Délmagyarország, 1985. május (75. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-06 / 104. szám

/ AZ MSZMP SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 75. évfolyam 104. szám 1985. május 6., hétfő . Ára: 1,80 forint VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ugródeszka A

gyárban megüresedett az igazgatói szék. Az előző főnököt mindenki csak Vili bácsinak hívta. Népszerű volt és jól gazdálkodott. Igen, így egy személyben. Senkinek sem hagyott beleszólást a legapróbb döntésekbe sem. Burkoltan diktatórikus módszereivel a gyár sikert sikerre halmozott. Csak akkor vették észre, hogy hibázott is az öreg, amikor hatvannégy évesen elköszönt. No, nem sokat írtak a rovására, de egy mulasztását sokat emlegették: nem avatott be senkit a gazdálkodás kisebb-nagyobb fortélyaiba, nem nevelte fel az utódját. Csak most (?) tűnt fel: az öreg huszonnégy évig kínosan ügyelt arra, hogy olyan ember ne legyen a kapun belül, aki potenciálisan ellenfele lehet, akinek képzettsége, adottságai megvannak az igazgatói feladatot ellátásához. Gyorsan kiírták a pályázatot, hogy kívülről találjanak új, alkalmas vezetőt. Meglepetésre alig tízen vették fel a telefont, hogy a kiírásról érdeklődjenek. Még nagyobb meglepetésre csak három' pályázó komplett anyaga érkezett meg a határidő lejárta előtt. Közülük az egyik, ötvenéves kora ellenére, még nem jutott el a diploma megszerzéséig. Ketten két-két diplomát is magukénak tudhatlak : mérnök-közgazdászok* voltak. Eddig más-más középvállalatnál dolgoztak műszaki igazgatóhelyettesként. Még a magánéletükben is szinte hihetetlen volt a hasonlóság: egy-egy válás és két-két gyermek. Az áttelcpüléshez mindketten lakást kértek volna. Az életrajzukban egyetlen apró (?) különbség volt: az egyik jelölt — nevezzük Károlynak — ötvenegy. Zoltán huszonkilenc éves. Ebből keletkezett több órás vita a bíráló bizottságban. A Károly pártján állók szerint benne legalább kilenc évre megtalálná a gyár az egyszemélyi felelős vezetőt, míg Zoltán a megbízatás első ötéves periódusa után valószínűleg továbbállna. Csakhogy — érvelt az egyik tábor — ahhoz, hogy valóban jó ugródeszka legyen ez a gyár Zoltán számára, nem elég megőriznie Vili bácsi örökségét, hanem üj, eredményt növelő dolgokat kell produkálnia. Erre az ellenérv az volt, hogv aki kilenc év múlva megy csak nyugdíjba, meg készülhet egy utolsó „nagy dobásra". Végül kompromisszumos döntés született: legyen az igazgató az ötvenegy éves Károly, de a fiatal Zoltánnak ajánlják fel kettes számú leányvállalatuk vezetését. A vezetők kiválasztásának több új formája van kialakulóban változó gazdaságunkban. A pályázati rendszer — ha nem is hibátlanul — már háromnégy éve funkcionál. Söt, biztató továbbfejlődése, hogy egyre inkább nemcsak a legelső embereket keresik ezzel a módszerrel. Az új vállalat4rányítósi formák bevezetésével más testület választ a pályázók közül, a vállalati tanácsok minősítik és esetleg mentik fel a legfőbb operatív irányítót. Ezek a változások olyan emberek gondjává teszik a legalkalmasabb vezető kiválasztását, akik eddig csak elfogadták azt a főnököt, akit a minisztérium kinevezett. Az utóbbi időszakban sok fiatal lett egy-egy termelőegység irányítója Szegeden és környékén is. (Feltűnő, hogy a mezőgazdaságban sokkal többen vannak, mint az iparban!) S még többen érzik azt, hogy ók is szereztek már annyi tapasztalatot huszonnyolcharminc éves korukra, hogy képesek legyenek — mondjuk. — egy középüzem vezetésére. De kétségtelen: alig-alig lesz közöttük, aki máris nyugdíjig tartó munkahelyet keres. S a gyakori váltás a vezetésben visszafoghatja a gazdálkodó egység fejlődését is. Érvelhetnénk azzal: a népgazdasági érdek azt kívánja. hogy a nagyvállalatok majdani vezetői, minisztériumi íróasztalok várományosai jó, ha egy négyötszáz fős egységnél tudják kipróbálni képességeiket. De erre joggal mondja egy ilyen gyár vállalati tanácstagja, hogy „ne tekintsenek bennünket gyakorló terepasztalnak!" Mit nyerhet valójában a középvállalat, ha huszonéves igazgató ül az irodájában? Remélhetőleg lendületes, tokozott munkabírású és energikus vezetőt. Aki még néhány év távolságra van csak az egyetemi tanulmányoktól. Tehát a legkorszerűbb közgazdasági és/vagv műszaki ismereteknek birtokosa. Nyitottabb az új megoldások iránt, mint húsz évvel idősebb kollégáinak többsége. Döntéseit nem motiválják esetleges régebbi kudarcok. K

épzeljünk el egy ideális állapotot! Az ötéves periódus felénél a fiatal igazgató bevallja, hogy eddigi eredményei, képességei alapján úgy érzi. nagyobb feladatoknak is meg tud felelni, ezért megpróbál magasabb beosztáshoz jutni két és fél év múlva. Ekkor még jutna idő arra, hogy ne következzen be a „Vili bácsi-effektus". Lenne idő — esetlc-g nem is egy — még alacsonyabb beosztású szakember bevezetésére az igazgatói feladatokba, az irányítási tapasztalatok átadására. Ha két jelölt akad, akkor a vállalati tanács alapos ismeretek alapján igazán felelősen tud dönteni. S ha az eddigi igazgatónak nem sikerült a feljebb kerülés? Akkor egy kicsit nehezebb a vállalati tanács dolga, mert három jelölt közül kell választania. Igaz, ez az állapot az „ideális". Ahhoz, hogy gyakorlattá válhasson, szemléletbeli dolgoknak is nagyot kell változniuk. Zoltán nem fogadta el a leányvállalat vezetését. Bőlc István fl Magyar Rádió Körzeti Stúdiója, Szeged" Az építkezés jól halad — Adás 1987-ben> jj" Az épülő stúdió metszete — a terveket a Délterv munkásai készítették „A Magyar Rádió, mint megrendelő és a Csongrád Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Hódmezővásárhely, mint kivitelező vállalkozási szerződést kötöttek 19114. július 27-én szegedi rádióstúdió kivitelezési munkáinak elvégzésére 42 millió forint kivitelezési összeggel." Aki járt valaha a KISZ városi bizottsága régi épületében, a Tanácsköztársaság útján, nem ismerne rá a házra. Kívülről csak a palánk és a felhalmozott építési anyagok sejtetik valamelyest a belül folyó nagy munkát. A Magyar Rádió szegedi stúdiójának átadási határideje 1986. december 15. Körülbelül harminc éve nem épült Magyarországon új vidéki rádióstúdió, ez lesz az első. Korszerű technikával szerelik fel a régi nagyteremben egy nagyobb, hangjátékok felvételére is alkalmas stúdiót alakítanak ki, mellette két kisebbet. A magasföldszintre kerülnek az irodák, szociális helyiségek, a földszinten lesz a klímagépház, a raktár a gépészet, a társalgó és a büfé. A tervek szerint a főlépcsőház szép műkőkorlátja érintetlenül megmarad. A kemény tél hátráltatta a munkát, de már újra a tervek szerint haladhatnak, építők megszüntették a lemaradást. A munkálatokban nyolc vállalat vesz részt alvállalkozóként. A Démász a színházhoz amúgy is szükséges útfelbontáskor — már befejezte a munkát, nemsokára „beköltözik" a Ligniíer, a Pevdi és h Kőfaragó Vállalat. De lesz dolga még a Dégáznak. a Postának, a Szelkának, a Hűtőgépgyárnak és a Csőszerelő Vállalatnak is. Nemrégiben Szegeden járt dr. Pásztor László. a Magyar Rádió főszerkesztője, öt kérdeztem az építési, fejlesztési tervekről, lehetőségekről. — A jövő útja a helyi (lokális) regionális — nevezhetjük bárhogy, egyet jelent — rádiózás fejlesztése. Hogy tervezik ennek megvalósítását? — Valóban, hatalmas a társadalmi igény a rádió eddigi műsorszórási rendszerének bővítésére. A fejlesztés irányát az szabja meg, hogy helyes szereposzlás kialakításával sikerüljön olyan ..gócokat" kiépítenünk, amelyek biztosítják a körzeti tájékoztatást. Terveink szerint az öt megyei jogú városban körzeti szerkesztőségeket hozunk létre — Győrött, Pécsett. Miskolcon már van készül a szegedi is, és végül Debrecenbe is szeretnénk telepíteni. Emellett célunk, hogy folyamatosan induljon a városi rádiózás. A már meglevő szolnoki és nyíregyházi stúdió ilyen szerepet tölthet be. — A regionális televíziózás indulása után derült fény például arra, hogy a műsorral ellátandó körzetek nem egyeznek meg az adók által besugárzott földrajzi területekkel. A rádiónak nem kell ilyen gondokkal szembenéznie? — Dél-Magyarországon a központi adók vételi lehetőségei is rosszak. Ezért is, meg persze a körzeti szerkesztőség kedvéért is Szegedre kisadó telepítését határoztuk el. Gyula térségébe is építünk adótornyot. — A szegedi szerkesztőség „hatásköre" megegyezik majd a televízióéval? — Igen. Békés. Csongrád, Bács-Kiskun és Szolnok megye helyi értékeinek feltárása, lokális információkkal való kiszolgálása lesz a feladata. A debreceni stúdió munkába állásával — majdan — Szolnok megye helyzetéről újra döntünk. — Mire lesz képes a szegedi rádió? — Minden szóba jöhető helyhez modulációs összeköttetést tervezünk, például a művelődési házakhoz, a sportcsarnokhoz és persze a színházhoz. Itt tévéláncot is kiépítünk hogy az élő színházi közvetítéseket a szerkesztőségből is lehessen irányítani. Sztereotechnikával szereljük fel a rádióstúdiót, ez persze nem jelent azonnal sztereoadásokat. ahhoz országos fejlesztésre lesz szükség. Elképzelésünk szerint a nemzetiségi szekciókat is áttelepítjük majd. mint a televíziónál. — Sokan úgy vélik, kis ország vagyunk ahhoz, hogy körzetesítenünk kellene a hírközlésünket. Mi az ön véleménye erről? — Nagyon fontos szerepe van a regionális tájékoztatásban a helyi hírközlő intézményeknek. A sajtó már bevált a televízió is elindította ilyen jellegű szolgáltatását. A rádiónak is az lesz a feladata: demokratikus fórumává válni a helyi aktualitásoknak. A Kossuth rádió mindig bemondja, hogy a Rottenbiller utcai eltörött víznyomó cső milyen változásokat eredmé- < r.yez a buszközlekedésben, de ez vajmi kevésbé érdekli mondjuk Csólyospálos lakosságát. Azt sem mondhatjuk, hogy van tévé, legyen elég, hiszen vizualitása miatt élvezett elsőbbségével a rádió azonnalisága gyorsasága tud versenyezni. — Mikorra várhatjuk az első szegedi jelentkezést? — Ha minden a terv szerint halad, 1987-be.n .megszólal" az új stúdió. Regös Éva Hódolat a zenének Szombaton Szegeden találkoztak Csongrád megye dalosai, kórusvezetöi. Nagyszabású közös hangversennyel, este pedig meghitt, gyertyás szerenáddal köszöntötték a várost és lakóit, a II. szegcdi daloló napon. (írásunk az 5. oldalon.)