Délmagyarország, 1985. május (75. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-03 / 102. szám

Péntek, 1985. május 3. 5 „Vonzódom a nehéz emberekhez Szemtől szemben Kovács Andrással // Több mint két hónapja már, hogv .vetítik a mozik Kovács András „Vörös gróf­nő" című filmjét. A Kos­suth-díjas filmrendezőről az a hír járja, hogy életeleme a disputa, és nagyon szíve­sen jár ankétokra. Erről mi magunk is meggyőződhet­tünk a közelmúltban, ami­kor a makói Szabadság mo­ziban — elfogadva a meghí­vást — a vetítővászon előtt találkozhattunk vele. Még peregtek a Vörös grófnő utolsó kockái, ami­kor a 300 kilométeres út után a rendező belépett a vetítőterembe. viszontlátva filmjének befejezését. — Miért vállalta a meg­hívást? — A filmesinalásszámom­ra akkor fejeződik be, ami­kor a nézőkkel találkozom. Nemigen volt még olyan in­vitálás, amit visszautasítot­tam volna. Én valóban: sze­retem a nézőkkel az eszme­cserét. — Közönségcentrikus ren­dezőnek tartja magát? — Úgy gondolom, az én mre: * * ' 4 MÉ^ .V. V ^JJJP^JI^^^ aki külsőleg és habitusaban is megfelel Andrássy Ka­tinkának. Feladtam. És vé­gül úgy döntöttem, hogy Básti Julira osztom Károlyi­né szerepét. A hitelesség el­vét tehát megsértettem, mert a fiatal színésznő külsőleg cseppet sem hasonlít And­rássy Katinkára. De ugyan­ez mondható el Andrássy Gyula kapcsán is, akit Kál­lai Ferenc alakít. A film terve egyébként már úgy 10 —12 éve foglalkoztatott, és rengeteg apró adatot, adalé­kot gyűjtöttem Károlyiékról. A hitelességhez való viszo­nyom tehát igen felemás, ambivalens. — ön dramaturgiai „csel­lel" állítja Károlyi Mihályt a film középpontjába. Miért van szükség erre a rendezői fogásra? — Ügy gondolom, ennek a filmnek két főhőse van. Ká­rolyi és a felesége. És én is vallom azt. amit Brecht, hogv a művészetben időn­ként szükség van „cselekre". Ezzel éltem én is a Vörös amikor még nem dőlt el, grófnőben. hogyan alakul a folytatás. — Mi érdekelte elsösor­H1 ­•I w '3 Puszta János felvétele fümÓbLéseZnk0Sben' gondo- A XX század fiazdag ilyen ban magatartásá­mm nezese KozDen gonao fordulatokban Gondoljon az ban. életútjában? 1918—19-es eseményekre, — Legfőképpen mindket­1944-re és 1956-ra. A törté- tőjük autonóm magatartása, nelem szereplői valameny- Nincs annál szörnyűbb, ha nyien választás, döntés előtt az ember puszta csavar egv állnak. gépezetben, nincs választási — A fenti korszakokrol lehetősége, elveszti integri­h ősöket ^TnUh-ősök;?'^ sorra születtek meg filmjei: tását. Erre szerettem volna iektív módon mutassak be. « V(,rös arófnö. az Októberi felhívni a nezok figyelmet. Jó volna, ha egyszer a tör- vasarnap, az Ideiglenes pa­radicsom. a Ménesgazda. Milyen folytatásra sfcámít­hatunk? latok, reflexiók születnek a nézőben. Direkt módon so­sem készítek történelmi ana­lízist, bár nem titkolt szán­dékom, hogy egyes történel­mi folyamatokat, igazságo­kat és igazságtalanságokat, ténelemszemléletünkben minden a helyére kerülne. Olyan filmeket szeretek ké­szíteni. amilyeneket feltehe­tően szívesen . néznek meg. — ön szinte szisztemati­kusan ostromolja történelmi tévhiteinket.. . — Kovács Andrást a kö­zelmúltban történészként és riporterként is megismer­hettük. A televízió nem túl Készül a Vörös grófnő ^gen sugározta újra a Lu­kács Györggyel készitett in­terjúját. Miért vállalta an­, _ nak idején a portréfilm ké­Mennyire fontos sza- szitését? következő része. Azután Még nem tudom! mára a történelmi hiteles­— Korábban már Károlyi­- Szisztematikusságról ség? neról is keSzítettem riport­szo sincs! Vannak szamom- — Hadd mondjak egy pel- filmet Mindkettőjükben fel­ra viszont történelmi oilla- dát! Hosszú hónapokon at fedeztem u nehéz emberek" natok, melyek izgatnak, kerestem azt a színésznőt, sorsa't £n szeretem a nehéz Azok a helyzetek, szituációk, (természetesen külföldön is), embereket a folyton csatá­zókat. a gyakran elbukókat. Sokszor általuk tudjuk fel­ismerni a társadalmi disz­szonanciákat. Gondoljon csak a maga mindennapi konfliktusaira! — Nehéz embernek tartja magát? — Hát!.. . Maradjunk annyiban, hogy vonzódom a i nehéz emberekhez . . . Ügy ítélem meg, nagyon nagy szükség van rájuk. Bodzsár Erzsébet Klubszínpadi kérdőjelek Nincs Szegeden Egyetemi tulajdonképpen az „igazi" Színpad. A hír — félre a Shakespeare-műről van szó. gonoszkodással — „egy az Az viszont már annál nyug­egyben" értendő. Noha az talanítóbb, hogy a sok jó elmúlt évek-évtizedek alatt szcenikai ötlet — Jago fi­jócskán hozzászokhattunk gurájának időtlenségére ahhoz, hogy időről időre ,épített" óriás egérfogó, élő szinte megszűnt, majd ga- patkány. Otelló fokozatos rantáltan száz százalékigát- „beíeketedése" — ellenére az alakult („újjászületett") a újdonatúj tagság felkészület­szegedi egyetemisták amatör lensége voltaképpen teljesen teátruma, olyan, állítólag kérdésessé tette az egész elő­még sohasem történt, hogy adás létjogosultságát. Saj­ez az — úgymond. Szent- nos, ugyanez mondható el — Györgyi Albert „kora" óta ha lehet, talán még fokozot­létező — intézmény végleg tabb mértékben — a másik és végérvényesen, formáli- produkcióról, Camus Cali­san js semmivé vált volna, gula című művének bemu­A Paál István-féle hőskor tatójáról is. Egyáltalán: jó óta, amennyire a viszonyo- lenne tudni, vajon mire e kat ismerem, úgy-ahogy türelmetlenség? Miért ítélte ment-mendegélt az Egyetemi meg úgy a két rendező — Színpad, néha ugyan akár Kormos Tibor, illetve Varga egy éven át sem nagyon le- Tibor —, hogy néhány jó hetett hallani róla, de az- színpadképi és dramaturgiai után előbb-utóbb, mindig ötlet elegendő lehet a kellő „valami lett". Ezt az idő- színvonalú produktumhoz? szakot jelentós mértékben a Azután: a nyilvánvalóan lel­JATE-klub vezetőjének, Kor- kes, fegyelmezett, igen fia­mos Tibor nak szívós mun- tal új gárda „trenirozásara" kálkodása határozta meg. Most is ő az, aki közli: a tavaly bekövetkezett meg­szűnéssel nemcsak az emlí­tett nevezetes hagyomány láncolata szakadt meg, de a szegedi egyetemista színját­szás is — osztódással sza­porodott. Tudjuk (lapunkban is beszámoltunk már pro­dukciójukról), létrejött a 8,15-ös csoport elenevzésű .színházi alkotóközösség", az ősszel pedig Kormosék lét­rehozták — a JATE Klub­színpadot. Amelynek elsőkét bemutatójáról illik e hasá­bokon is megemlékezni. Jago (Otelló) azelsö darab cime, de nyugodjunk meg: miért nem fordítható kellő idő? Legalább annyi, hogy egészen elemi artikulációs, prozódiai és szövegismereti hibák ilyen tömegben ne forduljanak elő, és ne „ül­jön le" lépten-nyomon az előadás? Kérdőjelek kérdőjelek után. A kezdeti megállapítás, mi­szerint nincs Szegeden Egye­temi Színpad, sajna, most többszörös értelemben is ér­vényes kell legyen. Legalább­is egyelőre. Miként a régi jó igazság is, hogy jó munká­hoz idő kell. És hogy a tü­relem, nemcsak rózsát, de nivót is terem. Csak élni kell vele. 1). L. Együttműködés A Hungarotex Textilkül­kereskedelmi Vállalat vezér­igazgatója és az NSZK-beli Grossversandhaus Quelle — Gustav Schickedanz cég kép­viselője csütörtökön együtt­működési megállapodást írt alá az Átrium Hyatt Szállo­dában. A szerződés az áru­forgalom növelését, szélesí­tését célozza. Időben a fesztiválról K orainak tűnhet, a tavaszhoz képest, kitalálni. Nem azért, mert megkondult a szabadtéri húrokat pöngetni. Pedig vészharang, hanem azért, nehogy megkon­hovatovább az évszakhoz képest dúljon, sem az hamarosan kipakolnak a téren Ami nem fejiödik, szükségképpen visz­hat meg mennyire nem kora. az elzúgott szafcjlödik _ példálózhatnunk, efféle köz­evtizedek okan. Barhonnan szam.tgatjuk, helyigazsággal> ámbátor a Játékok jelen a harmincas evekből vagy az ötvenesek helyzete aligha szorul külftnösebb magya­yegetol. nem .s tortenelmenek onmulasa, rázkodasra „ogy ideje állítani az irány inkább a Játékokat korulolelo ido a kor- u tava, az /stt)á a kirai hangosan ars ido nehezeke osztókel mmd sürgetőbb tigyelmeztetett rá. Addig nem tapasztalt tukorprobára. Tukrom, tükröm, mondd sz/riában játszották, mégsem hozott a meg nekem ... konyhára, ugyanakkor valamennyi más A menyasszony szép, szó se róla, tények, produkció joggal irigyelhette sikeret, ncp­adatok, statisztikák bizonyítják. Nemcsak szerűséget — a popularitásnak eme for­azért szép, mert a miénk, hanem mert rasvideke az, amerre tájékozodni kellene meglepően régóta ugyanaz, aminek kita- technikai kivitelezesben eppugy, mint elo­lálták. Márpedig az állandóság művészi adastervezesben, szereposztásban, musor­karakterben, struktúrában, müvelődéspoli- politikaban. Regota hallani, iesztivalhan­tikai következetességben sem tartozik a gulat-keltesben megfaradt a varos. Leg­lebecsülendő, hétköznapi dolgok közé. So- .i°bb ajzószer a sikerelmeny: ha megujit­kat és sokrétűen beszéltünk erről, s hogy liatnonk a szabadtérit, nyarhanguiataban lassacskán megint aktuális lesz, engedtes- is pezsdülne a város. sék meg Pár merészebb sóhaj még az• un- ö , , Inkúbb h gondolkodás, si­nep elot mert aközben nehez szabadulni etve hozzátévei nem holmi eredetl dol.. h hangulat-fütötte elfogultságtól. A tava­gokról, s mindössze továbbgondolásra. Az úgynevezett fesztiváljelleget erősítené, ha vásni a látogatottság egyenetlenségeiről. a színházi, illetve szinházszerű produkció­, , ,. , . ... ... .. , u o+iiiiiacii, IIICIVC ,,, 1111. i i u ui v. un,,,. hogy az egy eloadusra jutó nézőszám fel- kat töhb helys:inre telepítenénk. Az .új­ezerrel alatta maradt a korább, nvarsz-- di szabadtéri kihasználatlansága jó zonenak, meg hogy a „nagy létszámú. ideje beszédtéma, de ott van a városi ta­>R.R<HI/ MMI I IRT/«_ műszakilag, technikailag rendkívül igé­nyes darabok, a megnövelt előadásszám r.ácsháza intim körnvezetü Muzsikáló ud . a ".'T'U.-C1V vaTa is' aho1 természetesen nemcsak mu­koltsegk.halasait a jelentós tobbletbeve el ,,sikálni ™had TAnvp„+hpn arrd. |pnne sem tudta fedezni" stb. Általában pedig érzékenyen taoint rá: „a szegedi nyár rendezvénykinálata is úi töltést kíván. A sokat méltatott sokszínűségen belül egy- alapkoncepciójának korbácsolásával sze egy idény talan határozottabb karaktert retünk ragaszkodni hozza. Még csak mű nvophíJnp n navmnsnny í i I'/MM n kanrsolo- ... sikálni szabad. Lényegében arról lenne szó, hogy a Dóm teret tehermentesíteni olyan előadásoktól, melyek nem valók oda igazán, ám a sokmüfajúság hagyományos nyerhetne, az egymáshoz fűződő, kapcsoló dó események egymást is erősithetnék." NJSZU. mondhatná az ember, mi hát az akadálya ... Ha pusz*án negyedszázadot tekintünk is. tetemes idő akár az alaptételek felülvizs­fajokhoz sem kellene kötni — egészen egy­szerűen azt játszani a dómszinpadon, arni illik rá, s inkább kevesebb premierrel, de azokból több előadással. Persze, a tervezést eleve megszabja, gálatára. A változó világ új feltételeket hogy tudjunk esténként halezer nézővel teremt, s ezzel a változással az élet egyéb számolni, ugyanannak a darabnak akar területein is mind nehezebb lépést tarta- hetedik-nyolcadik előadásán (miként tor* ni manapsag. Egy-egv produkció költségei .. . ... ... , , , .,, . .. , , , . . lent ez az Istvánnál). Az újszegedi szm­olykor csillagászatiak — a tavalyi rock­opera példája mellbevágó igazán, hisz a szokottnál nagyobb széria telt házai sem tehették rentábilissá a vállalkozást —, márpedig itt művészi szempontoknak és közönségigényeknek egyaránt kell megfe­lelni, ami sokkal kisebb színházaknál sein habkönnyű álmodozás. Bonyolítja a hely­zeiet, hogy Szeged jó ideje már nem egyet­len, csupán egyik desszert az ország nyá­ri ajándékkosarában, s bár fénye az idók során megkopott — egyebet ne említsünk, sajnos Jiuzamosan nélkülözi a külföldi énekes sztárokat —, azért még ma is so­kan erre veszik útjukat, vonzódnak hozzá, ezt választják. (Nagy kérdés persze, hogy a némileg hasonló fazonú, újjávarázsolt margitszigeti szabadtéri — a maga kedve­zőbb feltételrendszerével — miként befo­lyásolja majd a dómszínpadi operák láto­gatottságát.) Hogyan lehetne — ha vissza nem is szerezni primátusát — legalább megőrizni jelen kondícióját? Nemrégiben javaslattevő tórumot hívott padot műszakilug-technikailag felvértez­ve, nemcsak a kétévente esedékes szak­szervezeti néptáncfesztiválra, de más vi­déki vagy fővárosi színházak (netán ép­pen a szegedi) komplett produkcióira is használhatnánk. Operettekre, műsoros es­tekre, nem utolsósorban olyan dzsesszkon­certekre, amelyek „telepítésére" bizonyí­tottan képes a város, nevezetesen az Ifjú­sági Házban működő dzsesszklub, mely az utóbbi időben világsztárokat tudott szer­vírozni, rendkívüli sikerrel. Visszhangoz­zák a szakkritikák, a Dóm tér nemigen bírja el a prózát. Félnék ilyesmit defini­álni — szabadjon hivatkozni kapásból mondjuk Az ember tragédiájára. Gábor Miklósék Hamletjére vagy Iliesztiék Peer Gyntjére —, mindazonáltal drámát lehel­ne játszani a tanácsháza udvarán, soro­zatban, persze kamaradrámát, s nem fel­tétlenül Az ember tragédiáját agyarán. Színházi, szabadtéri szín­házi műsorpolitikában • több szín­paddal számolva egyrészt éppen az M segítségül a városi tanács, ahol vélemé- úgynevezett fesztiváljellege erősödne a nyek cseréltek gazdát, ám a szerteágazó szegedi nyárnak, másrészt a darabok vá­tennivalók bozótjából minduntalan kikan- lasztéka sem szűkülne le arra az évtize­dikált a kérdés: mi erősíthetné az ünne- rlek óta kísértő fejfájásra, vajh miként pi hetek fesztiváljellegét. A dilemma csu- fest a Dóm téren, letakarjuk-e a templo­pán a szabadtéri játékokra is leegyszerű- nl0t vagy vállaljuk. Ha izgalmas, közön­sithető, hiszen a kiegészítő rendezvények ségvonzó, gondolatiságában vagy látvá­csokra egyfajta fesztiválkaraktert eleve nyában kivételes, netán eredeti müvet, garantál. Hanem tarthatunk mi bármily zenés kompozíciót akarunk bemutatni a elsőrangú nyári egyetemet, rendezhetünk nváron, ne béklyózza a szándékot a kivi­képzőművészeti tárlatparádét, nemzetközi- telezés dómszínpadi mániája, leg is taksálható ipari vásárt vagy nép- Nem hinném, hogy nagyot tévednék: táncfesztivált, mindegész ünnepi heteink erre áll a szabadtéri fesztiválok szekér­rangját — ha tetszik, színvonalát — a rúdja, külföldön, idehaza egyaránt, közvélemény rendre a szabadtéri játékok minőségéről ítéli meg. Itt kellene valamit Nikolényi István Május negyedikén Teljes holdfogyatkozás Ritka természeti jelenséget figyelhetnek meg a csillagá­szat iránt érdeklődők május negyedikén, szombaton, ami­kor is teljes holdfogyatkozás lesz. Utoljára 1982. januar i 9-én követhettük volna nyo­mon a teljes holdfogyatko­zást, ám akkor a borús idő miatt elmaradt — legalábbis a látvány. A teljes holdfogyatkozás akkor következik be, ami­kor bolygónk a Nap körüli pályán vándorolva úgy ke­rül a Nap és a Hold közé., hogy a Nap sugarait „elzár­va" teljes árnyékot vet a Holdra. Erre a pillanatra nálunk három-négy évig kell várni. Most az esti órákban következik be a holdfogyat­kozás, s ezért — amennyi­ben felhőtlen lesz az ég, kü­lönösen jól nyomon lehet követni a csillagászati kurió­zum egyes fázisait. A teli Hold 20 óra 16 perckor „csorbul meg", és 21 óra 22 perckor kerül a Földnek teljes árnyékába. 22 óra 30 perctől az árnyék fokozato­san visszahúzódik, s 0 óra 33 perckor véget ér a holdfo­gyatkozás, újból egészében látszik a korong. Évszázadokon keresztül nagy volt a jelentősége a teljes holdfogyatkozásnak, szerte a világon ugyanis tám­pontul szolgált az órák ösz­szeigazításához. Ma inkább a légkört kutató fizikusok számára értékes ez a jelen­ség. A Föld légköréből a Napnak bizonyos megszűrt sugarai az árnyékolás elle­nére mégis eljutnak a Hold­ra: ezek visszatükröződését vöröses, derengő fénynek látni a Hold felszínén. Ebből a tényből különféle méré­sek alapján a fizikusok ada­tokat nyerhetnek a Föld légköréről. A teljes holdfogyatkozás alkalmából az Uránia csil­lagvizsgáló „elö bemutatót" tart. Ezen tudományos ma­gyarázat mellett nagy telje­sítményű távcsöveken kö­vethetik végig az érdeklő­dők a Hold „eltűnését". Tanulmányok ulán Az egyetemek es főisko­lák nappali tagozatán eb­ben a tanévben 13 ezer 900 fiatal fejezi be tanulmánya­it. Számukra a vállalatok, intézmények 23 ezer 500 ál­láshelyet hirdettek meg. A műszaki egyetemeken dip­lomázó minden fiatal 4—5 állás között válogathat. A műszaki főiskolákat befeje­zők számára valamivel ki­sebb arányú az álláskínálat: az itt végzők 3—4 hely kö­zött válogathatnak. Kevés helyen keresnek viszont kül­gazdasági és nemzetköít szakon végzetteket, azonban a fiatalok többsége már pá­lyázat nélkül rendezte mun­kába állását. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom