Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-09 / 82. szám

MSZMP SZEGED YÁROSI BIZOTT S Á GÁNAK L A P J A V

ajon, mit tesz egy felnőtt, ha nem élheti életét úgy, ahogyan szeretné? Többféle megoldás kínálkoznék neki. lázadástól a beletörődésig, bátor lépésektől a passzív rezisztenciáig. Mégis, valószínűleg. a középutat választja. Pótcselekvésekkel bástyázza körül indulatait, igyekszik elaltatni magát. Idővel aztán be is válik ez a terápia, a pótcselekvések annyira ráülnek, behálózzák, hogy esélyt sem hagynak az eredendő vágyak föltámadásának. Az emberi természetnek ez a leépülésreflexe tu• lajdonképpen érthető önvédelmi folyamat. Nem született, mégis örökölt képesség, a tapasztalás az, ami hitelesíti. A tapasztalás, melynek csak később kerül birtokába az embér, hogy fülszívja a környezeti hatásokat. ellesi mások szokásait, magatartását, mozgásformáit, s önkéntelenül hasonul. Vagyis hát nincs született pótcselekvő, az idő és a tapasztalás deformál. De mikortól? A folyamat gyermekkorban kezdődik, tulajdonképpen az iskolában. Indukációs körülményeiről olvastam tanulságos látleletet még hetekkel ezelőtt az Élet és Irodalomban, akolbólintott jócskán. Ki is jegyzeteltem, eltartott mégis, hogy nekiülök morfondírozni rajta. Mire nevel az iskola? — hangzik a címbéli kérdés, maga az eszmefuttatás pedig szintén hozzászólás egy korábbi nyilatkozathoz, amit elragozni már messze vezetne. Szándékom mindössze kollégiális sóhaj — lássuk hát, mi hozott indulatba. Andor Mihály véleménye szerint az iskolának olyan gondolkodásmódot kellene kialakítania, hogy a diákok ne végzetszerűen változtathatatlannak fogadják el a valóságot. És ezzel szemben az iskola, sajnos, arra nevel, hogy a gyerekek különböző túlélési stratégiákat dolgozzanak ki. Hogy kerüljék a konfliktusokat tanáraikkal, a felnőttekkel, tűrjék el "a megaláztatást az igazságtalanságokat, hogy bekkeljék ki fiatalabb éveiket, fizessék meg a tanulópénzt, mert később majdcsak lesz valahogy, ámbátor voltaképpen később sem lesz, sohasem lesz, másként, a felnőtti társadalomban ugyanez folytatódik. E

rre a jelenségre mondom én, a pótcselekvések terápiája. S a beletörődés passzív rezisztenciájára idejekorán fölkészít az élet, már az iskoláskorban ösztönzést adnak rá. Ha éppen nem közvetlenül, hát személyes példával: mikor a gyerek kiszúrja, tanárai a kritikus . szituációkban, hogy szint kellene vallani, nem mennek csínbe, begubóznak, visszahúzódnak konformisták, gyávák. „Becsületes és együttérző osztályfőnökünk — írja Andor — nem mer szólni a gúnyolódónak, akinek a férje esetleg a tanácson dolgozik, vagy az emberileg és szakmailag gyenge igazgatót támogató klikkhez tartozik, vagy semmi ilyesmi, csak éppen a tantestület összetartását (minek az érdekében?) nem lehet megbontani." Gyanítom, nincs abban semmi tendencia, rákészület — bármiképpen definiálható pedagógiai módszer meg pláne nincs —, ha a diákok nevelését ilyesfajta attitűd itatja át. Egészen egyszerűen — tisztelet a kivételnek — ilven magatartásmódéin vesznek föl, viselnek a pedagógusok, ezt tartják célszerűnek, logikus, ha mást nemigen adhatnak tovább. Na persze, nemcsak pedagógusok hajlamosak az éles szitukban effajta szlalomozásra. legföljebb tőlük szembeszökő, foglalkozásuk karaktere okán. „A jelenlegi, túlélésre nevelő közegben minden tartalom megfeneklik — borong kedélytelenül Andor Mihály —. Bármilyen tantárgy, amely ügy akar velünk társadalmi ismeretet közölni (bármilyen ,jó' ismeretet), hogy szumlesütve eloldalog emberi méltóságunk megsértése mellet, csak hazug lehet." Nem mondom, kemény egy fogalmazás. Akkor is, ha mély indulattal merész általánosításra ragadtatja magát. Nem