Délmagyarország, 1985. május (75. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-02 / 101. szám

5 Csütörtök, 1985. május 2. Tájak és emberek KETTŐS JUBILEUM jegyében rendezte meg festménybemutatóját a Képcsarnok szegedi Gulácsy Lajos Termében Újváry Lajos. A közelmúltban ünnepelte hatvanadik születésnapját, s ez a mostani 25. önálló kiállítása. A képek a hármas hűség jegyében születtek. A művész hű maradta tájhoz; egykori mesterének, Szőnyi Istvánnak időtálló tanításaihoz; és a tágan értelmezett nemzeti múlthoz. Legszívesebben az érett birshez hasonlatosak Újváry képei. Érettek, tartalmasak, zamatosak, mentesek mindenféle manipulációtól, ízük, illatuk kellemes. A táj, a természet különös háromszöge kerítette bűvkörébe. A szülőföld, a tolnai dombvidék hullámzásai, a termézet évszakváltásai, a női test formáit idéző ívelt vonulatok, domborodó formák többet jelentenek számára egyszerűen festői motívumnál. Vallomásokra kényszerítik. önvizsgálatra sarkallják. 'Bizonyára Szőnyi elementális hatására szerelmesedett bele a Duna-kanyar szépségeibe. Bár ezeken a festmények látható leginkább a „feladat"-jelleg, az igények kielégítése közben tett engedmények bizonytalanságai. A harmadik szöge ezen tájinspirációknak összetett élmény, tán csak a felszínen vélhető természetábrázolásnak. Székelyföld múltat örzö és idéző vidéke meghatározó jelentőségű. Tán legnagyobb vállalkozásai is ebből az inspirációból születtek. Kodály Zoltán erdélyi _ -népdalgyűjtő útjának állit emléket Kászon, 1912 című festményén úgy, hogy egyúttal ars poeticát is fogalmaz. A viszszafogott színekkel egyszerűsítetten ábrázolt meredély alatti házacska székelykapujának négyszögébe helyezte az ifjú Kodályt és a tölcséres gramofonnal szembeálló öreg parasztasszonyt. Hitvallás az a néphez való viszonyról, a művészet nemes feladatáról, a tájékozódás irányairól. KÉT SZÍNHÁZI EMBER, Boruzs Csaba és Farkas Gyula mutatkozik be az IfKiállítási napló júsági Ház Galériájában. Boruzs rendkívül jól rajzol, kivételes karakterizáló készséggel, jellemábrázoló tudással, jó kompozíciós vénával rendelkezik. Ráadásul még egy adománnyal, amelynek birtokában akár művész is válhat belőle. Ez a ritka éles szem és a kritikai készség. Most mindenekelőtt grafikáival ragadott meg — groteszkbe hajló, improvizatív, bátor rajzaival (festményében több a rejtett gondolat, mint amit eszközeivel kifejezni képes, szobrai erősen viselik Amerigo Tot kavics-asszonyainak hatását.) Farkas Gyula — ellentétben társával — a színek és formák bűvöletében dolgozik. Réteges ábrázolásmódja olyan szándékról árulkodik, hogy a különböző életrétegek értékeket takarnak, el előlünk, s csak a felszíni hatásokra hagyatkozva döntünk. Azok pedig gyakorta becsapják az embert. Festői festmények, tudatosan távolságtartó attitűddel. T. L. Á szarvasoknak keresztelt nemzedék Juhász Ferenc egy vers születéséről m új film Uramisten Színes magyar film. Irta: Gárdos Péter és Osvát András. Fényképezte: Máthé Tibor. Zene: Nóvák János. Rendezte: Gárdos Péter. Főbb szereplők: Feleki Kamill, Eperjes Károly, Dörner György, Garas Dezső. Salinger Zabhegyező című regényében van egy jelenet: a főhős valamilyen cirkuszos filmet néz a moziban, s elmereng a görkorcsolyán bravúroskodó artistán. „Elképzelem, mennyit kellett gyakorolnia, hogy felléphessen, mint görkorcsolyázó. Ez olyan marhaság." Az enyhén kamaszos lesajnálás mögül jól érzékelhetően kirajzolódik valami: valahol, az emberi erőfeszítést, teljesítményt értékelő elismerésünkön túl kissé sajnálatraméltó (is) a cirkusz, a manézs tünékeny világa. Nemcsak arra gondolok, mennyire is számit igazi művészetnek ez a fajta produktumegyüttes és mennyire nem — hanem, hogy igen gyakorta kifejezetten bugyuta, minden művészet alapvető emberközpontúságával szembeni, csupán kuriózumokból építkező, a szélhámoskodás és a rafinált ügyesség között balanszírozó .számok'' egymásutánja az, amit láthatunk. „Ez marhaság", minősiti a film elején korábbi számát maga Sajek Oszkár, a reményteljes ifjú cirkuszművész is. Később viszont annál férfiasabb szenvedelemmel, eszelős kitartással és leleménnyel ragaszkodik egy valamikori világszám megszerzéséhez, mit egy vonzó nevű, kiöregedett exsztár, bizonyos Binder Lipót birtokol. Történet indul. Hogy a manézs-univerzum játékfilmeknél erősen közhelyes témának tűnik, elég köztudott. (Legutóbb a tévében olyan sztárokat láthattunk hasonló tematikájú filmben, mint Gina Lollobrigida és Tony Curtis.) Hogy a hibernáció (jégbezártság), úgy is mint illuzionista produkció mennyir re számit világszámnak, nem utolsósorban ízlés kérdése is. Ám ami ez ügyben Gárdos Péter mostani filmjében elénk rajzolódik, távolról sem a fentiek miatt számít rossznak. Noha nem szokás — nem is -nagyon szabad — kritikában propagandaszö vegeket idézni, tegyünk ez egyszer kivételt. Az Uramisten röl többek között ilyesmik olvashatók: „E történet hősei nem egészen a földön. járnak ... Az öreg valójában maga a jégbezárt ember, a magány, egy szállodai szoba, a múlt, önmaga foglya... Egy harc, egy párbaj, egy kapcsolat története." Satöbbi. Egyszóval: itten ám tömény szimbolikával, allegorikus históriával állunk szemben, melynek vége „egyszerre győzelem és vereség, nyereség és veszteség is". Biztosan. Nem tudom. Az Uramisten ugyanis mindez lehetne, és mindennek az ellenkezője is. Binder Lipót, az egykori sztár (Feleki Kamill jutalomjátéka a szerep) a Nemzeti Szállóban (?) lakik manapság, az ifjú titán (Eperjes Károly játssza, kiválóan) pedig az égvilágon mindent megtesz, hogy a hibernációs világszámot megszerezze. Ennek érdekében bravúrosan sok időt tölt gyakran viz alatt, több emeletnyi magasságban mászkál (mindezt sánta lábbal), el is rabolja szegény öreget, egy levitézlett és ily módon rekedtes, valaha jobb napokat látott tűznyelő (Garas Dezső) haveri segítségével csak úgy cakpakk beszerez potom egymilliót, egyszóval: leleményes és lerázhatatlan, akár egy régi világbeli kereskedő, kitartó, akár egy hősszerelmes és őrült, miként a legvégén Lear király. Csak tessék, tessék, tisztelt publikum, csak folyvást, folyvást, van itt minden! Az öregúr sokat eszik, sokat sakkozik, változatos mennyiségben visel különféle kötött sálakat, szarkasztikus és rigorózus. A ..körítés" mindehhez olykor lebegőn lírai. (Nóvák János felvételei sokszor kifejezetten hangulatosak, díjat is kapott értük a filmszemlén.) Mindazonáltal: én a Zabhegyező főhősének, Holdén Caulfieldnek adok igazat. Ami marhaság, az marhaság, jelképekkel is csak értelmes emberi dolgok fejezhetők ki. Illuzionistákból meg amúgy is több van, mint kellene. Uramisten, de még mennyire. Domonkos László Ezerki 1 encszázöt ven négyben, az Üj Hangban nagy visszhangot kiváltó vers jelent meg az ifjú költőzseni. Juhász Ferenc tollából Szarvasének (Bartók Béla: Cantata Profana) címmel. E költemény kiteljesedett az 1957-es kötetben ahol már A szarvassá változott fiúk kiáltozása a titkok kapujából címmel jelent meg. A vers fogantatásáról, a születés körülményeiről ezeket mondotta a Kossuth-díjas költő, az Üj írás főszerkesztője: — Történelmi távlatból visszatekintve e vers köre is környezet kristályosodik, glória nemesedik, mitológia kerekedik. A valóságban mindez sokkal egyszerűbb volt. A vers két élményből táplálkozott. Hadd szóljak először az elsőről, a zeneiről, amely végülis Bartók fénykörébe vezetett. Akik ismerik verseimet, tudják, hogy Pesttől nem messze, Bián születtem, s ott éltem suttyó koromig. Sokat tűnődtem, miféle zenei impulzusok, hangélmények érhettek engem gyerekkoromban. Emlékezem, hogy gyerekként detektoros rádiót fabrikáltunk, a kristályszerkezettel világűrfoszlányokat fogtunk be biai horizontunkba. A faluban dalárda működött, rézharsonáikat nemzeti ünnepeken és temetéseken fújták, meg bálokon. Szóit a cigányzene, a lakodalmakban részegek üvöltözték a magyar nótát, húsvétkor a katolikus templomban Bach passiói hangzottak fel a fújtatós orgonán. Ezek a zenei élmények. ezek a vulkanikus virágzások mélyen belegyökeresedtek szívembe, de arról nincs emlékem, hogy kamaszkorom falujában a népdalok „megfertőztek" volna. Amikor aztán végleg Pesttel jegyzett el a sorsom, meglehetősen zavarás idők jártak. A fordulat éve, 1948 után jó ideig Bartók nem volt kívánatos muzsikus a hangversenydobogókon. Hosszú szilencium után, 1953-ban vagy 54-ben a zeneakadémián nagyszabású Bartók ciklust szerveztek. Fiatal költőként együtt hallgattam ezeket a lenyűgöző, elementáris erővel ható, hátborzongató és elmevilágosító zenéket Ferenczy Bénivel és Vas Istvánnal. A zenei ráismerés fantasztikus élményét élhettem át, mely leterített, átitatott, magával ragadott. Valószínűleg a Cantata Profana elemi élménye lökte ki belőlem a Szarvaséneket, az inspirálta a fölfokozott indulatot, a szorongó és feszengő költői szándékot, mintegy ki is jelölte irodalmi röppályámat. — Gondolom, ennek a zenei hatásnak találkoznia kellett a megélt sors ellentMeghalt dr. Both Ödön Fájdalmas veszteség érte a jogi felsőoktatást. Életének 62. esztendejében, április 27-én meghalt dr. Both Ödön egyetemi docens, a József Attila Tudományegyetem Jogtörténeti Tanszékének vezetője. Tudtuk, hogy nagyon beteg, mégis döbbenetes volt a hír. Bíztunk abban, hogy szervezete tovább birkózik a kérlelhetetlen kórral, hátha valami nem várt dolog történik. Túl hamar, oktató-nevelő és tudományos munkájának teliében ragadta el a halál. Both Ödön pedagógus családból származott. Az oktatómunka, a nevelés szeretetét a szülői házból hozta magával. 1949. óta állt az Állam- és Jogtudományi Több nyelven, egy hazában Országos Nemzetiségi Tanácsot alakított a TIT A nemzetiségi művelődés segítése érdekében Országos Nemzetiségi Tanácsot hozott létre a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. A tanács alakuló ülését kedden tartották a TIT országos központjában. A társulat a nemzetiségi tanács létrehozásával az MSZMP nemzetiségi politikája szellemében, az országos közművelődési feladatoknak megfelelően — a nemzetiségi szövetségekkel együttműködve — politikai, szakmai ismeretek terjesztésével kíván hozzájárulni a szocialista nemzetiségtudat erősítéséhez, a nemzetiségiek anyanyelvének ápolásához, a néphagyományok megőrzéséhez. . A tanácskozáson Kővágó László kandidátus, az MSZMP Párttörténeti Intézetének osztályvezetője szólt a nemzetiségi ismeretterjesztés fejlesztését szolgáló tennivalókról. Egyebek közt elmondotta: az eddiginél több figyelmet szükséges szentelni a nemzetiségi anyanyelvi nyelművelődésnek. de az is fontos, hogy a nemzetiségiek életéről, kultúrájáról magyar nyelven tartsanak előadásokat magyaroknak. Kívánatos, hogv az általános műveltség bővítését szolgáló előadások nemzetiségi nyelven hangozzanak el, de olyan előadók közreműködésével, akik magyarul is beszélnek, ugyanis a nemzetiségiek közül sokan — főként a fiatalabbak — nem használják, illetve nem értik anyanyelvüket. Fontos, hogy a TIT a iövőben együttműködjék a Hazafias Népfront honismeI reti és helytörténeti szakosztályával, s az ismeretterjesztéssel is segítsen elmélyíteni a hazához való kötődést. Az előadó javasolta, hogy a nemzetiségi tanács hozzon létre három albizottságot; ezek a kiadványokkal, a rendezvényekkel kapcsolatos ügyeket intéznék, illetve javaslatokat dolgoznának ki a nemzetiségi szövetségeknek az ismeretterjesztő munka szervezéséhez, lebonyolításához. Az alakuló ülésen a nemzetiségi tanács elnökévé Kővágó Lászlót választották meg, a titkári teendők ellátását Boros Józsefre, a TIT országos központja főmunkatársára bízták. Az Országos Nemzetiségi Tanácsban helyet kaptak a nemzetiségi szövetségek képviselői, s a TIT megyei szervezetei is delegálnak tagokat a testületbe. A nemzetiségi tanács megtárgyalta cs elfogadta 1985. évi intézkedési tervét. A íontosabb feladatok között szerepel a Fejezetek a magyarországi szlovákok életéből című kiadvány — várhatóan májusi megjelentetése. Mé ugyanebben a hónapban hozzákezdenek „A magyarországi nemzetiségek" cimü előadói segédkönyv előkészítéséhez. A nemzetiségi tanács közreműködik az ősszel rendezendő békéscsabai III. nemzetközi néprajzi nemzetiségi konferencia lebonyolításában, illetve szeptember 20— 21-én. a III. Szarvasi ösz programsorozata keretében megszervezi a szlovák klubvezetők és ismeretterjesztők találkozóját. (MTI) Kar alkalmazásában, nemrég ünnepelte oktatói működésének 35. évfordulóját: 32 éven keresztül adta elő az egyetemes állam- és jogtörténet; 21 év óta a magyar állam- és jogtörténet főkollégiumainak tananyagát, oktatott nappali, esti és levelező tagozaton egyaránt. 1965 óta vezette a Jogtörténeti Tanszéket. Oktatói munkájának elismeréseként 1974-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült. Az oktatás életeleme volt. Jogászok ezreit nevelte. Az utóbbi években többszöri súlyos betegsége ellenére mindig megtartotta eilőadásait. s gyakran vizsgáztatott a betegágyában is. Nagyszerű előadásaival lebilincselte hallgatóságát. 1964-ben szerezte meg az állam- és jogtudományok: kandidátusa cimet a Szeged város reformkori büntetőbíráskodása témakörből. Speciális kutatási területe a magyar állam- és büntetőjog története 18—19. századi korszakára esik. Mint igazi patrióta elsősorban a reformkorszak törvényeivel foglalkozott, ezek közül is kiemelkedő jelentőségű a Sajtószabadságról irt tanulmánya. Mintegy 70 szerzői ív terjedelmű tanulmányaival nagy tekintélyt vívott ki a jogtörténészek körében. A latin nyelvű középkori okiratok megfejtésében való jártassága folytán mind a hazai, mind a külföldi szakemberek elismerését kiérdemelte. Nagy szeretettel segítette a pályakezdő jogtörténészek próbálkozásait, megismertette velük a kutatási módszereket. Megalakulásától, 1951 óta, titkára volt a kar Tudományos Bizottságának, amelynek keretében kiemelkedő tevékenységet végzett a kari Acta szerkesztésében. amely több mint 10 ezer oldal terjedelemben 34 kötetben jelent meg. JATE Állam- és Jogtudományi Kara mondásaival, a fölvállalt hivatás nehézségeivel. — Az én versem, a Szarvasének a reumán kolinda ősképletének fordítottja. Ez — mai ésszel visszavetítve — szinte törvényszerű, 'hisz a kor viszonyai inspirálták. mozgatták személyes sorsamat. Bartók a saját korában azt a bizonyos „tiszta forrást" a természet szűzi közegében vélte megtalálni, én egy új terepet találtam, a fejlődő nagyváros világát. A szarvassá változott fiú költeménye a kiválás verse, az átváltozás, a vissza nem térés hitet tevő verse. Az érzelmi robbanás, burjánzás és gomolygás az eredendő képletet akkor ilyen módon fogalmazta meg. A vers szükségképpen hordozta annak a történelmi kornak jegyeit, erőit és ellentmondásait, akaratát és ellenakaratát. Így lett a személyes sors vallató röntgenképéból általános mondanivaló. — Ez az általánosítás arra utal. hogy a felszabadulást követően egy egész raj, egy egész nemzedék vállalta ezt a szakítást, a „fényes szelek" generációja, vagy más szóval a szarvasoknak keresztelt nemzedék, — Azért fogalmazódhatott meg és válhatott általánossá e költemény mondanivalója, mert ez az új történelem nemzedékem sok tagjától követelte a szakítást, a kiválás bátorságát, a vállalás bizonytalanságát. 'Történelmünk folyamán egy-egy ember fölszárnyalása pusztán kivételes állapot lehetett, gondoljunk csak Petőfi Sándor József Attila. Illyés Gyula, Szabó Pál vagy Veress Péter életére. Üj történelmünk szépsége és igazsága, hogy ez a kirajzás természetes állapottá vált. Az alsó néprétegek szülöttei egy folyamat részeként a szellemi lét magasába kerülhettek. A „fényes szelek" nemzedékének szokás nevezni azt a rajt, vagy mint mondotta, afcar szarvasos nemzedéknek is. Gondoljunk csak Nagy László, Kondor Béla. Sánta Ferenc. Sarkadi Imre. Soós Imre nevére. Fölrepült egy raj. egy nagyszámú csapat, akik közül sokan megtörtek, elporladtak, kifényesedtek, kristályosodtak, gyémántosodtak. Megélték a kiválás. a metamorfózis kínjait, azt a próbát, melynek visszahúzó ereje a szülői ház a faluközösség makacs magzatburka, lendítője pedig a megváltozott társadalom elképzelt lehetősége. Le kellett győzni a fékhatásokat, szét kellett tépni a bizonytalanság hálóját. barbár módon, akár szülőknek feszülve kellett akaratát kierőszakolni, pályáját kijelölni, a fölsebzett múlton továbblépni. Hitünket éltette, hogv nem lehetünk ezután olyan kiszolgáltatottak, mint amilyenek elődeink voltak. * A Szegedi Szabadtéri Játékok soron következő, idei programjának egyik nagy érdeklődéssel, várt előadásinak íoérkezik A szarvassá vált fiak című kétrészes táncjáték, melynek első részét Rossa László zenéjére Nóvák Ferenc állítja színpadra ű iMaayar Néphadsereg Központi Művészegyüttesének közreműködésével, második részében a Gvöri Balett mutatja be a történet folytatását Markó Iván koreográfiája és rendezése alapján. Szabados Gvörou zenéjére. iMindkét alkotó úgy fogalmazott. — többek között lapunkban is —, hogy a mű megvalósulásakor Juhász Ferenc verse alapvető inspirációt jelezett. Tündi Lajos