Délmagyarország, 1985. június (75. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-17 / 140. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint A demokrácia iskolái P éldául a család, azután az általanos, maid fölsőbb iskola, később a munkahely — és egyáltalán. Az egész közélet. Mármint lehetőség szerint a demokrácia iskolái, ezek az ember útját elkísérő keretek. Iránymutatók lehetnek arra, hogyan kelL helyesen élni. Mondhatni, mi sem egyszerűbb, csak jó helyre kell születni, és azután le sem térhet az ember a zöld jelzésről. De akkor miért beszelnek annyit mostanában az értékek válságáról, itt is, ott is, rossz közérzetről, még akár holmi zsákutcáról? Egy-egy magányos bajkeverő, zavaros fejű tudálékos gondjáról lenne szó csupán? Esetleg valami kortünetről? A kérdésekkel egyébként jobb csínján bánni, mert könnyedón képesek megtölteni egy egész újságoldalt. A doktornő elhatározta, lányaiból orvost, legroszszabb esetben tanárnőt farag. Törik-szakad, akaratát keresztül viszi, kerül amibe kerül. Céljainak pedig ára van: pénzben is, egészségben is, de legfőképpen lányainak életprogramjával fizet. Azok ugyanis feladatul kapták a megfelelő egyetem elvégzését, van hozzá kedvük, vagy sem. A szülői szándék természetesen a legjobbat akarja, és a megvalósulásért követelt áldozat is a gyermekek javát szolgálja, kamatostul. Vajon, ki jár ittf helyes úton? Képernyőn láthattuk a másik példát, egy szoborállítás körüli vitát a megyeszékhelyen. Indulatok, talán érdekek is, összecsaptak azon, hová kerüljön a városrész névadója? Akik tudni vélték, mi jó az egész városnak, valahogy kisebbségbe kerültek azokkal szemben, akik csak a „saját" kerületük érdekeit védték. A tévéközvetítés ott' maradt abba, hogy a vita láthatóan egyetértésbe torkollott. Valerij Raszpuyin, Lenin-dijas szovjet író, azt mondta egy interjúban, hogy a hivatalok gyakran azért nem bocsátanak vitára egy-egy eldöntendő kérdést, mert nyilvánvalóvá tennék számos igazság együtt létezését. Meggyőződnének róla az állampolgárok, hogy a hivatalok is csak egy álláspontot képviselnek — a lehetségesek közül. Szokták mondani, történelmünkben nincsenek erós hagyományai a demokratikus közszellemnc-k. Igaz vagy sem, a viszonyítási pont dönti el. Ha régiónkkal vetjük egybe, nem különbözünk az átlagostól. Szomszédainkhoz hasonlóan alakult sorsunk, miként reményeink. Egyszóval, amit múltunk meg nem adott, most kell pótolni, új, jelenbeli feltételeink között. Méghozzá, társadalmi életünk számos területen egyidejűleg, ha nem is egyetlen mindent jobbító csapással; mert sajnos, a demokratizálódás nem olyan mint a lovaggá ütés. De olyan sem, hogy először az iskolai pktatás végül a közéletet, és legeslegutoljára a családi közösgyakorlatát demokratizáljuk, azután a munkahelyeket, ségeket. Továbbá az is tapasztalható elmúlt négy évtizedes fejlődésünkből, hogy a társadalmi méretű demokrácia nem fölsőbb-alsóbb szerveink elhatározásán múlik csupán. Ennél jóval többről van szó, politikaigazdasági intézményeink mindennapi működéséről, és ennek eredményéről. Szóval, az intézmények — és csak ezeken belül, ezeken keresztül meghatározó az egyén ? Igen, mert bár nem a ruha teszi az embert/ de hivatalai, beosztottjai, telefonjai jelzik súlyát, hirdetik hatalmát. Ezért a szocialista demokratizmus előrehaladása és hatalommal niró intézményeink belső rendjének áttekinthetősége összetartoznak. Mondhatni, az állampolgárok számái a i. láthatóvá tett ügyintézés a társadalmi demokrácia mértéké és mutatója. Lenin annak idején a titkos diplomácia ellen foglalt állást, ami elvként igaz belső dolga'nkra is. Családban, iskolában, munkahelyen, közéletbe". Persze, ehhez a célhoz — melyről hem túl sokrt b széltünk az utóbbi időben — csak hosszú úton j . Ini el. Egyik állomása ennek az utazásnak a művelődő, világra nyitott emberek tömeges jelenléte. Nélkülük akármilyen program, amely az egyéni kezdeménye: és+kre, érdeklődő kózéletiségre épít, reménytelen zsákutca. Népességünk mai műveltségszintje, negyvei év, mondhatni folyamatos, megmegújuló tanulási forradalmai nyomán, bizonyosan alkalmas közeget teremiett ennek a kozéletiségnek gya korlásához. Néha mégis olyan benyomásaink támadnak. hogy valamiképp nem jelenítődik meg ez a műveltség közéletünk elevenségében. Viták, nézetütközések, valóságunk mélyebb rétegeit feltáró erőfeszítések helyett amolyan pótlékféléknek tűnnek, vagy elkeseredett acsarkodásnak, netán unott ismételgetése rég tudott előítéleteknek. M indez miért? Például annak okán, hogy a tényleges demokrácia lerövidíti az elméleti helyzetfölmérés és a változtató cselekvés távolságát. Sőt. a szocialista demokrácia bátorítja az iskolát, a családot, munkahelyi közösséget — gondolkodni és cselekedni! Nem megrekedni a meditáció kellemes merengésének állapotában, mert ha ezt nem követi a tett, attól csak a közérzetünk romlik, és a jó lehetőségek köre szűkül. De vajon erre nevelünk az iskolában? Ilyen példát mutatunk a családban gyermekeinknek, munkahelyeken a pályakezdőknek? Távolról sem. Jobbára igazodó magatartást ösztönöznek társadalmi intézményeink, aminek számos előnye van, de hátrányai sem kevesek. Félreértés ne essék, csak fegyelmezett emberek képeseK társadalmi változtatásokat végbe vinni. Mert ók tudják a célt, és megadják az árát. Tráser László Ünn epseg az építők napján Nincsen építők napja Kertész Imre nélkül. Harminchét éve a Délép dolgozója, és állandó résztvevője a vidám juniálisoknak. Kora reggel a mikrofon mögé ül, és késő estig nem mozdul. Köszönti a vendégeket, a kitüntetett brigádokat, konferálja a műsorszámokat. Most éppen azt mondja, befejeződött a pecázók versenye. és pályára léphetnek a fehér ruhás sport szerelmesei, a teniszezők. A Délép nem enged a hagyományból. Amikor kevesebben Voltak a vállalatnál, a Bocskai utcai irodaház udvarán, vagy a Vigadóban főzték a pörköltet. Mióta megvan a Szőregi úti sporttelep. a legkomfortosabb színhellyé lépett elő. Elférnek itt tízezren is. Hogy milyen kicsi a világ! Legalább 15 éve nem láttam Dinnyés Józsefet, a Szegedről indult polbeaténekesl. Mezőhegyesen haknizott, és onnan csalta ide a pörkölt illata. Körülbelül 2 ezren lehetnek. A Délép leányvállalatai Vásárhelyen. Békéscsabán és Budapesten ünnepelnek. A hagyományok kitaposott útját járják az építők, szerte a világon. Számon tartják egymást, és kölcsönösen tisztelik az eredményeiket. Az építők nagy családjából eljöttek a Tisza-,parti ünnepségre a kassai, szabadkai, bácskatopolyai, drezdai, erfurti és krakkói kollégák. Az ünnepség szónoka, Sípos Mihály, a Délép vezérigazgatója is a hagyományokról beszélt: — Idehozott bennünket az a több mint 160 éves történelmi emlék is, amely az 1819-ben megalakult Pesti Kőműveslegények Segélyező Egyesülete megalakulásának emléke. Ilyen távoli az első magyar épílőmunkás-szervezet születése. És a szakszervezetünk elődje, a Mémosz is már 82 éves. Az építőmunkások mindig ott álltak a társadalmi mozgalmak sodrában, tisztességgel és bátran kivették részüket abból a küzdelemből, amit a munkások a tőkések ellen a társadalmi megkülönböztetés miatt vívtak. A társadalom figyelme, amely ezen a napon felénk fordul, megtisztelő, az eredmények elismerése jólesik. De ezen a napon a fokozottabb figyelem arra bír bennünket, hogy magunk is megálljunk egy rövid időre számtalan tervünk, feladatunk között, és végigtekintsünk az elvégzett munkán. Nem azt mondom, hogy mi is ünnepeljük magunkat, de jól tudjuk, hogy szakmánk, iparunk eredményeiről, sikereiről, nehézségeiről mi tudunk legtöbbet. De mi látjuk legjobban mulasztásainkat, hibáinkat, hanyagságainkat is. Természetesen a vezérigazgató másról is beszélt. Arról a gazdasági helyzetről, amelynek körülményei között a szegedi építőknek is meg kell felelni. Az ünnepséget jelenlétükkel megtisztelték Csongrád megye társadalmi, politikai életének vezető képviselői, többek között dr. Cserháti István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Papdi József, a megyei pártbizottság titkára, Sebők István, az Éfédosz megyei titkára. Dr. Cserháti István igy köszöntötte a még ma is rendkívül nehéz, megpróbáltatásokkal teli szakma dolgozóit: — Mindennek alapja az építőmunka, így egész évben az építők napja van. Az oktatás, a tudomány, és egyetlen család sem lehet meg a kőművesek, panelszerelök nélkül. Köztudott, hogy milyen fontos középületeket hoznak tető alá a Délép dolgozói. Ezen az ünnepen azt kívánom, hogy ne csak többet, hanem jobbat is építsenek, mert az önök jó munkája a mi megfelelő teljesítményünk alapja is. Az építők napja ünnepségéhez nemcsak a jókedv, vidámság, hanem a jutalmazás is hozzátartozik. Kimagasló munkájának elismeréseként a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Pctö Sándor villanyszerelő, a Munka Érdemrend bronz fokozatát pedig Ónozó János főüzemvezető és Mihály István kőműves. Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesült: Apró László, Balasi Sándor, Csizmárik Józsefné, dr. Engi Sándorné, Forgó László, Gruics József, Hajós Ferenc, Hell István, Hideghéty József, Horváth József, Huszár Béla, Katona Gyula, Kiss János, Korom László, Kovács Dózsö. Köles János, Kunos Miklós, Kunstár András, Musa Lajos, Pálfi Ferenc. Rácz Tibor. Sebestyén Zoltán. Szalma Ferenc, Takács Róbert. Tartóczky Károly, Vastagh Mihály, Varga Rudolfné, Veress Ivánné, dr. Vigh László és V'ínczc János. Amikor az utolsó kitüntetést átvették, a marhapörkölt csodálatos illatát mindenki érezhette. Nyolc mázsa húsnak gyújtottak alá. A bográcsos ebédet csak jó étvággyal lehetett elfogyasztani. Aztán késő estig együtt vigadtuk, a Délép dolgozói a jukoszláv, lengyel, német társaikkal. Képeinken a szombati juniális hangulatából is igyekeztünk ízelítőt adni. Halász Miklós p VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! f DELMAGYARORSZAG