Délmagyarország, 1985. május (75. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-20 / 116. szám

Hétfő, 1985. május 20. i 5 A

kereskedelemben és a vendéglátóiparban bevezetett új üzemelési formák (jövedelemérdckeltségű, szerződéses...) többségében beváltak. Nőtt az árukínálat, a munkára fordított többletidő nagyobb bevételt, ezáltal nagyobb jövedelmet eredményezett, a vásárlókkal való törődés, udvarias kiszolgálás közvetlen érdekük lett az eladóknak, a szerződéses üzletek dolgozóinak. Szerződéses üzlettől a sikkasztásig A vállalkozó kedvű és szakértelemmel rendelkező emberek megtalálták a számításaikat. A kalandorok, gyorsan meggazdagodni vágyók, lassan-lassan lemorzsolódnak, hiszen a szerződéses üzemeltetés keretében olyan kötelezettségek elé kerülnek, melyeket nem tudnak .teljesíteni. Ilyenek például: a szerződéses üzletvezető köteles a beszerzések ellenértékét kifizetni, azaz a beszerzett árukat megvásárolni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az így beszerzett áruk fölött az üzletvezető tulajdonjogot szerez, hiszen a vállalat megbízottjaként jár el és a vállalat vagyonát kezeli. A vezető ugyan saját felelősségére és kockázatára önállóan szervezi és irányítja a forgalmat, a készletgazdálkodást. dönt az eszközök felhasználásáról és e körön belül szerződést saját nevében is köthet. Ha az üzletvezető a vállalat által átadott forgóeszközöket nem vásárolja nteg, a használatért díjat fizet. A bolt árukészletét a vezető csak az üzlet működésével kapcsolatos célra használhatja fel, s ha az árukészletből eltulajdonít, sikkasztást valósít meg. Az üzlet vezetője a jövedelemnek csak az őt terhelő fizetési kötelezettségek teljesítése után fennmaradó részévei rendelkezik szabadon. A kereskedelemben a beszerzési ár (nagykereskedelmi ár) és a kiskereskedelmi ár különbözete (kiskereskedelmi árrés) eredményezi a hasznot ... Ezeket az alapvető szabályokat felejtette el betartani Bóna Péter, 37 éves. Szeged, Szél u. 60. szám alatti lakos, a Szegedi ÉLIKER Vállalat Nagyfán lévő 50. számú élelmiszerboltjának szerződéses boltvezetőbe és helyettese Sipos Sándorné, 38 éves, Szeged. Űrhajós u. 10/b. szám alatti lakos. Bóna Péter és Sipos Sándorné 1980. április 10-én kerültek a Szegedi ÉLIKER Vállalat alkalmazásába a nagyfai 50. számú élelmiszerbolt vezetője és helyetteseként. 1982 májusában tudomásunkra jutott, hogy a boltot szerződéses üzemeltetésbe kívánja adni a vállalat. Ismerve a bolt havi forgalmát és az ott árusítható cikkek kiskereskedelmi haszonkulcsát, kiszámították, hogv szerződéses üzemeltetés esetén havi 35-40 000 forint bruttó bevételre tehetnek szert. Elhatározták, hogy a boltot szerződéses üzemeltetésre megvásárolják. önleltárt készítettek és felmérésük alaroán megállapították, hogy 70 000 forint leltárhiányuk van. Ekkor 75 000 forintot kölcsönkértek és több részletben, mint a bolt bevételét, befizették a leltárhiány kiegyenlitésére. Ezt követően Bóna Péter megpályázta az üzlet szerződéses üzemeltetését, s mivel egyedül indult a pályázaton, elnyerte azt. Az ÉLIKER 1982. június 14-én szerződést kötött Bóna Péterrel, ezzel egyidőben átadó-átvevő leltárt készítettek, melynek eredményeként még 39 647 forint leltárhiányt észleltek Bóna Péter vállalta, hogy a szerződésből eredő kötelezettségei teljesítésének biztosítékául, bemutatóra szóló takarékbetétkönyvet ad át óvadékként a vállalatnak. 1982. augusztusában így 50 ezer forintra szóló betétkönyvet adott át. Bóna Péternek a szerződéses üzletért havonta visszatérő fizetési kötelezettsége 1982. júniusától 1983 decemberéig terjedő időszakban átlagban 29 632 forint lett volna. Ez az összeg fedezte volna az általánydíjat, a forgóeszközök használati díját, a jövedelemadót, a fenntartási költségeket, a beosztott dolgozók munkabérét és nyugdíjjárulékát, valamint a szállítási költségeket. A szerződéses üzlet forgalma 1982. június 17-től 1983. december 31-ig: 7 miilió 225 760 forint volt, ami az egyes áruk árréseit figyelembe véve összesen 708 364 forint bruttó hasznot eredményezett, havonta 39 353 forintot. Bóna Péter és Sipos Sándorné előzetes számításai is ezt igazolták. Csak hát a két boltos elfelejtette bekalkulálni hogy mínuszból indultak és fizetési kötelezettségeinek sem tett eleget. Az önleltár után 75 ezret kértek kölcsön, majd 50 ezret az óvadékra. 1983. február 4-én 350 000 forintért megvásárolták az Algyő. Téglás u. 108. számú ingatlant, melyből december 31-ig 235 000 forintot kifizettek a bolt bevételéből. Az ingatlant felújították 47 000 forintért, ugyancsak a bolt bevételéből. Ismerőseiknek 6 ezret kölcsön adtak, szükségleteiknek megfelelően a bolt árukészletéből különböző élelmiszereket, háztartási cikkeket vittek el. Bóna Péter egvébként idült alkoholista. Rendszeresen fogyasztott szeszes italt. Szinte minden hétvégén összejöveteleket rendeztek rokonaiknak, ismerőseiknek és a „traktát" a bolt árukészletéből fedették. 1984 januárjában a boltban vásárolt áruk ellenértékeként a Nagyfai Munkaterápiás Alkoholelvonó Intézet 167 550 forintot utalt át. melyből csak 100 408 forintot fizettek be a vállalat részére. Bóna Péter és Sipos Sándorné összesen 879 788 forint kárt okozott. Mindketten bűnösnek érezték magukat. A nyomozás során és a tárgyaláson részletes beismerő vallomást tettek.,.. A Szegedi Városi Bíróság dr. Bálint Gyula tanácsa két napon át tárgyalta az ügyet. Bóna Pétert és Sipos Sándornét bűnösnek találta folytatólagosan, társtettességben, üzletszerűen, bűnszövetségben, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettében és ezért Bóna Pétert 3 évi szabadságvesztésre és 2 évi közügyektől eltiltásraj Sipos Sándornét 2 évi szabadságvesztésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A bíróság elrendelte Bóna Péter kényszergyógyítását, Sipos Sándornét pedig kötelezte 879 788 forint kártérítés megfizetésére és 52 788 forint eljárási illeték lerovására. A kiszabott szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, vádlottak és védőik fellebbezést jelentettek be. Az ítélet nem jogerős. Bagaméry László Zenei naptár Tiszta fej, gazdag szív Vasárnap délelőtt a Zenés Színházban az ország egyik vezető zenekara, a Magyar Rádió és Televízió szimfonikusainak társulata lépett fel Jukka-Pekka Saraste vendégkarmesterrel az élen, hegedűn közreműködött Szabadi Vilmos. A fiatal finn dirigens nevét érdemes megjegyezni, mert bizonyára fogunk még találkozni vele a nemzetközi koncertéletben. Tökéletesen felkészült karmester, ütéstechnikája világos, sallangmentes, pontos. Tiszta fej, gazdag szív, szabad, tág horizontú, színes érzelmi világ, finom intuíció a muzsikusi portré erőteljes vonásai. Weber: Oberon-nyi tanyának előadása híven tükrözte a természet, s a szerelem gyöngéd, remegő varázsát, sziporkázó tüzét. Schumann II. szimfóniájának tolmácsolásában a klasszikus arány- és mértéktartás nem erőszakosnak tűnő keretei között tudott áradóan romantikus, csapongó s érzelmes lenni. Bartók II. hegedűversenyét is nagy biztonsággal, s aktív reagáló képességgel irányította. A pályakezdő hegedűsígéretnek, a szintén fiatal Szabadi Vilmosnak feladata a mélyértelmű bartóki gondolatvilág tükrözése, e súlyos és vad, ellentétek feszültségét, s ugyanakkor a humánum harmóniáját ötvöző csodálatos muzsika feltárása volt. Elsősorban azonban a mű technikai nehézségein úrrá lett fölényes győzelméért ünnepelhettük, olyan hegedűserényekért, mint végtelen intonációs biztonság, szép tónus, s káprázatos fürgeség s könnyedség. Ez sem kevés, de e hegedűverseny érzelmi s intellektuális meghódítása még nem az övé. A koncert sikerének jelentős részese a kitűnően játszó zenekar, mely egységes, szárnyaló tónusú virtuóz szólamaival, s muzikalitásával emlékezetes marad. Berényi Bogáta Külső program önművelődéshez Döntő után a Munka és műveltség akció Szombaton befejeződött a Munka és műveltség megyei akciósorozat tizenegyedik évadja. Negyedik éve egymásra épülő, komplex program keretében ismerkednek a megye gyárainak, üzemeinek, vállalatainak és intézményeinek szocialista brigádjai a magyar történelem és művelődéstörténet folyamatával, valamint az évfordulók által felvetett eseményekkel, pályaképekkel, politikai, társadalmi történésekkel. Az 1984—85-ös akciósorozat a magyar történelem és művelődéstörténet múlt századi elemzésére, valamint az elmúlt negyven év társadalmi fejlődésére, irodalmi és filmművészeti produkcióira figyelt. 1100 szocialista brigád mintegy 15 ezer tagja vett részt a több mint fél évig tartó akciósorozatban, melynek döntőjét szombaton rendezték meg a Szegedi Ifjúsági Házban. Első helyen végzett a hódmezővásárhelyi Elektrofém Szövetkezet Elektron '71 brigádja, második lett a Szegedi Ruhagyár Munkásőr brigádja, harmadik helyet a Hódiköt Bolyai János kollektívája szerezte meg. További sorrend: KSEV nagylaki gyárának Staféta, a FÉG makói gyára Delta, a Szalámigyár és Húskombinát Madame Curie, a Délép Vedres István és a Szentesi Csatorna- és Vízmű Vállalat Juhász Gyula szocialista brigádja. + Vélemények az akcióról: minden feladatra. SajnálGaál László (Szentesi Csa- juk, hogy a tudásnál fontotorna- és Vízmű): Mi igen- sabb volt a felismerés bácsak zöldfülűek vagyunk torsága, s megvámolta a tuezen a téren, először kerül-rtdásl a sürgető idő. tünk be a Munka- és mű-™ Jó Antal (Makó, FÉG): veltség megyei szóbeli dön- ' Rossz napot fogtam ki, natőjébe. El kell mondanom, gyon drukkos ember vameglehetősen magunkra vol- gyok. Évek óta szerepelünk tunk utalva még akkor is, a Munka és műveltség verha a városi előkészítőkön senyeken, kétség nem fér részt vehettünk. Több se- ahhoz, hogy gazdagodtunk, gítségre számítunk a jövő- gyarapodtunk általa, ben, egy azonban bizonyos, Szatmári Lászlóné (KSZV valamennyiünknek megérte nagylaki gyára): Utólag már a fáradozás. könnyű azt mondanunk, Varró Andrea (Hódiköt): hogy rengeteg anyagot öszRendkívül sajnáljuk, hogy a szegyűjtöttünk, sokat tanulképfelismerésnél értékes tunk, mindenképpen gyapontokat vesztettünk. Na- rapodtunk. Biztos vagyok gyon készültünk erre a ve- abban, hogy az életben e télkedőre, szinte minden .vetélkedő nélkül soha nem délután három-négy órát;r}ismerterri volna meg például együtt töltöttünk, s mi va- a múlt századi művészettör lóban közösen készültünkf.ténet alakjait, eseményeit. Revelációra várva Sorok a szolnoki néptáncfesztiváiiól Különösen népes mezőnyben kellett versenyezniük a 12. országos néptancfesztivál résztvevőinek Szolnokon, összesen 23 együttes, több mint ezer táncos és zenész kapottf meghívót. Ez a fórum a néptáncmozgalom helyzetéről, a magyar koreográfiai iskola aktuális teljesítményeiről tájékoztat, megméretik a magyar néptáncmozgalom és -művészet. Nyilvánvalóan éppen azért, mert nagy a tét, s az izgalmakat, a drukkot muszáj feloldani, a maratoni versenybemutatók utáni táncházakban vagy a gálaműsorokon megkapóan vidám táncos kedv uralkodott. A versenykiírásból egyértelmű, hogy Szolnokon a szakmai közönség a magyar koreográfusok legújabb alkotásait kívánja szemlézni. A várakozások nagyságának és jellegének érzékeltetéséhez néhány tény: a mai táncalkotók roppant mennyiségű folklóranyagot ismerhetnek. E soha-nemvolt szélességben és mélységben rendelkezésre álló táncanyagot mármost „kezelni kell", embere válogatja, hogyan, miféle egyéni alkotói tehetségek, hajlandóságok, invenciók szerint. Az utóbbi évek tapasztalatai azt bizonyították, hogy a magyar néptáncalkotásban igen megerősödött az eredeti anyagok és formálásmódok tisztelete által vezérelt koreográfustábor, s a folklórnak a tökéletességig csiszolt, s lényegileg ezzel ható színpadi előadása volt a kívánt, nemes cél. Am az idö múlásával a leggazdagabb kincsestár valamennyi gyöngyszemének nézegetésével is el lehet telni, s érthető az igény: mindenképpen új gondolatok alapján, új formákban kell elrendezni ezeket. Valamit ki kell találni, mert még a legszebb — mondjuk erdélyi — táncok is, ezredszer látva, veszíthetnek hatásukból. Kerül-e ilyenfajta nóvum az idei fesztiválra? — ez volt a kérdés. Kétségtelenül látszottak nyomai újítási törekvéseknek, főleg fiatal koreográfusok munkáiból. A reveláció azonban várat magára; megítélesem szerint törvényszerűen kell még néhány év, amig a valódi tehetségek a kísérletezéstől a színpadi néptáncalkotás új fejezetet jelentő, kiforrott, új minőségig eljutnak. (Az ígéret ott van jtöbbek munkájában, leginkább a „Zoltánok", Farkas, Zsuráfszky, Varga mai tevékenységében.) Addig is az elmélyült szakmai tudással komponált és magas előadói színvonalon tolmácsolt müvek élnek, hatnak. A fesztiválon versenyző két szegedi csoport, a Napsugár és a Szeged együttes produkciója peldaszerü volt ebben a körben. A Délép táncosai a közelmúltban — fájdalmasan korán — elhunyt együttesvezető, Kozma Mihály László emlékére komponált, „Ideje a megőrzésnek ..." című, Diószegi László-müvet olyan fokú átéléssel mutatták be. hogy a Szigligeti Színház zsúfolt nézőterén a piszszenetlen csöndben szinte fogható volt több száz ember erős megrendültsége ... A kiírás másik „műfaját" választotta Nagy Albert, így a Szeged Táncegyüttes nem összefüggő 15 perces művel, hanem két különálló koreográfiával versenyzett. Igen jól sikerült a marosszéki (Nagy Albert) és a kalotaszegi (Timár Sándor) kompozíciók előadása: profi munkák profi közvetítésben. A zsűri döntéseiből a számunkra legfontosabbak: zeneszerzői dijat kapott Virágvölgyi Márta, a Szeged együttes "zenei vezetője, zenei előadói díjat útolt Kovács Zsolt (furulyajátékáért, mellyel a Napsugár-produkciót kisérte). Koreográfiai díjas: Diószegi László, a Napsugár művészeti vezetője. A nívódíjjal jutalmazott együttesek ; (összesen kilenc) sorában ott a Szeged Táncegyüttes (4 ezer forintos díj), a Délép és a Napsugár (8 ezer forintos díj). Sulyok Erzsébet 'nilawiinimwilínr» . Zalainé Kószó Eva (Délép) : Űgy gondolom, mi va- • gyünk a versengés „nagy vesztesei". Sokat tanultunk, precízen készültünk a döntőre T- de hiába, a pillanatnyi koncentráció rendkívül fontos, s mi a játékban nem voltunk eléggé „napra készek". De nem bánjuk, már a fölkészülésjs örömet szerzett mindanynyiunknak. Bene Dániclnc (ruhagyár) : Mióta elkezdődött ez a program, mi résztveszünk. A döntőig még sohasem jutottunk el. A brigádpénzből vásároljuk a felkészüléshez szükséges könyveket, kiadványokat, - közösen készülünk a fordulókra. Boldogok vagyunk, hogy jól szerepeltünk. Kormányos Istvánná (Szalámigyár és Hűskombinát): Rendkívül szomorú vagyok, hogy egyetlen pont miatt szorultunk le a dobogóról. A „kudarc" első pillanatában arra gondoltam, hogy én, aki épp ezen akció során szerettem meg a művészettörténetet, soha többé nem foglalkozom vele. De hát, az idő sok sebet begyógyít. Csorba István (Hódmezővásárhely, Elektrofém Szöv.): Az előkészítő szakasz, a fölkészülés nehéz, de a végeredmény minden fáradságot feledtet. Amikor az aradi vértanúkról szóló könyvet olvastam, magával ragadtak Leininger tábornok levelei, csodáltam családszeretetét, gyönyörű magyar nyelvét, gondolati és érzelmi tisztaságát. Annyira magával ragadott, hogy saját magamnak megvásároltam a kötetet, s ezt a pótol-hatatlan élményt a Munka és műveltségnek köszönhetem. Dr. Doboczky Károlyné, az SZMT titkára: ügy tűnik, ebben az évben kicsit csökkent az érdeklődés a több mint tíz éve tartó akciósorozat iránt. Bár kétségtelen, hogy ma is ez a programsorozat a megye munkásművelődésének legjelentősebb akciója. Ha csak arra figyelünk, hogy tíz és fél ezer ember foglalkozik minden évben a magyar történelem, művelődéstörténet, az aktuális politika és a helytörténet problémáival, máris érdemes ébren tartani a lángul. Jelentős összefogás eredménye ez az akció, hisz a résztvevő munkásokon kívül szakértők, szervezők, rendezők és aktivisták szerteágazó munkáját feltételezi. Mostanában azt .is hallhatjuk, hogy kifulladóban a program, s ez nem csak a résztvevőkre, de a szervezőkre is érvényes. Meggyőződésünk, hogy ezen országosan is egyedülálló munkásművelődési akció lényegét a továbbiakban is meg kell őriznünk, de azzal is tisztában vagyunk, hogy a célok eléréséhez rugalmasabb módszerekre, megújuló eszközökre van szükség. Hiszünk abban, hogy a Munka és műveltség akciósorozat olyan tömeges munkásművelődési rendszer, amely színvonalas, színes, és gazdag külső programot szolgáltat az önművelődéshez. T. L.