek, amelynek ekkor és később is. a baloldali szárnyához tartozott. Mind Budapesten, mind később Szegeden sok­rétű tevékenységet végzett. Munkásgyüléseket szerve­zett, gvűjtött a Vörös Se­gély számára, részt vett a községi és az országgyűlési választások agitációs előké­szítésében. Népszavn-elöfi­zetőket gyűjtött stb. 1936­tól párttagságát felesége nevén tartotta fenn. mivel /villamosvasúti alkalmazott­ként. nem lehetett MSZDP­tag. Betegsége miatt 1939-tcJl nyugdíjazták, s ekkor fele­ségével Szegedre tért visz­sza. Itt rögtön felvette a kapcsolatot a szakszervezet­tel és az SZDP-vel. s szin­te megszakítás nélkül — egészségéhez mérten — folytatta mozgalmi tevé­kenységét. Baloldali kapcsolatai, kommunista szemlélete mi­alt megbízhatatlanná vált a Horthy-rendszer számára. Ezt jelzi az a körülmény is, hogy 1942-ben, a Back­malom leégésekor, robbanó­szert keresve házkutatást tartottak nála. 1944. október 9-én egy szervezett mun­kás, szökött utászkatona lelt nála biztos menedékre. Szeged felszabadulását követően belépett az MKP­ba. 1944 novemberétől 1946 októberéig a rendőrségnél teljesített szolgálatot, majd 1950-től nyugdíjazásáig a szegedi járási tanács adóhi­vatalánál dolgozott. A 40-es és 50-es években is számos társadalmi megbízatásnak tesz eleget, dolgozik párl­csoportbizalmiként. párt­titkárként, népi ülnökként agitátorként, falujáróként és SZMT-titkárként. Fáradhatatlanul végzett pártmunkáját az 1956-ban fellobbanó betegsége szakí­totta félbe. A munkásmozgalomban való részvételét 1918-tól. párttagságát pedig 1928-tól ismerték el. A Szocialista Hazáért Érdemrend kitünte­tést 1966-ban bekövetkezett halála miatt már nem ve hette át. Meszes Péter élete végéig meggyőződéses, hü harcosa volt a munkásosztály ügyé­nek. Elkötelezett életpályá­ja, áldozatvállaló, odaadó tevékenysége példaként ma­rad fenn az utókor fiatal nemzedéke számára. Kormányos András Egy pályamódosítás utóélete új film A cápa Színes amerikai film. Irta: Peter Bcnchley és Carl Gottlicb. Fényképez­te: Bili Uutter. Zene: John Williams. Kendezte: Stc­ven Spielberg. Főbb sze­replők: Roy Schncidcr, Richárd Dreyfuss, Róbert Shaw. Tulajdonképpen Bicska Maxival kellett volna mozi­ba mennem. Hiszen tudjuk, ő énekli, hogy jön a cápa, szája látva, bárki látja fog­sorát. Hát: jön is. Egyfoly­tában. Egyebet sem tesz, csak jön, jön és jön. Előzőleg: feszült várako­zás. Minden idők legdrá­gábbnak és legnagyobb kasz­szasikernek számító ameri­kai filmje. Szuperprodukció. Katasztrófa-, horror- — avagy netán, szokásos honi finomítással — „kaland­film". Mindössze csekélyke tizenegy évet kellett várni rú. (Ha jobban belegondo­lunk, ilyen csodaállatért semmiség.) Az eredeti cím (Alkapcsok), úgymond, még jobban ki is fejezi az e mü­vével világhírű lett Spiel­berg korai opusának „fen­söbb" lényegét: az egyetem­leges rossz, a terror, a pusz­títás rémének totálissá na­gyított, szóval egyféle al­legorikus ábrázolását. Hát ... nem is tudom. Hogy őszinte (és szentségtö­rő) legyek, az első félórá­ban nem tudtam, unatkoz­zam-e vagy nevessek az Amity elnevezésű fürdőpa­radicsom-sziget kisvárosá­nak helyzetrajzán, a tipus­amerikaian platinaszőke, fér­jének hűen szolgáló és se­gítő rendőrfőnök-feleségen, a brosúra-kapitalista polgár­mesteren, ki csak a fürdő­hely üzleti bevételére van tekintettel — no meg a szo­kásos kis történés-készülődés lassúdad (és primitív) szer­kesztésmódján. Később, fo­kozatosan, aztán mind le­bilincselőbb a látvány: ra­gyogó beállítások (a külön­leges effektusokat must ne is említsük — tökéletes il­lúziót tudnak kelteni), gyor­suló ritmus, egyre se­besebb tempóban rohanunk a végkifejlet felé... Akad vér is, ám inkább a szituá­ciók sokkolóak. Nagyon bő­séges horrortobzódásra kü­lönben ne számítson senki: a Harakiri vagy akár A nyolcadik utas: a halál hír­hedett „szétpattanós" jele­netével alig-alig mérkőzhet a leharapott és a tengerfe­nékre alászálló láb, és a fővadász majdnem premier planban mutatott, majdnem végig látható lassú fölfala­tása. (Mindent összevetve, ez a legfélelmetesebb.) Ez utóbbi úriember egyébként is méltó figyelmünkre: azon túl, hogy igazi tengeri med­ve (lám: a tengeri medvék­nél is erösebb a cápa, hiá­ba, ha nincs Bicska Ma­xi...) — ő volna azok egyi­ke, akik a hirosimai atom­támadáshoz a bombát an­nak idején szállították. ím­hol az eszmei igazságszol­gáltatás: ily szörnyű módon meg is lakol érte .. . Ami azt illeti: tudnék még em­bereket, nagyobb ügyekért hasonló bűnhödésre, lehetne néhány jófajta cápát fölbé­relni. Persze, ha sikerülne annyit találni... A cápa pedig jő. Fogsora, mit bárki láthat, természe­tesen szörnyűséges. Ugyan, t ki gohdoí 'átf{£' 'hirtrP'WWt jóakarat úlag a Stúdió 85-ben is figyelmeztettek, hogy a cápa éppen partközeiben nem támad soha, meg egy­általán. a valószerűséggel az egész mennyire hadilábon ill. Azzal sem törődik a ku­tya sem, amiről Poszler György esztéta beszélt, hogy a világérzést jelentő szoron­gás konkrét félelemmé vál­toztatásához, s ily módon való levezetéséhez kellenek ezek a filmek. Jön a cápa, szája tátva (állandóan) — és persze mindenki retteg. Azt is tudjuk ugyan, hogy Bicska Maxi nem fél tőle, szóval, pláne vele kellett volna moziba mennem, ki tudja, lehet, ott is volt, csak nem vettem észre abban a nagy tömegben, ami a saj­tóvetítésen tolongott. Na­gyon sajnálom, hogy nem találkozhattunk. Elmondtam volna neki, mennyire hiány­zott. És talán ó tudja, hogy az emberiséget fenyegető Egyetemes Gonoszt — hamm! — merre keressük. Domonkos László — Nacsa János vagyok. — Tudom. — Mindenesetre, én még­egyszer elmondom: Nacsa János! — Értettem, de miért mondja ezt nekem olyan nagy hévvel, elnök elvtárs! — Mert nem Imre! Vilá­gos? — Öh. pardon, akkor gyor­san leirom fél évvel ezelőtti önmagam helyreigazításakép­pen, hogy a szatymazi tanács elnöke Nacsa János, én pe­dig a fogadatlan keresztapja vagyok, aki — honnan-hon­nan nem — csak úgy „leim­réztem" egy községi riport­ban Pedig Nacsa János nevét már korábban is megjegyez­hettem volna. Amikor ugyan­is arról volt szó, hoev kik a tanács intézményének legré­gibb katonái, többen is szó­ba hozták a szatymazi elnök nevét. Nacsa János ugyanis „csak" azóta dolgozik az ál­lamigazgatásban, amióta a tanácsok megalakultak. — Eredetileg rendőrtiszt­nek készültem. Be is isko­láztak. csak éppen — máig sem tudom, miért — egy­szerre csak megkaptam az utasítást, hoev a „tanácsi vo­nalra" kerülök. — Utasítás a hivatásról? — Ne csodálkozzon, ez nem most történt. hanem három és fél évtizede. Nem pályaválasztás volt, az biztos... — Harmincöt éve tanács­elnök lett. — Igen. a tanácsrendszer megalakulásakor. Dunántú­lon, Kásádon és Beremenden kezdtem, ahol előbb hivatal­nok — körjegyző — voltam. Kineveztek a testület veze­tőiének. Nem mondhatnám, he"v örömteli feladat volt. • — Mégiscsak vezető beosz­tás . . , ' x — Az! De tudja, mi volt akkor a legfontosabb teen­dő? — Mordjuk, hogy nem tu­dom . . . — A begyűjtés .. felejtsük el. — Felejtsük. Hogyan ke­rült egy dunántúli fiatalem­ber Szeged környékére? — Nem „ide". hanem „vissza" került! Én ugyanis mindig Szeged környéki vol­tam. csak akkoriban úgy dobták ide-oda az embereket, mint a gumilabdát. .— Ugorjunk! — Rendben. Meddig? — Alföld. — Egyévi elnökösködés után — ott a Dunántúlon — visszakerültem ide. méghozzá Gválarétre. a szűkebb ha­zámba. a termelőszövetkezet­be — cgv kis kitérőre. — Ugorjunk. Sz.atymazon tanácselnök lett ismét. — Igen. de mint elnök let­tem elnök. — Nem értem. — Pedig egyszerű. Gyála­rct, majd a járásj tanács után Forráskúton voltam ak­kor tanácselnök, amikor kö­vetkezett a községek közös tanácsainak kialakítása. Mi­után Ollést Forráskúttal ősz­szevontúk, s e közben meg­üresedett a szatymazi ta­nácselnöki tisztsé" felaján­lották. vállaljam el. Ide jöt­tem. — Nem bánta mer? — Gondolja, hogy ha meg­bántam volna, lett volna kedvem közreműködni a községsz.építésben? Csator­názásban ... hadd ne sorol­jam. — Szép a tanácsháza is. Keresni sem tudnék párját az országban. — Meg se próbálja. Szo­rultam érte eleget, hogy lu­xus, meg túlzás, de azóta mindenki dicséri. Hát most minek örüljek? — Mi volt az első elnöki intézkedése? — Rájöttem, milyen siral­mas állapotban van a község csaDadékvíz-elvezető hálóza­ta.. Ennek kiéDítését szervez­tük. mert sok gondot oko­zott a belvíz. — Most „száraz" a falu. Úgy tűnik, volt értelme. — Azt hiszem, mint ahogy az utak portalanításának, az iskolaépítésnek, óvodíyátszer­vezésnek, öregek napközi ott­honának is. — Most mi foglalkoztatja? — Látta a község szélén azt az újonnan éDült családi házas lakótelepet? — Igen. — Amellett ott az úi hid­roglóbusz. A jövő vízellátását biztosítja. — Kinek? — Tényleg, kinek? Nekem, mint szatymazi lakosnak — inkább. Ez utóbbit értsd: inkább, mint lakosnak, s nem mint tanácselnöknek. Nacsa János ugyanis holnaptól Szatymaz község nyugalmazott tanács­elnöke. I. Zs. Ma nyílik a csongrádi zenei tábor Ma, csütörtökön nyílik Csongrádon a megye hang­szeres zenét tanuló fiatal­jainak és tanáraiknak ha­gyományos zenei tábora. A Jeunesses Musicales, a me­gyei, valamint a helyi ta­nács és zeneiskola szervezé­sében immáron 17. alkalom­mal jönnek össze a csongrá­di zeneiskolában azok a te­hetséges zeneiskolai és szak­középiskolai növendékek, akik itt készülnek föl az or­szágos versenyekre, de ez a fórum ad helyet a pedagógu­sok továbbképzésének is. Az ország legrégibb ilyen vál­lalkozása a csongrádi, min­tájára kezdtek szervezni másutt is hasonló nyári al­kalmakat, tavaly például már tizenkettőt hazánkban. A június 29-ig tartó csongrádi táborbava megyo hét zeneiskolájának száz úgynevezett B tagozatos nö­vendéke érkezik (akik zenei pályával kacérkodnak), hoz­zájuk 20 diák a szegedi Tö­mörkény művészeti szakkö­zépiskolából. Olyan művész­tanárok foglalkoznak velük, mint a hegedűművész Sze­csödi Ferenc; Delley József és Kerek Ferenc zongora­művészek, a fuvolista Lass Zoltán, a klarinétos Fodor Gábor, kamarazenében pedig Weninger Richárd. A napi programok úgy/ alakulnak, hogy délelőttön­ként egyéni hangszeres és kamarazene órákat tartanak, délután gyakorolnak, muzsi­kát hallgatnak, sportolnak. Már ma, csütörtökön reggel 9-kor amolyan kedvcsiholó díszhangverseny lesz. s hol­naptól maid minden esto koncert, tanároké, növendé­keké: kamarazenei találkozó. A diákokat a mezőgazdasági szakmunkásképző kollégiu­mában szállásolják el. A KISZ és a TIT együttműködése Ujabb hosszú távú együtt­működési programot foga­dott el a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség és a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat; az erről szóló dokumentumot szerdán, teg­nap a KISZ KB székházá­ban Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának el­ső titkára és Adám György akadémikus, a TIT elnöke írta alá. Mint a program­ból kitűnik, a KISZ és a TIT — a gazdag hagyomá­nyokra és az eddigi tapasz­talatokra építve — fejleszti tovább együttműködését, fi­gyelembe véve a két szer­vezet életében, tevékenysé­gében és a velük szemben támasztott társadalmi igé­nyekben bekövetkezett vál­tozásokat is. Az együttműködési prog­ramban kiemelt helyet ka­pott a fiatal értelmiségiek és az egyetemi-főiskolai hallgatók társadalmi cselek­vési lehetőségeinek bővíté­se, a tudományos-világnéze­ti nevelés, az ifjúság élete­ben bekövetkezett változá­sok figyelemmel kísérése, a művelődési szempontból hátrányos helyzetben levő fiatalok segítése, s ezzel is összefüggésben a megneve­kedett szabad idő kihasz­nálásának lehetőségei. Befejeződött a kecskeméti lakóházi tűz vizsgálata A kecskeméti, március 31-i lukóháztüz keletkezésé­nek, cs körülményeinek vizs­gálatát — amelyet szakértők bevonásával végeztek — be­fejezte y. rendőrség és a tűz­oltóság. A Belügyminiszté­riumban szerdán tartott tá­jékoztatón elmondották, hngy a több mint 10 millió fo­rint kárt okozó tüzet az Akadémia körút 20. számú épületének második emele­tén a 31. számú lakásban az. égő gáztűzhelyre, serpenyő­ben fellelt, majd felügyelet nélkül hagyott zsír gyulla­dása okozta. Cs. Nagy Pálné főzés közben kiment a lép­csőházba, a nvitva hagyott lakás ajtaja azonban időköz­ben bezáródott, s amikor a lakók segítségével kinyitot­ták azt, a konyhában már kiterjedt tűz volt. a lángok az ablaküveget elpattantva, füstöt árasztva törtek ki az épületből. A tűzhely közelé­ben levő berendezési tárgyak a lángokat a szellőzőnyílás műanyag rácsához, vezették. A tűz a szellőzőkürtön — annak faburkolatát begyújt­va — a lakás felett elhelyez­kedő épületszinteken haladt tovább, egészen a tetőszer­kezeti?. A tűzoltók értesítését ne­hezítette, hogy a tüz kelet­kezésekor az egész, városra, kiterjedő áramszünet volt, amely zavarokat okozott a telefonvonalban is. 4 tüz ol­tásában 57 tűzoltó — közü­lük 13 szabadnapos —, .1!) sorkatona és Ki rendőr vett részt. A helyszínen tartóz­kodó állampolgárok koziil is sokan bekapcsolénltak a mentési és oltási munkába. A tízemeletes panelházban keletkezett nagy tüz nem követelt emberéletel. A könnyebb füstmérgezést szenvedett három-három la­kó, illetve tűzoltó három' nap után elhagyhatta a kór­házat. Az épület lakásai kö­zül három teljesen, hal pe­dig részben kiégett. A tűz­oltás nyomán keletkezett ki­sebb-nagyobb károsodás mi­alt további 21 otthonból is ki kellett költöztetni a lakó­kat. A Bács-Kiskun megyei Rendőr-főkapitányság és a Bács-Kiskun Megyei Fő­ügyészség egyeztetett állás­pontja. hogy a tűzesettel kapcsolatban nem kezdemé­nyeznek büntető eljárást, mert a rendelkezésre ál lő adatok alapián hiányoznak elrendelésének törvényes előfeltételei. A tűz keletke­zése olyan veszélytelennek tűnő mindennapi emberi cselekedettel hozható össze­függésbe. amelynek során gondatlanságának ilyen sú­lyos következményeit nem láthatta előre u lakás tulaj­donosa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom