Délmagyarország, 1985. május (75. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-25 / 121. szám

8 ' • ' ' •-'•'••, • "-'A-; MAG Szombat, 1985. május 23. DR. ARANY VINCE (Csepel Művek): Már a hazai kerékpái» K/ártás kezdeményezője, Weisj Manfréd felismerte a húszas évek végén, hogy ebben az iparágban jó üzlet rejlik, 1943-ban gzázezer kerékpár készült a gyárában. A felszabadulás után volt olyan év — az 1977-es —, amikor a Csepel Művek 2(10 ezer kerékpárt exportált! A belföldi igények csak a nyolcvanas évektől nőttek meg igazán: fejlesztéseink, a választék bővítését célzó törekvéseink e megnőtt keresletet, úgy véljük, jól szolgálják. Évente 200 ezer, különböző típusú bicikli hagyja el a gyárat, s körülbelül 140 ezret hozunk be külföldről. Egyébként négymillióra becsüljük a hazai kerékpárokat, ebből legalább hárommillió forgalombari is van. BALI/Y ZOLTÁN (Csongrád Megyei Tanács V. B. Közlekedési Osztály): De vajon miért nem szerves tartrizéka a világítóberendezés minden, Magyarországon forgalomba hozott kerékpárnak? SZALAI BÉLA (Közlekedési Minisztérium): A jármüvek forgalomban tartása előírásait szabályozó, úgynevezett műszaki Kresz átdolgozott változata várhatóan az év vegére elkészül. Ez kimondja majd' a kereskedelem nem árulhat kerékpárt világítóberendezés nélkül! Egyébként már most is többféle fényvisszaverő lemez és tárcsa szerelhető fel — ezek egy része kötelező lesz, ha a különböző szakhatóságokkal és tárcákkal folytatott „mérkőzésünk" a Közlekedési Minisztérium képviselte kerékpárbarát-szemlélet javára dől el. Reméljük, a jármű, a pálya és az ember egymásra utalt hármasában az összhangot ilyen módon is erősíteni tudjuk. Elodazhatatlanul szükséges ez most, hogy felébredtünk az autózás mámorából. CSÁKY LÁSZLÓ (Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság): Igenám, csakhogy a feltételrendszer javulásához nem zárkózott fel egyelőre a közlekedési kultúra, az „úti morál". Ma sokan azért ülnek kerékpárra. mert, mint mondják: „be berúgok, biciklivel még hazamehetek". Mások alkalmatlanná válnak gépjárművezetésre (betegseg, idős kor miatt), hát átnyergelnek a jóval bizonytalanabb súlypontú, mindenképpen labilisabb két kerékre. A kivilágitatlan kerékpárossal a jog nem fiúd mit kezdeni, a gázoló gépjárművezetőt azonban elitéli vakvezetésért, relatív gyorshajtásért ... NAGY LÁSZLÓ (Bács-Kiskun Megyei Tanács): A sebességkülönbségből adódó veszélyhelyzet ?? Felébredtünk az autózás mámorából" Tizenkét kerékpárpárti véleménye A

hetvenes évek elején rendeletileg tiltották cl a kerékpárosokat bizonyos utak használatától. A biciklizés iránti igényt azonban a tiltó táblák — ma már azt mondjuk: szerencsére — nem szüntették meg. Az igény maradt — a feltételek pedig olyannyira korlátozódtak, hogy kezdett vészesen megnőni a kerékpárosok által okozott, s elszenvedett balesetek száma. Az elmúlt évben minden harmadik közúti balesetnek volt kerékpáros vagy segédmotoros „szereplője". A felismerés, hogy védeni kell az addig védtelen kétkerekezüket. igazából csak a tavalyi Kreszmódositásban jutott kifejezésre. Meg abban, hogy a Közlekedési Minisztérium tavaly húsz-, az idén harmincmillió forintos alapot tereintett a helyi kezdeményezések, a kerékpárút-építö törekvések támogatására. A becslések szerint 109—110 kilométer hosszú, 1982-cs kerékpárút-hálózatot Körülbelül három év alatt sikerül hát megduplázni. (Kerékpárúton egyébként a továbbiakban is három fajta megoldást értünk: az önállóan, a közúttal párhuzamosan vezetett kerékpárutat, az úttestből leválasztott kerékpársávot, valamint az úttest szélét jelző vonallal elválasztott, burkolt útpadkát.) A pénzügyi kérdéseken túl seregnyi még a beruházókat, a tervezőket, a kivitelezőket, a hatóságokat. az üzemben tartókat, s a használókat foglalkoztató gond. Ezekből egy csokorravalót gyűjtöttünk össze azon szakmai beszélgetésen, amelyet a múlt héten rendeztek a Technika Házában a szegedi kerékpárosnapok keretében. Üszszeállításunkban felhasználtuk a szerkesztőségünkbe időközben eljuttatott véleményeket, javaslatokat is. (A montázsban ezeket úgy jelezzük, hogy nem tüntetjük fül az illetők munkahelyét.) legszerencsésebb megoldása a kétféle forgalom különválasztása. Korábban a solti átkelési szakaszon, a csalánosi parkerdőbe vivő úton, az Eá-öS városi belterületi szakaszain rengeteg kerékpáros-balesetünk volt. Hogy hol építsünk utat a kétkerekezöknek, ennek eldöntéséhez csak elő kellett vennünk a baleseti statisztikát. Négyzetméterenként 350— 400 forintot kell előteremteni. Az idén némi társadalmi munkával (Dunavecsén), a megyei és a he. lyi tanácsok áldozatvállalásával és a közúti igazgatóság pénzéből talán sikerül kilencmillió forintot „utasítanunk": Lajosmizsén, Félegyházán, Kecskeméten — mindenütt az E5-ős út mellett. A nyereséget! mi kétféleképpen mérjük: érezhetően csökken a kerék pá ros-ba)éselek száma; és ma még talán nem szembetűnően. de megnő a forgalmas nemzetközi főúton autózók biztonságérzete. HÜRÜMPÓ JÓZSEF (a Szeged Városi Tanács mellett működő városfejlesztési bizottság elnöke, a Démúsz főmérnöke): Sajnos, u biztonságérzet túlburjánzására is tudunk mar példát mondani! A minap, a még el sem készült Rózsa Ferenc sugárúti bicikliúton ott dekkolt egy megrakott teherautó. Anyagot hozott egy építkezéshez, és olyan kényelmesen beállhatott a sima útra! Néhány melyrrel odébb egy társa már össze is törte a burkolatot... De ha most azt hiszi, hogy szépen elslisszolhatott, téved: van áin mód, hogy a helyreállítás kóltségeitl megfizettessük vele! De hát akkor is, hogy számítsunk ilyen körülmények között a közlekedő partnerek közti megértésre...? SZALAI BÉLA (Közlekedési Minisztérium): Ez a példa mindjárt rávilágít egy másik gondra: építtető — úgy értem, finanszírozó — már csak akad, találni kivitelezőt, s mint Szegeden, egy egész várost átfogó hálózati koncepció kidolgozóját is, de üzemben és karbantartót már meglehetősen nehéz. Epp itt, Szegeden, a kerékpárosnapokon hallottam a példát, hogy télen, a legnagyobb hóesésben azért használták a csongrádi kerékpárosok inkább a közutat, mert nem volt, aki ledúrja a iiavat az azzal párhuzamos kerékpárúiról. KÓNYA JÓZSEF: Felmerülhet itt; egy másik kérdés is hogy tudniillik, a segéd-motorkerékpáros köteles-e a kerékpárúton menni? Ott maximálisan 20 kilométeres lehet az óránkénti sebessége, én meg a kismotorommai mehetek negyvennel is ... DANKÓ JÁNOS (Szeged Városi Tanács, építési és közlekedési osztály): Ha a segédmotoros ráhajt a kerékpárút sávjára, bizony, csak hússzal mehet. Dc választhatja a másik megoldást is, hogy az autósok keltette szélben motorozik, a közúton, akár negyvennel is. Az ő joga eldönteni, melyiket választja, hol érzi magát nagyobb biztonságban. Én a kerékpárutat javasolnám, még akkor is, ha az keskenyebb ... DR. SZILÁGYI LÁSZLÓ: Azt persze már a leendő kerékpárutak tervezésekor figyelembe kellene venni, hogy aki biciklizik ,nem szívesen veszi, ha két kilométeres szabad űt után egyszer csak tiltó táblába ütközik, |ó pár háztömbnyi kerülőre kényszerül... SZALONTAI BALÁZS: Vagyis az űj kerékpáros-létesítményeknek igazodniuk kell a kerékpárosok szokásaihoz. Ne kelljen sokszor leállniuk — mert nem fognak leszállni! Hadd mondjak véleményt az ezután építendő utak szélességéről is: érdekes módon, a szegedi nagy árvíz utáni várostervezők széles (ma is széles!) utakat terveztek. Nézzék meg, kérem, mai lakótelepi útjainkat: már az 1985-ös év forgalmát sem igen bírják ... Ebből adódik egy javaslatom: egyirányú utcákban tegyék lehetővé a forgalommal szembeni kerékpározást! A (baleseti veszély minimális volNZALAI BÉLA (Közlekedési Minisztérium): A iorgalomszervezés ezt ma már lehetővé tudja tenni, tessék élni vele! Egyirányú utcában burkolati jelekkel, táblákkal ki lehet jelölni a kétirányú kerékpáros forgalom helyét! CSÁKY LÁSZLÓ (Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság): Hogy egy efféle szabályozás is milyen segítséget jelenthet, arra ott a (47-es út Szeged és Algyő közti szakaszának példája. Amíg nem volt fölfestve az út szélét jelző vonal, rengeteg, úgynevezett „ú'xpadkás" balesethez hívtak a helyszínelőket. (Az autós nem látta, hol az út széle, kiszaladt a padkára, csúszott, borult sth.) Aztán felfestették azt! a bizonyos fehér vonalat — és nem csupán a padkára csúszásos balesetek csökkentek, hanem megtalálták helyüket a kerékpárosok is! Aki ismerős arrafelé, igazolhatja: néhány arasznyi biztonságos hely elegendő a számukra. MOLNÁR GYÖRGY: És elegendő volna a szélesebb gyalogutaktúl leválasztható, csak burkoleti jellel elkülönített kerékpársáv is, ha volna ilyen Szegeden! DANKö JÁNOS (városi tanács, ÉKO): Nincs még, de lesz! Például a Lenin körúton, a Komócsin Zoltán tértől a Kálvin térig, aztán a Mikszáth Kálmán utcától a Tolbuhin sugarúiig, hogy csak a ma mar látható elképzelésekről szóljak. Bár, ha valaki megnézi a kerékpárosnapok elején ezerszám terjesztett térképünket, maga is meggyőződhet róla: jó tíz évre elegendő koncepció készült el nemrégiben a Délterv alkotóműhelyében. PRÁGAI JÁNOS (Dél-magyarországi Tervező Vállalat): A mi munkacsoportunk hálózati elképzelése valóban nemcsak a mára, hanem a jövőre is gondol. És amire sokan felhíviák a figyelmünket — hogy tudniillik az eddigi kerékpározási hagyományokat tiszteletben kell tartanunk — azt/, úgy gondoljuk, a javaslatunk vitára bocsátásával részben már meg is tettünk. Nem merev, a kétkerekezők szokásaitól elrugaszkodott rendszer megalkotása célunk. Azzal a 8—10 év alatt felhasználható, körülbelül 80 millió .forinttal nekünk úgy kell gazdálkodnunk, hogy a végeredmény olyan útrendszer legyen, amely kifejezetten csábítja a biciklizésre még azt is, aki talán sohasem gondolt volna a kétszarvú kormányra, a tetszés szerinti tempóban forgatható pedálokra! S amikor már egyszer megpróbálta — nyert ügyünk van . . . (Illusztrációink a Közlekedési Múzeum archívumából valók.) Följegyezte, válogatta: I'ÁEFY KATALIN