hinném ugyanis, nem hihetem, hogy ennyire sötét a kép, globalice mármint. De hogy jó adag pontos felismerés szunnyad mögötte, tagadrii dőreség, önmagunkat áltatnánk. Nem fúj a szél, szokás mondogatni, mert hány, de hány helyütt tapasztalni, hogy az iskolán belüli — legyééként életszülte, objektív helyzetekből adódó — konfliktusokat nem merik kibeszélni, föltárni, ellenkezőleg. Inkább eltussolják vagy agyonhallgatják (mindössze folyosóközi vagy otthoni négyszemközökben fortyognak), mert oda a jó hírnév, márpedig a borítékos érdemeket, úgymond, eszerint osztogatják. S ha ez történik fölül, csöppet sem csodálni, hogy alul sincs másként. Hogy, teszem azt, idetelepült szülők gyermekét ki lehet közösíteni egy osztályból, csupancsak azért, mert később csöppent bele, amikorra kialakultak a perszonális diákkapcsolatok, a patriarchális miniformúk. Vesszőfutásra ítéli az osztály, kiveti magából, az osztálynak főnöke meg tanácstalanul áll az események forgószelében. Hiába berzenkedik igazságérzete, tenni béna marad, mert nem tudia, Jci ül a magasabb lován, kinek nagyobb a társadalmi presztízse, amihez igazodnia kéne: az osztályközösség hangadója vagy a kitagadásra ítélt gyerek — apukájának. P

ersze hogy nem szűk iskolai ügyről: szélesebb értelemben vett társadalmi-politikai magatartusról. morálról van szó. Az iskolára pusztán azért szereljük visszavezetni — és mennyi de mennyi társadalmi gubanc, bukfencetika eredőjét gyömöszöljük" ebbe az istenverte, érzékeny^ sérülékeny intézményhálózatba —, mert gyerekben legerősebb a tiszta képletek vágya, munkál legvadabbul, ott belül, az igazságtalansaggal szembeni lázadás. Ki mutat nekik '.példát? Nikolényi István 75. évfolyam 82. szám 1985. április 9., kedd Ára: 1,80 forint Hazaérkezett a barátságvonat Tegnap, hétfőn a reggeli órákban hazaérkezett Szegedre annak a barátságvonatnak 300 résztvevője, amely az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda szervezésében a Csongrád megyei társadalmi szervezetek, szocialista brigádok küldötteit vitte Moszkvába és Leningrádba március 30-án. A hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából a Szovjetunióba látogató küldöttség tagjai Moszkvában megkoszorúzták V. I. Lenin Vörös téri mauzóleumát és a Kremlben az Ismeretlen Katona sírját. A barátságvonat utasai megismerkedtek Moszkva nevezetességeivel, s kulturális programokon vettek részt. Nemzeti ünnepünket, felszabadulásunk évfordulóját Leningrában köszöntötték a magyar fiatalok, az ottani komszomolistákkal közösen: baráti találkozón látták őket vendégül, a Nyevszkij kerület ifjúkommunistái. A kerületi művelődési házban rendezett ünnepség a műsort követően meleg hangulatú, baráti ismerkedési esttel zárult. A Csongrád megyei delegáció Leningrádban megkoszorúzta az egyik hősi temető emlékművét, majd a város nevezetességeivel ismerkedtek meg a résztvevők. Volt egyszer egy Öntödei Vállalat. A legnagyobb magyar gazdálkodó egységek közé tartozott. Egyes gazdasági szaklapok rendszeresen közlik azoknak a vállalatoknak "a névsorát, amelyek egy-egy évben a megtermelt nemzeti jövedelem legnagyobb hányadát mondhatják magukónak. Ezen a „top-listán" az Öntödei Vállalat általában a harminc egynéhányadik helyen állt. Idén a gazdasági év lezárása után hiába keresnénk a legnagyobbak között ezt a céget. A nagyvállalat felbomlott, a tíz üzem — így a szegedi is — már önállóan gazdálkodik. Két-három évvel ezelőtt merült fel a szétválás gondolata. A régi szervezeti rendszer itt is, mint máshol sokhelyütt, akadálya volt a gyors és helyes döntéseknek. A vállalati egység megőrzése a budapesti központ érdeke volt elsősorban. A minisztérium az optimális üzemnagyságot az egységek önállósodásában látta. A részegységek vezetői és kollektívája is egyre jobban erezték, hogy megértek a feltételek az önállósodásra. Sdkáig tartott a bizonytalanság. Piac- és pénzügyek Az igazgatói irodában a szegedi öntöde január elsejétől kinevezett igazgatója, Baka Ernő fogad. Régi munkahelye a Tolbuhin sugárúti gyár. Közel húsz évvel ezelőtt termelésirányítóként kezdett itt dolgozni. Aztán sokféle mérnöki munkakört kipróbált még, legutóbb a technológiai osztálvt vezette. — Mit jelentett a korszakváltás? — Sok dologban már eddig is önállóak voltunk — kezdi válaszát Baka Ernő. — A bankrendszer változásai a mi gazdálkodásunkat is fokozottan befolyásolják. El kell érni, hogy döntéseinknél a körültekintően elvégzett gazdasági számítások eredményei domináljanak. Alaposan megváltozott a piaci helyzet is. Korábban az öntvényeknél az eladók piaca volt jellemző. Az idén az első negyedévre már találtunk vevőket gyártmányainkra, de egész évre most még csak termékeink 70—75 százalékának értékesítése vehető biztosra. Mostanában gyakoribb a megrendelések időközbeni törlése, megváltoztatása. Szeretnénk elérni, hogy a termelést előkészítő munkáknál gyorsabban rá tudjunk hangolódni a változásokra. Valószínűleg marketingtevékenységre is szükségünk lesz, elképzelhető, hogy külön erre a területre is alkalmazunk valakit. Egyre inkább szorgalmazzuk a különböző vásárokban való részvétéit. Ez is fontos,, ha életképes akar maradni a vállalat. A vezetési A szegedi öntöde 1986. január elseje után lép az új irányítási formában működő vállalatok közé. • Az alapító szerv, az Ipari Minisztérium; o választott vezetéses irányítást javasolta. Már hetekkel ezelőtt megalakult az átállást előkészítő bizottság. Az üzemrészekben eddig tóbb tájékoztatót tartottak, a gyáriak elképzeléseiről április 30-ig kell beszámolni a minisztériumnak. Most úgy tűnik, a kollektiva többsége inkább a vállalati tanácsot tartaná az öntöde irányítására megfelelőnek.i Ez tűnik az összefogottabbnak, a hatékonyabb irányítónak. Szeretnének ehhez olyan dolgozókat választani, akik a demokratikusabb kereteket kénesek tartalommal megtölteni. A vállalati vezetés máris készül arra, hogy a stratégiai irányító testületbe kerülő dolgozókat a lehető legjobban tájékoztassa az üzem dolgajról, gazdálkodási mulatóiról. Ahhoz, hogy a kiválasztott dolgozók igazán gondolkodó részesei legyenek a majdani döntéseknek, feltétlenül szükségük lesz az ország gazdaságáról szóló információkban való öntevékeny elmélyedésre is. A vezetésnek fel kell készülnie az egyéni érdek fokozottabb előtérbe kerülésére, és az azt visszaszorító, érvelő vitákra Milyen helyzetben találja az új forma a vállalatot? Termékszerkezetét elsősorban a hazai gépipar igényei határozzák meg. Az utóbbi időszakban megnövekedett az igény a vékonyabb falú, alakosabb, tagoltabb, kisebb méretű és kis szériájú öntvények iránt. Az idén annvi minőségi reklamáció érkezett két hónap alatt, mint hozzávetőlegesen tavaly egész évben. (Ez a prémiumokon még nem érezhető!) Ennek oka részint, hogy nagyot nőttek a megrendelők igényei, részint pedig az, hogy az öntöde gépeinek, berendezéseinek jó része cserére szorulna, az utóbbi években nagyot romlott a műszaki színvonal. Az elmúlt hónapokban esetleg exportra is nyílott volna lehetőség. ezt azonban a r áilupota miatt nem m" vállalni. Az energiahaszi. sítás mutatóinak javításához is elsősorban a műszaki szinvonalat kellene javítani. Vannak még tartalékok a hulladék hasznosításában js. A műszaki fejlesztést a fokozott kömyezetvédelemIIŰSVÉT Somogyi Kúrolyné képriportja i (Folytatás a 2. oldalon.) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! \