Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-10 / 83. szám

Szerda, 1985. április 10. 5 Bőség A bő héten, sokünnepesen, tagadhatatlan, volt miből ki­Bzemelgetnünk a kedvünkre való műsorokat. Két önálló tévéművet például, a maga nemében mindkettő érde­mes, sikeres volt. Az egyik ünnepen az „S. kapitány" című. Mamcserov Frigyes írói és rendezői mun­káját dicsérő film került a képernyőre. A magyar szár­mazású parlamenter hősi alakja, történelmi munkák­ból ismert tevékenysége, tra­gédiája — személyes közel­sége került hozzánk, a tévé­film révén. Egyetlen mo­mentumának furcsa, bár ért­hető, megmagyarázható el­túlzását leszámítva: igen jól szerkesztett, hatásosan fény­képezett (az újságból, saj­nos, kimaradt, ki volt a film operatőre!), színvonalas színészi alakításokkal „meg­emelt" tévéművet láthat­tunk. A kritikus momen­tum? A didaktika árnya su­hant azokba a jeleneteibe, melyek Steinmetz kapitány emlékképeit rögzítették há­ború előtti életéről. Ügy tűnt, személyes tragédiáját aláhúzandó, nemigen talál­tak az alkotók más motívu­mot, mint egyre-másra föl­emlegetni : amúgy boldog há­zasságából még nincs gyer­meke! A lélektani finomsá­gok megérzékítéséhez, a „ha­lálraítélt" már-már mono­mániás, ám mélyen emberi gondolati életének filmes megelevenitéséhez, kétség­telen, igen nehéz a megfele­lő eszközöket kiválasztani. A pengeélen táncolás művé­szetét kényszerülnek meg­tanulni azok a* alkotók, akik erre vállalkoznak. A hitelesség hatása, hajszál­nyi eltéréssel — melodrá­mába csaphat kit. Ezúttal is, bár meg-megmentette a helyzetet Gáti Oszkár mar­káns karakterformálása, rea­lisztikus játékfelfogása. A szereplő színészek ju­talomjátékaként fogható fel a húsvéthétfői tévés cseme­ge. a Kaviár és lencse. A jellegzetesen olasz szélhá­mostörténet ugyanis, bár­mily fordulatosnak tetszik, igazán nem készteti komoly agymunkára a nézőket. For­dulatai, mint a rossz kri­miknek, könnyen kiszámít­hatók, a meglepetés kizárva. Am a hajcihős bonyodalmak közepette olyan színészi bra­vúrokra, kellemes kabinet­alakításokra ad módot, hogy szívesen eltekintünk a szel­lemeskcdések áradatában a szellem valódi működésének keresgélésétől, s átadjuk ma­gunkat a könnyed szórako­zásnak. Málnay Levente el­sőrangú szereposztásából ne­héz is valakit kiemelni. Sin­kovits Imre, Tolnay Klári, Almási Éva, Körmendi Já­nos, Szilágyi Tibor, Hores­vyi László, Kautzky József — ahogy mondani szoktuk — lubickoltak a mókázás, a szó eredeti értelmében vett „alakoskodás" örömeiben. A Kaviár és lencse egyes jele­netei a* ő előadásukban va­lószínűleg színiakadémiai tananyagok lehetnének, ami­kor a helyzet- és jellemko­mikum tökéletes kiaknázá­sának példáit kell megmu­tatni a növendékeknek. Két igen értékes összeállí­tással emlékezett a „vezérlő fejedelem" halálának 250. évfordulójára tévénk. Zenei és történelmi dokumentum­filmmel, előbbi a Rákóczi­induló, utóbbi II. Rákóczi Ferenc életének történetét mutatta be. És — szokásunktól eltérő­en — muszáj kiemelni a bő­séges kínálatból egy kül­földi sikerfilmet, a csodála­tos Antonio Gades főszerep­lésével forgatott Carlos Saura-művet, a Vérnászt. A világhírű spanyol táncos és társulata közreműködésével 1981-ben felvett Lorca-fel­dolgozás ment már a klub­mozi-hálózatban, de nyilván sokkal kevesebben látták, mint kellene (szerintem: mindenkinek!), akárcsak a hasonló módszerrel, ugyan­ezzel a társulattal készült táncfilmet, a Carment (most megy Szegeden, a Fáklyá­ban!). Ezért nem fukarko­dunk most a műsorszerkesz­tőségnek szánt dicsérettel, s hasonló „tettekre" biztat­nánk. Az sem rossz ötlet, hogy három filmből választhatunk havonta egyszer, szavazás­sal dönthetünk, s mint a húsvéti első példa mutatja, megpecsételhetjük a rólunk, nézőkről tévésberkekben megalkotott ízlósítéletet. Hogy tudniillik mi más kell a magyarnak, leginkább: vadnyugat... Sulyok Erzsébet rádiófigyelő Merengés egy fénykép előtt Azt a fényképét, ami a múlt heti rádióújságban volt látható, már jó ideje szer­kesztőségi asztalom fölött őrzöm. Magas homlokú, szén.üvegén át némi szomo­rúsággal. komolysággal és egv ici-pici iróniával a tá­volba meredő férfit ábrázol. Ez az arc, amire a legtöbb (még csak nem is felületes) szemlélő azt mondaná: igazi, tipikus értelmes-intelligens tudósarc. Nem tudom, lehet. Mindenesetre, ami ezen a regi-régi fotón látható, ne­kem ennél sokkal többet je­lent. Hiszen a Nagy Meste­rek egyike tekint le róla reánk, méltatlan utódokra. S a Nagy Mesterek között is talán a legkedvesebb ez a sajátos bájú ember, aki éle­te utolsó hónapjaiban azt ír­ta a barbárság egyik táborá­ból barátainak, hogy „úgy tűnik, javíthatatlan vagyok — de talán ez bennem a leg­rokonszenvesebb." Aki pedig akar egy lélegzetvételnyit is megérezni tud az írás, az irodalom nagv varázslatából, és Szerb Antaltól bármit is olvasott, meggyőződésem: egy életre híve, rajongója lesz a huszadik századi ma­gyar irodalom e talán legra­gyogóbban eredeti tollú má­gusának. Amikor észrevettem a rá­dióújságban, hogy hétfőn, késő este a Kossuth-adón az életmű legavatottabb isme­rőiével, Poscler György esz­tétával Ocsovai Gábor be­szélget A harmadik torony — Szerb Antal kálváriája cirr.ü, Zcley László által szerkesztett műsorban, az a fénykép jutott eszembe. S az az univerzum, amit Szerb Antal briliáns írásművészete jelent. Es velük jött a ké­tely is: vajon ma kellő súllyal van-e jelen köztuda­tunkban ez a finom arcú. szinte hihetetlennek tűnó fílkészültséggel, szellemi ön­állósággal és műveltséggel rendelkező, tündöklő tehetsé­gű — író? Esztéta? Iroda­lomtörténész? Kritikus? Mindez volt. s ezeken felül más is. Ha úgy tetszik, ö is a gyönyörű „csodák" közé tartozott, hogy egyik kedves szavát most éppen az ő élet­művére vonatkoztassuk. Hallgattam a beszélgetést a rádióban, s mialatt időről időre a fényképre gondol­tam. elhangzott egv fogalom, a műsor címadó kifejezése: a harmadik torony. Eredeti­leg Marcus Aureliustól szár­mazik; ne feledkezz meg ar­ról, hogy önmagadba min­dig visszavonulhatsz. Ez a harmadik torony. Személyi­segünk mentsvára, egyénisé­günk hegyvonulata, védbás­tyája. Szerb Antal egész éle­te során e sajátságos végvár igézetével, szemhatárán en­nek állandó képével dolgo­zott: szemléletmódját, világ­látását, ítéleteit az emberi egyéniség páratlan tisztele­tének elve határozta meg. Különösen nagy menedéket jelentett számára a harma­dik torony; a szó szoros ér­telmében utolsó pillanatáig megmaradt számára. Példá­ul ama borzalmas 1944-es esztendő szilveszterén a tá­borban. midőn Shakespeare­ről — és József Attiláról be­szél fogolytársainak. Arról a József Attiláról, akit ő is sze­mélyesen ismert, s aki ép­pen élete legutolsó idősza­kában került hozzá igazán közel. Ez a részben az utolsó életidőszakról fontos infor­mációkat köziő, részben az egész Szerb Antal-i világról tisztán, olykor szuggesztíven tudósító műsor — a harma­dik torony megidézésével állandóan eszünkbe-szívünk­be fel-felcsillámló részletek ..provokálásával", a tündéri A Pendragon-legendából. az Utas és holdvilágból, a Sze­relem a palackbanból vagy akár a magyar és a világ­irodalom történetéből — hogy őszinte legyek, elsősor­ban merengésre csábított. Merengésre az autonóm szel­lemi ember sorsáról a hu­szadik században. Szerb An tal utóéletéről, arról, vajo­hány mai fiatal (mondjuk tizenöt és húszéves kor kö­zött) ismerheti őt egyáltalán, s vajon hol, merre találha­tók akár a ma irodalomtör­ténészei, akár „csak" humán értelmiségiéi között azok, akik csak megközelítőleg is a nyomába érhetnének (nem nagyon látom őket semerre) — meg hogy az emberi go­noszság elpusztíthat ugyan ilyen páratlan talentumokat (meg is teszi szép számban) —: de a könyvkiadók, a nyomdák nevükkel dolgoz­nak. és rádióműsorok készül­nek legjobb ismerőik közre­működésével. (Még ha oly későn kerül is a program adásba, hogy csak az elszánt kevesek hallgathatják.) Köny­vek. rádióműsorok, az a fénykép az íróasztal fölött — ennyi maradna? Látszó­lag. De — például áll a har­madik torony is. Szerb An­tal örök igézetével együtt. Domonkos László Formatervezők bemutatója Formatervezési nívódíjjal jutalmazott alkotók munkái­ból nyílik kiállítás ma, szer­dán a Magyar Kereskedelmi Kamara Ipari Formaterve­zési Központjában. A kiállítás szervezői keddi sajtótájékoztatójukon el­mondották: az idén 26 nívó­díjat osztottak ki, elismerve az ipar és az építőipar ki­emelkedő műszaki színvona­lú és formai kialakítású ter­mékeit. s az alkotók munká­ját. Azokat a" gyártmányo­kat jutalmazták nívódíjjal, amelyeket már sorozatban gyártanak, három évnél nem régebben fejlesztettek ki, gazdaságosan előállíthatók,' előnyösen értékesíthetők, s ezeken túl tetszetős formai kialakításúak. A pályázatok értékelésében az OMFB Ipari Formatervezési Taná­csa az idén először bevonta a Kiváló Aruk Fóruma Tit­kárságát. Ennek alapján a formatervezési nívódíjat el­nyert termékek automatiku­san jogosulttá váltak a KAF megkülönböztető minőségjel­zés viselésére. A nívódíjas termékek egy részét a gyártók jelenleg már exportálják is. A Ma­gyar Optikai Művek például 40 ezer mini konyhamérle­get szállít az Egyesült Álla­mokba, a Magyar Posztó­gyár díjazott gyapjúszöve­teiből az idén 220 ezer négy­zetméternyit értékesít kül­földön. A Parádi Üveggyár különleges technológiával készült spirál ólomkristály kehelykészietéböl nyolcszá­zat rendelt egy svéd cég. A Hajdúsági Iparmüvek FT—5—10 típusú forróvíz­tárolóinál, az Egyesült Izzó lámpatestcsaládjánál a díjak odaítélésekor a formai meg­oldáson kívül a zsűri az energiatakarékos konstruk­ciót is értékelte. A 20 nívódíjjal kitüntetett terméket bemutató kiállítás Budapesten, a Gerlóczy ut­ca 1. szám alatt szerdától június 7-ig, munkanapokon 10—17 óráig tekinthető meg. Cziffra György a Palotában A Budapesti Tavaszi Fesztivál méltó zárórendez­vénye Cziffra György zon­goraestje volt a nagyvona­lúan elegáns, pompás, űj Budapest Kongresszusi Központ nagytermében. Nem tudok pontos adatokat a hangversenyterem nagy­ságáról, de becslésem sze­rint közel másfél ezer fő­nyi közönség gyűlhetett össze, hogy a világhíres zongoraművész játékában gyönyörködhessen. Szeged­ről is több autóbusznyi ze­nekedvelő vett részt, a rit­ka, kivételes eseményen. Cziffráról, illetve mű­vészetéről legendák kerin­genek. Egyébként is köny­véből (Agyúk és virágok) bárki megismerheti ember­próbáló, nehéz életét. Ez is, s újabban a magyar művé­szeti életet támogató nemes adományai is megannyi ok arra, hogy a publikum megkülönböztetett figyel­met szenteljen személyének. Aki még nem íátta őt, s csak fiatalabbkori lemezei­ről ismeri játékát, megle­het, hogy külső megjelené­sében egy, a sztárság jegye­it magán viselő, fölényesen magabiztos fellépésű jelen­séget vár, a romantikus szemlélet szerinti Művészt. És megjelenik egy nehéz­kes, lassú léptű férfi, min­den póztól mentes, egyszerű, természetes ember. Hatal­mas taps zúdult az óriási színpad felé. A közönség ünnepelni akar, ám Cziffra váratlanul, s szokatlanul cselekszik. A mikrofonhoz lép, csendet int. Elnézést kér, mert beteg, nagyfokú idegi fáradtság gyötri már egy hónapja, lemondta a párizsi, s a budapesti kon­certjeit is, ám ezt most mégis megtartja. Redukált műsort ígér, s légszomjjal küzd, amint szavai lassan ér­telmes rendbe illeszkednek. Aztán a zongorához lépked, Az áprilisi Kincskereső Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából közli a folyóirat áprilisi szá­ma Csanádi Imre versét (Egy megrongált présház fa­lára), Szilágyi László és Ja­níkovszky Éva visszaemlé­kezéseit, valamint szovjet szerzők műveit: Riva Rubi­na háborús novelláját. Ju­rán Sesztalov és Nyikolaj Zabolockij verseit. Annus József gyerekhősei (Békebeli csaták, 8. rész) le­győzik a rivális gyerekcsa­patot de maguk készítette gránátjaik bajba sodorják őket... A NEVETŐ IRODA­LOMÓRA Karinthy Frigyes bolondos találmányaival is­mertet meg (Az én szaba­dalmi irodám). A VILÁG­JÁRÓ MAGYAROK soro­zatban Teleki Sámuel kelet­ifrikai felfedező útjáról ol­vashatunk (a nagy magvar itazó portréját és egyik ka­landját Pölös Endre rajzol­ta meg a hátsó borítón). A sci-fi műfaját Herbert W. Franké Harc című írása képviseli. Tóth Béla Lopás című novellája egy különös embert mutat be: egy nyo­morékot, aki félbehagyni kényszerült kitanult mester­ségét. de titokban folytatja, míg a kíváncsi gyerekek fel nem fedezik „titkos" műhe­lyét ... A szám költői — a felso­roltakon kívül — Babits Mihály, Bornemisza, End­re, Tóth Endre, Tóth Bálint cs Kiss Benedek. Egy-egy szop Pilinszky- és . Weöres Sándor-verset elemez Be­ney Zsuzsa a Miért szép so­rozatban. Az Édes anyanyel­vünk rovat Enyedy György költői játékokról szóló írását közli. A gazdag és változa­tos áprilisi számot' Engel Tevan István és Pásztor Csaba illusztrálta. a színpadi reflektorok fé­nyeinek harsogása is letom­pul. Nyomasztó csend fe­szül, szorong a sötét néző­téren. Cziffra a hangszerhez ül, s abban a pillanatban a legmagától értetődőbb köz­vetlenséggel szívünkhöz ta­lál utat a hang, illetve az a senkiéhez nem hasonlítható zenei beszéd, ahogyan ő ké­pes zongorázni. Chopin f-móll Fantázia Op. 49. Aki a nagy látvá­nyos eget tépő, földet ren­gető szenvedélyek briliáns káprázatát várta, csalódik. Rendkívüli virtuozitása annyira nem hivalkodó, az­az annyira természetes tü­nete művészetének, mint ahogyan .természetes a ta­vasztól a rügy, s virágfa­kasztás varázslata, vagy a tél csikorgó fagya, szikrázó hava. A hatalmas koncertterem kis szobává zsugorodik, ahol mindenki úgy érezheti, csak egyedül ő lehet kizá­rólagos részese a művész csöndes, intim vallomásá­nak. Szívbénító szomorú­ságban, fojtogató kínban, mély fájdalomban megme­rült ember hangja ez. Halk szavú, csöndes, magának elsuttogott panasz. Éteri, szinte testetlen az éneklő dallam, mely alatt a kíséret csak annyi, mint egy halk sóhaj, vagy egy rebbenő si­mogatás. Egész este egyet­len zengő fortét nem zongo­rázott! Liszt Bécsi esték című művének életörömmel te­lített, nyitányt harsanó kezdő harmóniái az ő tom­pított hangú tolmácsolásá­ban azt idézték, mintha egy sötét kárpitot vonnának félre fáradt mozdulattal. A hagyományos előadás sze­rint a kedves keringő meló­diák nála misztikus, túlvi­lági fényben tétováznak, semmi és senki nem azonos önmagával. Mintha boron­gós, fájdalmas árnyak, meg­gyötört lelkek kapaszkodná­nak össze sejtelmes, lidér­ces kerengésbe. Csak ami­kor Liszttől a Vüla d'Este kútjait játssza, akkor pa­lakzik ránk egy kis szelíd enyhülés, vigasztalás. Akár Liszt Szent Ferenc legendáját (É-dúr) játssza, akár mást, csak döbbenten csodálkozom rá, igy is le­het ezt közvetíteni? És mégis hiteles, igaz, elfogad­ható! Chopin b-moll Szonáta. A Halál szonáta — mint kon­ferálta. A közismert gyász­indulóban (III. tétel) — az ő játékában — nem a gyá^zmenet lépteinek tompa súlya döndül, hanem a meg­görnyedt lélek vonszolja magát. A kétszólaművá sze­lídült középrészben, mint­ha a kedves dallam nádszál vékony, ezüst fuvola angya­li, halk éneke lenne, mely­ben nem a mosoly, hanem annak egyszer volt emléke dereng csupán. Az utolsó tétel nála valóban szélsüví­tés a sírok között, mint szavaival jelezte. Hátbor­zongató sejtéseket ébresz­tett, a lélek elkomorodott, befelé fordult, önmagába mélyedt. A különleges, döb­benetes élmény súlya még most is nyomaszt. Aligha­nem felejthetetlen. Bcrényi Bogáta Kezdődik a sorozás A Csongrád megyei Had­kiegészítő és Területvédelmi Parancsnokságától kapott tájékoztatás szerint az idén április 15-én kezdődnek me­gyénkben a sorozások. Ez évben azok a sorköteles fia­talok érdekeltek, akik 1967­ben születtek, vagy 18—28 év közöttiek de nincs érvé­nyes sorozási minősítésük — azaz katonakönyvükbe „ideiglenesen alkalmatlan" minősítés került —. illetve legutóbbi sorozásuk óta be­tegségüket bejelentetlék. Szegeden az 1—2-es goro­zóbizotlság dolgozik, majd a MÁV Művelődési Házban (Rákóczi u. 1.) várják Sze­ged város, valamint a város környéki községek (a volt szegedi járás) fiataljait szombat és vasárnap, vala­mint az ünnepnapok kivé­telével reggel 8 órától 17 óráig. Ebben az időszakban dol­gozik a Juhász Gyul/i nyug­díjas művelődési otthonban (Kossuth Lajos sgt. 53.) a másodfokú sorozóbizottság is. Ide azok mehetnek, akik nem értenek egvet az első fokú 6orozóbizottság dönté­sével, vagy a döntéshozatal az első fokú bizottság jog­körét meghaladja, és a sor­köteles fiatalt ezért a má­sodfokú bizottság elé utal­ják. Május 13—17. között zaj­lanak az írásbeli érettségi vizsgák is. A kiegészítő pa­rancsnokság kérése: akinek érettségije egybeesik a so­rozás időpontjával ezt azon­nal jelezze az állandó lak­hely szerinti illetékes városi vagy községi tanács szak­igazgatási szervénél. Azok jelentkezését is várja a ki­egészítő Darancsnokság. akik véletlenül lemaradnak a névjegyzékből s így nem kapnak személyre szóló so­rozüsi behívót, ők a kiegé­szítő parancsnokságot, illet­ve a legközelebb működő sorozóbizottságot keressék fel, ahol megfelelő eligazí­tást kannak. A kiegészítő parancsnok­ság kéri azokat a szülőket, akiknek gvermeke vak. il­letve mozgásában súlyosan korlátozott, hogv ezt a tényt jelezzék a kiegészítő Darancsnoksáeon. s ez eset­ben - sorozóbizottság a sor­köteles lakásán tudja végez­ni munkáját. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom