Délmagyarország, 1985. május (75. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-20 / 116. szám

Szerda, 1985. május 3. .jé 11 -fSSI Kocsik és árak Veszünk vagy bámészkodunk ? A Merkúr szegedi használtautó-telephelye. Két sorban vagy negyven autó vár vevőre. A nézelődő szemét nem a magas árak csípik, hanem a szomszédos öntödéből sűrűn gomolygó korom és füst. A vörös por rátelepedik a ka­rosszériákra. Ebből a vevő könnyedén tud arra következ­tetni, mennyi ideje várakozik új gazdájára a portéka? A hétköznapi délelőttön mindössze 3—í vevő böngészi sor­ra a szélvédők mogé tett, napszítta papírtáblákat. A TF-es rendszámú Lada ajtajáról nem sikerült teljesen eltüntet­ni a „taxi" feliratot. Ara: 103 ezer forint. Természetesen, ennek az összegnek a három százalékát még az átíratásért be kell fizetni. Most feltűnően sok a 125-ös Polski. Tíz­tizenkét évesek, áruk lényegesen alacsonyabb az egyetlen 126-os, 1981-ben készült kistestvérnél, amelyet 74 ezer 400 forintért kínálnak. A legdrágább kocsi a négyéves Lada 1300-as, 1987 márciusáig müszakiztatva. 44 ezer lefutott kilométerrel 121 ezer 200 forint. Hogyan állapítják meg az árakat? — Az Országos Anyag- és Arhivatal listája az irány­adó a számunkra — mondja Veres Zoltánná, a kirendelt­ség vezetője. —. De termé­szetesen figyelembe vesszük a műszaki állapotot és a ke­reslet-kínálati viszonyokat is. — Mekkora az árrésük? — Hat százalék. — Különböző közvetítéssel és adásvétellel foglalkozó géemkák és magánszemélyek nem számítanak fel ennyit a közreműködésért. Nem jelen ­tenek konkurrenciát ezek a szervezetek? — Nem. Azzal, hogy mi azonnal és készpénzzel fize­tünk, nagyon sok eladót be tudunk csalogatni. Vevőin­ket pedig a reális áraink vonzzák. Ezekben a hónapokban Szegeden, az autócsodáló ka­maszok és hasonló szenve­délyű idősebbek a Turbo­ügynökség Kossuth Lajos 6ugárűti telephelyére járnak nézelődni. Mégsem lehet azt mondani, hogy pénteken ko­ra délután nem fértünk egy­mástól. Jó „kirakatpolitiká­val" a szenzációk a bejárat­nál vannak kiállítva. Ma: Mazda (395 ezer forint), Mercedes a'la 1980 (650ezer), 15 éves, ragyogó állapotban levő Peguet (az előbbi tize­déért). Nagy a választék a különböző márkájú és évjá­ratú gépek között. A komoly vevő persze mindent meg­néz. Az udvar belsejében Trabantok, Skodák, Daciák között is lehet válogatni. Igazi nagy választék bogár­hátú Volkswagenekből van. Bár, ők kicsit öregecskék már. Némelyik táblájára még a gyártási évet is elfelejtet­ték felírni — talán szemér­mességből. Ahogy nőnek az árak, úgy csökken a közve­títőnek lerovandó százalék. Túl a 000 ezren, mindössze pitiáner egy százalék, de itt kémek megbízási és tárolási díjat is. Vasárnap a Szent István téri nagy autópiacra csak nem akartak megérkezni az igazi vevők. Fél 7-kor a messziről jöttek még szundí­tani dőltek a hátsó ülésekre, mert csak az eladók kezdték eltorlaszolni a közlekedő he­lyeket is. A nyolc körül ér­kezők is inkább csak a szom­szédos zöldségpiac asztalai­nál nyitották ki pénztárcáju­kat, az autók közé csak sé­tálgatni, szemlélődni tértek be. Persze, elhangzott né­hány unott, tájékozódó kér­dés is. Kilenc körül egy fe­hér Skoda 120-as tulaja ki­fakadt: — Mind-mind csak bá­mészkodni 'jönnek, komoly vevő egyetlen egy sincs köz­tük. Biró Pálék Tapolcáról hoz­ták el Szegedre 1300-as La­dájukat. — Miért pont itt keresik a vevőt? , — Voltunk mi már Pé­csett, Győrben, Zalaegersze­gen