Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-06 / 81. szám

Béla bácsi, túl a H5. életévén is sokakat lepipál fürgeségével, szellemi frisseségével, naprakészségével. Mostani beszélgetésünk apropója, hogy nyilvánosságra kerül alapítványának pályázati kiírása. Az első kérdés persze nem lehet más: emlékszik-e a legelső fényképére? — Temesváron történt 191 Élben. Megbűvölve néztük a város fölött alacsonyan lebegő zeppelint. A bátyám dobozos fényképezőgépe volt nálam, mellyel nyolc képet lehetett késziteni. A nyolcadik kockán, az utolsón is a méltóságteljesen lebegő léghajó volt, így aztán a másodpercekkel később kigyulladt és lezuhant gép tragédiáját már nem tudtam megörökíteni, nem volt több filmem. Mégis bevittem az elkészített képeket a Temesvári Hírlaphoz, meg is jelent a másnapi szamban. akkor közölték először nyomtatásban a nevemet: Liebmann Béla felvétele. Nem gondoltam én akkor folytatásra, optikus voltam Koch Károly műhelyében. — Hogyan került Szegedre, élete befogadó és megtartó városába? — Tulajdonképpen Budapestet vettem én célba, apám öccsének, Náci bátyámnak szárnyai alá. Szegeden keresztül vitt az utam, bátyámnál szálltam meg. Az első szegedi benyomásom az volt: nem maradok ebben a csöndes, alvó városban. Terveim és ambícióim Pestre vezényeltek, kei-estem a helyem a szakmában, ki is kötöttem Juszt László és Gyula Múzeum körúti optikusműhelyében. Szemben volt a Múzeum kávéház, ott sakkoztak, vitatkoztak, beszélgettek az újságírók. Megismerkedtem Vér György publicistával és Politzer János fényképészmesterrel. Hozzájutottam egy jobb géphez is, és Vér György javaslatára, Politzer baráti támogatásával egyre több fényképem jelent meg a Pesti Hírlapban,,a Tolnai Világlapjánál, a Színházi Életben, a Magyarországban, A/, Estben. Aztán 1922 végen Vér Györgyöt a szegedi Délmagyarország főszerkesztő-helyettesévé nevezték ki. Magával hozott ide gyökereztem. — Bizonyára akkor az optikusi munka mellett hivatásszerűen fényképezett, s nemcsak a helyi lapoknak. — A pesti kapcsolatok nem szakadtak meg. Emlékszem, az első képriport egy női fiákerest és a SZUE női úszómesterét ábrázolta. Vevő volt rá a Színházi Élet. Aztán az. olimpiáról hazatérő japán úszócsodákat verte meg a szegedi medencében Engel Gyuri — ezt is megörökítettem. A színház is nagy témákat jelentett, hiszen olyan neves színészek játszottak itt akkor, mint Bajor Gizi. Csortos Gyula, Svéd Sándor, Patkós Irma. Ott voltam a szabadtéri születésénél. SzentGyörgyit még a Nobel-díj előtt fényképeztem ' autójával, biciklizés közben, úszódresszben, teniszpályán. A felszabadulást követően, amikor a munkaszolgálatból visszatértem. Hajtovics városnarancsnok utasítására egyedül fotózhattam a történelmi idők eseményeit, igyekeztem ott lenni mindenütt, ahol valami történt. — Elsősorban újságoknak dolgozott, de jól tudjuk, sok kiállításon is részt vett. — A több mint száz kiállítás közül hadd emeljek ki hármat. Cigánylány című képemmel megnyertem a luzerni nemzetközi fotópályázat nagydíját, a Szegedi Fényképész. Ktsz dolgozójaként egy debreceni országos kiállítás második diját. 195ít-ban pedig a Csongrád megyei Hírlap szerkesztőségének fotópályázatát. — Ezek is közrejátszottak az alapítvány létesítésében? — Természetesen igen. Sokat kaptam a sajtótól — az újságíróbaráloktól, a helyi és országos lapoktól. A folyamatosságot igyekszem megőrizni, és szeretném, ha munkásságom nem menne feledésbe. A pályázattal fő célom: javítani az úiságfényképezés színvonalát, fölfedezni új, tehetséges fotósokat, elősegíteni az utánpótlásnevelést. T. L. Pályázat fotósoknak Liebmann Béla nyugdíjas fotóművész a szegedi, illetve Csongrád megyei újságfényképezés fellendítése, a helyi napilapok. folyóiratok és alkalmi kiadványok fotóinak esztétikai gyarapítása. a fényképezés népszerűsítése, magas művészi színvonalú képek készítése céljából alapítványt letesitett. Kétszázezer forintot adományozott a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalatnak, melynek éves kamataira fotópályázatot hirdet. Minden esztendőben az elözö év októberétől a naptári év októberéig a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat gondozásában kiadott napilapokban, folyóiratokban, alkalmi kiadványokban stb. megjelent fényképek szerzői vehetnek részt a pályázaton. Tehát belső munkatársak, külső szerzők, amatőr- és hivatásos fotósok egyaránt. Pályázni legfeljebb tiz művel (a képriport egy alkotásnak számít) lehet, beadási határidő 1985. október elseje. A pályaműveket kiállításra kész kivitelben, legalább 24x30 centiméteres méretben kell beküldeni, hátoldalán feltüntetve a szerző nevét, lakcímet, a kép megjelenési helyét és dátumát. Az anyagot szakértő zsűri értékeli, melynek jogában áll a díjakat megosztani, vagy visszatartani. A legsikerültebb alkotásokból kiállítás nyílik a szegedi Sajtóház. Müvészklubjában, a díjakat minden évben a sajtónapi ünnepségen nyújtják át. Az első díj 6 ezer forint, a második díj 4 ezer forint, harmadik díj 3 ezer forint. Az első helyezett ezenkívül elnyeri Kligl Sándor szobrászművész bronzplakettjét, mindhárom helyezett díszes oklevelet kap. A díjnyertes kollekciók a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat tulajdonába kerülnek, a kiállított anyagból, az akció fölött védnökséget vállaló Magyar Újságírók Országos Szövetségének helyi csoportja vásárol is. Az első dijat két egymást követő évben ugyanaz a fotós nem nyerheti el. A Csongrád megyében működő szerkesztőségek, üzemi lapok, kiadványszerkesztő műhelyek támogatják az. itt élő fotósok képeinek megjelenését, s érdeklődésükre bővebb felvilágosítást is adnak. Szegedi motívumok — érmeken Szombat, 1985. április 6. A

mi ma történik, ami napi esemény, hír, az néhány év távlatából már történelemmé érik. A tegnap eldördült ágyúk, választások, tüntetések, merényletek, mára dokumentumértékűvé válnak. Kortörténeti érték, adat, beszédes adalék emberekről, városokról, országokról, épületekről, viseletekről, viselkedésről, termelésről és művészetről, szokásokról, beszéd fordulatokról, mindaz, amit a kamerával írt újság, a filmhíradó megőriz. Ez. a felismerés, hogy a híradó nemcsak a kortárs nézőket informálja, hanem az utókort is, — s hogy a Híradó- és Dokumentumfilm Stúdió 35 milliméteres filmjei minden más anyagnál alkalmasabbak és tartósabbak a képi megőrzésre — késztette a stúdiót saját archívumának létrehozására 1914-től. a hajdani magyar filmhíradó megszületésétől őrzi az archívum könyvtári rendszerrel feldolgozott anyagait — mondja Bokor László stúdióvezető. A kincset érő negatívok befóliázva, a celluloid rugalmasságát kámforral konzerválva, az. 1953 óta biztonsági anyagra készült filmszalagokat számozott dobozokban, csöveken, polcrendszerekén tárolják. Helyszín, időpont, személyek, szituációk szerint kategorizálva. Külön meghatározva, melyik tekercs, hányadik méternél található a keresett személy, adat. 1945-től a filmek narrátorszövege írásban is fellelhető, s részletes műszaki paramétereket közlő katalógus is van. A napjainkban készülő híradókat is archiválják, de a túrforgatást a fel nem használt, érdekes, helyi színnel rendelkező részleteket is megőrzik. T

öbb ezer doboznyi film — több mint fél évszázad történelme. A Tanácsköztársaság idejéről a kiváló operatörök jóvoltából felbecsülhetetlen értékű és minőségű anyag tudósít. Egy még koraibb híradóban, a gyakorlatlan operatőr „lefejezte" Ferenc Józsefet, amint öcsászári fennsége éppen felavatja a földalatti vasutat. Az. első komplett híradót Rákóczi hamvainak hazahozataláról forgatták. E filmeket nézve, kutatva igazolva látszik a Balázs Béla-i meghatározás: „a dokumentumfilm az. emberiség képíró krónikája." Kézenfekvő, hogy a stúdió saját céljaira — évfordulós filmek készítésére, régi események visszaidézésére, megemlékezésekre igénybe veszi a régi szalagokat. Játékfilmekben is mind gyakoribb, amint korabeli híradókkal, filmrészletekkel idéznek kort, helyszínt, eseményt. De jelmez- és díszlettervezők, színházi rendezők is sokszor merítenek a régi vagy kevésbé régi híradókból. Történészek, néprajzosok, földrajztudósok, szociológusok. írók, újságírók használják az archívumot. Világszerte megélénkült a magyar történelem megismerésének igénye — a játékfilmek (Jancsó, Szabó István, Kovács András művei) keltette érdeklődés kielégítésére sokszor kérnek külföldről is dokumentumot. E kéréseket könnyen teljesíthetik, mert a szerkesztőség tagja az UNESCO nemzetközi filmhíradó szervezetének (INA) — se tagság az. aktuális híradók cseréje mellett egymás archívanyagaiba bizonyos betekintést tesz lehetővé. A magyar filmhíradó 40 ország hasonló intézményével áll kapcsolatban, s cserét deviza- és bérmentcscn filmeket. A világszervezet kimutatása szerint a szoc.ulista országok a magyar híradókból vesznek át legtöbbet, s a világranglistán a hatodik legkeresettebb a mi híradónk. M

egbízást kapott a stúdió az. INA-tól, a Negyven éve béke a világban című híradókból építkező film elkészítésére. A résztvevő országok 2—2 perces híradóanyaggal dokumentálják fekete-fehérben 1945 előtti és színesben mai arculatukat. A bőséges archíván?ag gyakran éteirtzö filmtörténeti mü készítésére ihleti, a' rendezőket. Bókör László összeállítása az államosított magyar filiTiról Szót, készült filrrt a képről, á hangról. Amikor Bódy Gábor Privát történelem című dokumentumfilmjét készítette a 30-as, 40-es évek Magyarországáról, hirdetésben kért korabeli amatőr filmfelvételeket. Sok fénykép és film került akkor a rendező és az archívum birtokába. Többek között az. a képsor is, amelyet a rendező záró akkordként használt filmjéhez. Győrből elindult a deportáltak menete. A megfélemlített, megkínzott emberek arcán, a kamera láttán még felcsillan a derű. (Az. amatőrfilmes valószínűleg katonatiszt lehetett, erre utal a kísérő keretlegény tiszteletteljes szalutálása) Bódy filmjébe sokszorosan, fázisszerűen lelassítva került ez. a jelenet Fehér Tamás filmje, a Végső megoldás, a Munkásmozgalmi Múzeum által a filmgyár rendelkezésére bocsátott fotóalbumból vette témájút. A fotókat két gestupós készítette családi albuma számára arról, hogyan működik a halúlgyár. A l'ilm kisérőszövegét Rudolf IIoess, az auschwitzi parancsnok által kidolgozott emberirtás módozatainak rideg, tárgyilagos megfogalmazása adta Fényképek, amatörfilmek, híres emberek hanganyaga könyvtárnyi hazai és külföldi irodalom egészíti ki a stúdió l'ilm- és kultúrtörténeti értékű gyűjteményt. S bár használata, nyilvántartása most is áttekinthető, gyorsan hozzáférhető (fél perc alatt elém tették az. „Afrika" címszó alá sorolt filmek listáját, műszaki adatait) — rövidesen személyi számítógépre bízzák az adattárolást, az. informálást, a keresést. KÁDÁR IMA RT A Fél évszázad történelem Az első képtől az alapítványig