Délmagyarország, 1985. június (75. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-17 / 140. szám
Hétfő, 1985. június 17. Megnyílt a XII. Szabadkai Nemzetközi Vásár Cél: a magyar—jugoszláv gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok további bővítése Narkománia Nagy László felvétele Az Alföldi TüzcP faházai iránt igen sokan érdeklődnek, már az első látogatók szerettek volna megvásárolni. A magyarországi cég viszont szívesen szállítana a szomszédos országba faházakat, ha létrejönne a határ menti kereskedelmi- cs árucserében az üzlet. Szombaton délelőtt megnyitották a XII. Szabadkai Pannónia Vásárt. A röszkei határátkelőnél reggel nagy volt a forgalom. Szeged felől egymást érték a gépkocsik, legtöbben a Pannónia Vásár megnyitójára igyekeztek. Az útlevél- és vámvizsgálat igazán gyors volt, pillanatok alatt továbbfolytathatták útjukat a vásárra igyekvők. A szabadkai városi sportcsarnok bejáratánál gyülekező meghívottakat, közöttük Csongrád megyei és szegedi párt- és tanácsi vezetőket, Szabó Jánosnét. a megyei tanács elnökhelyettesét, Papp Gyulát, a Szegedi városi tanács elnökét, Fraknói Gábort, a szegedi városi pártbizottság titkárát, valamint a magyarországi kereskedelmi kamara és a kiállítók képviselőit, a belgrádi magyar nagykövetség kereskedelmi tisztviselőit a Pannónia Vásár igazgatója, Stevan Pap köszöntötte. Ünnepélyes vásárnyitót, Milorad Felbab, a vajdasági tartományi gazdasági kamara elnöke mondott. Hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia és Magyarország között igen jók a politikai és gazdasági kapcsolatok, minden tekintetben a jó szomszédi viszony a mérvadó, amelynek, egyik eredménye éppen a szegedi és a szabadkai ipari vásárok felhőtlen kapcsolata és együttműködése. Megemlítette, hogy a szabadkai vásár területe ma már nagyon szükséges, nem tudják kielégíteni a jelentkezők igényeit. A korábbi vásárokkal összevetve az ideitől még nagyobb eredményeket várnak, legalább 20 százalékos növekedést a gazdasági és kereskedelmi megegyezésekben. — Az idei vásár a gazdaság szilárdításának egyik eszköze is lehet — mondotta Milorad Felbab. — Bar még korán sincsen kihasználva a magyar és jugoszláv gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban rejlő lehetőség. A vajdasági gazdasági kamara minden támogatást megad a Pannónia Vásáron részt vevő cégeknek, hogy fokozzák a termelési kooperációkban, a határ menti árucsere-forgalomban és minden más téren bővíthető kapcsolatokat. A szabadkai vásárra a Szegedi Ipari Vásár szervezésében 79 magyarországi kiállító érkezett. A többség, harminc cég a fővárosból, de sokan kiállítanak a határ menti megyékből. BácsKiskun, Csongrád, Békés és Baranya vezeti a íistát A megnyitó után a vendégek vásári sétát tettek, majd 12 óra után a nagyközönség előtt is kinyitották a kapukat. Az érdeklődés nagyságára jellemző, hogy a szűkös „vásári utcákban" nehezen lehetett előrejutni. A kiállítás első eseményeként a Dél-magyarországi Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat, hazai partnereivel karöltve indította el a „Vevők vagyunk ..." programját. A vállalat képviselői elmondták, hogy első ízben rendeznek ilyen kiállítást Jugoszláviában. A céljuk az, hogy jugoszláv termelő vállalatokkal kooperációs megegyezést kössenek olyan ruházati cikkek gyártására, amilyeneket (mintadarabokat) bemutatnak a Pannónia Vásáron. Várják az ajánlatokat. A vásár úgynevezett „szakmunkája" ma, hétfőn kezdődik. Délelőtt tíz órakor a szabadkai gazdasági kamara klubjában a magyarországi kiállítók és a Szegedi Ipari Vásár nevében dr. Csikós Ferenc, a szegedi városi tanács vb titkára, a Szegedi Ipari Vásár igazgató tanácsának elnöke tart sajtótájékoztatót. A héten három alkalommal rendeznek szakmai napokat, magyar— jugoszláv tárgyalásokat: elsősorban a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, valamint a határ menti kereskedelmi és árucsere-forgalom kérdései szerepelnek a szakmai találkozók napirendjén. Gazdagh István Azt hittük, bennünket elkerül. Azt hittük, itt nem adottak a létföltételei, terméketlen talajra talál, hiszen határainkon belül nincsenek hagyományai. Tévedtünk. Becslések szerint hazánkban 30 ezerre tehető a narkósok száma. Az ellenséget a sajátjánál hatásosabb, erősebb fegyverekkel, nemzeti összefogással lehet legyőzni. Biztató jelek máris vannak. Struccpolitika helyett a nyíltság. Egyik bizonyíték éppen az a tanácskozás, amelyet egészségügyiek rendeztek erről a témáról nemrégiben Szegeden, pedagógusok, ifjúsági. társadalmi és tömegszervezetek, bűnüldöző szervek képviselőinek részvételével. Sodródnak, de miért? A szakemberek mindegyike állítja, hogy a fiatalkori kíváncsiság, a barátok példája az első motiváció, amely kipróbáltatja a gyerekekkel a kábítószert. A mélyebb társadalmi okokra igyekezett rávilágítani dr. Rácz József, az MTA szociológiai intézetének munkatársa. A föLmérések arra keresték a választ, hogy miért nem alakult ki egy tudatos védőrendszer ezekben a fiatalokban a köztudottan karos, önpusztító szenvedélyek ellen, miért hagyták sodortatni magukat az árral? A kutatók egyik okként az iskolai végzettség és az elfoglaltság közti ellentmondást tartják számon. Azt, hogy csökkent a tanulás presztízse. Mindez orientációs zavarokat okoz. Háttérbe szorul az, aki a második gazdaágból. a lakáéihoz jutásból kimarad. Nőtt a távolság a halmozottan előnyös és hátrányos rétegek között. Kétségtelen, hogy deviáns magatartást többnyire hátrányos körülTanítótalálkozó „Itt tanultunk humanizmust, demokráciát. Persze, nem nevezte így meg senki, csak nevelődtünk, aztán ennek szellemében éltünk. Tanítottunk." Nem holmi összefoglalásként hangzottak a föntiek. Az ősz hajú férfi egyszerűen mesélt az életéről, azoknak. akikkel fiatalon együtt koptatta a hajdani szegedi tanítóképző padjait, s kicsúszott a száián az általánosítás. A többiek bólogattak rá. A helyszín: a Rózsa Ferenc Szakközépiskola, Újszegeden. Az idő: szombat délelőtt. Esik. Ezért nem az udvaron, mint tervezték, hanem az egyik tanteremben ülnek: 50 évvel azelőtt ebben az épületben kapták meg tanítói oklevelüket... * „A Miasszonyunk zárda növendékeinek udvaroltunk. Kísérgettem egyiküket, Alsóvároson összetalálkoztunk Bálint Sándor tanár úrral. Az ö órájára vissza kell érnem — gondoltam, de útközben még egy hajadon akadt, akit el kellett kisérnem. Elkéstem. A többiek mesélték, névsorolvasásnál Bálint Sándor csak azt mondta: Az még jönni fog! — mesélte dr. Turai Géza. Egyetlen volt tanáruk jelent meg a találkozón, dr. Katona Miklós, aki a neveléstant tanította. Az egykori 27 tanítójelölt közül 17en gyűltek össze. „Ilyen évek után nem is rossz arány!" — biztatták egymást. • Adomák, legendák. Élettörténetek. Regények, drámák, epizódok. Sorsok. „Itt mindenem megvolt, mikor el kellett menni, semmim sem maradt. Állástalanság, katonaság, Don-kanyar, hadifogság. Csak azt Félszázad cv után az iskolapadban mondom a mai fiataloknak, sportoljanak, edzettek legyenek. Én az életemet köszönhetem a sportnak. Nem bírtam volna ki az éhezést, a hideget, a strapát..." * A szegedi képző első tanéve az 1844—45-ös volt. A nagy víz tönkretette az épületet, 1879-ben Makón vizsgáztak a növendékek. Az első háború alatt már állt az újszegedi ház, de istállónak használták. Az 1923— 24-es tanévet kezdték itt — a fiúk. Tíz év múlva a szegedi Üj Nemzedék azt írta: mintaintézet, páratlan híre van az országban. Az ötvenes évek végén a két szegedi képzőt összevonták (a Szentháromság — Hunyadi sugárút — utcai épületbe, a lányokhoz költözött a fiúképző). 1963 nyarán az országos hírű, rangos intézményt — megszüntették. Jurái Miklós, a városi tanács művelődésügyi osztályának munkatársa is neveket olvas: az 50 éve végzettek közül heten (akiknek 30 éves pedagógus szolgálati idejük van) kaptak arany oklevelet: dr. Csorba István (Szeged), Jekő István, Kenedy Zoltán, Kisfalusi Ferenc, Nagymihály József, dr. Turai Géza (Szeged), dr. Wéber Mihály. Miután egész nap „kibeszélgették magukat", megállapodtak a következő találkozó időpontjában, egyeztették. pontosították a címeket. Hogy akkor majd ne kelljen a borítékra írni, mint most, Kiss Jenöéte: „Kedves Posta! Ha ismerik, és tudják az új címét, küldjék utána! 50 éves tt Ikozója lesz!" Kiss Jenő itt volt... Sulyok Erwébet menyek között élő családok gyermekei tanúsítanak. Azonosítják a szülők, a felnőttek világát a társadalmi berendezkedéssel, mely tőlük oly távoli miliőnek tűnik. A „kívülről" rájuk kényszerített közösségeket nem fogadják el, intézményeken kívüli, önkéntesen választott társaságot keresnek. Generációjukhoz kötődnek kizárólag, s ez nem segíti a társadalmi beilleszkedést. Egy, csövesek között végzett vizsgálat választ adott arra, mit vártak a fiatalok a drogtól. Ennek a közösségnek legtöbb tagja alkalmi vagy rendszeres kábítószer-fogyasztó. de nincs közöttük, aki ne próbálta volna már ki. A hangulatváltozás igénye hajtja őket — mondták. A fölmérés szerint a drogosok többnyire foglalkozás nélküli vagy alkalmi fizikai munkát végző, 20 év körüli fiatalok. Iskolai végzettségük alacsony. A társadalmi beilleszkedés hiányának okai a szülői házhoz vezethetők vissza, melynek jellemzői: céltalanság, hányatott gyerekkor, a társadalmi értékek elvetése. Van, aki a hideg, engedékeny családi légkörből kiválva egyszerűen csak hányódott, csavargóvá drogossá vált. Mások az osztálytársak, barátok hatására menekültek el a hideg, korlátozó családból. Van ok az aggodalomra Elképesztő adatok:, az USA-ban 1968-tól a fehér bőrűek között is robbanásszerűen terjedt a drogfogyasztás. 1969-ben 227-er) haltak meg túladagolás következtében, 1977-ben 1154en, s ma már milliókra tehető az áldozatok száma, köztük egyre több a fiatalkorú. Növeli a veszélyt, hogy az egyébként is gazdag listán újabb és újabb feszültséget oldó, hangulatot javító készítmények jelennek meg. Sajnos mindennapi „betevőnk" lett a nyugtató, az altató, akár a kenyér. Hallucinációt, kellemes közérzetet teremtő anyagként népszerűvé váltak egyes szerves oldószerek. A használat módjában is egyre leleményesebbek a drogosok: a szippantás helyett kezdték vénába vagy inhalációs formában. csoportosan is élvezhető módon „bevenni" ezeket az anyagokat. Dr. Farkasinszky Teréz, az ifjúsági ideggondozó intézet főorvosa szívszorító hazai és szegedi adatok birtokában van. Hazánkban 1968-ban tűntek föl először drogos gyerekek: a ragasztószerek használatának szokása is „begyűrűzött" hozzánk. robbanást okozva az egészségügyben is. Szegeden 1975 vége és 1977 eleje között már 140 fiatalt észleltek, akik mögött több hónapos vagy egyéves „fogyasztói múlt" állt. A 70-es évek végán újabb detonációt észleltek — persze csak az orvosok. Megjelentek a Codein-származékok, ópiumot szereztek a gyerekek, sőt megtanulták az ópiumoldat házi készítését is. Aggasztó, hogy 1980-tól a „honnan