Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-12 / 59. szám

5 Kedd, 1985. március 12. Elhunyt Lacsán Mihályné Március 9-én, szombaton, életének 75. évében elhunyt Lacsán Mihályné, a forradalmi munkásmozgalom régi szegedi hareosa. Lacsán Mihályné 1911. január 2-án született, szegény parasztszülök gyermekeként. Tízesztendős alig múlt, amikor a család megélhetéséért neki is munkát kellett vállalnia. Cipőfelsőrész-készítőként szabadult, s szinte gyermek volt akkor is, amikor bekapcsolódott a munkásmozgalomba. A Hétvezér utcai munkásotthon kapuján 1929-ben lépett be először, a dalárda tagja lett. A 30-as években, a cipőgyári munkások szervezkedésének hatására 1933-ban tagja lett a szociáldemokrata pártnak. Néhány évvel később, házasságkötése után, férje oldalán folytatta munkásmozgalmi tevékenységét. Rendszeres közreműködője volt 1945től a szemináriumoknak, a párt ideológiai akcióinak, a felsővárosi pártházban pedig gondnoki teendőket látott el. Az MKP tagjai sorába 1947-ben lépett, vezetőségi tagja lett a Belváros II. pártszervezetnek. A szegedi városi békebizottságnak 1956-ig függetlenített titkára volt, s ebben az évben a városi pártbizottság póttagjává, 1958-ban pedig országgyűlési képviselővé is választották. Jelentős társadalmi tevékenységet fejtett ki, alapító tagja és aktív részese volt a demokratikus nőmozgalomnak. a Hazafias Népfront városi elnöksége és az Országos Béketanács tagja. LeRutóbb a népfront városi bizottságának alelnöki tisztét töltötte be, s alig két hete még részt vett a városi elnökség ülésén. Ilonka néni, aki számos kitüntetés, egyebek között a Szocialista Hazáért Érdemrend birtokosa, nincs többé. Emlékét mindenki megőrzi, aki csak ismerteTemetéséről később történik intézkedés. MSZMP Szeged városi bizottsága Számvetés Küldöttgyűlést tartott tegnap, hétfőn a Dél-Tisza menti Afész a Délép-munkásszálló ebédlőjében. Az 1984. évi működésről hangzott el beszámoló. Elmondták, hogy a múlt évre hirdetett üzletpolitikának megfelelően biztosították az áruellátást, Nehezítette munkájukat, hogy a nagykereskedelmi vállalatok saját szaküzleteket nyitottak, s így a hiánycikknek számító termékekből a szövetkezeti kereskedelem igényét csak csökkentett mértékben tudták kielégíteni. A számvetés során elhangzott az is — többek között —, hogv az áfész ipari tevékenysége nem fejlődött a tervek szerint. Tájékoztattak arról: egységeik többsége régi. rossz állagú épületben működik. Ezek fenntartása rendkívül költséges. Aa idei célkitűzésekről szólva megtudtuk, hogy az elhanyagolt üzleteket folyamatosan korszerűsítik. Felújításra, illetve karbantartásra 1985-ben 10 millió forintot biztosítanak. A küldöttgyűlésen úgy ítélték meg, hogy jelentős nyereségtartalékkal rendelkeznek, s jó kollektív munkával lényegesen nagyobb eredményt is elérhetnek. DÁK-vég(szó) Nem lesz több Dél-alföldi Krónika, és nem lesz több Pannon Krónika sem. Ne tessék félreérteni, nem valami újabb műsoridő-csökkentésről, a szegedi és a Décsi stúdióra kitalált takarékossági intézkedésről van szó. Az említett „anyagok" nem vesznek el, csak átalakulnak. Április másodikától mindkét stúdió (és Budapest is) a saját régiójának szerkeszt majd műsorokat. Az elektronikus tájékoztatásban valami újat, eddig nem létezői, minőségi változást jelent a regionális adások bevezetése. Ennek lényegéről, mikéntjeiről, a szegedi tervekről hamarosan részletesen beszámolunk ezeken a hasábokon. Egyelőre annyit: a szentesi adó körzetében, Bács, Békés, Szolnok és természetesen Csongrád megyében, április 2-töl hetenként félórában a 2-es műsoron e megyék életéről tájékozódhatunk. Ugyanebben az időben a dél-dunántúliak a pécsi stúdió műsorát nézhetik a 2-esen, a Pest környékiek a budapesti regionális adás programjait. A „nagytévé" megkezdi örvendetes „osztódását", megfelelően annak a közismert ténynek, miszerint a helyi újságírás szerepe világszerte, nálunk is, folyvást növekszik ... Am ezúttal beszéljünk még e£y kicsit a kedden utoljára látott DAK-ról. Pontosabban e kilencéves, televíziónkban sajátos műsortípusról. Mely attól volt speciális a műsorrengetegben (akárcsak a Pannon Krónika), hogy — megint csak a tájékoztatás minőségi ugrásával — a vidéken. Szegeden (Pécsett) létrehozott stúdió szolgáltatta. Országos érdeklődésre számot tartó helyi jelenségekről, eseményeröl szólt — szándék szerint. Három megyéből keresett modelleket, egyedi és általánosítható fejlődési .jelenségeket, meg gondokat. bajokat. Mondanom sem kell: több-kevesebb sikerrel, mert ilyen ennek a dolognak a természete. A DAK-sors sem alakulhatott másként, mint a stúdiósors. Kezdetben se szeri, se száma bonyodalmakkal, amolyan tanuló időszak tanúi lehettünk, aztán, hogy lassan szakemberek nevelődtek az itteni tévés műhelyben, a körülmények, a munkafeltételek is javultak — éppoly „felnőtté" váltak a DAK-félórák, mint a másféle, szegedi műsortípusok. Emlékszem jó riportokra, melyeket talán inkább méltányol a tévésekkel hasonló cipőben járó, helyi újságnak dolgozó zsurnaliszta, mint a „nagytévé" belpolitikai riportjait általában. Mert tudván tudja: itt élni-dolgozni, és innen tudósítani, valamint másutt (mondjuk a fővárosban) élni-dolgozni és innen tudósítani, az — nem egyenlő! Sok oka lehet annak, hogy voltak persze rossz riportok is. A tanuló időszakot már emlegettem, a „helyiség" szorításait is, és az egyéni rátermettség, invenció, bátorság szintúgy meghatározó ebben a műfajban. A DAK-ban számolhatatlanul sok újságíró és „majdnem újságíró" próbálgathatta magát, s bár e tény önmagában is gyakorta u minőségromlás kockázatával járt, szerencse, hogy vállalták az erre illetékesek. E nyitottságnak (melyben persze a kényszerűség is szerepet játszott, hiszen a belső emberek sosem elegek mindenütt jelen lenni) több haszna mutatkozott. Többféle műfaj (tessenek emlékezni például a mára már kikopott, de annak előtte igen tartalmas „Jegyzet" rovatra). többféle arc, szín, hangulat, s főleg téma, hír került így a havi blokkokba. Apropó, hirek! Vagy inkább: hírcsokrok! Alighanem a legproblematikusabb részletei voltak e félóráknak, inkább amolyan sárgásbarnás, megfáradt színűek, némi örökzölddel, mint harsány üdezöldek ... De hát hogyan lehet (ilyen rémesen hosszú „átfutási idővel") friss hírekkel traktálni a nagyérdeműt — egy elmúlt, teljes hónapról? Mindent összevetve: a sokévi DAK-átlag alighanem jobb volt, mint eme mostani, utolsó adásból gondolhatnánk. Mert ez a keddi — elég balul sült el, Nem merészkedem összehasonlítani a pénteken sugárzott, ugyancsak „korszakzáró" Pannon Krónikával, nehogy azt tessék hinni, hogy a pécsieké általában is hajazza a szegedi teljesítményeket, hiszen ez nem igaz. Viszont bizonyosnak tetszik, hogy kellő átgondoltság híjával volt, sajnos, ez a műsor, amolyan semmilyen-riportokkal, amikben beszélnek, de nemigen tudni, miért éppen ezt. és miért éppen most.. . Korántsem az ilyenkor csábító visszapillantós. önünneplős jelleget hiányoljuk; „csuk" — mint néhányszor a múltban — a valódi riportokat, tudósításokat, híreket. Mi más lehetne méltó — záróakkordként? A műsor munkatársi gárdája másféle feladatok előtt áll. A felelős szerkesztő Pavlovits Miklós, a legtöbbet szerepelt műsorvezetők: Király Zoltán és Olajpos Csongor — Fűzik Jánossal együtt — a regionális adások egy-egy stábját vezetik ezentúl, felelős szerkesztőkként. Nekik, ós az itt nem emlegetett más „DAK-munkásoknak" is: sok sikert! Sulyok Erzsébet n köznevelés nécj y évtizede Tudományos ülés az Országos Pedagógiai Intézetben Hazánk felszabadulásának be, s így objektív szükség- szabb távra, 15—20 évre 40. évfordulója alkalmából szerűség az oktatási szféra szólóan határozza meg a cétudományos üléssorozat kez- állandó megújulása. A szo- lókat. A következő évek feldődött hétfőn az Országos cialista kulturális forrada- adata ezek valóra váltása. Pedagógiai Intézetben. Négy lom ugyanakkor lehetővé Növekednie kell az általáalkalommal — március 11., tette azt is, hogy az oktatás nos műveltség színvonalá14., 18. és 21-én — előadá- és a kultúra egésze részt nak, differenciált fejlesztés, sok és korreferátumok fog- vegyen a társadalom fejlő- időről időre megújítható islalkoznak a magyar kőzne- désének folyamatában. meretanyag-szükség. vei és négy évtizedes fejlő- A továbbiakban Köpeczi Mindehhez azonban elen. eredményeivel, rámutatott hogv 1945 gedhetetlcn - mutatott rá problémaival es a tovább- Bela rámutatott, hogy iws Köpeczi Béla -, iejteztes lehetosegeivel. A ota nagy mennyisegt jejto- hQgy helyreiilitsuk a mű16 foeloadas átfogja a koz- dés is történt: napjainkban veitség társadalmi presztineveles nagy területeit, a az iskolaköteles korosztályok zsét, és megfelelő személyi S^S Ckérdéskö- 05 százaléka elvégzi a 8 ál- - anpapi feltételeket terét. talánost. Jelenleg a nemzeti A tudományos ülésszakot jövedelem 4,5 százalékát forSzabolcsi Miklós, az OPI dít->uk oktatási célokra, s a főigazgatója nyitotta meg, meglevő számos gond ellemajd Köpeczi Béla művelő- nére megállapítható, hogy dési miniszter adott átte- elmúlt negyven évben so, . .. , , ,. kat fejlodott nevelesugyunk, kin test a magyar kozneveles Urtaiornb,n és formában ka és az irányítás alakuláfejlődésének négy évtizedé- egyaránt. Az egyik legfonto- sának kérdéseivel, valamint röl. Előadásában többek kő- sabb tényező, hogy az okta- nkt_H<. ^ „ eazdasáe - " Í— remtsünk a tervek végrehajtásához. A tudományos üléssorozaton foglalkoznak majd a nevelés-oktatás eddigi fejlődésének általános tendenciáival, a közoktatás-politival. Előadások hangzanak el az iskola belső életével kapcsalatban, és áttekintenek oltást, a nevelést az el- sabb s2erepgt kapott tu_ „ múlt negyven évben a tar- dományosság. az üj eredmé- az lskola belso eleteveI kaP" talmi, a módszerbeli, s az nyek hasznosítása. Napja- csontban, es intézmény rendszerbeli fo- inkban ennek még nagyobb számos tontós elvi es modlyamatos változás jellemez- jelentősége van, mert a szertani problémát is. A pete. A társadalom gazdasági technikai fejlődés eddig dagogla' kutatások alskulaés politikai fejlődése az ok- nem látott mértékben fel- *aval fogla'kozo teloadasok tatást is arra késztette, hogy gyorsult. Az új oktatásfej- foleg a dir1talml , ^abbfejidőről időre keresse a meg- lesztési elképzelések többek 'esztest £eto ya*oI° újulás lehetőségét. Az állán- között a pedagógiai munka dolgoznak tel. dó változások azonban két-^hatékonyságának javítását A négy évtizedes fejlődés ségkívül feszültségeket is'tűzték célul, s ezért is he- tanulságait összegző tudookoztak, amelyek megterhel- lyezik előtérbe a pedagógus- mányos tanáfskozás tapasztok a pedagógustársadalmat, képzés színvonalának emelé- talatai segítik majd a közA miniszter hangsúlyozta: sét és a továbbképzés meg- nevelés fejlesztési terveinek életmódunkban az utóbbi szervezését. A miniszter megvalósítását, s a. közeli és évtizedekben példátlanul hangsúlyozta azt is, hogy a távlati kutatási feladatok gyors fejlődés következett fejlesztési program hosz- meghatározását is. (MTI) Közelben M rádiófigyelő A rádió Földközelben eí- sekkel állhattam föl félóra Vallott persze az író is. mű műsora legutóbb pénte- múltán, az mindenekelőtt Akinek legfőbb célja, hogy ken a Kossuth-adón jelent- — egy igen-igen figyelemrekezett. őszintén szólva, ed- méltó alkotói alapállás tükdig még soha nem hallgat főzésének köszönhető, tam meg ezt a programot, M . _ , , . . így hat azt sem tudhatom ^oba S«:, Lukac? m_re miféle kialakult, hugyomá- f.fre£e ! * Y SU''Un nyos szokásrendszer jegyé ben épül föl általában, hogyan tölti ki műsoridejét (ami most kereken harminc "ak « kÖZelmdJtba" ''usk?* kötettel előrukkolt Horváth Dezsőre —, akikkel léptenperc volt). Mindenesetre a mostani alcím — Sz. Lukács Imre barátaival — már a kezdet kezdetén arra kellett indítson, hogy nemcsak a még soha nem hallottnak kijáró kíváncsisággal, de különleges, ha úgy tetszik, feltokozott érdeklődéssel üljek a készülék elé. S hogy nem kellett csalódnom, sőt, voltaképpen megnyugtató érzétollával megbecsülést szol. gáltasson ezeknek az embe. leknek. Aki szerényen elmondta, hogy írásaiban a dokumentumok a fikcióval keveredvén, tán kevésbé látványos, esztétikai értékben kevesebbet jelentő módszerekkel dolgozik, mert így látja megvalósíthatónak a valóság tiszteletét. És azt, . .... , , hogy „nem csaltam". Nem nyomon találkozni lapunk dr^k" hanem öseitai véu jarja a közelebbi és távolabbi vidéket, mint azok a társai — hadd utaljak most Befejeződött a diákszeminárium Tengernyi problémával szembesültek azok, akik a március 8-tól 10-ig Szegeden megtartott dél-alföldi regionális diákszemináriumnak voltak résztvevői. Föltehető, a március 15-én Pécsett kezleghivatottabbak adták-vették Szegeden. A házigazda JATE nemcsak a felsőoktatási intézmények oktatóit, hallgatóit, közművelődési felelőseit hívta meg, hanem egy-egy tudományág jeles dődő dél-dunántúli találkozó képviselőjét is. részeseinek sem lesz könynyebb dolga, ugyanis sok olyan látens és mindennapi gond került itt elő, amelyek S a szemimanumon az sem volt közömbös, miként vélekednek a megyei tanácsak képviselői. Azt senki nem csupán Bács-, Békés- sem vitatta, központ és teés Csongrád megyei sajátos- rülete egymás hasznára való ságok, hanem általános ér- érdekszövetségét a kultúra, vényüek. így például, hogy az or szág új giókra annyira vitatott, mint a a művelődés terén kötheti. Az összetartozást erősíthetik fölparcellázása ré_ az egyetemek, főiskolák, a osztása legalább szellemi fellegvárak, amenynyiben megtalálják az meglevőé, a megyerend- együttműködés egyébként szeré. Vagy hogy a régiók gazdasági, társadalmi jelentősége minden központi és igen nehezen föllelhető, kivitelezhető módjait. A háromnapos diákszemi. helyi kezdeményezés ellené- nárium színvonalas progre sem éri el az elfogadható rumjaival az első erőpróbát szintet. Elgondolkodtatott kiállta. Megteremtette leheaz a kérdés is, hogy a régió központokban dott szellemi kisugárzó hatásúak. A kér- mazásának. déseket és a válaszokat a tőségét az ismerkedésnek, a koncentráló- közös problémák felvetéséerők milyen nek, a tennivalók megíogalM. E. szerkesztőségében is. Eddig • batyúval ki. hat könyve jelent meg. Az lépdel„ ^ ^ az övéiért akar tenni azt, amit bír. amit lehet. Barátai monológjában talán az volt leginkább megragadó, hogy valahányszor önmagukról kezdtek beszélni,. párt perc múlva önkéntelenül a parasztságra terelő. Alföldön élünk, tanyás-falvas, históriailag egyáltalán nem urbánus jellegű vidé. ken: ez az alaphelyzet profilt meghatározó is. És a származás, az ősök szellemujjúinak intései predesztinálták Sz. Lukács Imrét arra is, hogy a Zala Simon Tibor által szerkesztett-veze- dott észkerekük járása, pél. tett műsorban két közeli dá(J, a/ ()regemb baratjat videkjaro barango- a 1 lásmból válassza ki. Kiss akl azt mondta: , azt a porIstván, az apátfalvi Arany- cikámat egye meg a fene, kalász. Molnár Lajos, aszen- amelyik ma már visszakí. tesi Május 1. téesz elnöke vánja a hetven holdamat", úgy beszélt, ahogyan a pa- Meg a többiekre, akikről a rasztsággal mélyen azono- szeretetteljes azonosulás suló embernek beszélnie életközeli himnuszait mondkell, légyen író-újságíró, me- ták föl, szinte ösztönösen, zőgazdasági szakember vagy Teljes kép adatott Sz. Luegyszerűen csak érdeklődő kács Imréről és barátairól értelmiségi. „Ez a szövet- is — így, ezért érte el célját a műsor, pontosan és hitelesen tükrözve azt a bizonyos attitűdöt, amire ma alighanem éppen akkora szükség van, mint eddig bármikor. „Aki a sorsukkal nem tud azonosulni, az valahol kezeti mozgalom megérdemelné, hogy emléket állítsanak azoknak a parasztoknak, akik mindent, ezer évet adtak oda érte" — mondta egyikük, másikuk meg imponáló őszinteséggel vallotta meg, hogy kezdetben úgy félt a téesztől, mint jelle™beü problémákkal küzd — mondotta egyikük. ördög a tömjénfüsttől, s erre minden oka meg is volt. Fölvázolták (Igen elgondolkodtatóan) a mindenkori jó vezető kritériumait is, azért oly meggyőzően, mert minden szavukon érződött: megszenvedett és megtapasztalt igazságok sorozatát tolmácsolják. S ha ehhez hozzágondoljuk Illyés Gyula mondatát is, miszerint jól írni jellem, kérdés — talán már érthető, miért lehetett még külön is örülni ama eszmeiség közvetítésének, amit az Sz. Lukács Imréről és barátairól szóló Földközelben felmutatott. Domonkos' László