Délmagyarország, 1985. május (75. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-28 / 123. szám

Kedd, 1985. május 28. 3 Mi folyik pból? a csa „A csapból is a Rómeó folyik" — mondta d héten valaki, s vasárnap este elképzeltem, mint moroghat, mert hiszen Rózsa György a Kapcsoltamban is szót ejtett az operaházi bemutatóról. Igen, ^Seregi László hosszú évek után ismét egy egész estét betöltő balettel jelentkezik az' Operaház színpadán." Horváth Ad ám vezényletével végigkísérte egy tévés stáb az előkészületeket, a próbafolyamatot, és az előadásból is vettek föl részleteket. Ezt láttuk szombaton este. Korábban, a Stúdió '85-ben, ha jól emlékszem Érdi Sándor interjúvolta Seregit, s ők is mutattak jócskán a balettből. Ennyit adott a tévé a minden bizonnyal jelentős balettművészeti eseményről. A csapból is...? A kérdőjel másik kérdést szólított elő. Sokéves nézői tapasztalattal, háborgásokkal és — sajnos — ritka lelkesedésekkel a hátam mögött azt kérdeztem magamtól: tulajdonképpen milyen tévét szeretnék? (Nem úgy értem, de arra is válaszolok: tulajdonképpen egy jó színes készüléket, amelyen a hazai és a külföldi adók programjait tökéletes minőségben vehetném, plusz majd a műhold jóvoltából francia, olasz, meg ki tudja milyen nemzetiségű adásokat, plusz a képújság szoligáitatásait, plusz a helyi műsort... És aminek segítségével majd a számítógépes rendszerek jótéteményeit is élvezhetem. '. Ó, remények ...) Addig-addig gondolkodtam, mígnem kisütöttem: én bizony olyan tévét szeretnék, mint amilyennek a Magyar Televízió mutatkozott ebben a Rómeó-ügyben. Olyan tévét, amely bevon engem — ki tengetem dolgos-szürke hétköznapjaimat itt a vidéki végeken — a magyar kulturális élet pezsgésébe (legalább amikor az tényleg pezseg). Ha már nincs módom egy az egyben, a helyszínen látni valamely jelentős színházi produkciót, mint például a Seregi — Rómeót, legalább megkóstolhassam, mégis milyen? Olyan tévét szeretnék, mint ez a mostani, melynek jóvoltából egyáltalán „találkozhatom" balettművészetünk e kétségtelenül jelentós alkotójával, Seregi Lászlóval, aki — mintha velem beszélgetne. Mi tagadás, élvezettel hallgattam szenvedélyes, őszintének ható, szellemesen szórakoztató mondatait a Stúdióban. Mindenféle kellemkedés, alkotói lélekboncolás, vallomásosság és ködök nélkül beszélt, jóízűen, pompás fordulatokkal, lényegretörően, profi ismeretterjesztőként, magáról is sokat mondva. Elmondta, milyenmilyen unalmasak az eddigi Rómeó-feldolgozások (persze nem bántóan!), s ő évek óta valami mást szeretett volna csinálni, amolyan Shakespeare-hatásút (minek is kezd hozzá az ember valamihez, ha nem az a szándéka, hogy minden eddiginél jobbat!), elevent, most és itt hatásost. De nem tudott. Míg meg nem látta a híres „fiatal" — Rómeót, a filmet, Zefirelliét. És most itt van, a részletekből úgy tetszik, pont olyan, amilyet Seregi szeretett volna, baletthagyományoknak fittyet hányóan új, eleven, hatásos. És én azt szeretem, ha legalább tudok róla, ha nagyjából sejtem, milyen lehet, és vágyakozom, hogy megnézhessem igazi közegében, az Operaházban is. Mi lenne, ha az összes jelentős művészeti (tudományos, közművelődési stb.) eseményből mindig legalább ennyi az enyém lehetne? A televízió révén? Ha mondjuk nem úgy mutatnának be egy színházat, mint minap a miskolcit? Ami