szerezted?" kérdésre csak ez a válasz: „pénz és öszszeköttetés kérdése". Szegeden az elmúlt 10 évben 410 gyerek került kábítószer-fogyasztás miatt az ideggondozóba. Eleinte zömmel 14 év alattiak — a legfiatalabb 7 évesen rendszeresen fogyasztó volt —, jelenleg a 18—20 éves korosztály a fő drogos, közöttük egyre nő a lányok aránya. Többségük középiskolás. csupán 6 százalék foglalkozás nélküli. Mára sajnos sokan magányos élvezőkké váltak, így nehéz földeríteni őket. Mikor orvos elé kerülnek, akkorra a függőség kialakult,'eg, re roszSzabbak a gyógyulás esélyei. A mi gyerekeink is „értesülnek" az egyre bővülő listáról, tizenévesek nem vetik meg az alkoholt, a nyugtatókat, altatókat, s hogy elszántságuknak nincs határa — ha mi nem szabunk neki —, bizonyítja: megkísérlik honi földön is termeszteni az indiai kendert. „Egyetlen család sem, érezheti magát biztonságban, sose lehet tudni, mikor sodródik idáig a gyerek" — mondta szenvedélyesen Farkasinszky főorvosnő ezen a tanácskozáson, hiszen jelenleg a társadalom minden rétegének, a magasan kvalifikált értelmiséginek és a lumpennek a gyereke egyaránt megtalálható a drogosok között. Minden szülő figyelmébe ajánljuk hát: a következmények beláthatatlanok. A kábítószer rabjává lett fiatal bűncselekményekbe keveredhet, agresszívvá. így ön- és közveszélyessé válhat. Figyelmeztető jelek Az önpusztításba torkolló magatartászavarnak, a narkózásnak azonban bizonyára vannak előzetes, idejében figyelmeztető jelei. Ha a szülő, a pedagógus fölfigyel arra, hogy hirtelen furcsa lett a gyerek viselkedése, romlott az iskolai teljesítménye, indokolatlanul erősnek, bátornak mutatkozik, veszélyérzete megszűnik, álmatlan és étvágytalan, részegséghez hasonló, hallucináló állapot,, pánik hangulat vesz erőt rajta, azonnal orvoshoz kell fordulniuk. A rendelőben megvizsgálják a vénák állapotát, ellenőrzik a májfunkciót, a vérképzörendszer működését. A legmérgezőbb anyag, a ragasztó szívritmuszavarokat, légzés bénulást okozhat. Minden okunk megvan az aggodalomra. Eddig 5 fiatal halt meg a kábítószer miatt: egy 11 esztendős fiú leukémiában, két 18 éves fiatalember öngyilkos lett, egy 17 éves közúti baleset áldozata lett, egy 11 éves fiú halálát a heveny szerfogyasztás következtében föllépő tüdő- és agyödéma okozta. Élet- és egészségpusztító, eszeveszett ellenség a kábítószer. De ha „csak" erkölcsi rombolását nézzük — melyet Tühegyi ' Sándor rendőr százados és dr. Tóth Péter, a fiatalkorúak ügyésze elrettentő példákkal láttatott ezen a tanácskozáson —, már akkor is egyéni és társadalmi tragédiák egész sora rajzolódik ki előttünk. Mert születésük pillanatában aligha képzeljük el a várva várt kisdedet rendőrséget, bíróságot, börtönt megjárt ifjúként, aki már priusszal lépi át az oly sokra hivatott felnőttkor küszöbét. Mit tegyünk? A teendők? Mint minden pusztító kórt, ezt is legjobb lenne megelőzni. Bátran mutogathatunk most elsősorban magunkra, anyák és apák: mint olyan sok minden, ez is főként a családi fészekben dől el. De ha már megtörtént a baj, erőt kell gyűjtenünk, nekünk szülőknek, hogy sikeres legyen a terápia. Mert a gyerek és környezete, pedagógusok, az orvosok közös erőfeszítése kell a gyógyuláshoz. És még valami: olyan egészségügyi intézmények, amelyek súlyosabb esetben tárt karokkal várnák a haveroktól megváló, gyógyulni akaró fiatalokat Ahhoz azonban, hogy a megelőzés, a kezelés és az utógondozás eredményes legyen, először is pontos fölmérésekre, a téma nyílt föltárására van szükség. Az oly kevés világra engedett magyar gyerek egészségéről, életéről: jövőnkről van szó. Chikán Ágnes i