Délmagyarország, 1985. május (75. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-13 / 110. szám

Hétfő, 1985. május 13. 5 Hogyan lett a királyból - vitéz? Beszélgetés Koltay Gábor rendezővel Tavaly nyáron a szegedi szabadtéri igazgatósága úgy nyilatkozott, hogy a Játékok történetében szinte példátlan népszerűsége miatt 1985-ben is műsorra tűzik az István, a királyt. A közvélemény örömmel nyugtázta a tényt, hiszen/ akik tavaly nem jutottak belépőhöz, most szerették volna látni. Am az őszön szűkszavú sajtótájékoztató adta hírül, mégsem lesz István, helyette a stáb János, a vitéz címmel rockdaljálékot készít elő. Mivel Koltay Gábor rendező épp úgy érdekelt az idei premierben, mint az Istvánéban volt, a Délmagyarország öt kérte föl a történtek magyarázatára. — Magam is közvetlenül a sajtótájékoztató előtt értesültem a fejleményekről. A szabadtéri igazgatója telefonált. hogy náluk jártak a szerzők, és a tavalyi szóbeli beleegyezésüket visszavonva, nem járultak hozzá a darab felújításához. Látogatásukról így szereztem tudomást, majd néhány hétre rá egy udvarias, de rendkívül „ködös" tartalmú levélben erősítettek meg a tényt, az okok feltüntetése nélkül. A szegedi beszélgetés alapján állítólag két indokot hoztak fel. Az egyik szerint a darabot szeretnék külföldre is kivinni. ehhez viszont előzően kisebb méretekben, kőszínházban kell bemutatni, hogy kiderüljön, mit is „tud" a darab hagyományos színházi körülmények között. Az előzetes tárgyalásokon a hírek szerint a szóba jövő színház kikötötte, csak úgv vállalja az őszi bemutatót, ha a szegedi előadásokat lemondják. A másik indok szerint akkora volt a tavalyi siker, hogy a jóllakott, örömittas társulat egy év múlva már nem tudna ugyanazzal az intenzitással, ugyanolyan hőfokon, ugyanakkora sikert elérni. Nem tudom, hogy valóban ezek az indokok vezettek-g a végső döntéshez, továbbá, hogy a vígszínházi, majd nemzeti színházi tárgyalásokon milyen feltételrendszer közepette született megállapodás az őszi bemutatóra, mégis úgy gondolom, egyik érvnek sincs komoly alapja. Nem értem, hogv hat — feltehetően — sikeres, telt házas szegedi nyári előadás miért befolyásolná a darab nemzeti színházi őszi utóéletét.' Ugyanakkkor, őszintén szólva, a társulattal szemben is méltánytalannak érzem, hogy egy — a közönség és a kritika által is — elfogadott, magasra értékelt előadás felújítása miért jelentett volna művészi értékcsökkenést. Ez a döntés sok ezer rajongót rövidített meg. Szükségesnek tartottam volna, hogy azok. akik a döntést hozták, az " eltelt fél év során valamilyen formában tájékoztassák a közvéleményt, amely ilyen esetben hajlamos hinni a pletya pop-rock zenét meghonosító beatmozgalom és a népzenét-néptáncot újraélesztő tánc ház mozgalom formanyelvi eredményeit felhasználva alakít ki valami sajátos, csak ránk jellemző, aszszociációkra késztető világot. Ennek első reprezentánsa az István, a király volt. de idesoroljuk a Nemzeti Múzeum előtti, március 15-i fellépésünket, a Hősök terén előadott történelmi játékunkat, az Itt élned, halnod kell című produkciót, és — a János, a vitézt is. örülünk, hogy a Szörényi, Bródy páros után ismét a magyar könnyűzene reprezentánsa, Victor Máté vállalta el a közös munkát. — Feltűnő a címbéli hasonlóság az István, a királylyal. Ezt mi indokolja? — Két dolgot szerettünk volna jelezni. Egyrészt, hogy néhány ember tudatos törekvésének, produkciók sorozatán keresztül vállalt programjának vagyunk tanúi, másrészt, hogy eleve felkeltsük az érdeklődést a „másmilyen" János vitéz iránt. Hogy még véletlenül se higgye bárki, a hagyományos darab hagyományos előadásáról van szó. — Végezetül: mire számíthat a közönség, és mit várnak az alkotók, a kivitelezők? — Meggyőződésünk, hogy a mű stilizált megjelenítése, a már-már szürreális mesevilág rendkívül alkalmas a2 attraktív színpadi feldolgozásra. A fantasztikus részletekkel teletűzdelt mesevilág a Dóm tér színpadán képi varázslattá válhat. A művet a minél intenzívebb hatás érdekében szünet nélkül, egyhuzamban adjuk elő. Ennek érdekében olyan díszletünk lesz. amely a Dóm homlokzata, nyitható kapui adta hatáslehetőségek kihasználásával a nyílt színen, rekvizitek áthelyezésével, világítási és pirotechnikai effektusok segítségével, könynyűszerrel variálható. Ez a társulat az István, a király 1983 -a9 városligeti előadásán debütált, azóta lényegében együtt van. és remélem, még sokáig együtt fog dolgozni. A Magyar Hanglemezgyártó j Vállalat törökbálinti stúdiójában készül a monstre felvétel, amely egyébként az előadás alapját képező hangszalag. A dupla albumot ünnepélyes körülmények között, az augusztus 9-í bemutató előtt mutatják be, stílszerűen Szegeden. Nem tervezünk filmfelvételt, minden energiánkkal a színházi előadásokra akarunk koncentrálni. A zenei anyag alapján igazi játékfilmes közegben, magyarországi külső helyszíneken 1986 nyarán szeretnénk játékfilmet készíteni a János, a vitézből. Tudom, az István, a király tavalyi sikerei után ugyanannak a stábnak másmilyen produkcióval nem könnyű színre lépni. Óriási az előzetes várakozás. őszintén remélem, hogy ezt a bemutatónkat is egy színházban-filmben gondolkodó közösség újabb megnyilatkozási kísérletének fogják fel, hogy a nézők nem előítéletekkel, hanem érdeklődő nyíltsággal ülnek majd a nézőtérre. A legjobb szándékkal jövünk Szegedre, ahol Petőfi Sándor szellemiségét szeretnénk megidézni, a népi hős mítoszát szeretnénk modern formában űjraálmodni. Kik milyenek? Mozart-föl újítás a Zenés színházban Szonda Éva, Vajda Juli. Iván Ildikó Spanyol kiállítás Kortárs spanyol festészeti kiállítás nyílt szombaton a Magyar Nemzeti Galériában. A tárlatot Ráffcai Ferenc művelődési miniszterhelyettes és Alfonso Guerra. a hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó spanyol miniszterelnök-helyettes nyitotta meg Köpeczi Béla művelődési miniszter, valamint Jósé Maria Ullrich y Rojas, Spanyolország budapesti nagykövete jelenlétében. Rátkai Ferenc megnyitó beszédében kiemelte, hogy a mostani kiállítás hosszú szünet. után lehetővé teszi a magyar közönségnek az újbóli találkozást a modern spanyol festészet kiemelkedő alkotásaival. Alfonso Guerra beszédében hangsúlyozta: a kölcsönös és mind mélyebb ismeretek egymás országáról, káknak. Már azt is hallót- ! kultúrájáról elmélyítik a baUm, hogy aszegediekmond-* Szórakoztak, moziztak, vágtáztak VIT-poénok Vásárhelyről „Hát az úgy voR, még- - „Én - nem is értem, miért múlt vasárnap, hogy ötödi- < nem Hordanak a mai férfiak —• jg szmokingot? A kaszinókén délben még sehogy sem álltunk. Egyetlen feladattal sem végeztünk. Közben keresni kellett egy másik csapatot a sportfeladat végrehajtásához. Namármost. Ott ban, ugye, csak elegáns játékvezetők ülhetnek. Mint Monté Carlóban. Fehér kesztyű még csak-csak akadt, de szmoking! Mentünk a színElmondta Papp Magdolna, a KISZ-iskola tanára, rendező. voltunk, mi, mórahalmiak, házba, nem volt. Mentünk a csupa lányok, illetve, hogy kölcsönzőbe, ott akadt volna, rajtam kívül mind lány. El- csillagászati árért. Az üzlekaptuk a zákányszékieket: tekben? Mit mondjak, nézazok meg mind fiúk. Hát/ tek ránk, mint..." focizni nem álltunk le velük. Mit csináljunk, mit csináljunk? Kötélhúzás mellett döntöttünk. Marika kiállt (kismama). No, mondom a „Természetesen gépelek, lányoknak: Most vagy soha! nagyon szívesen, de mostkáGyöztünk. Ide, Vásárhelyre vét főzök, aztán elrohanok a is kilencen jöttünk, Marika Szántó kollégiumába, nendhiányzik. Mi lesz? Ha itt be van-e ott minden. Utána lenne a tanácselnök, aki any- átszaladok a József Attila nyit segített'" Altalános Iskolába, azután Elmondta Szondi Sándor, visszaszaladok a városi versenyző, Ásóval, kapával ták le, hogy „felülről" valaki betiltotta, le kellett venni a műsorról stb. Egyszerűbb és őszintébb lett volna a közvéleményt idejében és hitelesen informálni a valós okokról. — Ilyen előzmények után a János, a vitézt meghirdetni úgv hatott, mintha hirtelen előrángattak volna valamit az István helyett. Kivált, mert a darab még el sem készült. — Valóban támadhat efféle következtetés, ám egy biztos, a János, a vitéz ötlete már az István szegedi próbái alatt megfogalmazódott. Sőt. szóbeli megállapodás is történt a szegedi vezetőkkel 1986 nyarára. De ugyanígy dolgoztunk már akkor a Hősök terén bemutatott produkciónk, az Itt élned, halnod kell szövegkönyvén is. Azaz, hát tulajdonképpen itt egy folyamatos gondolkodásról, és — remélem, nemcSak számomra — összekapcsolható produkciók sorozatáról van szó. j Néhányan elhatároztuk, hogv i szeretnénk olyan „furcsa" j A képről még ki nem derülhet: de állatok óvodája készül műfajú, nagy hatású sokja Sancer-tavaknál. Terveit a vidéki állatkertek országos ezer ember érzés- és gondo-; főigazgatósága hagyta jóvá, s a városi tanács felhívására a |és latvilápához eljutó, a mi IKSZV 12-tagű Bartók szocialista brigádja vállalta, hogy történelmünkkel foglalkozó j otthont teremt, azaz barlangot, az oroszlánoknak, kis medKlSZ-bizottságra, ahol a fogadáson pincérkedek, kinézek a Kossuth térre, a VITbazárba, nehogy bóvlit is áruljanak. Jut eszembe, a húgomat is meg kéne keresni, egyetlen fillérje sincs. Tudod, átjöttünk egy páran, segíteni a házigazdáknak. Ja, mikor akarsz diktálni?" Kérdezte Mester Zsuzsanna, a megyei KISZ-bizottság titkárnője. „Kérem, erre most behajtani tilos! Forduljon vissza, menjen a másik utcába tovább!" Integetett Vásárhelyen, a Bethlen gimnázium előtt, úgy déltájban, legalább harmincadszor Dancsó főtörzsőrmester. Magyarázott: itt a VIT. De mi az a VIT? Kérdezték tőle a vásárhelyiek. Hát a VIT az — legalábbis a vásárhelyi Mini —, ahol ruletteztek, pókereztek, blöfföltek is a kaszinóban; aztán poént kerestek a KISZ KB Ludas Matyijában; VITmérföldet futottak; showműsoroztak a vízen; ettekittak, moziztak a Moszkvaklubban, megnézték a VITkiállításon, mit csináltak jól rosszul, VIT-poénokat Még azószínház búcsúpremierjén, '78 februárjában mutatta be Pál Tamás Mozart Cosiját, s bár azóta átkerült a moziszínpadra is, most némi kényszerpihenő után öltött friss köntöst, fölújítás a javából. Nemcsak azért, mert Gregort és Rétit leszámítva, kicserélődött a teljes stáb, hanem, mert új a rendező (Angyal Mária) és a diszletező (Varga Mátyás), evégből a színpad pónemje más — így aztán ráadásul csupán, ha a címét is átfestették: Ilyenek a nők?! (Mind a felkiáltó-, mind a" kérdőjelet a színlap biggyeszti hozzá, enyhe tanácstalanságot sejtetően, s bizony nem oktalanul, hiszeh ez a fajta magyarítás vitatható leegyszerűsítése egy olyan eredetinek, amit úgy szoktak fordítani — ha egyáltalán lefordítják —, „Mind így csinálják", de ha az alcímét használnák is, többet mond a darab egészéről: A szerelmesek iskolája. Cosi fan tutte ossia La scuola degli amanti. A szünetben harcos amazon incselkedik: Ilyenek a férfiak, mert azok kételkednek, fogadnak a női hűségre. Szegény balekok. Mind így csinálnák?) Máskülönben frappánsan tálalt, kellemdús zsúr az előadás. A színpadi műfajokban csöppet sem válogatós Angyal Mária rendezésének legfőbb erénye az a diszkrét báj, amivel egyfelől időtlenségbe valószerűtleníti ezt a csacska játszadozást, másfelől a karmester Cser Miklóssal finoman ügyel arra, hogy Mozart muzsikája megőrizze filozofikus méltóságát, graciőz szépségét, klasszikus tartását. Azt a hitvallását, mely szerint az élet egyszerre vidám és szomorú, felvillanyozó és lehangoló, mégha ezúttal pesszimistán láttatja is. Vagyis Angyal Mária nem hajtja túl, bomlasztja burleszkbe a színpadot, melynek bravúros és esztétikus belső térválasztóiról Varga Mátyás gondoskodott. A szereplők játéka is mentes a mutatványosditól. mozgatásokkal a rendező érvényesülni engedi a darab belső szerkezetét meghatározó szimmetriát. Csiszolnivaló inkább a világításon és a színpadi átrendezéseken akad, miként a zenei kivitelezésben is, főleg az együtteseknél, előfordulnak ritmikai pontatlanságok, időnként lelassul a tempó. Mindemellett Cser érzékenyen közvetíti a mozarti derűt, s kivált tetszik, hogy az orchestert sohasem engedi a színpadi hangzás fölé. A hat szereplő közül mindhárom nő debütál, kellemes meglepetést keltően. Iván Ildikó Fiordiligije hamvas, friss, koloratúrái pergőek; nem véletlenül az idei Cziffra-alapítvány kedvezményezettje, .sajnos". (Azért e melankolikus fohász, mert fölfedeztetése máris azt jelenti, a berlini Staatsoperbe szerződik.) Marad viszont Szonda Eva, aki a kórusból lép elő szólistának, s ha majd eldől, milyen szerepkörben bontakozhat ki legjobb formája — mert erre Dorabellájának egészséges, teltkarcsű szopránjából még nehéz következtetni — hamarosan erőssége lesz a társulatnak. Miként máris az operai szubrettként Vajda Juli (Rosina), aki Berdál Valéria méltó utódának látszik. Jó passzban énekei-játszik a két fölsült kíváncsi. Réti Csaba (Ferrando) és Egri László is: Egrinek most sikerült testreszabott karaktert találni, hiszen Guglielmo ö inkább, mint mondjuk Luna, amivel kezdte szegedi pályáját. Na, és persze még itt van Gregor József Don Alfonsója, az ász. Megint nagy mókamester. elsőrangú játékszervező. Színpadon előadja, ám toll hűen vissza nem adhatja véleményét a női hűségről. Illusztrációképpen álljon hát itt Schmidt Andrea felvétele: S aki egyetért vele: Nikolényi István hallgattak, és vágtáztak, vágtáztak végkimerülésig. Ügy, produkciókat létre4!*"")., véknek. Csütörtökön a Széchenyi középiskola hatvan ta- hogy még lapzártára sem amelyek hagyomany nélku- ; nulója serénykedett az ilyenkor szokásos előmunkálatokon, liek. Gondolatisagukat te-l J. * . ..... .. , • kintve történelemtudatunkat i szombaton pedig Virányi Mihály brigadja vonult ki. asolcfejlfsztheti, stílusban pedig I kai, kapákkal tudtuk, vább.. kik vágtáznak toM. E. Tárlatnyitás Szentesen Szentesen, a Kossuth téri galériában szombaton megnyílt a III. országos aktfotókiállítás. A helyi Móricz Zsigmond Művelődési Központ kétévenként rendezi meg ezt a tárlatot, amelyre az idén 104 fotós 827 képet küldött be. A zsűri 61 alkotó 129 képét fogadta el a június 16-ig nyitva tartó kiállításon való bemutatásra. A tárlat díjait Jung Zseni (Budapest), Katona Bálint (Debrecen), Csabai István (Szolnok) és Újhelyi István (Budapest) nyerte el képeivel. A tárlat anyagát a későbbiekben az ország számos más városában is bemutatják.