jobb volt a semminél, ám semmi sem indokolta, hogy „keresztmetszet" legyen, ráadásul jócskán megkésetten a műsorban (a fele színész, akik szerepeltek, beszéltek — már nincs ott; s az egyik rendező is másutt dolgozik azóta!). Mért nem tudott odamenni a tévé valamelyik jelentős bemutatóra, megragadva az alkalmat, hogy a színházról is tudósítson, s ha megéri, fölkeltse bennünk a vágyakozást: Miskolcra kéne menni, színházba. A sor természetesen végeláthatatlanul folytatható lenne. De talán ennyiből is kitetszik, milyen tévé kellene nekem... Hiszen nem olyan nagy ez az ország, hogy fontos dolgairól ne tudhatnánk — a centrumában és a „végeken" egyaránt! Sulyok Erzsébet Közgazdászok megbeszélése Hétfőn, a Duna Intercontinental Szállóban megkezdődött a Franciául Beszélő Közgazdászok Nemzetközi Társaságának kongresszusa, amelyet a Magyar Közgazdasági Társaság meghívására most első ízben tartanak francia nyelvterületen kívül. A háromnapos tanácskozáson a kelet—nyugati kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok kérdéseit vitatják meg. Várhatóan több mint hetvenen tartanak előadást, illetve fejtik ki véleményüket az együttműködés kérdéseiről, A megnyitó ülésen Veress Péter külkereskedelmi miniszter üdvözölte a tanácskozás résztvevőit. Turján Vilma halálára Május 25-én hajnali kettőkor meghalt Szegeden, kórházi betegágyán. Turján Vilma, a felszabadulás után eltelt három évtized kimagasló képességű operaénekesnője. Hatvanöt éves volt Legendás mezzoszopránja olyan gazdag repertoárt ölelt át, mely Carmentól a Don Carlos Eboltjáig. a Bánk Gertrúdiszátói a Lohengrin Orírúdjáig, az Aida Amneriszétői A pikk dáma Grófnőjéig ívelte át a zeneirodalom hatalmas skáláját. S akkor még nem szóltunk a Tannhauserről, A rózsalovagról, A végzet hatalmáról, az Angelica nővérről, az Igor hercegről vagy a Háryról. ahol szintén fontos szerepeket énekelt. A zeneakadémián 1941-ben szerzett diplomát, majd Kolozsvárra szerződött, s jött Szegedre Vaszy Viíctorékkal 1945-ben, sokadmagával. Innen is ment nyugdíjba. Kivételes művészi habitusának elismeréseképpen 1964-ben Liszt-díjjal tüntették ki. 1975-ben pedig Érdemes művésze lett a szegedi társulatnak, amelyet sohasem hagyott cserben. bár az utóbbi időkben nagyon viszszavonultan élt, a színház tájékán sem igen fordultelő. Emlékét, szereparcait ezért már régóta nosztalgikusán őrizzük; most a szegedi operajátszás halhatatlanjainak sorába költözött. Hamvasztás utáni temetéséről később intézkednek. N. I. Könyvhét előtt k A héten a tévében beszélt Papp Laci. A héten a rádióban volt egy Szorító című műsor. A két állítás között látszatra az égvilágon semmi összefüggés nincs. A tévében Papp Laci természetesen szakmai, az ökölvívóválogatottal kapcsolatos dolgokról beszélt, a rádióműsornak pedig címe ellenére semmi közvetlen kapcsolódása nem volt a magyar ökölvívósport régebbi vagy mai helyzetéhez. Hogy a két múlt heti bokszaktualitás között mégis fellelhetők bizonvos közös pontok, ahhoz a kulcs — némi áttételekkel bár — például éppen Papp Laci már Hofi által is megidézett szellemében (vagy annak az ellenkezőjében) keresendő. A csütörtök esti, a Kossuth-adón sugárzott. Szorító ötletének eredetisége minden dicséretet megérdemel. „Mérkőzés három menetben e®v épületért a központi akarat és a helyi érdek között. A zöld sarokban Tárnái Gizella és vendégei... a piros sarokban Havas Henrik és vendégei... Vezető bíró: Ágh Attila politológus. Pontozó bírók: Drukker György joghallgató és Tálas Péter bölcsészhallgató." A téma a gyulai kórház egyik épületének a sarkadi építőipari szövetkezet által történt fölépítésére vonatkozott: mivé) a kórház vezetői nem találtak olyan kivitelezőt, amely az előirt maximált áron hajlandó építeni, a szabadáras kategóriában sikerült csak vállalkozóra lelni, „aki" azonban ily módon csaknem félmilliós hasznot tehetett zsebre. Viszont az egészségügyi létesítmény — ez a legfontosabb, nem? — elkészült, fogadia a betegeket. „A törvény betűié" talán csorbát szenvedett, de a iog szelleme semmiképpen. Hisz a jogszabályok — a központi akarathoz, hasonlóan — bennünket kell szolgáljanak." így Tarnói Gizella „versenyzői hitvallása" a rádióújság előzetesében. „Nyilvánvaló, hogy a takarékosságot szem előtt tartó központi akarat — amely a jogszabályokon keresztül igyekszik hatni — ebben az esetben nem érvényesült... Remélem, hogy a Szorító a konkrét ügy kapcsán befogja bizonyítani, hogy a jogszabály megsértői nem kaphatnak felmentést." így Havas Henrik, ugyanakkor, ugvanott. Gong, első menet indul. Indult is, a 45 perc alatt szépen „le is futott" a három menet, beszélt a gyulai kórház igazgató főorvosa és az építőipari szövetkezet elnöke, a pénzügyminisztériumi osztályvezető, az árellenőr és az EVM illetékese, rengeteg részlet tisztáztatott, az építőipar túl drágán történő termelése éppúgy, mint ama szituáció, midőn a helyi érdeknek igenis alárendelhető a központi akarat. Az első menet enyhe pontozói fölénnyel Tarnói Gizellát hozta ki győztesnek, a második után — egy ide, egy oda — Havas Henrik állt jobban. Közben időről időre bejátszatott az. LGT Boksz című számának néhány részlete, egy egy bunyómeccs „közönségzajával" kombinálva, a mérkőzéshez kellő hangulat teremtendő. Hogy mitől hatott amolyan igazán magyaros boksznak az egész, különben igen lebilincselő, profi módon „megcsinált. Szűcs László által rendezett program? Hát már maga a téma miatt: nem tagadhatom el. hogy a • kezdet kezdetétől Tarnói Gizelláéknak szurkoltam. Hiszen mennyire szomorúan jellemző már maga az alaphelyzet is: jogi csűrés-csavarások útvesztőjébe kerülhet egy vitathatatlanul fontos, támogatandó ügy. A másik, ami túlontúl hazai boksznak számított: a Szorító legvégén megtudhattuk ugyan, hogy a harmadik menetben is Tarnói bizonyult jobbnak, mindazonáltal eredményhirdetés. a győztes kezének szokásos felemelése — rádióban nyilván jelképes módon .— nem történt meg. Vagyis kimondatlanul, a számszerű eredmény dacára — mondjuk azt, hogy eldöntetlen. Vagy még azt se. inkább nemondjunk semmit, abból baj nem lehet. Pedig... ... pedig Papp Laci, egy igazi nagy bunyós példáia még nem olyan távoli, ö vagy győzött, vagy vesztett, nála a tisztességes küzdelemben nem volt apelláta. Ö harcolt, nyert pontozással, de gyakran kiütéssel is. Igaz — volt profi is egy darabig. Külföldön. Domonkos László Több mint fél évszázada jelentős eseménye kulturális életünknek a könyv ünnepe. Supka Géza művészettörténész, publicista, radikális politikus, a Károlyi-kormány prágai nagykövete 1927-ben vetette föl a könyvnapok gondolatát a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének miskolci gyűlésén, s rá két évre, 1929 májusában megtartották „a magyar kultúra egyetemes nemzeti ünnepét", a hazai kortársi irodalom népszerűsítésének akcióját, mégpedig „jó értelemben vett harsánysággal, ingujjban kivonulva az utcára". Az utóbbi időben sok kritika érte a könyvhetek rendezőit, s ennek nyomán ez év januárjában a művelődési kormányzat állásfoglalása nyomán afféle csendes refórm, könyvheti profiltisztítás kezdődött. Könyvárusok, propagandisták és vásárlók együttesen panaszkodnak a művök ,nagy számáról, a rosszul * „bemért" olvasói igényekről, a fizetési naphoz nem kapcsolódó időpontról, a sok protokolláris rendezvényről. A május 31töl június 5-ig tartó rövidített könyvheti program igy aztán vizsga is lesz: az új koncepció megméretése. A korábbi évekhez képest kevesebb mű jelenik meg nq-' gyobb példányszámban. Ez évben 78 mű jelenik meg közel kétmillió példányban, a korábbi 120—130 mű helyett. Elkészült a szegedi program. A Dugonics téren nyolc pavilon kínálja a könyvheti kiadványokat. Már a könyvhét előestéjén, május 30-án csillagászati estet rendeznek a könyvtéren este 8 órakor. A Bartók Béla Művelődési Központ csillagászati köre tart filmvetítést az űrkutatásról, diaporáma- és távcsöves bemutatót, s természetesen természettudományos könyveket is árusítanak. Az ünnepélyes megnyitót is itt tartják pénteken délelőtt 10 órakor, amikor Berencsi György egyetemi tanár, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke mond beszédet, a programban közreműködik a Zsukáta együttes és Fodor Zsóka, a Szegedi Nemzeti Színház művésze. Egy órával' később az idegen nyelvű könyvesboltban a hagyományokhoz híven megnyílik a Balázs Béla Üttörőház kerámiaszakkörénele Olvasmányélményeim című tárlata, amelyet Lázár Pál, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola művésztanára ajánl az érdeklődők figyelmébe. Délután 1 órakor a Móra könyvesboltban (és vasárnap kivételével a könyvhét idején mindennap ugyanitt, ugyanebben az időben) könyvről könyvért fejtörőjátékot rendeznek, amelyre a helyszínen lehet jelentkezni. Szombat: szegedi nap. Délelőtt 10 órakor a Helyi kiadványok pavilonjánál szegedi írók és költők dedikálják munkáikat, többek között Sz. Lukács Imre Dűlőúton, gyalogúton, Horváth Dezső A tizedik ember, Baka István Döbling, Péter László Így élt Juhász Gyula című könyvébe ír ajánló sorokat Ezzel a programmal párhuzamosan dixie-délelőtt lesz, 10-tői 12-ig a könyvtéren a Molnár-dixieland ad műsort Vasárnap délelőtt 10 órakor a Tdpai Népi Együttes gyermekcsoportja mutatja be A becsületes tolvaj című mesét és a Pünkösdölő című népi játékot. A városi tanács a szegedi grafikusok mappasorozata keretében az idén Cs. Pataj Mihály grafikáinak válogatását adja közre — a művésszel a Somogyikönyvtárban rendezendő könyvpremieren, hétfőn este 6 órakor Tandi Lajos újságíró beszélget. Kedden a Móra könyvesboltban Annus József dedikál és Kincskeresők nyomában irodalmi rejtvényfej tőt rendeznek. Ugyanaznap föllép a könyvtéren a Rózsa Ferenc Sugárúti Altalános Iskola irodalmi színpada, este pedig a Bartók Béla Művelődési Központban lesz ünnepi iradalmi est. A könyvheti komédiák a Vedres István Szakközépiskola Hamlet-paródiájával záródnak szerdán délután. A szegedi olvasók íróvendége lesz Siklós László, Takács Tibor, Miskolci Miklós és Varga Domokos. Ülést tartott a kisteleki NEB Zenészek szakszervezeti fóruma Tegnap. hétfőn délután nyitotta meg dr. Dobóczky Károlyné, a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa titkára a szórakoztatózenész szakszervezeti tisztségviselők. háromnapos országos tanfolyamát Szegeden, az SZMT Oktatási Központban. A több mint 80 hallgató többek között Balázs Ferencnének a Zeneművészek Szakszervezete titkárának előadásában a szakszervezet időszerű feladatairól tájékozódhat. Pctcr Miklós, az OSZK igazgatója a szórakoztató zenei központ érdekvédelmi tevékenységéről, dr. Nedeczky Gyöngyvér, az MSZSZ Jogi és Közgazdasági Osztálya munkatársai a jogsegélyszolgálatról tart előadást. Fórumot is rendeznek. melyen a szórakoztató zenészek . megváltozott feladatairól. a külföldi munkavállalásokról, a Belkereskedelmi Minisztérium, a KPVDSZ és a Zeneművészek Szakszervezete együttműködéséről beszélgetnek. A .rendezvénysorozatot városnézés, Dankó Pista szobrának megkoszorúzása, a Molnár Dixieland és a Zsukáta együttes programja, filmvetítés és szakmai vetélkedő színesíti. A tanfolyam szerda délben zárul Simó Tibornak, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége főtitkárának előadásával, melyben a Művészeti Szakszervezetek X. Kongresszusára való felkészülésről beszél. Március 28-án választották meg a Csongrád Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság javaslatára a Kistelek városi jogú Népi Ellenőrzési Bizottságot. Ez a testület. tegnap, hétfőn délután beszámolt a két hónapos munkájáról, az eddig szerzett tapasztalatairól. Közölték, hogy a munkatársak részt vettek egy országos témavizsgálatban, s továbbá a Szeged városi NEB vizsgálataiban. Saját hatáskörben két lakossági bejelentéssel foglalkoztak, és ezeken túl — gyakorlatszerzési célból — jelen voltak egy baksi, egy kiskundorozsmai és a kisteleki vízmű számlázását kifogásoló bejelentés kivizsgálásában. A saját hatáskörben végzett vizsgálatuk kiterjedt a városi jogú nagyközség két termelőszövetkezetére. Munkájuk célja az volt, hogy megállapítsák: a fenntartási tevékenység biztosítja-e a gépek, berendezések és a járművek folyamatos üzemképességét, állagmegóvását és technikai szintjének megtartását. Megállapították, hogy a gazdaságok visszafogott beruházási tevékenységet végeznek, minek fő oka, a fejlesztési pénzeszközök. hiánya. Kitűnt, hogy az elavult géppark üzemeltetésére nagyobb költségeket kell biztosítani. Külön gond, hogy egyes géptípusoknál alkatrészhiány vet gátat a munkának. Igaz az is, hogy igyekeznek a szervizeléshez és javításhoz szükséges — kereskedelemben nem kapható — alkatrészeket gyártani. A határozati javaslatban többek között megállapították, hogy mielőbb szükséges létrehozni egy mezőgazdasági gépalkatrész-felújító üzemet. Tipegők Festett tipegőket kinél második félévi szállításra a kereskedelemnek a Duna Cipőgyár dunaújvárosi gyára. A mintát ugyanolyan szitanyomásos módszerrel viszik rá a bőrre, mintamilyennel általában a cipők márkáját jelölik. A kezdeményezés, mint a szakemberek mondják, nem annyira magától értetődő, mint amennyire a kívülállók gondolhatják. A tipegők ugyanis nagyon finom bőrökből készülnek, önmagukban is szépek, hogy a festésük megnyeri-e a szülők tetszését, az majd az üzletekben dől el. tWí&ÚttJM&úutfettab!