Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-22 / 93. szám

Á demokrácia iskolája D ivat szó, divat fogalom. Használják hívei belső meggyőződéssel, használják ellenfelei — anti­demokratikus gyakorlatuk igazolására. Régi a példabeszéd a macskáról, aki az egérlyuk előtt szi­dalmazza a gváva egeret, mert úgymond, annvi bá­torsága sincs, hogy előbújva, nyíltan nyilvánítson vé­leményt. Nem divat nem a demokrácia hívének lenni napjainkban. De a reflexek, amelyek az emberekben munkálnak évezredes feudális hagyományokat őrző hazánkban, nem a demokrácia iskolájában rögződtek. Hanem azokban az osztálytermekben, melyeknek po­;osz hagyományait annyian bírálják, mert az erösebb igaza mindig elnyomja a gyengéét, és a tanítói igaz­ság sem a belátáson, sokkal inkább a tekintélyen ala­pul. Már ott. akkor, megkettőződik az értékrend, hisz minden gyerek jól tudja, ki igazán tehetséges társuk, £ ki csupán a tanárok kedvence. A valóságos és a vélt-elfogadott értékek közötti ellentét azután sem csökken az előmeneteli pozíció­kért folytatott küzdelemben, és ez csak tovább sar­kítja, polarizálja az eltérő gondolkodásmódú emberek csoportjait. Hiszen ki ne tudná, hogy az ellenvéte­ményt nem kedvelő főnökök „jobb kezei" általában hasonló gondolkodásúak, s a belülről irányított, szo­kimondásra hajlamos egyéniségek nehéz kálváriát járnak, mire megtalálják a maguk helyét a társada­lomban. Az a folyamat ugyanis, amelynek hutására tehetséges mérnökök, tanárok sokasága hagyja olt vá­rosát, szakmáját, s vezeti el őket a második gazdaság­ba lángo.ssúlőnek, fuvarozónak, vagy benzinkutasnak, nemcsak az anyagi megbecsülés hiányából adódik. A munkahelyek szorongató hangulatú belső légkörének — légyenek azok tervező intézetek, iskolák, vagy ku­tatóhelyei; — éppen annyi szerepe van a „megfula­modásban", mint a hó végén kézhez vett lapos bo­ntóknak. Társadalmunkban a teljesítmény szerepe mind meghatározóbb — ez sem új dolog. Ám, a teljesít­ménvelv önmagában még nem biztosítéka a valóságos es legjobb képességeket kibontakoztató munkának. Bizorryiték erre a sztahanovista mozgalom számos: vadhajtása, az ötvenes években, amikor a demokrácia, vagy máskippen formázva a fogalmat, a kisebb és nagvobb társadalmi kontroll hiányában a' ickord­munkaeredmények, éppen úgy nem hoztak létre való­ságos értékeket, mint a tervszámok teljesítésére be­rendezkedő, s eladhatatlan terméktömegei gyártó „ki­váló" üzemek. A teljesítmény valódiságát tehát részint a mér­hetőség, részint a munkahelyi demokrácia szavatol­hatja. Akar egyik, akár másiK hiánya — csupán déli­bábot ra jzol a társadalmilag hasznos eredmények- he­lyett. Hiszen egyszerű az esztergályos esete, aki az adol't munkadarabot gyorsan es kiváló minőségben készíti el. De mi légyen azokkal a főként értelmisé­giekkel, akiknek munkája — azaz lelkiismeretessége, talentuma — csak igen nehezen mérhető, és akiknek teljesítményét éppen a differenciált munka szerinti bérezés elve alapján csaknem kizárólag a főnöki szubjektivitás ítéli meg? Példák sokasága hozható is­kolákból, rendelő intézetekből és máshonnan, ame­lyekben a leszült belső közhangulat forrása éppen az a sajátos belső értékrend, mely elválasztja a szorgal­mast a talpnyalótól, es az utóbbiakat helyezi a jutal­mazási, fizetésemelés! listák elére. Ezért aztán a he­lyűket nem lelő pályakezdő mérnökök, ötlétgazdng közgazdászok, friss gondolkodású tanácsi dolgozók, lelkes sablonokon változtatni kívánó tanárok kihasz­nálatlansága jelenti azt a belső tartalékot, amelynek íelszabaoitása a legtöbb hasznot hozná, ha a munka­helyeken az. irányítás, a vezetés gyakorlatát a demok­ratizmus frissítő szelei járhatnák át. E z a háttere annak a gondolatnak, amelyet a pártkongresszus u következőképp fogalmazott meg: ..Fejlődésükkel együtt jár. hogy nö a ma­gas fokit képzettséget igénylő szellemi munka jelen­tősege. Szellemi erőforrásaikkal ésszerűbben kell gazdálkodni, növelni kell az értelmiségi munka tár­sadalmi megbecsülését, elő kell segíteni a közéleti ak­tivitásnak cs alkotókészségnek nagyobb mérvű ki­bontakozását." A demokrácia lényege az érdekek egymásra épü­lése olyan rendszerre, amely a társadalom egészének jobbulását szolgálja. Mindennek alapja pedig az, hogy nemcsak joga, hanem kötelessége vezetőnek és — mily csúnya is a szó — vezetéttnek egyaránt a vélemény szabad kinyilvánítása, lett légyért akar ki­sebbségi vagy ellenvélemény is az. Hiszen attól, hogy az igazságot vagy unnak mégoly töredékét is, csak nehany ember vagy magános szószóló fogalmazza meg. attól még igaz lehet. És ki az, aki nélkülözni tudná napjainkban a hasznos eletre szóló igazságok­nak akárcsak toredékét is? Erre utal az a nagyőri pontos fogalniazású kongresszusi passzus is, amelyre remélhetőleg mind többen hivatkoznak majd az el­következőkben: ..Az érdekek egyeztetésének olyan módsz'ret cs mechanizmusát kelt kialakítani, amely felszínre hozza az elterö érdekeket, lehetővé teszi jobb összehangolásukat, egyben biztosítja a közérdek el­sőbbségét." Nos, mindennek kibontakoztatása alkotja a de­mokrácia iskolájának házi feladatát napjainkban. Pavlovits Miklós Az elfeledett Rókus Rugdostuk a köveket, ha nem volt más dolgunk. Bá­multuk a Pest felé billegő autókat, figyeltük, hogy ráz­za ki géplelküket az. agyon­koptatott macskakö. meg­próbáltuk elhinni, hogy va­lahol a világban űrhajókat énítenck ós embert lőnek az évbe. Találgattuk lassan gyarapodó ésszel — vajon itt miért nem moccan előre a világ? Mert nem moccant. A templom, a kórház, a Marx téren nvüzsgő niac. a Vas­utas-pálya. a börtön, a kon­zervgyár, az. ccsetgyár, a gázgyár, a ruhagyár, az ál­lomásnál nyöszörögve for­duló villamos gyerekképz.e­letünkbcn a világ teremtésé­től éltek már. s hittük — így és itt pöffeszkedik mind­ez a világ végezetéig. Leg­följebb ledől testükről a va­kolat (mert Rókuson akko­riban így diktálta a szokás), megroppan a tetőgerinc, ós... Nem lett és. Egyszer csak székházat telepítetlek az Eszperantó utcába, négy­emeletes bérház, takarta el a világ elöl a sói-palackozót, autóbusz-pályaudvar lopott területet a piactól, tízeme­letes munkásszállóra futotta a Délépnek. Rókus még min­dig elhanyagolva, pusztulva kapaszkodott a belvároshoz, de mintha, valami... Igen. valami mozdulna — bólo­gílttajc a Kossuth Lajos su­gárút ket oldalán. Amikor pedig hatsávos út takarta itt el a macskaköve­ket. már biztosra vehettük — nem feleltették el Ró­ktixt. ide is sZ.án a világ va­lamit a XX. századból. Hogv hova tűntek a kö­vek? Nem tudom. Én már rein rugdosom. Megtanul­tam viszont bölcs könyvek­ből. hogy ezt a részta XVIII. században még Újváros né­ven említette egy jegyző­könyv. s mai nevét a Szent Rókus kápolnáról kapta. S mir.tha ma éppen azon dol­gozna a város, hogy újra il­lő legyen az. Újváros titulus. A nyolcvanas évek éléjén megkezdték Rókus l-es ütem építését (ez. hivatalos név, és panel lakótelepet, jelent).:'. Nem sokkal később pedig már be is költöztek az. első lakók a „spenótházakba" (ez, nem hivatalos elnevezés, vi­szont találóan szemlélteti az új épületek nem túl sikeres sz.inét). S ahol egyszer el­indul a dömper. gyökeret ereszt a daru, már feltar­tóztathatatlan a fejlődés. Mire észbe kaptunk, már a Csongrádi sugárútig nyúj­tóznociott az. úi lakótelep — ez. egyébként Rókus egy'k h.Máráltomása —. is'; .la cpiilt óvoda meg barakk­ABC, ahogy egv új részhez illik. Most pedig egy sz.éo kerék szám következik: :i(>00 lakásba költöztek már be errefelé. Elfeledett Rókus? Már nem hiszem. Pedig hitetgeti azért a Rókusi körút mellé telepített úi világ. Az építők ugvanis valahova eltűntek (valahova? — Felsővárosra), s most találgathatunk: vajon mikor rakják már rendbe az új víztorony környékét, mi­kor egyenesítik ki melletté körutat, mikor léh.et vég­re az úi Ilona utcába autó­val is beállni, mikor*' énül fel az. új és már nem ba­rakk-ÁBC. mikor lesz végre egv vendéglő a 3000 laka's­hoz? Mert ugyebár ennyi úi otthonban akár 10 ezer ember is elfér. Mai. város­sá nyilvánító magyaros len­dületünk idején egy ekkora település már címert farag­tat magának. És mikor lesz orvosi rendelő, mikor apad el a sár. mikor'nőnek a fák. sarjad u fü. tűnik el az épí­tési törmelék, mikor.-..? Kérdezni persze lehet. De van válasz .is: az ezredfor­dulóig meglesz. Elkészült ugyanis Rókus távlati fej­lesztési terve, amiben ilven jfogalmak kerültek — újró­ku.i. R-2-es terület. Újrókus, a Rókusi körűt városközponthoz, közelítő ol­dalára kerjil. A földgyaluk már dolgoznak is. csákányok temetik a hűtőházat, s ha minden igaz, az idén már alapoz a Délép. 1200 lakást álmodott ide a tervező, Her­nyók Imre. Azt is elmondta, hogy „az alapellátás min­d'en tekintetben biztosított lesz". Sőt! Új buszpályaud­vart terveztek á Búvár tó­hoz. Rossznyelvű rókusiak szerint egyelőre elég lenne az is. hu a régi leszakadt tetőszerkezetét végre a he­lyére billentenék. A Vér-ló­hoz vendéglátó egység tele­pül majd. Egyelőre erre semmilyen jel nem utal, s ki tudja, miért nem akar egy vállalkozó kedvű cég sem gyorsan szép haszonhoz jutni ezen a „szűz" terüle­ten. A városrész központja pedig a víztoronynál lesz. Az ittlakók azt mondják: egyelőre nvissák meg végre a drótkerítéssel lezárt ko­csi utat. A felsorötas még nem is teljes. De azt hiszem- egye­lőre elég. mert liem marad hely annak a bizonyos H— 2-es területnek. E/l a Kos­suth Lajos sugárút — Ró­kusi körút — Puskás utca közötti vidékre szánják, lí— Nemcsak lakni — élni 000 lakással nyomul a Bel­város felé. Ha ehhez , ügye­sen kapcsolódik majd a magánerős építkezés, a 90-es évekre szép lesz a táj, * Volt egyszer egy vasárnap. Igazán hétköznapi, ünnep­telcn vasárnap, itt Rókuson. Távaly -ősszel. A kék isko­lában pedig — amit egyéb­ként Rókusi II-es Számú Altalános Iskolának hívnak, de így se szebb — színpadot emeltek, country zenész szó­rakoztatott, népművészeti sátrak kerültek, aszfaltra rajzolhatott a gyerkőc. s filmvetítés is szerepelt a programban. Hogy ki tudta ezt előre? Nagyon kevesen, pedig hirdette a plakát a „Rókusi vasárnapot". Így aztán délelőtt inkább csak bámészkodott a nép, kerítés mellöj dicsérte az ötletet. Majd mind többen jöttek, a gyerekek is kiismerték: itt még rohangálni is lehet. Mire elfáradt a Nap. han­gulat is" kerekedett a kék falak környékén. Rókusi hangulat, Ujrókusi. Nem a panel hátrányairól trécsel­tek akkor, nem az elidege­nedés, meg a beton ridegség volt a téma, hanem, azt hiszem, sokan érezték — valahogy igy kezdődik az új világ a kész paneltól búcsúzó daruk nyomában. Vasárnap voltj Egészen egyszerű vasárnap. S. hogy mikor lesz legközelebb? Re­méljük nemsokára. Mert itt senki népi ér rá kivárni az ezredfordulóra ígért össz­komfortot. Ma. most kell élni Rókuson. Élni, és nem­csak lakni. Ugye. ne magya­rázzam él, mi a különbség. Bátyi Zoltán VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! m 73. évfolyam 93. szám 1985. április 22., hétfő Ára:

Next

/
Oldalképek
Tartalom