Délmagyarország, 1985. május (75. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-06 / 104. szám

5 Hétfő, 1985. május 6. Kezesek, ügyesek, szelídekMésodszo s 61 Hódolat a Jópofák a lovak! Kezesek, A jó lovász Perényi János, ügyesek és szelídek. Most Nem lesz más gondja, mint tizenegyen lakják szállásu- tanítani az állatokat, ha vé­kát, de a héten még jön tíz. vő jön: eladni. Amelyik után Mészre várnak a „tízek" és nem „csapnak kezet a kéz­gazdájuk, hogy hófehér le- be", visszaadni a téesznek. A gyen az istálló, mert ugye, a legfontosabb: etetni őket. vendéget csak tiszta szobá- Tetszik a megegyezés, hi­bán lehet fogadni. Tényleg szen jól jár az adó, s ha­csupán látogatóba jönnek sonmód a használó, és leg­Szatymazra, a lovasiskolába, inkább mi, valamennyien, ugyanis a Csanádapácai Szé- városlakók, őseink ősállata chenyi Tsz keresett helyet csikóinak és talált jó lovászt az E5-ös mellett. Itt a töret­len, a karámos jószágokat emberhez szoktatják, nyer­gelik majd, s „ők" kiszolgál­ják a turistát, az alföldi puszta vándorát. Tanya. Megállóhely min­denkinek, aki szereti a lovat távolról, vagy szőrén ülve, nyeregben vagy hintóban, s ha fehér a vidék, akkor lo­vas szánon. „Andaxin" a táj, a városi ember garan­bemutatja a tájat, a csöndet, a nyugalmat. Hogyan? A kicsiknek a kicsikkel. „Méretre szabott" pónik adják kedvességüket a gyerekeknek. A nagyobb lovak sportot kínálnak a na­gyobbaknak, az ügyesek lát­ványt az ügyetleneknek. A tulajt a múlt évben is­mertem meg. Akkor beteg gyermeksereg kedvéért öltö­zött csikósnak, fektette lovát a szatymazi pusztán. Most megtudtam, hogy „nem a tált nyugtatója. A csöndet nagy pénzre megy, nem sze­csak harkálykopács, rigó- reti a lókolbászt, és bármi­fütty „zavarja". kor lát szívesen óvodásokat, iskolásokat, csoportokat, kö­zösségeket". A Kisteleki Afész támo­gatja, a Kisteleki Afész se­gíti. A Szeged Tourist szer­vez, a Postakocsi csárda, a kemping gyűjti az igényeket. Legyen most felsorolás: tudják meg olvasóink, hogy lehet pónit lovagolni, ta­nulhatnak lovon járni, né­gyes fogattal hintózni, íőzni bográcsban (bogrács van, csak hozzanak belevalót), fo­cizni, szalonnát sütni, na­pozni. Láthatnak lovas be­mutatót, s ha úgy sikerül a tél, mint az elmúlt, akkor pónilovas szánkón is fagyos­kodhatnak a gyerekek. Perényi gazdának üzenő­füzete van a kempingben és a Szeged Tourist révén egy régensburgi utazási irodával kötött szerződést, ahonnan tanulni jönnek. Lovagolni. Uzenőfüzet? Kell ám, ebbe írják a megrendeléseket! Ács. S. Sándor Játék a tűzzel! „Itt járt Fantomas" Prométheusz a régi aö­rög mitológiában a Titá­nok egyike, aki ellopta a tüzet az égből, és cjz em­bereket megtanította an­nak felhasználására... iMárcius végén tűzesetről számolt be lapunk. Hírül adtuk, hogy a Tabán utcai óvodában tűz ütött ki, a fél szárny teljesen kiégett. A­tűz ölidi szakértők beéöhá­sáitai, vizsgálták . j<v A tűzszakértök vizsgálatá­val egy időben a rendőrség is megkezdte felderítő mun­káját. Mi is történt március 21-ére virradóra? Akkor még ismeretlen tettesek kö­vei betörték az óvoda abla­kát'. feldúltak mindent, el­vágták a telefon zsinórját. Már ekkor gyerekekre gya­nakodott a rendőrség, hiszen a helyszínen hagyott nyo­mok erre utaltak. Három nap múlva aztán az esti órákban bejelentés érkezett a tűzoltókhoz, hogv ég a Tabán utcai óvoda. Annyi­ra kiégett a fél szárny, hogy nem lehetett megállapítani: véletlenül, vagv szándékos gvújtogatásból keletkezett a tüz. Az alapos vizsgálat ki­derítette. hogy a tettesek ceruzákat, filctollakat, szá­mítógépet és magnetofont vittek magukkal. A falra pedig rúzzsal felírták: „Itt járt Fantomas..." Elzzel még mindig nem volt vége. Egymást követték a Maros-partra mentek ját­szani. Aztán az is gyorsan kiderült, hogy a gyújtogatás napján nem voltak iskolá­ban. Peti azonnal elmondta: — Mi jártunk a zöld házas üdülőknél Marcival. Aztán Marci is gyorsan előkerült. Az első kérdése ez volt: — A Tabán óvoda miatt visz­nek a rendőrségre? ... V * Peti 13 éves srác. Korá­nak megfelelő magasságú, vékony gyerek. Amikor be­szél, soha nem néz az em­ber szemébe. Szája sarká­ban viszont mindig ott lát­szik egy konok mosolyféle. Fütyül az egészre, ami tör­tént. Különböző fintorokkal festi alá mondatait. A szeme felcsillan, amikor a tűzről kérdezem. — Nem vagyok én piro­mániás! — vágja rá azon­nal, majd így folytatja: — Az mindig tüzet rak! — Pe­ti legkedvesebb szórakozása egvébként az volt, amikor nylonzacskót égetett, és tűz­cseppek pöttyentek le a földre. Puskagolyókat sze­relt szét, lebukásuk napján is robbantani akart Újsze­geden! Pirománia: Gyújtogatási. szenvedély... A tűz látá­sa, a gyújtogatás gyönyö­rűséget okoz ... A történetet így meséli el: — Bementünk az óvodába játszani. Bújócskáztunk. Az­- — , x tán gyufát találtam. Marci a buncselekmenyek. Április meg gyertyát. Meggyújtottuk 12-ére virradóra ismeretlen tettesek a Maros árterén le­vő Munkásőr üdülőtelepen törtek-zúztak, rádiót és lát­csövet vittek magukkal. Két nap múlva ugyanonnan gu­mikajakot loptak, és ismét vandál rongálást követtek el. Április 15-én a Gyík ut­cai Lila óvodába törtek be, és szétdobáltak mindent, ami a kezükbe került. Ápri­lis 18-án a tűzoltóság ügye­lete értesítette a rendőrsé­get, hogv több üdülő ég a Munkásőr telepen. A tette­sek nitrohigitót locsollak szet. és ezt gyújtották meg. Azokból az épületekből, ahol a tűz épen hagyott Berende­zési tárgyakat, azokat el­hordták egy kiselejtezett lakóbódéba és felgyújtották. Itt minden porig égett. Az épületekben vandál pusztí­tás fogadta a nyomozókat. A cselekménysorozat iga­zolta, hogy azonos elköve­tőkkel áll szemben a rend­őrség. ráadásul gyerekekkel. „A tettes mindig visszatér a cselekménv színhelyére" — tartja a közmondás. így történt ez Péter esetéhen is. Feltűnt. hogy felsővárosi gyerekek lévén Újszegedre, és beletettük egy papírkö­tegbe. Eszünkbe sem jutott íélni. — Miért romboltatok? — Egy gumikötelet talál­tam, és tud.ia. az olyan, mint a nunchako. Azzal az­tán levertünk mindent. — Beszéli a családodról. — Édesapámmal tavaly találkoztam utoljára. Édes­anyámnál vagyok, de nem­igen jutnak eszembe. — Mi a kedvenc játékod, szórakozásod? — Videóval szeretek ját­szani, a legjobban a fan­tasztikus és bünügyi filme­ket szeretem. — Kézigránátot. bombá­kat gyártasz. Kitől tanul­tad? — Jártam az MHSZ-be lőni, és ott láttam rajzokon, hogy kell szétszedni a pus­kagolvót. —. Megbántad, amit elkö­vettetek? — Nemigen. Kár siránkoz­ni már rajta — mondja egv grimasz kíséretében, és ami­kor megkérdezem tőle, mit üzen az édesanyjának, eny­nyit mond: Semmit! * Marci keménykötésű, mo­kány srác. Nem grimaszol, nem fölényeskedik, sőt, még nem is büszke tettére, mint a barátja, ö édesapjával él és nővérével. Focizni szeret, de tanult karatét, és leg­utóbb kenuzni járt. — Peti szeretett tüzesked­ni. Korábban az új híd alatt már felgyújtotta a sövényt. Az óvodai tűznél megpró­báltam oltani, de a lángok mindenbe belekaptak. Az osztálytársaim előtt egy ki­csit szégyellem magam. — Mi szeretnél lenni? — Kamionos. — Min buktatok le? — Biztos az ujjlenyomat miatt. A rúzzsal ugyanis csak annyit tudtunk kiírni, hogy „Itt járt Fanto...", a „mas"-t már én írtam fel, úgy, hogy az ujjammal ki­kapartam a rúzs alját. Amikor megkérdezem tő­le, hogy mit gondol most róla az édesapja, hatalmas könnyek gördülnek le az ar­cán. Azonnal eszembe jut, milyen felelősség ítélkezni egy ilyen srác fölött. Mert a zárt intézet, a javító, az ő esetében esetleg csak rosz­szabb eredményre vezethet! íme a két — 13 és 12 éves — gyerek. Több milliós kárt okoztak (rövid egv hónap alatt. Csonka családban él­nek. Egyikük az édesanyá­val, másikuk az édesapával. A családot el kell tartani. A szülőknek kemény munká­val kell tölteniük hétköz­napjaikat. Nincs a család­ban olyan másik (társ), aki elláthatná a gyermek fel­ügyeletét. Szabadon csava­roghat, krimiket, bűnügyi filmeket nézhet. S ehhez már elegendő egv olyan ba­rát. aki beleviszi a másikat, hogy bűncselekményt kö­vessenek el. Elvégre Fanto­mas sem bukott le, egyetlen fiimiében sem. Sőt, a leg­utóbbi címe ez volt: Fanto­mas visszatér! Peti és Mar­ci — reméljük — nem tér vissza soha ezekre a hasá­bokra ... Bagamcry László zenének, fisz telet a városnak A sportcsarnokban délelőtt 11 órakor dr. Müller József­né, a városi tanács elnökhe­lyettese nyitotta meg a da­lolónap rendezvénysoroza­tát, majd átadta a Vatzy Viktor-emlékérmet azoknak, a karnagyoknak és intéz­ményvezetőknek, akik mun­kája élteti, segíti megyénk kórusmozgalmának fejlő­dését. E kitüntetésben ré­szesült Kalmár Ferencné, a Rókusi Ének-Zenei Altalá­nos Iskola karnagya; Mono­ki Lajos docens, a zákány­széki parasztkórus és citera­zenekar vezetője; dr. Mihál­ka György főiskolai tanár, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola I. számú női kará­nak karnagya; dr. Kövér Béla, a Délép vezérigazgató­helyettese, a Délép Szegedi Zenebarátok Kórusa „mecé­nása" és dr. Veszprémi Lász­ló. az I. Számú Gyakorló Altalános Iskola igazgatója. A sportcsarnokbeli díszhang­versenyen vehette át a Csongrád Megyei Tanács vándolserlegét az Éneklő If­júság koncertsorozatán nyúj­tott teljesítményéért a Szen­tesi Horváth Mihály Gimná­zium — karvezetője Majté­nyi András; az ének-zene szakosított tantervű általá­nos iskolák vándorserlegét a Kisteleki II. Rákóczi Fe­renc Altalános Iskola és Ze­neiskola karnagya, Balogh Irén; az általános iskolák vándorserlegét a Hódmező­vásárhelyi József Attila Al­talános Iskola karvezetője, dr. Kelecsényi Gézáné. Sikeres szereplésük alap­ján az Éneklő Ifjúság moz­Rókusi Ének-Zenei Altalá­nos Iskola kórusa — karve­zető Kalmár Ferencné; a Rókus II. Számú Altalános Iskola énekkara — karveze­tő Klement Ágnes; a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola I. Számú Gyakorló Altalá­nos Iskola Bartók gyermek­kórusa — karvezető Erdős János, és a Kisteleki Petőfi Sándor Altalános Iskola kó­rusa — karvezető Nemes Éva. A zsűri Dicsérő Oklevél­lel jutalmazta a Szentesi Közgazdasági és Egészség­ügyi Szakközépiskola leány­karát — karvezető Nagy Já­nos; a JATE Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium vegyes karát — karvezető Szécsi Jótzsef; a Makói Szoboszlai Imre Általános Iskola kóru­sát — karvezető Pásztor Vilmosné, a Makói Széche­nyi István Altalános Iskola énekkarát — karvezető Há­ló Ilona; a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola I. Szá­mú Gyakorló Általános Is­kola Kodály gyermekkóru­sát — karvezető Erdösné Fagler Erika; a Béke Utcai Általános Iskola kórusát — karvezető Korsósné Balogh Katalin; a Rókusi Ének-Ze­nei Általános Iskola kicsi­nyek kórusát — karvezető Czakó Jánosné; a Gyula Tanárképző I. Számú gyakorló Altalános Iskola Mozart gyermekkóru­sát — karvezető Sinkóné Hortobágyi Éva és Vass Irén; a Szentesi Petőfi Sán­dor Általános Iskola ének­galom jubileumán az „Év karát — karvezető Bordáné kórusa" kitüntetést nyerte a A díszhangversenyen a megye 35 kórusából több mint ezer énekes vett részt, 13 karnagy vezetésével, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Weiner kamaraze­nekara közreműködésével. A dalolónapot köszöntötték, Bach és Handej születésének 300. évfordulóját ünnepel­ték. Egymásnak daloltak, együtt. Kicsit szomorította csak el őket, hogy nem so­kan voltak kíváncsiak rá­juk, de a közös éneklés ere­je elfeledtetett velük min­dent. Különösen tiszteletre­méltó a mintegy 800 gyerek teljesítménye: négy órán keresztül fegyelmezetten összpontosítani ebben a kor­ban nagyon nagy dolog. Délután a November 7. művelődési házban népzenei együttesek bemutatkozásával folytatódott a rendezvény. Fellépett a zákányszéki pa­rasztkórus és citerazenekar Monoki Lajos vezetésével, a mórahalmi parasztkórus, Burkovics Ferenc vezetésé­vel. a Simicsné Kocsis Ka­talin által irányított makói Mindenes együttes és a hód­mezővásárhelyi Boróka együttes, melynek vezetője Pokomándi Zsuzsa. A nap városszerte felcsen­dülő skerenáddal ért véget. A kórusok a Móra-parkban, a múzeum lépcsőjén gvüle­Juhász keztek közös éneklésre, majd Főiskola elindultak, hogy hírül vi­gyék a szegedieknek: dalol­ni jó. Valószínűleg az előre széthordott szórólapoknak is köszönhető, hogy nem volt vetélytársuk a televízió mű­sora. a lakók várták az éji zenét, virágcsokrokkal. az Tömörkény István Gimná­zium és Művészeti Szakkö­zépsikola leánykara — kar­vezető dr. Mihálka György; a Radnóti Miklós Gimná­zium kórusa — karvezető Joó Ete: a Petőfitelepi Alta­lános iskola énekkara — karvezető Csányi Zsuzsa; a Németh Márta; a csongrádi ablakokba kitett gyertyákkal Széchenyi Utcai Altalános válaszoltak. Varázslatos han­Iskola kórusát — karvezető gulatot teremt, ha énekel Kovács Attila; a Szentesi egy egész város... Petőfi Sándor Általános Is- Akik nem lehettek ott, kola kisdoboskórusát — ízelítőt kaphatnak az ese­karvezetó Takács Pálné, és ményekből a szegedi stúdió a Szentesi Damjanich Utcai regionális adásából, kedden Általános Iskola énekkarát este. — karvezető Nagy József. 8. Zártkertben - szabadon Szeged és a városhoz tar­tozó községek külterületén eddig közel hatezer telket osztottak ki, illetve adtak tulajdonba, majd tartós hasz­nálatba. Ezek a területek igényesen alkalmasak üdü­lésre, gyümölcs- és zöldség­termelésre. A zártkertek rendeltetése, hogy tulajdono­saik, használóik a város és a falvak külterületének nagyüzemileg nem művelhe­tő részét tartósan gondozzák. A városi tanács végrehajtó bizottsága nemrégen újabb 360 telek kiosztását hagyta jóvá, amelyeket sorsolással adták az igénylőknek. A leg­utóbb parcellázott rész Haty­tyastelep határában van. A kiosztást megelőzően társa­dalmi munkabizottság vizs­gálta felül a kétezernél több lyen a bizottság tagjai sze­mélyesen tárgyalták meg a társadalmi szervek vezetői­vel a kéréseket, illetve álla­pították meg azok. sorrend­jét. Azokon a munkahelye­ken, ahonnan ötnél több azok, akik szántásnak ne­vezték ezt a parlagot. Meg­pihen a kútkáván; neki fo­galma nincs, mit kell tenni a kertben. Iparos ember, negyvenöt évig volt maszek villanyszerelő, most 85 éves. gosságát. A sorsoláson a leendő tu­lajdonosok maguk húzták ki a birtokba vehető terület sorszámát. Ezután a földhi­vatal ellenőrizte az ingat­lanra vonatkozó adatokat, s amennyiben azok elfogadha­tóak voltak, a szőregi taka­rékszövetkezet újszegedi fi­ókjában köthették meg a szerződést. A Holt-Tisza partján Pols­kiból pakolnak ki. Mit mást? Ásót, kapát, gereblyét, s el­Igénylést, és döntötte el azok foglalják a 980 négyzetméte­igény nem érkezett, csupán Segítséget senkitől nem vár­megvizsgálják a kérések jo- hat... jogosultságát. Majdnem 190 üzemből, szövetkezetből és intézményből igényeltek tel­ket. Közülük kilencven he­Vasutasfiatalok vetélkedője Szombaton „Vonalban va­gyunk" címmel rendezték meg a vasutasfiatalok or­szágos vetélkedőiét. A verseny lebonyolításá­nak egyik legfontosabb esz­köze a vasút üzemi távbe­szélő-hálózata volt, amely­nek segítségével a nyolc — két budapesti, egy-egy deb­receni, miskolci, pécsi, sze­gedi, szombathelyi és záho­nyi — helyszín közvetlen kapcsolatba került egymás­sal és a MÁV Vezérigazga­tósággal, ahol a zsűri foglalt helyet. A vetélkedő győztese a Pécsi Vasút igazgatóság csapata lett. res „birtokot". A gazda. Szűcs István , a po6tán au­tószerelő — Norton-kutat fú­ratott. A fiatalember villás­kulcshoz szokott kezébe jól illik a kapanyél. Magam jöt­tem zavarba, mikor a segítő idősebb embert kérdezem: a fia? Nem. De a vejem lesz. Hogy ez miért kellett? Mert kell a természet, mert kell a „korlátlan látás", meg egyébként is szeretjük csi­nálni ... A szomszéd úgy mondta: hitvány munkát végeztek Asszony kapál a dombon, a fia „derékig elásta magát". Ez a gödör lesz a WC. — Ne engem kérdezzen, apámat. Bár ne is várjon rá, itt jön mar anya. Bemutatkozás — mint szo­kott volt, senki nem érti a másik nevét. Beszélgetünk a kertről: — Iskolaigazgató vagyok Sándorfalván. Írhatja nyu­godtan, reggel 6-tóIeste 6-ig hivatal, utána „betonverem" Tarjánban, s ügy gondoltam, kell a kert, nem sokára me­gyek nyugdíjba, jó napozni, pihenni, nézni, bámészkod­ni, gyönyörködni a virágzó almafákban, egyáltalán, sza­badulni a lakóteleptől. Néz­ze, öröm látni, hogy kidugta zöld orrát a hagyma. Fene bánja, hogy görbe a sor. Amott majd a krumplit vá­rom. Nekem pihenésre kell a föld. Nem csupán dr. Katona Ferencné van ezzel így!... A. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom