Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-09 / 82. szám

Szerda, 1985. április 67. 5 Jubileumra készül a képzőművész tábor „Mártély az én Kaliforniám" A KISZ Csongrád megyei bizottsága im­már huszadik alkalommal rendezi meg az Országos Ifjúsági Képzőművész Tábort Mártélyon, 1985. augusztus 3-a és 1 l-e kö­zött. A táborba olyan egyéni alkotókat és szakköri tagokat várnak, akik elsősorban grafikával, plasztikával, illetve festészettel foglalkoznak. Az alsó korhatár 18, a felső korhatár 35 év. A részvételt rövid élet­rajzzal (életkor, foglalkozás, pontos cím és irányítószám megjelölésével), 3—5 darab grafikáról és szoborról készített papírkép, festményről színes, keretezett diapozitív beküldésével lehet megpályázni. A részvé­teli díj 900 forint, mely magában foglalja a szállás és étkezés költségeit, valamint a jubileum alkalmából kiadandó emlékérem és kötet árának összegét is. A pályázatokat legkésőbb 1985. május 10-ig kell beküldeni a KISZ Csongrád megyei bizottságának címére (6722 Szeged. Rákó­czi tér 2.). A táborvezetöség művésztaná­rainak döntése alapján a leendő hallgatók június 10-ig megkapják meghívólevelüket, valamint a tábor részletes programját. Immár huszadik alkalom­mal készülnek találkozóra a mártélyi Holt-Tisza partján az ország ifjú amatőr képző­művészei. A jubileum előtt szervezők, művésztanárok, egykori hallgatók beszéltek múltról, élményekről, ter­vekről. Hézső Ferenc festőművész! — Az országos amatőr ifjú­sági. képzőművész tábor Mártélyhoz való kötődése két tényezőn múlott. Egy­részt adva volt egy válto­zatos táji környezet ellen­tétes arculattal, párosulva Hódmezővásárhely festői, pedagógiai, szellemi örök­ségével és szervezőkészségé­vel. A KISZ KB azon törek­vése, hogy a mozgalmi mun­ka csak akkor lehet tartal­mas, ha a fiatalok látás­kultúrája, ízlésvilága és al­kotókészsége táj- és ember­szeretete is fejlesztésre ke­rül — élénk visszhangra talált. A művelődési formák között így alakult ki, erősö­dött meg és tisztult le Már­tély munkaformáinak peda­gógiai tartalma és célja. A táj, a természet és a tájhoz kötődő ember tevékenysége a két évtized folyamán több megítélésű fázison esett át, s egyre inkább felértékelő­dött tudatunkban annak fontossága, máig ható pél­dája. A mind nagyobb szám­ban városlakóvá váló em­ber, a hétköznapok zsúfolt környezetében élő ifjú egy­re távolabb kerül a szülői számára még oly természe­tes, közvetlen és egyéni él­ményszerzés forrását jelentő természettől. Ezért tapasz­talhatjuk, hogy a fiatalokra a táborozás elemi erővel hat• Az általános műveltség és a szakirányú felkészültség szélesítése érdekében művé­szettörténeti előadások, filmvetítések, önálló estek, kiállítás- és műteremlátoga­tások szerepelnek a prog­ramban. A tábor indulásá­nak első éveiben azt a gya­korlatot folytattuk, hogy előre kértünk munkákat a táborba érkezőktől. ' Így a tábor zárókiállítása megle­hetősen vegyes képet muta­tott. Ezért módosítottuk gya korlatunkat és született meg néhány éve az újszegedi Téli Tárlat. Ez a tábor foly­tonosságát is biztosítja, hi­szen a nyáron begyült él­ményanyagot otthon min­denki igényei szerint szinte­tizálhatja, érlelheti. Szeret­ném remélni, hogy az idei, jubileumi tábor is alkalmat teremt arra, hogy a staféta­botot tovább adhassuk és folytatódjék a mártélyi mű­vésztelep sikeres pedagó­giai, szakmai és nevelési tevékenysége. Dömötör János hódmező­vásárhelyi múzeumigazgató: — Aligha van még égy községe hazánknak, amely­nek olyan gazdag művészeti múltja és élénk mai művé­szeti élete, mint Mártélynak. Az itt alkotók sorát a szá­zad elején Tornyai János nyitotta meg. Gyakran járt ki egyetlen vagyonát képező „hóttig nyögöm" házába. Számos művében találkoz­hatunk itteni élményeinek művészi tolmácsolásával. Szinte minden évszakban megfestette a mártélyi nagy diófát, a Tisza áradáskori, vagy befagyott tükrét és az ártéri erdők számára sú­lyos, komor tünetét. Endre Béla életművében még na­gyobb mértékben és megha­tározóbban van jelen Már­tély. ö azonban észreveszi az ártéri tisztások üde zöld­jét, nála a fák közé besüt a napsugár is. A sors külö­nös véletlene, hogy a halál is itt, a szeretett Tisza mel­lett köszöntött rá, a ma is álló gátőrházban, 1928. au­gusztus 12-ének kora hajna­lán. Rudnay Gyula is el­hozta ide növendékeit, köz­tük Barcsay Jenőt, Pekáry Istvánt, Kántor Andort. Hangsúlyosan van jelen Frank Frigyes munkásságá­ban Mártély ihlető hatása. A község felszabadulás utá­ni művészettörténete még a korábbinál is gazdagabb. Vannak képzőművészek, akik nemcsak alkotóként, hanem Tornyai nyomdokán haladva „birtokosként" is kötődnek Mártélyhoz. Szalag Ferenc lassan két évtizede tölti minden szabad idejét szélmalmos tanyájában, Hé­zső Ferenc követte őt Tiszá­hoz közeli, hét végi házá­nak megépítésével, Fodor József egy' régi paraszthá­zat korszerűsített úgy, hogy tavaly elnyerte Az év lakó­háza országos pályázat egyik első díját, Fülöp Erzsébet pedig a kemping melletti téesz-tanya hűséges bérlője. Az Országos Ifjúsági Képző­művész Táborban összeba­rátkozott fiatal művészek közösen vásárolták meg a 48-as számú tanyát, s e né­ven kovácsolódtak alkotói közösséggé. Szabó Tamás szobrász­művész: — Úgy 1969-70­ben egy ismerősöm szólt a KISZ-bizottságtól Salgótar­jánban. hogy lenne-e ked­vem Mártélyra elutazni két hétre, müvésztelepre. Azt sem tudtam hol van Már­tély, a vonatjegyemet is Martfűre adták. Volt is emiatt nézeteltérésem a ka­lauzzal. Így kezdődött a kapcsolatom , Mártéllyal. Azóta minden évben eljöt­tem, ha hívtak, ha nem. Kialakult egy baráti kör — tanyát vásároltunk a már­télyi határban. Az évek tel­tek és mi, ha esett, ha fújt, augusztus elseje körül min­dig körbeültük a mártélyi csárda asztalát. Ismerőseim­nek azt szoktam mondani: Mártély nekem Kalifornia. Akárhol jártam-keltem a vi­lágban, ennél a helynél ked­vesebb nem akadt. Czakó János, a tábor egy­kori vezetője, a jubileumi találkozó egyik szervezője — Ifjúságunk sokoldalú ne­velési feladatainak egyik sarkallatos pontja a vizuá­lis képzés. Ennek az igény­nek felismerése hozta létre a KISZ KB megbízásából, a KISZ Csongrád megyei bi­zottságának — más szervek kel együttműködve — éves táborát Mártélyon. A tábor célja mindig is az volt, és az is marad, hogy a fiatal alkotók az ^elméleti és szak­mai ismereteken túl bete­kintést nyerjenek a ma­gyar és egyetemes képzőmű­vészet területeire, tájékozó, dást kapjanak a legújabb törekvésekről, a kortárs képzőművészeti élet jelené­ről. Az ország valamennyi megyéjéből érkezett fiatal alkotó volt már a tábor tagja. Jó néhányan „profi" művészek lettek, de azok is, akik „csupán" mérnökök, építészek, tanárok, esztergá­lyosok, vagy üzemi munká­sok, jó szívvel, kellemes él­ményekkel és gazdag szak­mai tapasztalatokkal telve hagyták el Mártélyt, és em lékeznek ma is szívesen a Tisza-parton együtt töltött időkre. A jubeleumi rande­vúra tartalmas kiadványt készítünk, érmet veretünk, több kiállítást rendezünk, s meghívjuk a volt hallga­tókat is. T. L. Költői jelenlét Hogy költői nagyhatalom vagyunk, régóta köztudott. Ám, hogy versolvasói nagy­hatalom lennénk, kétes érté­kűek információink. Pedig a könyvkiadók mindent megtesznek annak érdeké­ben, hogy a vers ne csupán megszülessék, hanem meg is méressék, sőt útjára bo­csátassék. Akár ilyen, im­máron klasszikussá váló jel­szóval: „Vers, eredj, légy osztályharcos!" A költészet napja közeled­tével iskolákban, művelődé­si intézményekben egyre több szó esik József Atti­láról, a magyar költészet fél évezredes történetéről, a kortárs alkotók munkássá­gáról. Vagy húsz esztendeje erre az alkalomra jelenik Megnyílik-e o titkok kapuja? Beszélgetés Szabados György zeneszerzővel (Szabados Györgyöt első­sorban dzsesszmuzsikusként ismerik, nemcsak hazána­oan, de külföldön is. Most rendkívül jelentős zeneszer­zői feladatot kapott: a Sze­gedi # Szabadtéri Játékok idei évadjanak egyik izgal­mas produkciójának ígér­kezik A szarvassá válto­zott fiak című táncest, melynek második részéhez, a Győri Balett produkciójá­hoz ő készített zenét. , A felvételek nemrégiben feje­ződtek be. Mondhatnánk. Szabados György ezzel le­tette a maga voksát.) — Kettős kötésben él. Dzsesszmuzsikusként tart­ják számon, ugyanakkor mindennapi foglalkozása 'a gyógyítás, üzemorvosként dolgozik. Honnhn e két gyö­kerű kiteljesedés? — Orvoscsaládban szület­tem, s az embert, mint tudjuk, alapvetően két do­log motiválja: a gének és a környezet. Édesapámtól, akit nagyon szerettem, az orvosi hivatás hitét, az em­beri tartást, az egyetlen élet felelősségteljes vállalását kaptam örökül, édesanyám­tól pedig a muzsika szerete­tét. Soha nem volt kétsé­ges számomra, hogy orvos és muzsikus egyszerre lehe­tek. Még akkor sem," ami­kor már orvosi diplomával kezemben, zeneileg évekig semmiféle lehetőség nem adatott számomra, elképze­léseimet csak szűk körben valósíthattam meg, s a visszhangtalanságban leg­feljebb átmenthettem ötle­teimet és vágyaimat. Köz­hely, lenne azt mondani, hogy ma, miközben orvosi praxist folytatok és zenét szerzek, muzsikálok, a test és a lélek gyógyítójá­nak hihetem magam. Egy biztos, igyekszem minél mélyebben megismerni az embereket, s lehet-e ezt körültekintőbben és komp­lexebben, mint orvos­ként. S szeretném megérte­ni és föloldozni-vigaszatal­ni őket zenémmel. — Hogyan fogadta Markó Iván felkérését, hogy ké­szítsen „programzenét" a szarvassá vált fiak történe­téhez? — Megtisztelőnek és iz­galmasnak tartottam ezt a feladatot Markó a nyár vé­gén keresett meg. a kérés annál is inkább izgatott, mert eddig mindössze egy programzenét készítettem, Tóth János negyedórás filmjéhez. Engem elsősor­ban dzsesszmuzsikusként ls­1 mernek, pedig én „csak" muzsikus szeretnék lenni. A GMGGPPF Í R ' T -' h I Ki k r <1 4 MmmmrnM w^fcé­M K I # - , TFLLSLHS mm J 11 •0 ; löt1 ' l ÉlliÉIMt&Á'ÁÍM w.éMBmSt -'fef dzsessz a 20. század spécid-, lis zenei nyelve, amelyet a korral együtt gondolkodó emberek — így én sertt — kerülhetnek ki. A szarvas­sá változott fiúk történeté­ben számomra a faluközös­ség csak a felszín látható rétegét jelenti, a lényeg mé­lyebben. ősihb közegekben rejtőzködik. A kolinda prob­lematikája azért felemelő és szép, mert a természet me­tamorfózisát szólaltatja meg. s ezáltal máris időtlen, absztrakt, jelképes erejű és igényű. Az én munkám az­zal kezdődik, amikor a há­rom fiú. kiszakad a falu ősi burkából és belekerül az. álomvilágba, a modern nagyváros dasungelébé. Ezt zeneileg kellett végigkövet­ni, s eljuttatni a. kí­sértések. csábítások, föl­emelkedések, és elbuká­sok során a végpontra. A világ sorsáról kellett gon­dolkodnom, a kor hangján megszólalva, élet és halál kérdéséről a zene nyelvén. Meggyőződésem, e témában az a csodálatos hogv kike­rülhetetlen a titkok kapuja, a csoda megkísértése. A cso­da az embex számára az egyetlen és méltó kategória létének igazolására. Ezt az eevetlen lehetséges megol­dást és emberi igényt igye­keztem zeneileg megfogal­mazni, mert csak ez tart­hatia karban hitünket. A csoda — agyunk racionali­tásával jól tudjuk — lehe­tetlen, viszont, ott emelked­hetünk emberségünk igazi magaslataira ha megkísért­jük a lehetetlent. Ez már önmagában a csoda megol­dásá' — Kik, s miként szálat-, tatják mca muzsikáját? — Nem kis gondot je-» lentett ennek a drámai ba-« lettzenének megszólaltatá-» sa. Ha műfajáról kellene beszélnem, nehezen tudnán> meghatározni. A problema­tika alakította A kifejezés-, módot, így megtalálható benne a magyar zene atti­tűdje éppúgy, mint a dzsessz, vagy a szimfonikus zene élménye. Nehezítette a megszólaltatást, hogy olyan zenei anyagot hoztam létre, amely bizonyos he-, lyeken nyitott, improvizá-. ciós készséget igényel, ez-, által az előadóktól aktív> közreműködést, együttlé­legzést kíván. Végül a Ma-, gyar Rádióban egy alkalmi zenekar szerveződött, dzsesszmuzsikusokból a mo­dern zene megszólaltatóibóí és szimfonikus zenészekbők A felvételek során irdatlan, nehézségekkel kellett n>eg­küzdenünk. hogy egységes hangzás szülessen, ám elé­gedettséggel állapíthatom meg, hogv a sokszínű., sa­játos. nyelvezetű. komplex zene insnilálhatja Markó Iván fantáziáját, (Szabados Györggyel a. szeecM dzsesszrajongók ha­marabb is találkozhatnak, hiszen április 23-án, a sze­gedi Hiúsági Ház dzsessz­khibiában a Dreseh Quar­tett-tel közösen ad koncer­tet. A korlárs zene stílus­teremtő egyénisége az év­százados magyar kultúrá­ból és szellemiségből mé­lyen merítve tercinti meg az európai dzsesszt is megóiítő szuverén művészetét. Vár­juk a találkozásokat!) Tandi Lajos meg a múlt év lírai termé­sének válogatása, a Szép versek antológia. Az idén új vállalkozással bővült a versgyűjtemények sora, a Magvető Kiadó a közelmúlt­ban jelentette meg Költői jelenlét 1985 (Híradás az év lírájáról) című kötetét. A könyv célja, élő költésze­tünk, s ezen belül a Magve­tő költőinek népszerűsítése. s minden évben ezentúl az adott év kiadói kínálatából közöl igényes válogatást. Az első gyűjteményben olyan nevekre bukkanhatunk, mint Asperján György, Balázso­vics Mihály, Csorba Győző, Dobai Péter, Farkas Árpád, Kántor Péter, Nagy László, Parancs János, Szikszai Ká­Toly, Varga Imre, H ivatalosan művelődési kísér­letnek nevezik a dolgot, ám népművelői körökben is tisztán látják: arról van szó, hogy a művelődési házak „újrabenépesíté­se" érdekében próbálkoznak — va­lami újjal. Üjdonság? Hát, ki tud­ja? Tessék megítélni. Néhány éve Debrecenben találták ki, hogy mi lenne, ha nem a nép­művelők mondanák meg, mire kí­váncsiak az emberek, mit szeret­nének csinálni a kultúra házaiban? Hanem „... az adott település la­kói közül bárki, bármilyen progra­mot kezdeményezhet a művelődési otthonban, s közreműködhet a prog­ram megvalósításában. A kísérlet­ben a vállalkozó állampolgár jogot kap arra, hogy kezdeményezéséhez felhasználhassa az állami feltétele­ket, a művelődési otthont, annak pénzeszközeit, a működtetésre al­kalmazott személyeket". A Csong­rád megyei művelődési köz­pont felhívásából másoltam ide a föntieket, melyre az újszegedi No­vember 7. művelődési ház is jelent­kezett. Üjdonság? A deklaráció régi: „A művelődési otthon az adott közösség otthona, az hozta létre és tartja fenn..." Mármost, mindannyian is­merjük a folyamatot: a népműve­lők éves terveikbe rendre beiktatták az általuk kigondolt, népszerűnek tételezett, anyagi és tárgyi lehetősé­geik szerint megrendezhetőnek ítélt programokat. Ezeket vagy megvaló­sították vagy nem, volt irántuk ér­Házigazdaként deklődés, , vagy nem. Az utóbbi időkben többnyire — nem. Erre né­melyek azt mondják: mert az em­berek igénytelenek, pontosabban a pénzszerzés megakadályozza őket a művelődésben. Mások szerint igenis van hajlandóságunk (úgy általában) a minőségi, kulturált életre; hasz­nálnánk is az erre való, meglevő objektumokat, csak nem úgy, ahogy eddig, ahogy a népmüvelök ezt meg­próbálják „előírni". Nos, itt az alkalom. „A művelő­dési otthoni tevékenység demokrati­zálására irányuló kísérlet" eddigi tapasztalatai az optimistákat igazol­ják. Hajdú-Biharban, Szabolcs, He­ves Szolnok megyében már az Országos Közművelődési Tanács is támogatja a „kísérletezőket''. M ire készülnek a November 7-ben? „Találkozásokra". A ház vezetője, Kis Ernő és ifj. Apró Juhász János műszaki ellenőr (azt mondta nekem, így írjam; Bér­kert utca 7. szám alatti lakos) egy kiállításon ismerkedtek i; ,/e, be­szélgettek, megegyeztek. „Legyen há­zigazda!" — mondhatta a népmű­velő, miután megtudta, Apró Ju­hász Jánosnak és barátainak nem tetszik, hogy a városrész közepén kihasználatlanul, sokszor üresen áll a művelődés háza. Pedig .., „Azt tapasztalom, hogy az embe­rek egyre inkább bezárkóznak, bi­zalmatlanok. Érthető; a világban, az országban sok a probléma, sokan nem is értik, miért mennek a dol­gok rosszul, csak tartanak valami­től, valakiktől, az ösztöneik azt súg­ják: „ne szólj s£ám, nem fáj fejem", törődjek csak a magam dolgával.,, De a magam dolga sem mehet így jól, tönkremegy a család, divatja van az italozásnak, hogy a többi bajt ne is soroljam. Ha nem beszé­lünk ezekről a dolgokról egymással, nyíltan, őszintén, vagyis ha nem lesz minél gyorsabban egészségesebb a közösségi gondolkodásunk —- hiába hoznak határozatokat, bizottságokat, tartanak szimpozionokat, a bajok nem múlnak el. Ezért, gondoltam, a művelődési házban kellene elkez­deni a nyílt beszédet, egymással, és olyan emberekkel, akiknek a nagy dolgokra is kellő rálátásuk van, s a saját tetteikkel, életükkel, sorsukkal igazolják: a kölcsönös őszinteség, az egymás iránti szolidaritás és törődés az egyik erő, amivel változtatha­tunk" — mondta az „alkalmi nép­művelő". Az „Uj-szögcfli esték" nyitánya, az, első találkozás ma, kedden csle 6 órakor lesz. a November 7. műve­lődési házban. A „Legyen házigez­da"-kísérlet premierjén Apró Ju­hász János vállalta a házigazda sze­repét, vendége Balczó András és mindenki, akit érdekel ez a rendkí­vüli képességű sportember és a róla készült filmek. Sulyok Erzsébet A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom