Délmagyarország, 1985. június (75. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-03 / 128. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA forint forint acsi 17 A

második emeleten, a több száz lakásos szalagház legszebb erkélyének tulajdonosa Sz. bácsi. Ó nyírja a gyepet, locsolja esténként a tujacserjékct, s a ház hátsó frontján, a garázsok előtt, rózsát futtat föl az esővédő tetőre. Sz. bácsinak már rangja, tekintélye van a házban, nem véletlen hát. hogy az egyik lakógyűlésen még arra is megkérték lakótársai, ugyan nézzen már utána, miért emelkedtek az idén közös költségeik családonként és havonta 50—60 forinttal. Sz. bácsi vállalta, s teljesítette. Később, egy futó beszélgetésben mégis azt mondta: nem szívesen lenne a harminclakásos lépcsőház lakóinak közös képviselője. Ö tudja, mire alapozza ezt a kijelentést. Magyarázat nélkül is kezdem érteni ... Előttem van napok óla a Csongrád Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elé terjesztett összefoglaló jelentés a lakásépítő- és fenntartó szövetkezetek • tevékenységének vizsgálatáról. A 14 oldalas jelentést 12 oldalnyi 'példatár egészíti ki, s ha csak ez. utóbbiból szemezgetnék, valószínűleg sikerülne lóbb ezer szegedi lakásszövetkezeti tag kedélyét fölborzolnom. (Csongrád megyében egyébként 43 lakásszövetkezethez 12 ezer 164 lakás tartozik, a lognagyobbhoz, a szegedi Északihoz 2670 lakás, a legkisebbekhez egy-két tucatnyi.) Az eltérő sajátosságokból eredően eltérő módszerek és megoldások jellemzik az egyes lakásszövetkezeteket. Van, amelyiknek a tagjai — a földszinti üzletek bérleti dijából származó szép summa miatt — jóformán ingyen laknak, közös költségeiket fedezik a befolyt bevételek. Van. amelyikben az egy Négyzetméterre jutó évi üzemeltetési költség 11,5 forint. (Csanytcleken), s van, ahol 78,8 forint. (Az Anna-presszó fölött lakók közösségében. A megyei átlag egyébként 47 forint.) Noha, háttérül szalgálnak mondandómhoz ezek az adatok, nem szélsőségekről akarok írni, hanem arról az egyre sürgetőbb feladatról, amelyet a megyei NEB műit heti ülésén valaki így jellemzett, „hatékonyabban kell működtetni a tagság érdekvédelmi fórumait." Miről is van szó? Ezt a népi ellenőrök jelentése így fogalmazta meg: „Törekednek a közgyűlések és a küldöttértekezletek rendszeres megtartására. Az azokon való részvétel azonban nem teljes körű, az érdeklődés sokszor minimális, összességében nagyfokú passzivitás és közömbösség nyilvánul meg. A megkérdezettek egy része úgy nyilatkozott, hogy úgyis a vezetőség akarata érvényesül.. . Különösen a növekvő üzemeltetési költségekkel szemben merültek fel észrevételek. A vezetőség ezeket általában megindokolja, így végül is a tagság tudomásul veszi." Az újszegedi November 7. Művelődési Házban gyűltek össze pénteken este a nemzetiségiek képviselői, hogy a béke- és barátsági hónap keretében együtt ünnepeljék a fasizmus felett aratott /győzelem 40. évfordulóját. A Hazafias Népfront városi bizottsága keretében működő délszláv, román és szlovák nemzetiségi klubok szervezték az összejövetelt, melyen ott volt a néhány napja Szegeden tartózkodó jugoszláv pártdelegáció, Bosko Kovacevicnek, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Szabadkai Községi Bizottsága elnöksége tagjának vezetésével, és a 1INF által meghívott Djeno Andrekotíity vezette szabadkai küldöttség. Kimpián Péter főiskolai tanársegéd köszöntőjében elmondta: „A mi generációnk már olyan korban született, hogy a béke nekünk természetes állapot. A gyakorlótéren vaktölténnyel lövöldöztünk, érit.i ük, de nem éljük meg a költők békefohászát." '. Ezután dr. Rusz Márk, az Országos Béketanács tagja. a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének elnöke Deszélt a 40. évforduló kapcsán az idei békehónap eseménysorozatának' különleges jelentőségéről. A találkozó ünnepi műsorát a többszörös aranyplakettes Szabadkai Tambura Zenekar szolgáltatta Stipan Jaramazovic vezetésével, és felléoett Irena Berkes énekesnő. Az együttműködés lehetőségeiről, a nemzetiségiek helyzetéről beszélgettünk u meghívottakkal: Djeno Andrekovity: Jugoszláviában büszkék lenetünk az egyenjogúsági politikában elért eredményeinkre, ha van is még sok tennivalónk. Nemzetiségi politikánk nemcsak dokumentumokból áll, a mindennapok gyakorlatává is vált. Ha nem így lenne, nem lenne ilyen jó kapcsolatunk Magyarországgal és Csongrád megyével. 1962 óta járok ide rendszeresen. Tapasztalataim szerint itt is nagy a fejlődés ezen a téren. A gyakorlati eredményekre gondolok. Stipan Knezevie: Az itt tapasztalt nyitott, őszinte, becsületes légkör biztositéka a jó együttműködésnek. A nemzetiségiek ügyérték gondos ápolása közös érdekünk. Ezen túlmenően mindkét ország számára fontos a jó viszony, a már hagyományossá vált tapasztalatcserék. segítenek abban, hogy az egyikünk sikertelen lépését a másik már ne kövesse el, vagy éppen az egyik helyen elért eredményeket a másik országban is hasznosíthassák. sztaszeren Így igazán kellemes környezetben, jó hangulatban kezdődött el Öpusztaszeren, a kisipari emlékháznál a népfront megyei bizottsága és a Kiosz megyei vezetősége által szervezett béke- és barátsági találkozó, ahol Budai Antalné, a Kiosz megyei titkára üdvözölte a vendégeket és a megjelent mesterembereket. Ünnepi beszédet Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke mondott. Belpolitikai életünk aktuális eseményeiről, az országgyűlési és tanácsi választásokról szólva hangsúlyozta a szónok: a népszavazás előkészítése, a jelölő gyűlések — s majd a június 8-i választás — a nemzeti egyetértés megőrzésének próbatétele. Ezt az egyetértést tükrözte és erősítette az országszerte tömegek részvételével megtartott béke- és barátsági hónap is. Sebestyén Nándorné beszédében visszapillantott az ország elmúlt négy évtizedes fejlődésére, szólt a világ békeszerető népeinek közös harcáról, a békét fenyegető fegyverkezési verseny beláthatatlan következményeiről. A Béke-világtanács fölhívása így hangzik: „1985 legyen minden békeszerető erő összefogásának az esztendeje." Az Országos Bóketanács elnöke fölkérte az ópusztaszeri találkozó résztvevőit is, e gondolatok jegyében tegyenek hitet a béke ügye mellett. A Dalstaféták együttes hangulatos éneklésével, majd az Internacionálé hangjaival ért véget a béke- és barátságtalálkozó hivatalos része, melyet a szabadban elfogyasztott közös ebéd követelt. Ezt az alkalmat használta föl a Kiosz arra, hogy a legjobb munkát végző kisipari munkabrigádokat kitüntetésben részesítse. Az országos vezetőség Kiváló Kisipari Munkabrigád kitüntetését a nagymágocsi Markovics Mihály ötszörös kiváló kisipari brigádja vette át. A Kiosz vezetőségének második fokozatú kitüntetését a Vedres István brigád, valamint a mindszenti Hámán Kató munkabrigád érdemelte ki. Az alapszervezeti vezetőség első fokozatú kitüntetését a szegvári Március 15., a tömörkényi Farkas Bertalan, az apátfalvi Zrínyi Ilona, a sándorfalvi Október 6. és a mindszenti József Attila brigád kollektívája kapta. A Hazafias Népfront Országos Titkársága Kiváló Társadalmi Munkáért plakettjét Inzsel Ottó, a HNF Országos Tanácsának osztályvezetője adta át a kisteleki Vedres István munkabrigádnak. Kiemelkedő egyéni társadalmi munkája elismeréseként Kiváló Társadalmi Munkás kitüntetést kapott Széli Imre kovács kisiparos (Makó), Vincze Ferenc villanyszerelő és Boros Sándor kőműves (Szeged). Tudomásul, bizony. Már ami a tudomására jut. Arra biztosan nem bólintottak volna rá az egyik lakásszövetkezet tagjai, hogy a fizetett alkalmazottak üdülésére Siófokon üdülőt béreljenek. S ott 1983 és 1984 három nyári hónapjában 54-en (közülük négyen kívülállók, illetve a többségében családtagok) üdüljenek, személyenként és naponta 15 forintért! (Az idegenek is csak harmincért!) Ismét idézek a jelentésből: „az üdülők befizetései a bérleti díj 3,2, illetve 4,6 százalékéit fedezték. A két évben az 54 személy üdültetése 220 ezer 930 forintjába került a szövetkezet tagságának." Kiszámoltam: minden, jobbára kispénzű lakásszövetkezeti tag 82 forinttal járult hozzá ehhez az üdültetéshez. Gyanítom: tudtán kívül. Hiszen, a szövetkezet által hozz;! eljutott elszámolásban a „jóléti és kulturális költségek" rubrikában szereplő összeg igazi rendeltetéséről vajmi kevés fogalma lehetett.. . Arról már több, hányféle karbantartási munkára lett volna elég a 220 ezer forint. Ki hibáztatható ezért? A lakásszövetkezeti tagsági jogaival ugyan tisztában levő állampolgár, aki azonban képtelen időt szakítani minden kimutatás, könyvelés, „zárszámadás" áttanulmányozásra (meg talán a kellő hozzáértése sincs meg. ..) vagy azok a megbízottak, akik képzettségük, gyakorlatuk birtokában felelősek volnának a tagság érdekeinek védelméért, de nem állnak hivatásuk magaslatán? (Annak ellenére nem, hogy javadalmazásuk egyes esetekben kiugróan magas jövedelmet eredményezhet. „Az egyik szövetkezetnél az elnök egyhavi jövedelme 1984-ben megközelítette a 13 ezer forintot... A társadalmi elnökök tiszteletdija az évi 2—3 ezer forinttól kb. 40 ezer forintig terjed.") K

iragadott példáink természetesen nem jellemzik a lakásszövetkezeti mozgalom egészét. A népi ellenőri vizsgálatnak sem a kirívó esetek föltárása volt az elsődleges célja — noha az utóbbi időben megszaporodtak a NEB-nek címzett közérdekű bejelentések. Sokkal inkább az a törekvés vezérelte a népi ellenőröket és a vizsgálatban közreműködő társadalmi szervezeteket, valamint a PM Ellenőrzési Főigazgatóságának megyei munkatársait, hogy a közvélemény figyelmét ráirányítsák a lakásszövetkezeti mozgalom fontosságára, fórumrendszerének hatékonyabbá tételére, a tagság befizetéseinek nagyobb nyilvánosság előtti ésszerű és célszerű elosztására, az érdektelenség megszüntetésére, hogy aki szavaz, ezután jobban megfontolja, mire voksol. Azzal a nem titkolt céllal, hogy Sz. bácsi se riadjon vissza a közös képviseleti szerep fölvállalásától. Pálfy Katalin Könyves hét vége A „csúcsforgalom" az idei könyvhéten hét végcrc esett: vasárnap estig az ünnepi alkalomra kibocsátott kötetek 80 százalékát megvásárolták. Remélhetően azért, hogy el is olvassák ezeket — mint fotóriporterünk, Nagy László képeinek szereplői. (A könyvhetvege szegcdi eseményeiről, hangulatáról lapunk 3. oldalán tudósítunk.) lepizetiségi találkozó Békeós barátsági hónap