és Veszprémben is. Min­denütt olyan keveset ígértek, amennyiért sajnáltuk odaad­ni. Azt mondták. Szegeden jó árak vannak. Ez igaz, Csak vevő nincs. Nem érte meg az utazgatás. Mondják, a „fiatalok", mi­vel nem mehetnek be a tér­re, a szomszédos mellékut­cákban kelnek el. Egy KR­es rendszámú 1500-as Lada körül, a borozó bejáratától tíz méterre, ketten sétálgat­nak. Lehajolnak, alánéznek, a lengéscsillapítót próbálják. A járdán barna, szakállas fiatalember figyeli őket. Megszólítom: — Eladó? — Lehetséges. — .4z öné? — Igen, az enyém. De fe­lejtse el! Magának nem. — Miért? — Mert nem komoly vevő. — Miből gondolja? — Aki igazán venni akar, nem jár egyedül. Ekkora pénzt senki sem ad ki ta­nácsadó nélkül. Hát ha már nem néznek komoly vevőnek, gyerünk vissza a térre gyönyörködni, és különlegességeket keresni. Colt GLX: első és hátsó szélvédőjén rögtönzött is mertető. Gyártja: a Mitsu­bishi, nyolc sebességfokozat (a normál négy mellett egy osztó vagy szorzó kar), öt­éves. Ez az életkor, amiután már adódhatnak bajok. Eh­hez a ritkasághoz pedig ide> haza alkatrészre lelni ?!... (Éppen ideje eladni, mond­juk 280 ezerért. Daihatsu Cuore (490 ezer), négyéves, csodaszép 100-as Audi (380 ezer). A gyakori típusok mellől is néha-néha hallat­szik, hogy az itteni árak a kemény magyar piac értéke­in tíz-húsz ezerrel túltesz­nek. Egy ZX-es, rozsdamar­ta Skoda gazdája számítot­ta el legjobban magát. Cédu­lára 80 ezret írt, de talán ő sem gondolta komolyan. Hi­szen, egész délelőtt senki sem látta az eladót. Óriási, szép, piros kocsi. A motorháztetőn a régi vízto­rony tükörképe. Éppen átért a vámon. Nálánál csak az ára még nagyobb csoda: 800 ezer. A legolcsóbb a piacon egy 500-as Fiat volt, túl a nyugdíjkorhatáron, alig több, mint negyedszázezer fo­rint ... Vajon, melyiknek lett mára új gazdája?! Bőié István A deszki barátsági napra szombaton ellátogatott Mi­lovan Zidar, Jugoszlávia ma­gyarországi nagykövete is. Részt vett a Deszk története és néprajza című, nemrégi­ben megjelent nagyszabású monográfia tudományos an­kétján, majd a település la­kóival folytatott baráti talál­kozón, és megtekintette a történeti és folklórkiállítást. Elutazása előtt kértem rövid interjúra. — Félnapos deszki tartóz­kodása milyen élményekkel ajándékozta meg. hogyan, összegezné benyomásait? — Nehéz frissiben össze­foglalni és megfogalmazni e látogatás tapasztalatait. Az első meglepetést a deszki monográfia kézhez vétele szolgáltatta. Részint vaskos terjedelme, másrészt a rend­kívüli szakembergárda oko­zott) elismerést. Ha jól értet­tem, már a munka előkészí­tési fázisában a kuthtócso­port tagjai találkoztak Deszk lakosságával, és ez a kap­csolat a hétéves munka fo­lyamán sem szakadt meg. Példamjtató az a nagy fi­gyelem, amit égy ilyen kis lélekszámú falu története és néprajza feldolgozására szen­teltek. — Gondolom, sokakban felmerült a kérdés, miért ez a jelentős figyelem, vajon nem csupán reprezentatív­példa ez a kötet? önnek, mint kívülállónak, mi erről a véleménye? — Számomra bebizonyoso­dott, hogy rendkívüli időket élünk, amikor rendkívüli emberek képességeire szá­míthatunk céljaink megvaló­sításában. Ebben a faluban két' nemzetiség élte közös sorsát évszázadokon át, ré­gebben gyakran küzdelmek. ellentétek közölt, az utóbbi négy évtizedben egységben, közös munkával, egy szocia­l'zmust építő ország két­nyelvű, de egyenrangú ál­lampolgáraiként. Számunkra egyértelmű, hogy forradalmi helyzetben mindkét nép progresszív érzelmű lakói összefogtak, és közösen har­coltak a szebb és jobb hol­napért. — Nálunk, Magyarorszá­gon a múlt felmérésének hu­szonnegyedik órájában tar­tunk. — -Én is tapasztalom, hogy azokat a tárgyakat, eszközö­ket, amelyeket gyermekko­romban mindennap használ­tam, ma .már vagy múzeumi vitrinekben őrzik, vagy el­vesztek, Elporladtak az idő­ben. De úgy gondolom, hogy az idősebb generáció tagjai­nak fejében még ott őrződik az a sok-sok élmény és em­lek, amelyet megőrizni, fel­dolgozni, elemezni és to­vábbadni közös kötelesség. Ügy látom, ezt itt Deszken nagyon komolyan veszik. Számomra, jugoszláv diplo­mata számára nagy jelentő­ségű, hogy itt a gyakorlat­ban észlelhetem, konkrét mivoltában tapasztalhatom mindazt, amit az MSZMP XIII. kongresszusán a nem­zetiségi politikáról hallot­tam. — Manapság a világ több helyén a nemzetiségi problé­ma igencsak allergiás pont. Gondoljunk csak a spanyol­országi baszkokra, vagy az indiai szikitekre. Nálunk, Közép-Európa szocialista or­szágaiban elvileg régóta ren­dezett ez a probléma. Mi­ként ítéli meg ón a nemzeti­ségek mai helyzetét Jugo­szláviában és Magyarorszá­gon? — Meggyőződésem, hogv mindkét országban elvileg rendezett és aránylag jól megoldott a nemzetiségi probléma. A világ sok or­szága- számára például is szolgálhat. Jugoszlávia sok­nemzetiségű ország, födera­tív alapon egyesíti nemzeteit és nemzetiségeit. Magyaror­szág a szocializmus építésé­nek más útján oldotta meg ezt; a kérdést. Tapasztalha­tom, hogy önöknél egyre de­mokratikusabb közegben a nemzetiségek mindjobban kiteljesíthetik hídszerepüket, amely alapvető záloga a két szomszédos ország népei ba­rátságának, együttműködésé­nek. Tandi Lajos Növekvő feladatok, változatlan bizalom Kiváló a sándorfalvi téesz Ünnepeltek a hét végén Sándorfalván, mert a helyi Magyar—Lengyel Barátság Tsz 37 év átlagéletkorú (!), közel ötszáz főnyi tagsága, két év után ismét elnyerte a Kiváló Szövetkezet kitün­tetést. Méltán lehetnek büszkék e címre az ottani dolgozók, hiszen nyolc éve még veszteséges volt a szö­vetkezet, a szanálás fenye­gette, azóta viszont a terv­szerű és megfontolt gazdál­kodás következményeként mind több és több nyeresé­get mondhatnak magukénak a tagok. A növénytermesztési köz­pontban tartott ünnepségen a tagságot, a megyei, szegedi és sándorfalvi párt- és álla­mi vezetés képviselőit, a meghívott vendégeket So­modi János elnökhelyettes köszöntötte. Ezután Keresz­tury István, a. termelőszövet­kezet elnöke az elmúlt idő­szakot elemezve elmondta, honnan indult és hogyan ju­Dorozsmáról, Algyőröl, Gyálarétről, Mihálytelekről, Röszkéről. Sándorfalvárói, Domaszékről, Tiszaszigetről, — meg Szegedről is, a Tex­tilből — klubosok. Jókedvű­ek, nagy hangúak, játéko­sak — fiatalok. Mintegy másfélszázán a sziksóstói strand fenyvesében. Ahol gyerekeknek való mászókák, hinták, forgók élénk piros­kékre festve színesítik, élén­kítik a kicsit nedves, szür­kés—barna, néhol fűtől zöl­dellő talajt. A szegedi klubtaíálkozó résztvevői már nem gyere­kek s még nem fölnőttek. Imigyen nincs mit csodálni — a vasárnapi borongós, fel­hős, nem éppen strandidő­ben a fürdőbe — látogató­nak, ha hintázó kamaszokat lát vagy éppenséggel sörivó­kat. (Nem tudom, megnyug­tató-e az utóbbi?) Minden esetre azon örvendhet a tu­dósító: a rendezők — a vá­rosi klubtanács — a fiatalok életkori sajátosságainak megfelelő elfoglaltságokat terveztek; úszó- és matrac­evezős versenyt a medencé­ben, csónakok „versenyfutá­sát" a közeli tavon, mini­maratonit a tó körül. Nem mondhatnám, hogy kifeje­zetten lányoknak valót — mert hogy a gyengébb nem is széD számban kipviseltette magát egy kislányt például Szik-show mankóval, gipszelt lábbal is ott bicegett —, ám ismerve a mai emancipált lányokat, nem hinném, hogy lemarad­tak volna a virtuskodásban. Jóllehet a csűzliversenyt meg a sörivást eredendően nem nekik találták ki. Míg a fiúk céloztak és iddogál­tak, — mértékkel — a lá­nyok őrizhették a tüzeket: egyik fölött bográcsban ro­tyogott a pörkölt a másikon fóliás csirkét forgattak. Ugyanis az ebédet is zsűriz­ték. S ha mindezek után, gon­dolná valaki is, holmi zabo­látlan, amolyan olcsó, szóra koztatás a szórakoztatásért műfajú show zajlott Szik­sóstón vasárnap, az kérem, olvassa tovább e sorokat! — Mi Röszkén nem pa­naszkodhatunk. Elég nagy a klubunk, a fölszerelés is jónak mondható. Bár mit sem ér a Hi Fi-torony, ha a közösség értéktelen. S a miénk nem az. (Farkas Cs. Géza, a 600. számú szak­munkásképző tanulója.) — Szerintem a vezetőn múlik, tudja-e mozgatni a fiatalokat. En még általános iskolás voltam, amikor el­mehettem a nyolcadikosok klubjába. Most az enyémek a végzősök. Illés Imrével együtt szervezzük a progra­mokat, visszatérő előadóink vannak: a diaporámás Szabó András, vagy az űjszegedi November 7-böl a galakti­kusok. Természetes, hogy ki­jöttünk ide is, hiszen mi itt­hon vagyunk. (Miksi Ágota, a dorozsmai nyolcadikosok ifjúsági vezetője.) — Hogy mit ér ez o do­rozsmai show, azt úgyis csak az tudja, aki itt volt, egész nap, közöttünk. Látott és hallott mindent. Különben, nem kell ezt magyarázni... (Engi Dezső, egy fiatal klub­barát.) M. E. tott a máig a lelkes kollek­tíva. Ismertette az 1984-es év gazdasági eredményeit, hangsúlyozva, a tavalyi évet 24 millió forint nyereséggel zárták, ami ékesen bizo­nyítja, jól sáfárkodtak le­hetőségeikkel. Vázolva a jö­vőt megemlítette, a dóci szövetkezet „beolvadásával" feladataik megnövekedtek. Az elnök ismertetőjét kö­vetően Szabó Sándor. az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára — átadva a Kiváló Szövetkezet 'címet tanúsító oklevelet — elismeréssel szólt a tagság által elértekről. Kiemelte, a megyei párt és állami ve­zetés mily nagyra értékeli a szövetkezet tavalyi eredmé­nyeit, fejlődését, amit a mostoha időjárási viszonyok­kal dacolva értek el. A to­vábbiakban méltatta a nagy­község és a szövetkezet jó kapcsolatát, példaként em­lítve a szövetkezet kezde­ményezésére, közbenjárásá­val megvalósult községi gáz­programot. Érintve az idősze­rű országos és megyei gaz­daságpolitikai kérdéseket az első titkár elmondta, meggyőződése, a művelendő nagyobb földterületen, a •megnövekedeti taglétszám­mal, az előző időszakokban tapasztalt szorgalommal a jövőben szintén elérhetők a mostani, kiváló eredmények. Az ünnepség befejező sza­kaszában Szabó Sador Ki­váló Munkáért kitüntetést adott át Balogh János gép­kocsivezetőnek, Deák Sándor ágazatvezetönek. Gémes An­tal főágazatvezetönek és Kovács József traktorosnak. Kalmár Péter növényter­mesztj'ri főágazatvezető a TOT smerö oklevelét ve­hette át Haskó Pál Teszöv­titkártól. húszan a terme­lőszövetkezet Kiváló Dolgo­zója kitüntetésben részesül­tek. Az esemény brigádtalál­kozóval és kellemes hangu­latú majálissal zárult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom